ESÉLYEK ÉS HÁTRÁNYOK – ROMA FIATALOK HELYZETE A KÖZOKTATÁSBAN
Előadások
Tanulási motiváció és munkaértékek roma fiatalok körében Kardosné Csokai Anita
Debreceni Egyetem Humán Tudományok Doktori Iskola Kulcsszavak: romák; tanulási motiváció; munkaértékek
A magyarországi roma társadalom integrációjának egyik leginkább problematikus szála a munkaerő-piaci jelenléthez kapcsolódik. Köszönhető ez egyrészt a társadalmi előítéleteknek, másrészt annak, hogy a romák nagy részének iskolázottsága, gazdasági, társadalmi helyzete jelentősen eltér a nem romákétól (Forray, 2008). A roma tanulók hátrányos helyzetéből a középiskola sikeres befejezése jelenthet kitörési pontot (Hajdu, Kertesi és Kézdi, 2014). Oktatásuk eredményességéhez hozzájárulna a tanulásnak mint értéknek és mint a társadalmi felemelkedés lehetőségének a megjelenése. A cigány gyerekek tanulmányi motivációira igen kevés hazai kutatás koncentrál. A tanulásimotiváció-kutatások eredményei a motiváció jelenségét az alapján strukturálják, hogy az egyének hogyan értelmezik a tanulás célját, mit akarnak elérni, illetve elsősorban az osztálytársak szerepét vizsgálják a célképzésben (Urdan-Schoenfelder, 2006; Levy-Tossman és mtsai, 2007; Józsa 2013). Azonban a családi célképzés látens mechanizmusai sokszor rejtve maradnak a kutatók előtt. Elemzésünk ezt a területet kívánja feltérképezni, ugyanis a fiatalok életében a munkára irányuló attitűdök kialakulása szempontjából kulcsfontosságú a szülők munkavégzésének ténye, annak státuszgeneráló szerepe, a munkaértékek pedig hatással vannak a szakma kiválasztására és a karriertervekre. Munkánkhoz az Ifjúság 2012 adatbázisát használtuk fel (Kutatópont, N=8000), ami reprezentatívnak tekinthető a 15–29 éves korosztályra.
Ebből választottuk le a magukat romának valló fiatalok almintáját (N=625). A vizsgálat során elemeztük a tanulók befejezetlen általános iskolai tanulmányainak okát, pályaválasztási motivációikat és azt, hogy milyen sajátos rajzolatokkal bírnak munkaértékeik. Munkánk során a következő hipotéziseket állítottuk fel: családjuk anyagi nehézségei miatt sok tanuló rendelkezik munkatapasztalatokkal, amelyek hátráltatják az iskolai teljesítményt, valamint azt feltételeztük, hogy a roma alminta munkaértékei inkább lesznek extrinzik jegyekkel leírhatók. Kutatási kérdéseinkre kereszttábla-elemzéssel és χ2-próbával kerestük a választ. Eredményeink azt mutatták, hogy a lemorzsolódó tanulók között a romák felülreprezentáltak. A lemorzsolódás indokainak vizsgálatakor a roma és a nem roma alminta között különbségek mutatkoznak, és eltérést találhatunk a további tanulási szándék és a megcélzott képzések esetében is. A roma fiatalok munkaértékei sokkal inkább írhatók le extrinzik jegyekkel, melyek előrevetítik a fiatalok későbbi munkához való viszonyát is. Bár a munkaértékek az ifjúság esetében még képlékeny rajzolatot mutatnak, fontos látnunk, hogy a romák esetében azok az események, amelyek a nem roma fiatalok beállítottságait a húszas évek második felében még formálják, azok vagy nem következnek be (pl.
munkavállalás), vagy már korábban megtörténtek (pl. gyermekvállalás, családalapítás).
