Az emberi méltósághoz való jog funkciói

Az emberi méltósághoz való jog esetében nem állapítható meg ugyan általános módon, milyen élethelyzetek, magatartások tartoznak a tárgyi védelmi körébe, amennyiben azonban azt nem tartjuk üresnek, érdemes megvizsgálnunk hogyan védi az emberi méltósághoz való jog a konkrét esetekben megnyilvánuló végleges tartalmát.

Az emberi méltósághoz való jognak, mint általában a szabadságjogoknak a fő funkciója az állami beavatkozás elhárítása (status negativus). Az emberi méltósághoz való jog biztosítja azt az életszférát, amelybe az állam egyáltalán nem avatkozhat be. Az emberi méltósághoz való jog ezen túlmenően a többi alapjoghoz hasonlóan pozitív módon is védelemben részesíti az alapjog jogosultját.¹⁷⁷

STARCK szerint már az emberi méltóság Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdés első mondatában kimondott sérthetetlensége az emberi méltóság garanciájának átfogó, magánszemélyekkel szembeni érvényesülését hangsúlyozza, amelyet a második mondat az állami kötelezettség tekintetében csupán még egyszer kifejezésre juttat.¹⁷⁸

HÖFLING szerint abból, hogy a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdés második mondata az alkotmányban egyedülálló módon az alapjog mindkét oldalának tiszteletét, illetve védelmét előírja, az következik, hogy az emberi méltósághoz való jognak nem csak az állami beavatkozást elhárító funkciója, hanem a védelmi funkciója is az alapjog szubjektív oldalához tartozik. Ennek megfelelően az emberi méltóság alanyi oldala kiterjed az emberi méltóság magánszemélyekkel szembeni védelmére is. Az objektív kötelezettséggel szemben ebben az esetben az érintett alanyi jogi igénye áll a védelem közvetlen érvényesítésére.¹⁷⁹

Ennek megfelelően a Szövetségi Alkotmánybíróság az emberi méltóság klauzulában kifejezetten szabályozott védelmi kötelezettségből egy ellátási igényt (Leistungsanspruch) vezetett le a létminimum biztosítására.¹⁸⁰ „A Grundgesetz 1. cikk

177 COSTA BARBOSA,Ana Paula: Die Menschenwürde im deutschen Grundgesetz und in der brasilianischen Verfassung von 1988. Ein Rechtsvergleich. Berlin: Lit Verlag, 2008, 49. Az emberi méltósághoz való jog funkcióiról magyarul lásd: KLICSU László: Az emberi méltóság a német Alkotmánybíróság egyes döntéseiben. Iustum Aequum Salutare 2010/4. 127-133.

178 STARCK 1999, 51.

179 HÖFLING 2009, 93.

180 AUBEL szerint a Szövetségi Alkotmánybíróság a Hartz IV. határozatban egy új alapjogot, az emberhez méltó létminimumhoz való jogot vezetett le. Az új alapjogot az állami beavatkozást elhárító jogoktól való elhatárolása érdekében szavatossági jognak nevezi (Gewährleistungsrecht). Ez a jog nem kizárólag a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdéséből vagy a 20. cikk (1) bekezdésében foglalt szociális jogállam elvéből következik, hanem a két alkotmányos garancia elválaszthatatlan kapcsolatából. Ebben a kapcsolatban az emberi méltóság garanciája az ellátási igény alapja és ez határozza meg a tartalmának mércéit. A szocális jogállamiság kiegészíti az emberi méltóság garanciáját, amely során egyrészt erősíti, tágítja az ellátási dimenziót, másrészt dinamikusan alakítja a mindenkori társadalmi viszonyoknak megfelelően. AUBEL, Tobias: Das Gewährleistungsrecht auf ein menschenwürdiges Existenzminimum. In: EMMENEGGER, Sigrid

