Eszközvezérlés

A digitális fényképezőgépek általában önmagukban elegendők a beviteli paraméterek kezelésére, mivel a beállítást kezelő kapcsolók magán az eszközön találhatók, és a dokumentum előnézete is látható a gép LCD-képernyőjén, illetve az élőképet biztosító nézőkén. Elméletileg a készült állományok mozgatása is vezérelhető a kamerán keresztül.

Nem így van a szkennerek esetében, ezeknél általában csak az alapvető mechanikus funkciók működtethetők kézi kapcsolókkal:

ƒ fényforrás be/kikapcsolása,

ƒ előnézeti kép,

ƒ beolvasás megkezdése/megszakítása,

ƒ bölcső, könyvmérleg használatánál az üveg felemelése.

A többi funkcionalitás eléréséhez a beviteli eszközzel kommunikáló szoftver közreműködése szükséges. Az ilyen szoftver lehet:

ƒ általános képkezelő/szerkesztő szoftver, amely például TWAIN-plugin

használatával, az adott program által meghatározott funkcionalitásokkal vezérli a beviteli eszközt,

ƒ a szkennerhez, kamerához kapott, a gyártó cég által kifejlesztett vezérlő szoftver.

A vezérlés szoftveres oldaláról bővebben a képfeldolgozási folyamatokat tárgyaló fejezetben lesz szó.

3.2.3.1 A bevitelt vezérlő, a hardver- és szoftvereszközt összekötő munkaállomás

Ez a tényező a digitalizálás elengedhetetlen, de a tervezés során gyakran figyelmen kívül hagyott pontja. A munkafolyamatok nagyon sok paramétere – sebesség, bizonyos funkciók elérése – sok tekintetben múlik a számítógép tulajdonságain. Ezért különösen fontos, hogy a lehető legnagyobb kapacitású eszközt szerezzük be. Fontos továbbá ügyelni az alábbi tényezőkre:

3.2.3.1.1 Operációs rendszer

A számítógépen olyan operációs rendszernek kell futnia, amely kompatibilis a beviteli eszközök vezérlő szoftvereivel, és tud kommunikálni az összes elérhető háttértárolóval. A használt fájlrendszernek kezelnie kell a digitalizálás során keletkezett fájlformátumok összes funkcióját, mint például szélsőségesen nagy fájlok, alternatív írásrendszerek speciális metaadatok beviteléhez stb.

3.2.3.1.2 Grafikus vezérlők

Amennyiben a számítógép-konfiguráció nagy teljesítményű önálló grafikus kártyával (GPU) rendelkezik, használjunk olyan szoftverkörnyezetet, amely képes annak kihasználására. Ezzel sokat javíthatunk a műveletek sebességén.

A grafikus kártyák kiválasztásánál részesítsük előnyben a DVI csatolókkal működő, egyszerre több monitor kezelésére képes modelleket.

3.2.3.1.3 Háttértároló

A legjobb a munkaállomás saját merevlemezein kell biztosítani az egyszerre digitalizálandó mennyiségnek bőségesen elegendő helyet – ez általában jelentős lemezterületet jelent. Természetesen hálózati vagy cserélhető lemez is használható, de ezek nem optimális megoldások, mivel kompromittálhatják mind az adatmentés biztonságát, mind a sebességet. A munka gyorsasága érdekében rendszeresen végezzünk töredezettségmentesítést a helyi lemezeken.

3.2.3.2 Monitor

Talán ez a bevitelt vezérlő konfiguráció legkényesebb pontja. A szkennerek, digitalizáló rendszerek esetében általában nincs más előnézeti lehetőségünk, mint a beviteli szoftver által biztosított gyorsnézet, amelyet csak a monitor segítségével láthatunk. Az esetleges korrekciókat ez alapján fogjuk elvégezni, ezért nagyon fontos, hogy amit látunk, megfeleljen a valóságnak. Egy képi alapú digitalizálsához használható, jó minőségű monitor a projekt költségvetésének nagy részét felemésztheti.

A monitorok kiválasztásánál nagyon nehéz pontos paramétereket meghatározni, mivel e termékek nagyon nagy változatossággal, sokféle árkategóriában léteznek. Pár alapvető szempontot mégis érdemes kiemelni:

ƒ Válasszunk minél nagyobb felbontású modelleket.

ƒ A digitalizáláshoz és képszerkesztéshez általában a CRT monitorok javasolhatók, bár egyes LCD/TFT monitorok is alkalmasak lehetnek a feladatra.

