Alapvető képfeldolgozási feladatok

3.4.2 Alapvető képfeldolgozási feladatok

Ezen a ponton belépünk a digitális képekkel való munkafolyamat vázlatos bemutatásába. Azokat a műveleteket fogjuk tárgyalni, amelyek csaknem minden digitalizálási projekt során felmerülnek a master fájlok elkészítésétől kezdve a szurrogátumokat alkotó képfájlok létrejöttéig. A bemutatott lépések egy része minden, digitális képekkel foglalkozó környezetre jellemző, másik részük azonban főként a könyvtári digitalizálás terén fordul elő. Ezt a különbségtételt azért fontos megtenni, mert a képkezelő eszközök fejlesztésénél általánosságban más, illetve szélesebb felhasználási körre vannak tekintettel a gyártók, ezért azok könyvtári környezetben való alkalmazhatóságát alaposabban meg kell vizsgálni.

Vannak olyan feladatok, amelyek minden tömeges képkezelési munkafolyamatnál elkerülhetetlenek, először ezeket fogjuk áttekinteni. Ez a szoftverek általános szempontú értékeléséhez jelent majd segítséget.

3.4.2.1 Beviteli eszköz vezérlése

Professzionális digitalizáló berendezéseknél célszerű a gyártó által biztosított program használata, mivel valószínűleg több funkciót érünk el vele, mint egy általános célú szoftverrel. Az átlagos teljesítményű, olcsóbb szkennereknél pedig azt a megoldást válasszuk, amely a bevitel minél több pontjába enged beavatkozást. Sose használjuk az ilyen eszközökhöz általában csatolt „több lépés az egyben” funkciókat – mint például

„PDF egy gombnyomásra” stb. Az így készült formátumok általában irodai használatra vannak optimalizálva, nem felelnek meg a könyvtári megőrzés szempontjainak.

A megfelelő digitalizáló szoftverrel végezhető műveletek és beállítások felsorolásánál három csoportot alkalmazunk:

ƒ a mindenképpen használandó funkciók,

ƒ a csak fenntartásokkal használandó funkciók,

ƒ a kerülendő funkciók.

Az alább felsorolt funkciók mindenképp szükségesek vagy ajánlottak:

ƒ A levilágítás előnézete;

ƒ Színterek beállítása (pl. RGB, CMYK, LAB);

ƒ ICC színprofil és színhelyesség beállítása;

ƒ Gamma korrekció;

ƒ Levilágítási méret testreszabása;

ƒ Negatív/pozitív transzformáció;

ƒ Kötegelt bevitel (ugyanazon műveletek ismétlése);

ƒ Formátum beállítása (fájlformátum, tömörítési algoritmus);

ƒ Mentési hely beállítása;

ƒ Fájlelnevezés, kötegeknél léptetés a fájlnevek között;

ƒ Technikai metaadatok beágyazása (automatikus és manuálisan beágyazott adatok);

ƒ Egyes leíró metaadatok beágyazása (kötegenként vagy egyedi állományonként).

A következő műveleteket csak bizonyos megfontolásokkal alkalmazzuk (a megfontolási szempontok megjelölésével):

ƒ Kontraszt és fényerő beállítása. Ehhez csak akkor folyamodjunk, ha a

sötét/világos határértékeket, vagy az árnyalati terjedelmet beállító dialógus nem érhető el. A kontraszt és fényerő értékeit gyakran nem a levilágításon, hanem a kész képen végzik el az egyszerűbb eszközök, és ez nem mindig vezet a kívánt eredményhez.

ƒ Automatikus elforgatás 90, 180, illetve 270 fokos szögben. Csak a kötegen belül egy-egy eltérő orientciójú képnél használjuk. A fájlok egyenkénti elforgatása megnöveli a mentési időt, és utólag automatikusan is elvégezhető.

ƒ Automatikus elforgatás egyedi értékekben, például a szövegtükör vagy a kép széleinek vízszinteshez, függőlegeshez való igazításával. Csak akkor használjuk, ha a beviteli szoftver nagyobb pontossággal végzi, mint az utófeldolgozásra használt megoldás. Ez általában a nagyon jó minőségű professzionális rendszerek beviteli szoftverénél fordul elő.

ƒ A lap térbeli torzulásainak automatikus kisimítása, például a gerinc mellett képződő elhajlás és árnyék eltüntetésével. Csak akkor használjuk, ha a beviteli szoftver nagyobb pontossággal végzi, mint az utófeldolgozásra használt

megoldás. Az olyan eszközök, amelyeknél ilyen funkció elérhető, általában eleve kevés ilyen torzulással rögzítik a képeket.

ƒ Automatikus Moire korrekció, vagy a nyomtatott anyagnál a nyomtatási mátrix vagy halftone minta eltávolítása. Csak akkor használjuk, ha a beviteli szoftver nagyobb pontossággal végzi, mint az utófeldolgozásra használt megoldás. A master képeknél egyébként célszerűbb mellőzni, mivel a nyomtatás minősége az eredeti dokumentum tulajdonságának számít.