(1) bekezdése az emberi méltóságot érinthetetlennek nyilvánítja, és arra kötelez minden állami hatalmat, hogy tartsa tiszteletben és védelmezze (vö. BVerfGE 1, 97 (104); 115, 118 (152). A norma alapjogként nem csupán az állami beavatkozásokat elhárító jog. Az államnak az emberi méltóságot pozitív módon védelmeznie is kell (vö. BVerfGE 107, 275 (284); 109, 279 (310). (...) Ezzel a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdéséből fakadó objektív kötelezettséggel szemben az alapjog jogosultjának az ellátási igénye áll, mivel az alapjog minden egyes ember méltóságát védi (vö. BVerfGE 87, 209 (228) és az ilyen szükséghelyzetben csak anyagi támogatással biztosítható.”¹⁸¹

Tehát az emberi méltóság az egyetlen alapjog, amely mind az állami beavatkozást elhárító funkciót, mind a védelmi kötelezettséget szubjektív alapjogként biztosítja.

3.2.2.2. Az emberi méltóság sajátos funkciója: az objektív értékrend megalapozása

Az emberi méltósághoz való jogot az alapjogok rendszerében betöltött szerepe kiemeli a többi alapjog közül. Az emberi méltósághoz való jog ugyanis nem csupán egy az alapjogok közül, hanem megalapozza az alapjogok által alkotott objektív értékrendszert.

A Szövetségi Alkotmánybíróság már az 1952. évi SPR-ítéletben – a német neonáci párt betiltásának indokolásában – összekapcsolta az emberi méltóság és az abból következő szabadság, illetve egyenlőség értékét az alkotmányos renddel:

„A pártok demokratikus államokban betöltött különös jelentősége nem igazolja kizárásukat a politikai életből akkor, ha egyes előírások, vagy akár (egész) alkotmányos intézmények ellen küzdenek, de akkor igen, ha a szabad demokratikus jogállam legfelsőbb értékeit meg akarják rendíteni. Ezek az alapértékek alkotják a szabad demokratikus államrendet, amelyet a Grundgesetz az államrenden – az „alkotmánynak megfelelő renden” – belül alapvetőnek tekint. Ez az államrend azon az elképzelésen alapul, hogy az ember a teremtés rendjében saját önálló értékkel rendelkezik és a szabadság és egyenlőség az állami egység tartós értékei. Az államrend ezért értékekhez kötött rend.” [BVerfGE 2, 1 (12)]

A Szövetségi Alkotmánybíróság az 1958. évi híres Lüth ítéletben már kifejezetten a Grundgesetz alapjogi fejezetét tekintette értékrendnek:

„Hasonlóképpen igaz azonban, hogy a Grundgesetz, amely nem akar értéksemleges rend lenni […], az alapjogi fejezetében felállított egy objektív értékrendet és pontosan ezáltal jut kifejezésre az alapjogok érvényesülésének megerősödése […]. Ennek az értékrendnek, amelynek középpontjában a társadalomban szabadon fejlődő személyiség és annak méltósága áll, alkotmányos alapelvként érvényesülnie kell minden jogterületen;

innen kap irányelveket és impulzusokat a törvényalkotás, közigazgatás és bírói hatalom.”

[BVerfGE 7, 198 (205)]

–WIEDEMANN, Ariane (szerk.): Linien der Rechtsprechung des Bundesverfassungsgerichts – erörtert von den wissenschaftlichen Mitarbeitern. 2. kötet Berlin: De Gruyter, 2011, 274-279.

181 BVerfGE 125, 175 (222) – Hartz IV.

Az emberi méltóságra hivatkozás jelentősége az alapjogi értékrend megalapozása szempontjából kettős: egyrészt az ember önértékéből következő szabadsága és egyenlősége szintén értékek, amelyre tekintettel az államrend értékekhez kötött, másrészt ezek az értékek, amelynek középpontjában a személyiség és annak méltósága áll, maguk is egy értékrendszert alkotnak.¹⁸²

Az emberi méltóság úgy alapozza meg az alkotmány egységét és az általa védett értékrendszert, ¹⁸³ hogy – az emberi méltósághoz való jog tartalma alpont alatt részletesen kifejtettek szerint – minden alapjog lényeges tartalmának a részét képezi.