ƒ A gyártók által gyakrabban feltüntetett tulajdonságok:

o Képarány (aspect ratio), azaz a képernyő két különböző oldalának aránya. Kerüljük a széles képarányú („wide”) monitorokat, ergonómiai szempontból nem javasoltak, mivel a túlságosan széles megjelenítési felület zavarja a képérzékelést. A legnagyobb javasolt képarány: 4:3.

o A „válaszidő” (response time) nem perdöntő a monitor kiválasztásánál, állóképek digitalizálásához már minden jelenleg forgalmazott monitor kellően gyors.

o Annál fontosabb a kontrasztarány (contrast ratio), ami a legvilágosabb és a legsötétebb pont fényerejének aránya. Könnyen manipulálható adat, amelyet a gyártók gyakran úgy számolnak ki, hogy a legsötétebb pontok értékét kikapcsolt háttérvilágítással érik el. Ez nagyon észrevehető és zavaró, ha például sötétben játszódó filmjelenetet nézünk LCD-monitoron.

A legsötétebb árnyalatoknál kikapcsolt világítás feltűnő, matt fekete

foltokat okoz a képen. A kontrasztarány értékelésénél csak a statikus adatokat vegyük figyelembe, a „dinamikus kontrasztarány” általában nem valós értékekre utal. Az 1000:1-nél nagyobb értékeket célszerű ellenőrizni ebből a szempontból. A dinamikus kontraszt egyébként általában ki is kapcsolható, sőt ajánlatos is.

o A látószög (viewing angle) azt a maximális szög-értéket jelöli, amelyet a monitorra eső tekintet iránya és a képernyő felülete bezárhat amellett, hogy a kép színei és részletei még láthatóak maradnak. Gyengébb LCD-képernyők – főleg laptopok esetében – a kép csak szemben ülve látható tisztán, ami alacsony látószögre utal. A elfogadható érték általában 145-165 fok.

ƒ Ha lehet, a digitalizálás és a képoptimalizálás műveleteihez használjunk egyszerre több monitort (egyiket a vezérlőpanelek, fájlműveletek irányítására, másikat a kép előnézetének megjelenítésére).

ƒ LCD-modellek esetében javasolt paneltípusok: P-MVA, S-PVA, S-IPS.

3.2.3.2.1 A monitor beállítása

A monitorok beállításához számos ingyen használható eszköztár található az interneten. Ezek alapja olyan, tudományos igénnyel létrehozott ábrák sorozata, amelyek az egyes paraméterek megfelelő beállítási értékeire vezetnek rá. A beállítás során az alkalmazott tesztképek egyes részleteinek meg kell jelennie, illetve el kell tűnnie. Nem létezik azonban univerzális tesztábra az összes tulajdonság egyidejű tesztelésére, így a beállítások előtt fel kell készülnünk bizonyos fokú frusztrációra, mivel az egyik ponton beállított tulajdonság jó eséllyel egy másik eredményeit fogja rontani. Az alapos beállítás több órát is igénybe vehet, és közben egy-egy tulajdonság behangolására többször vissza kell térni.

A monitor beállítását csak olyan körülmények között ajánlatos megkezdeni, amelyben egyéb tényezők nem befolyásolják a megjelentés jellemzőit. Az ideális feltételek a következők:

ƒ A monitort natív felbontásába kell állítani. Ez az adat megtalálható az eszköz kézikönyvében, de ha az nem elérhető, az interneten megkereshetjük a típusnév alapján.

ƒ A színhőmérséklet legyen 6500 K.

ƒ A színmélységet állítsuk 24 vagy 48 bitesre.

ƒ Ha van lehetőségünk DVI-interfész használatára, cseréljük le a VGA-csatlakozókat.

ƒ A megjelenítési opciókban állítsuk be az sRGB-profilt.

ƒ Sötétítsük be a helyiséget.

ƒ A beállításhoz használjuk a monitor hardveres vezérlőit (a szélén/alján található kapcsolókat). Az egyéb, megjelenítést szabályzó eszközöket – például a grafikus kártyához tartozó kezelőprogramot – csak akkor használjuk, ha a monitor saját vezérlőivel nem tudjuk elérni az adott funkciót. Kommersz monitoroknál ilyen lehet a gamma vagy az élesség (nem a kontraszt!).

ƒ A teszteléshez használt képeket nézzük mindig teljes képernyőn, fekete háttérrel.

Ha böngészőn keresztül érjük el azokat, annak felületét kapcsoljuk teljes

képernyős üzemmódba. Amennyiben ez nem működik, ideiglenesen mentsük le az ábrákat – a legtöbb forrás ezt megengedi – , és helyezzük azokat fekete háttérre a képernyőn.

ƒ Ha szükséges, a tesztképeket nézzük meg távolabbról is.

A monitorok beállításhoz nagyon jól használható eszköz az interneten elérhető a Lagom-tesztsor.