Feketében fehér: az iskola szociális reprezentációjának változása a megközelítés etnikai jellegének függvényében
Hüse Lajos Debreceni Egyetem EK
Kulcsszavak: szociális reprezentáció; az iskola megítélése; roma tanulók
A tanulók osztálytermi élményeit, többek között, a középosztály kulturális sajátosságaira épülő iskolai viszonyok alakítják. A más kulturális háttérrel rendelkező szegény, és különösen a szegény roma tanulók ebben a közegben előbb a másságukat élik meg, amit kudarcok sorozata és az erősödő kirekesztődés követ. A negatív jelenségek hátterében a jól vizsgálható explicit tényezők mellett – például a tananyag, a követelményrendszer vagy a módszertan – jó néhány implicit tényező is állhat. Az előadás ezek egyikét, az iskoláról alkotott szociális reprezentáció jellegzetességeit állítja fókuszba. A szociális reprezentáció olyan koncepciókat és magyarázatokat foglal magában, amely az egyének közötti kommunikációban alakul ki (Moscovici, 1961). Bár lényegüket tekintve szubjektívek és gyakran képlékenyek, mégis legalább annyira erőteljesen határozzák meg tárgyuk jelentéstartalmát, mint az objektív definíciók vagy a tudományos magyarázatok. Az egyes tárgyakhoz kapcsolódó előítéletesség mértékének növekedésével párhuzamosan a szociális reprezentációk súlya akár extrém módon is megnőhet az objektivitáshoz képest abban a tekintetben, hogy egy adott kifejezés milyen jelentést kap a kommunikációban. A fókuszcsoportokon és egyéni interjúkon alapuló adatgyűjtés a kirekesztés ideológiája mögött meghúzódó egyéni konstrukciók feltárására irányult. Módszertani megfontolásból az interjúk célját egy másik téma álcázta; az alanyok úgy tudták, hogy a vizsgálat az eredményes munkaerő-piaci szerepléshez szükséges személyes készségekre, illetve arra irányul, hogy a sikeres munkaerő-piaci szereplést mennyiben segíti, támogatja a hazai oktatási rendszer, a „mai iskola”. Az álcázó téma kibeszélése után tért rá az interjút készítő arra, hogy az alanyok az általuk leírt iskolarendszerben milyennek ítélik meg a roma tanulók helyzetét, szereplését (illetve a felnőtt romák munkaerő-piaci jelenlétét). A téma álcázása az elvárásoknak megfelelően szerepelt: nyílt terepet adott a kirekesztés diskurzusának.
Emellett az interjúk első, az etnikai szempontot nélkülöző szakaszában az iskola erőteljes figyelmet kapott, és kirajzolódott egy negatív tartalmú szociális reprezentáció, ami az etnikai szempont beemelésével egyidejűleg gyökeresen megváltozott. Míg a résztvevők a hazai iskolarendszert általában – azaz a „mi gyermekeink” szemszögéből – tárgyalva nyíltan kritikus álláspontot képviselnek, addig a roma gyermekek szemszögéből tárgyalva kialakult egy hallgatólagosan támogató, elfogadó álláspont az iskolával kapcsolatban. Szinte minden jelenség, amit a beszélgetés elején a résztvevők még nyilvánvalóan rossznak, diszfunkcionálisnak tartottak, hirtelen felmagasztalódott, mert egy másik viszonyrendszerbe került, melyben már a roma tanulók szociális konstrukciójának negatív elemeire került a hangsúly.
A kárpátaljai magyar nyelvű romák iskoláztatása Fónai Mihály
Debreceni Egyetem ÁJK Cséke Katalin
Debreceni Egyetem Humán Tudományok Doktori Iskola
Kulcsszavak: oktatási rendszer; kisebbségek kisebbsége; egyházi oktatás és missziók Előadásunkban a kárpátaljai magyar nyelvű romák „iskoláztatását” vizsgáljuk. A helyzet bemutatáshoz felvázoljuk Kárpátalja demográfiai jellemzőit, valamint az ukrán közoktatási rendszer főbb jellemzőit. A magyar tannyelvű kisebbségi oktatást e tágabb keretben tárgyaljuk. A kárpátaljai magyar nyelvű romák zömmel a magyar tannyelvű iskolákban tanulnak, ám az iskolarendszerbe való kései bekapcsolódásuk miatt (értve ezalatt az iskolalátogatási kötelezettség lényeges érvényesülését az 1990-es évektől) olyan hátrányokkal küzdenek, ami több, egyházi és civil kezdeményezést indukált.