Az értékrend ezért – az emberi méltósághoz való jog abszolút elsőbbségét leszámítva –¹⁸⁴ nem jelent értékhierarchiát az egyes alapjogok között.¹⁸⁵ A Szövetségi Alkotmánybíróság a későbbi határozataiban megerősítette az alapjogi értékrendet megalapozó gyakorlatát.¹⁸⁶ Mindazonáltal 1975-től a Szövetségi Alkotmánybíróság értékrendre vonatkozó érvelése háttérbe szorult, ami STERN szerint Konrad HESSE

alkotmánybírói tevékenységéhez köthető, aki tagadta, hogy az alapjogok „az alkotmányon belül vagy a mellett különálló rendszert alkotnak.”¹⁸⁷ Ez a változás leginkább a munkavállalók egyetértéséről szóló 1979. évi határozatban szembetűnő,¹⁸⁸ amelynek HESSE volt az előadó alkotmánybírája. ¹⁸⁹ A határozat rögzítette: a munkavállalóknak a vállalkozások gazdasági és személyzeti döntéseibe való széles körű beleszólása a gazdaság területén lényeges változást eredményez. Ennek ellenére már a vizsgálat mércéinek számbavétele során elhatárolódott az értékrend gondolatától azzal, hogy az egyes alapjogok, illetve a köztük lévő összefüggések fontosságát hangsúlyozta,¹⁹⁰ és „a gazdaság alkotmányának intézményi összefüggéseit”, valamint „az alapjogok védelmi- és rendszertani összefüggéseit” kifejezetten elutasította.¹⁹¹

182 BECKER ezt a következtetést az emberképre vonatkoztatva vonja le, de álláspontom szerint az emberkép elemek az emberi méltóság jogi fogalmának pozitív elemei, így a következtetés az emberi méltósághoz való jogra vonatkoztatható. BECKER, Ulrich: Das ’Menschenbild des Grundgesetzes’ in der Rechtsprechung des Bundesverfassungsgerichts. Berlin: Dunker & Humblot, 1996, 120.

183 Ennek keretében az „alkotmány egysége” (Einheit der Verfassung) azt a törekvést jelzi, hogy az

„alkotmányos rendszer” (verfassungsmäßige Ordnung) egyes elemei között jelentkező jogi logikai ellentmondásokat fel kell oldani, míg az objektív értékrendszer közvetlenül mércét állít. SACHS 2009, 70.

184 BVerfGE 75, 369 (380); 107, 275 (284); 115, 118 (152)

185 A Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az élet „legfőbb érték” (Höchstwert) [BVerfGE 115, 25 (45); 115, 118 (139)], mégsem élvez abszolút elsőbbséget a többi alapjoggal szemben. Lásd a második abortusz-határozatban [BVerfGE 88, 203 (253)].

186 BVerfGE 21, 362 (372); 24, 119 (144); 28, 243 (261); 30, 1 (19); 30, 173 (193); 34, 269 (287); 35, 202 (225); 37, 57 (65); 49, 24 (56); 52, 223 (247).

187 STERN 2000, 64.

188 A korábbi határozatokban a rendszer kifejezést felváltotta a „rendszerek” (Ordnungen), „objektív-jogi értékeket tartalmazó rendelkezések” (objektiv-rechtlicher Wertentscheidung), „érték mint mérce”

(Wertmaßstäben) megfogalmazás. BVerfGE 35, 79 (114); 49, 89 (142); 53, 257 (298)

189 STERN 2000, 65.

190 „Az alkotmányossági vizsgálat mércéi az egyes alapjogok, amelyek kijelölik a törvényalkotó szabadságának alkotmányos kereteit és határait a [munkavállalók] széles körű egyetértésének bevezetése esetében. Ezeket nem lehet az érintett alapjogok és a többi alapjog védelmi köre közötti átfedések, egymás kiegészítése és egyéb összefüggések, valamint a Grundgesetz alapvető elveinek figyelembe vétele nélkül értelmezni [BVerfGE 50, 290 (336)].”