A következő funkciókat ne végezzük el a beviteli fájlokon, mert azok akkor nem felelnek meg a master fájlokkal szembeni elvárásoknak:

ƒ Automatikus retusálás (az eredetin található sérülés, szennyeződés eltüntetése);

ƒ Veszteséges képtömörítés;

ƒ Azonnali csomagoló formátumokba történő mentés (pl. PDF, HTML).

Amennyiben nem vagyunk megelégedve a beviteli hardver saját vezérlő szoftverének bizonyos aspektusaival, szükség lehet arra, hogy a beviteli műveleteket egy általunk választott képkezelő eszköz segítségével végezzük el. Ebben az esetben meg kell

győződni róla, hogy a két eszköz megfelelően és elfogadható sebességgel tud-e kommunikálni egymással.

Számos képszerkesztő és képkezelő szoftver, illetve az OCR-programok nagy része képes szkennereket vezérelni TWAIN-csatolón keresztül; illetve fényképezőgépekkel, WIA (Windows Image Acquistion)-kapcsolat segítségével. Ilyenkor esetenként az adott eszközhöz kapott TWAIN-dialógus segítségével vezérelhetjük a beolvasást.

Plustek szkenner generikus TWAIN-felülete

A WIA-csatolót a legtöbb, USB-vel csatlakozó képkészítő eszköz esetén használhatjuk:

Plustek asztali szkenner WIA-dialógusa

Ezek a beolvasási felületek általában korlátozott kalibrációs lehetőségeket adnak.

Használatuk azért terjedt el, mert ilyenkor a beolvasott képen azonnali szerkesztés végezhető a használt szoftver segítségével. Ez esetenként gyors és kényelmes megoldás, de a master képek készítési elveivel ellentétes lehet, mivel eleve manipulálható a bevitt kép. Bizonyos beolvasó eszközöknél azonban lehetnek olyan korlátozottak a színbeállítási lehetőségek, hogy ehhez a megoldáshoz kell folyamodni.

Más szoftverek saját, feledat-specifikus opciókat biztosítanak. A FineReader beviteli dialógusa például kifejezetten gyors munkát tesz lehetővé a karakterfelismerés előkészítéséhez, de a színbeállítás lehetőségei csekélyek.

Az ABBYY OCR-szoftver beolvasási dialógusa (TWAIN-interfész)

3.4.2.2 Beviteli formátum-kalibráció

A beviteli formátum meghatározásánál két fő tényezőről döntünk: egyrészt a fájlformátumról, illetve annak technikai jellemzőiről.

A bevitel során alkalmazandó fájltípusok kiválasztásánál célszerű tekintettel lenni a

„Master” fejezetben felsorolt specifikációkra. Miután ezzel a lépéssel hozzuk létre a master állományokat, célszerű rögtön azok tárolására alkalmas mentési szabványt meghatározni. Ezek leggyakrabban a TIFF és JPG fájlformátumok.

Ld. még: 1.3.2.1

Bár minden fájlformátum ajánl tömörítési algoritmusokat, a bevitel során ezeket ne, vagy csak veszteségmentes változataikat alkalmazzuk.

A fájlformátum tömörítési beállításait néha csak nagyon korlátozottan befolyásolhatjuk.

A beviteli felbontás meghatározása nagyon fontos döntés. A digitalizáló eszközök ismertetésénél már kitértünk arra, hogy ez nagy mértékben függ az adott eszköz által feldolgozható felbontástól. Egyéb tekintetben ezt a döntést általában úgy szokás felvázolni: „ebből és ebből a tartalomból ilyen felbontásra van szükség”. Ezt az eredeti mérete, a tartalom jellege és a tartalmon belüli méretkülönbségek is befolyásolják. Ez szerencsésebb szempont annál, hogy „mit szeretnénk tenni a digitalizált anyaggal”, hiszen a jól elkészített master állományok többféle későbbi feldolgozási formában használhatók. A legjobb döntés pedig mindig az adott lehetőségekhez képest maximális, a tartalom jellegéhez képest elfogadható felbontás. Ez – példa szintjén – egyes dokumentumtípusokra nézve:

ƒ Modern nyomtatott anyag (XIX. század közepétől kezdve): 300-400 dpi;

ƒ Régebbi nyomtatott anyag: 500-600 dpi;

ƒ Kotta, partitúra: 500-600 dpi;

ƒ Metszet, kisgrafika, kézirat, kéziratos térkép: min. 600 dpi;

ƒ Dia (negatív, pozitiv): min. 1200 dpi.

A feldolgozás további lépéseiben természetesen a csökkenthető a képek felbontása.

Online publikációra szánt képek esetén a 72-150 dpi tartomány az ideális, az optikai karakterfelismerés céljaira azonban célszerű megtartani a 300-400 dpi részletgazdagságot.

A színmélység tekintetében a jelenleg legsúlyosabb dilemma: használhatók-e szürkeárnyalatos beviteli képek? Egyes szakmai fórumokon – például az IMPACT-projekthez kapcsolódó kutatási eredmények keretében – megfogalmazott állítás, hogy a szürkeárnyalatos bevitel használata csak drasztikus helyhiány esetén indokolt. Ez az indok nagyon gyenge a digitalizálás elméletének szemszögéből, mivel a master állományok létrehozását éppen az ilyen jellegű kompromisszumok teszik értelmetlenné.

Az IMPACT-kutatások rövid