Részben ezek keretében jöttek létre a térség „cigányiskolái”, illetve azok a missziós szolgálatok, amelyek a romák támogatását és integrálását célozták meg. „Cigányiskola”
alatt a közbeszédben azokat az iskolákat szokták érteni, amelyek tanulóinak zöme vagy az összes tanuló cigány, roma származású. A bemutatott iskolák nem szegregációs céllal jöttek létre, szerepük hasonló a magyarországi kezdeményezésekhez, például a Tanodához vagy az Igazgyöngy Alapítvány iskolájához. A kárpátaljai magyar nyelvű romák 14 000-es közössége a „kisebbség kisebbsége”, ami esetükben számos következménnyel jár, például az iskolai életútjukat, az iskolai kimaradást illetően, annak a távlati hatásaival együtt, például a foglalkoztatásban. A vizsgált kérdésnek szerény szakirodalma és empirikus kutatási előzménye van, miközben az ukrán iskolarendszer és benne a magyar tannyelvű oktatás jól elemzett, a rendelkezésre álló szakirodalom alapján a rendszer működése és benne a magyar tannyelvű oktatás sajátosságainak a bemutatása könnyen interpretálható (Beregszászi, Csernicskó és Orosz, 2001; Orosz, 2010, 2015). A kutatások elsősorban a kárpátaljai magyar nyelvű közoktatást vizsgálják, ennek részeként kerül sor a magyar nyelvű romák helyzetének a vázolására, erre vonatkozóan azonban ismereteink korlátozottak. Előadásunkban a szakirodalom másodelemzésére vállalkozunk, (Bucsko, 2006; Braun, Csernicsko és Molnár, 2010;
Szántó-Taracközi, 2008), illetve részben saját, terepmunkán alapuló, kvalitatív kutatásunk eredményeit ismertetjük, melyeknek a kárpátaljai magyar egyházak missziós tevékenysége, ezen belül a közoktatásban vállalt szerepe ad keretet. Az alkalmazott módszertanból következően csak óvatos megállapításokat tehetünk, az eredmények általánosíthatósága korlátozott.
Szakkollégiumok: a sokszínű tehetségek eredményes közössége Kardos Katalin
Debreceni Egyetem
Kulcsszavak: szakkollégium; roma szakkollégium; eredményesség
Jelen kutatásunkban olyan felsőoktatási, hagyományos, egyházi és felekezeti roma szakkollégiumokban végeztük vizsgálatunkat, amelyek egyfelől a jövő társadalmi elitjének képzési helyeként értelmezik magukat, másfelől a hátrányos társadalmi rétegekből érkező hallgatók szocializációs közegeként vagy az együtt élő és tanuló, hasonló érdeklődésű fiatalok tevékeny közösségeként interpretálhatók. Fontos hangsúlyozni, hogy vizsgálatunkat nem kizárólag egy központi régióban fekvő privilegizált felsőoktatási térségében végeztük, hanem olyan intézményekben, amelyekben jól felismerhető jelenkori felsőoktatásunk megváltozott társadalmi hátterű hallgatótársadalma (Pusztai, 2011). Vizsgálatunk elemző szakaszában egy, a 2015 és 2016 tavaszán végzett szakkollégiumi kutatás adatbázisát használtuk fel (N=322), melyben összehasonlító elemzés révén arra törekedtünk, hogy különbséget tegyünk hagyományos és felekezeti szakkollégiumok, valamint a felekezeti roma szakkollégiumok hallgatósága között, kitekintve a hallgatók eredményességi és eredménytelenségi szintjének a bemutatására. A hallgatói eredményesség mutatóit a felsőoktatás viszonylatrendszerén belül kívánjuk vizsgálni. A felsőoktatási tanulmányi karrier belső mutatóit a felsőoktatás világán belül térképezzük fel. Ezen mutatók alapján eredményességnek tekintjük az egyes felsőoktatási szintekre történő belépést, a továbbtanulási szándékot, a vizsga- és versenyeredményeket, a tanulmányok iránti elkötelezettséget, illetve az akadémiai normáknak megfelelő hallgatói munkavégzést is (Tinto, 2006; Pusztai, 2011). Legfrissebb kutatásainkban nagy érdeklődéssel fordultunk a felekezeti fenntartású felsőoktatási roma szakkollégiumok irányába. A szakkollégiumi kutatás mintájában (N=322) részt vevő hallgatók 19,5%-a (N=63) tagja valamelyik roma szakkollégiumnak. A roma szakkollégistákkal kapcsolatos kérdéseink középpontjában elsősorban az állt, hogy vajon egy hátrányos társadalmi környezetből érkező roma származású fiatalra milyen hatással lehet az a szűkebb közösség, amelyben mindennapjait éli. Mennyire befolyásolhatja az egyéni életutat, az iskolai pályafutást, a társadalmi hátrányokból származó hiátusok kitöltését egy kollégiumi közösség, vallásos szellemiségű neveltetés vagy vallásos kisközösség? Hozzájárulhat-e a szakkollégium a tanulmányi sikerekhez vagy éppen a közösségi kapcsolatok kialakításához?