191 BVerfGE 50, 290 (336)

A munkavállalók egyetértéséről szóló határozat felveti a kérdést, hogy a Szövetségi Alkotmánybíróság szakított-e az értékrend gondolatával. A későbbi gyakorlat ezt nem támasztja alá, mivel a Szövetségi Alkotmánybíróság a későbbi határozataiban¹⁹² állandó gyakorlataként hivatkozik az „értékrend” elméletére.¹⁹³

Ezen túlmenően a Szövetségi Alkotmánybíróság a 2009. évi Lisszabon határozatában ¹⁹⁴ az európai uniós jog felülvizsgálatára kidolgozott alkotmányos identitást¹⁹⁵ összekapcsolta a Grundgesetz 23. cikk (1) bekezdésén¹⁹⁶ keresztül a 79. cikk (3) bekezdésében foglalt örökkévalósági klauzula által garantált emberi méltósággal, és ezzel megerősítette az emberi méltósághoz való jog objektív értékrendet megalapozó funkcióját. Az objektív értékrend megalapozása az alapjogok magánjogi viszonyokban való érvényesülésére vezethető vissza, melynek következtében az alapjogok a törvények közvetítésével kötelezik a magánszemélyeket is. A Szövetségi Alkotmánybíróság ezúttal az Európai Unióval szemben fogalmazta meg az emberi méltóság védelmét. A testület nem hivatkozott ugyan kifejezetten az objektív értékrendre, de az emberi méltóság ezúttal sem önmagában jelent meg, hanem más alapjogok lényeges tartalmaként.

A Lisszabon határozat alapján az alkotmányos identitás védelme öt területre terjed ki: állampolgárság, a legitim erőszak és a hadsereg államon belüli alkalmazása, egyes

192 BVerfGE 93, 85 (95); 94, 268 (285); 98, 365 (395); 107, 104 (118)

193 Az elmélet szóhasználat ellenére az értékrendszer gondolata a Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában nem egy alapjogi teória megalapozására szolgál. SACHS 2009, 52.

194 A Szövetségi Alkotmánybíróság a 2009. évi Lisszabon határozatában a lisszaboni szerződés elismeréséről szóló törvényt, a Grundgesetz-et módosító törvényt, valamint az európai uniós ügyekben a Szövetségi Gyűlés és Szövetségi Tanács jogait kiterjesztő törvények alkotmányosságáról döntött. A határozat szerint az utóbbi törvény a Grundgesetz 38. cikk (1) bekezdésébe ütközik összefüggésben a 23.

cikk (1) bekezdésével, mivel a Szövetségi Gyűlés és Szövetségi Tanács nem rendelkezik az indokolásban kifejtett szükséges terjedelmű jogosítványokkal az európai uniós jogalkotási folyamatokban és az alapszerződések módosítása során. BVerfGE 123, 267 (270) Magyarul ismerteti: BÁRD Petra: A német Szövetségi Alkotmánybíróság a Lisszaboni szerződésről. Fundamentum 2009/4. 148-151.

195 A Szövetségi Alkotmánybíróság a Lisszabon határozatban egy újabb felülvizsgálati fenntartást (Kontrollvorbehalt) dolgozott ki, amelyet meg kell különböztetni az 1993. évi Maastricht határozatban bevezetett ultra vires kontrolltól. Az ultra vires kontroll keretében a Szövetségi Alkotmánybíróság azt vizsgája, hogy a közösségi jogi aktusok az Európai Unióra átruházott hatáskörök keretein túlterjeszkednek-e. Ezzel a testület a „kitörő aktusok“ (ausbrechender Rechtsakt) felülvizsgálatára terjesztette ki a hatáskörét. Az identitás kontroll arra irányul, hogy az át nem ruházott hatáskörben hozott uniós aktus sérti-e az alkotmányos idsérti-entitást. A hagyományos „kitörő aktus“ abban különbözik az alkotmányos idsérti-entitást sértő „abszolút kitörő aktustól“, hogy az utóbbi az Európai Unió Bíróságát is kötelezi, mivel az EUSz. 4.

cikk (2) bekezdése kifejezetten előírja a nemzeti identitás tiszteletben tartásának kötelezettségét. HUFELD, Ulrich: Europas Verfassungsgemeinschaft – Staatsrechtlich vergleichende Perspektive.

file:///C:/Users/user/Downloads/Hufeld%202014%20EU%20Verfassungsgemeinschaft.pdf

A kétféle kontroll viszonyára az jellemző, hogy bármilyen uniós aktus, amely sérti az alkotmányos identitást, szükségszerűen ultra vires is, mivel az alkotmány identitása megsértésének jogát nem lehet átruházni. Ugyanakkor nem minden ultra vires aktus sérti egyúttal az identitást is. DRINÓCZI Tímea: Az alkotmányos identitásról. Mi lehet az értelme az alkotmányos identitás alkotmányjogi fogalmának? MTA Law Working Papers 2016/15. 8.

196 Grundgestz „23. cikk (1) A Német Szövetségi Köztársaság az egyesült Európa megvalósítása érdekében közreműködik az Európai Unió fejlesztésében, mely elkötelezett a demokrácia, a jogállamiság, a szociális, valamint föderális alapelvek és a szubszidiaritás elve mellett, és a Grundgesetz-nek lényegében megfelelő alapjogi védelmet biztosít. Ennek érdekében a Szövetség a Szövetségi Tanács egyetértésével törvénnyel felségjogokat ruházhat át. Az Európai Unió alapítására, továbbá a szerződéses alapjainak módosítására irányadó a 79. cikk (2) és (3) bekezdése, ha az a Grundgesetz tartalmi módosításával vagy kiegészítésével jár, illetve ilyen módosításokat vagy kiegészítéseket tesz lehetővé.“

büntetőjoggal kapcsolatos hatáskörök, a német költségvetésről való döntés, valamint a gazdasági, kulturális és szociális életviszonyok alakítása.¹⁹⁷ Ezen belül a testület megkülönbözteti az alkotmányos identitás érinthetetlen magját ¹⁹⁸ (unantastbarer Kerngehalt der Verfassungsidentität des Grundgesetzes), amely a Grundgesetz 1. és 20.

cikkeinek az örökkévalósági klauzulában garantált alapelveit foglalja magában.¹⁹⁹ A Szövetségi Alkotmánybíróság a korábbi gyakorlatában a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdésének, a 2. cikk (2) bekezdés első mondatának és a jogállamiságnak (különösen a szükséges mértéken felüli korlátozás tilalmából) az összefüggéséből vezette le a nullum crimen sine culpa elvet (Schuldprinzip).²⁰⁰ A Lisszabon határozatban azt hangsúlyozta, hogy az elv alapja a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdésének emberi méltóság garanciája,²⁰¹ az európai elfogatóparancsról szóló 2015. évi határozat pedig megállapította, hogy erre a konkrét esetben – a távollétében elítélt panaszos kiadatásának végrehajtása során – tekintettel kell lenni. A német állam nem nyújthat segítséget más államok emberi méltóságot sértő magatartásához. A bűnfelelősség elvének érvényesüléséhez elengedhetetlen nyomozás terjedelme és mértéke a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdése által megkövetelt minimum standardokhoz igazodik.²⁰² Az emberi méltósághoz való jog kiemelt jelentőségét bizonyítja, hogy az azt biztosító identitáskontroll kivételt képez a Solange II. határozatban feladott általános felülvizsgálati joghatóság alól,²⁰³ amelyet a Grundgesetz 23. cikk (1) bekezdése a „Grundgesetz-nek lényegében megfelelő alapjogi védelem” kitétellel beemelt az alkotmányba. Az ebben a határozatban megfogalmazott emberi méltóság fenntartásból ezen túlmenően hiányzik a Solange határozatokra jellemző kapcsolódás az integráció meghatározott szakaszához. ²⁰⁴ A Szövetségi Alkotmánybíróság az OMT-vel (Outright Monetary Transactions) kapcsolatos határozatában – a fenti határozatra hivatkozással – már kifejezetten „az alapjogok emberi méltóság magjának a megőrzésére”²⁰⁵ hivatkozott.