Eredményeink arra utalnak, hogy a szakkollégiumi közösségek, valamint a szakkollégiumok által kínált lehetőségek, pedagógiai módszerek jótékony hatással vannak a hallgatók eredményességére, továbbtanulási szándékára. Elemzéseink során két- és többváltozós statisztikai módszereket alkalmazva arra a megállapításra jutottunk, hogy a szakkollégiumi tagság hozzájárul a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítődéséhez azáltal, hogy az alacsonyabb státuszú roma származású fiatalok legalább olyan jól teljesítenek ezekben a tehetséggondozó intézményekben, mint a magasabb társadalmi státuszú hallgatótársaik.
A roma szakkollégium mint hatékony támogató szervezet Trendl Fanni
PTE Neveléstudományi Intézet Kulcsszavak: roma szakkollégium; inklúzió; eredményesség
Az előadás a 2001 óta működő Wlislocki Henrik Szakkollégiumot kívánja bemutatni az inklúzió szempontjából. A szakkollégium az esélyegyenlőség és méltányosság megvalósítását tűzte ki célul. 2013 és 2015 között a szakkollégium egy komplex ösztöndíjprogramot valósított meg, a program célja a hátrányos helyzetű, elsősorban cigány/roma egyetemisták tanulmányi előmenetelének támogatása volt. Fontos a kezdeményezés, hiszen a magyarországi cigány/roma lakosság nagyon kis (1-2%) aránya rendelkezik felsőfokú végzettséggel. A két év alatt összesen 56 hallgató került a programba, akik közül összesen négy fő morzsolódott le. Az elemzés során egy 2015-ben lezajlott akciókutatás eredményeit vesszük alapul, amit a Varga Aranka (2014) közöl folyamatelvű modell alapján másodelemeztünk. Ennek eredményeképpen láthattuk, hogy a vizsgált szervezet hatékonyan támogatja a hátrányos helyzetű cigány/roma egyetemisták tanulmányait. Az elemzés azt is megmutatta, hogy bizonyos szempontból még nem kellően befogadó a szakkollégium ahhoz, hogy minden résztvevő megfelelően részesüljön a támogatásban. Az akciókutatásban kérdőíves és interjús vizsgálatokat is végeztünk a roma szakkollégium hallgatói körében. A kutatásban 31 kérdőívet, 12 mélyinterjút és egy fókuszcsoportos beszélgetést vettünk fel, melyen 14 fő vett részt. Az akciókutatás eredményeit ezt követően az inklúzió folyamatelvű modelljének egyes elemei alapján vizsgáltuk meg. Az inklúzió fogalma jelen esetben a mindenkire kiterjedő kölcsönös befogadást jelenti. Ennek során kiderült, hogy minden szempont esetében tanúi lehettünk sikereknek, de szinte minden szempontnál felmerültek hiányosságok is, melyek kiküszöbölésére az elemzés során továbbfejlesztési javaslatokat is tettünk.
Természetesen az inklúzió – befogadás – egy véget nem érő folyamat, így az előadásban csak egy időpillanatnyi állapotot mutathatunk be.