197 BVerfGE 123, 267 (356- 369) WALTER, Maja: Integrationsgrenze Verfassungsidentität – Konzepte und Kontrolle aus europäischer, deutscher und französischer Perspektive. ZaöRV 72 (2012) 182.

198 DRINÓCZI meggyőzően bizonyította, hogy az alkotmányos identitás nem más mint az alkotmány identitása, ezért a két fogalmat szinonímaként használom. DRINÓCZI 34.

199 BVerfGE 123, 267 (353)

200 BVerfGE 45, 187 (228); 54, 100 (108); 91, 1 (27); 57, 250 (275); 80, 244 (255); 95, 96 (140); 109, 133 (171); 110, 1 (13) DEGENHART, Christoph: Art. 103 Rechtliches Gehör, Grundrechte des Angeklagten. In:

SACHS, Michael: Grundgesetz Kommentar. München: C.H.Beck, 2009, 2000.

201 BVerfGE 123, 267 (413)

202 2 BvR 2735/14 . 15. 12. 2015. 3. és 4. alaptétel

203 Az 1974. évi Solange I. határozatban a Szövetségi Alkotmánybíróság még azt mondta ki, hogy a közösségi jog és német jog ütközése esetén a Grundgesetz alapjogi garanciái élveznek elsőbbséget, mivel az Európai Közösség nem rendelkezik alapjogi katalógussal. BVerfGE 37, 271 (285) Az 1986. évi Solange II. határozatában már azt állapította meg, hogy mindaddig nem vizsgála a közösségi jog német jogterületen való alkalmazásának kérdését, amíg a Közösség által nyújtott alapjogvédelem összhangban van a Grundgesetz által biztosított védelemmel. BVerfGE 73, 339 (387)

204 REINBACHER, Tobias – WENDEL, Mattias: Menschenwürde und Europäischer Haftbefehl – Zum ebenübergreifenden Schutz grundrechtlicher Elementargarantien im europäischen Auslieferungsverfahren.

Europäische Grundrechte (EuGRZ) 2016/9. 334.

205 2 BvR 2728/13. 21. 6. 2016 Rn. 138.

Mindaddig, amíg az emberi méltósághoz való jog az alapjogok magját képezi és ennélfogva az alapjogok korlátozása esetén mérceként működik, vitatható, hogy a Szövetségi Alkotmánybíróság szakított volna az értékrend gondolatával.

Az emberi méltósághoz való jogot tehát az alapjogi értékrendet megalapozó funkciója kiemeli a többi alapjog közül, amelyek állami beavatkozást elhárító és védelmi funkcióval rendelkeznek. Különösen igaz ez, mivel az emberi méltósághoz való jog – ahogy a fentiekben bemutattam – jelentős szerepet tölt be a védelmi kötelezettség megalapozásában, ezáltal biztosítva az alapjogok érvényesülését a magánszemélyek egymás közötti viszonyaiban. Az emberi méltósághoz való jognak ezt a különleges funkcióját még inkább megerősíti az alkotmányos identitás fogalmának kidolgozásában betöltött szerepe, mivel az alapjogok emberi méltóság magjaként képezi az Európai Uniónak határt szabó alkotmányos identitás egyik lényeges elemét.

3.3. Az alapjogok értelmezésének általános keretei a magyar