A védelmi kötelezettség megjelenése az Alkotmánybíróság

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépését – a valódi alkotmányjogi panasz bevezetését – követő kezdeti gyakorlatában sem ismerte még fel, hogy az alapjogok ütközése alanyi jogok ütközését jelenti, amelyekhez eltérő állami feladat (negatív és pozitív) társul, ezért kétoldalú vizsgálatot követel.

Az internetes oldalak fenntartójának a kommentekért való felelősségéről szóló 19/2014. (V. 30.) AB határozat a személyiségi jogokat a véleménynyilvánítás szabadsága sérelmének vizsgálata körében „indokolt cél”-nak, illetve „igazolható cél”-nak tekintette,²⁴² de azt nem tekintette a véleménynyilvánítás szabadságához hasonlóan alapjognak és nem vizsgálta, hogy a bíróság a magánjogi jogvitában a véleményszabadsággal ütköző alapjogot megfelelő védelemben részesítette-e.²⁴³ Az önkényuralmi jelképek használatáról szóló 4/2013. (II. 21.) AB határozatban már összekapcsolódik az „alapjogok védelmében fennálló intézményvédelmi kötelezettség”

és a „legitim cél”, de a határozat – a konkrét normakontroll hatáskörnek megfelelően – itt sem konkrét egyéni alapjog védelméről szól, hanem „az emberi méltóság és az alkotmányos rend, illetve értékek” védelméről.²⁴⁴

Kivételként említhető az 1/2015. (I. 16.) AB határozat, amelyben a többségi határozat indokolása megállapította, hogy a vádlottat felmentő bírói döntés azért sértette a peres felek ügyében eljáró ügyvéd emberi méltóságát,²⁴⁵ mert alaptörvény-ellenesen kiterjesztette a véleménynyilvánítás szabadságát azzal, hogy pusztán az ügyvédi minősége miatt közszereplőnek tekintette, aki tűrni köteles, hogy a vádlott az iwiw

242 19/2014. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [63]

243 DR. PACZOLAY Péter párhuzamos indokolása is a jogaiban sértett fél személyiségvédelméhez feltétlenül szükséges jogvédelem vizsgálatát, az alkotmányos egyensúly alapjait jelentő distinkciók megtételét hiányolta. Indokolás [75]

244 Indokolás [61]

245 Az 1/2015. (I. 16.) AB határozat az indokolásban megállapította ugyan az emberi méltósághoz való jog sérelmét, a rendelkező részben a bírói döntés megsemmisítésének alapjaként mégsem az Alaptörvény II.

cikkére és IX. cikk (4) bekezdésére, hanem a VI. cikk (1) bekezdésére hivatkozott. Ezzel szemben SULYOK Tamás alkotmánybíró szerint közvetlenül maga az emberi méltóság, az „emberi mivolt“ (az alapjog érinthetetlen magja) sérült. DR.SULYOK Tamás alkotmánybíró párhuzamos indokolása, Indokolás [94]

Ezzel mind a többségi határozat, mind a párhuzamos indokolás eleve kizárja a véleményszabadság védelmi köréből az emberi méltóságot sértő magatartásokat, tehát a két alapjog egymással szembeni mérlegelését a védelmi kör szintjén dönti el.

felhasználói adatlapján kutyaként tüntesse fel {Indokolás [39], [45]}. Bár a határozat a releváns alkotmányossági mércéket kétségtelenül nem alkalmazta helyesen,²⁴⁶ legalább felismerte, hogy a konkrét ügyben az emberi méltósághoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadságának ütközése merült fel {Indokolás [26]}, amelyet a bíróságnak egymással szemben kellet mérlegelnie, az Alkotmánybíróság pedig azt vizsgálta, hogy a bíróság az ütköző alapjogokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte-e {Indokolás [33]}.

A valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével tarthatatlanná vált az állam alapjogokból fakadó védelmi kötelezettségének szigorú elválasztása az alapjog alanyi oldalától, és az ennek megfelelő egyoldalú vizsgálat, hiszen az alapul szolgáló bírósági eljárásban részt vevő felek szemben álló alanyi jogosultságai rendszerint visszavezethetők az alapjogokra. Ennek a felismerésnek a jegyében az Alkotmánybíróság legújabb gyakorlatában már felbukkan a védelmi kötelezettség német jogrendszerből ismert konstrukciója.

A 13/2016. (VII. 18.) AB határozat az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdéséből vezette le az állam harmadik személyek behatásai elleni védelmi kötelezettségét:²⁴⁷

„Az államot azonban az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése alapján nem pusztán az a kötelezettség terheli, hogy az alapjog gyakorlóját megfelelő eszközökkel megvédje az állami beavatkozástól. Különösen a gyülekezési jog esetében az államnak a harmadik személyek elleni védelmi kötelezettségének is eleget kell tennie (ld. ellentüntetők).

Ezekben az esetekben, amelyekben az alapjog két jogosultja áll egymással szemben, a kettőjük közötti konfliktusban az állam közvetítő szerepet tölt be.

Hasonló konkuráló alapjogi pozíciók találkoznak a békés gyülekezés gyakorlása során a gyülekezési jog helyszínén tartózkodó személyek vonatkozásában (pl.

mozgásszabadság, magánszférához való jog), amely esetekben a megfelelő alapjogi mércék alkalmazásával a konfliktust fel kell oldani.” {Indokolás [50]-[51]}

A védelem terjedelmét pedig az érintett speciális alapjog tárgyi oldalából („otthon nyugalmának védelme”) olvasta ki és ennek alapján állapította meg a határozat rendelkező részében, hogy „az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését sértő mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a törvényalkotó nem szabályozta a magánszférához való alapjog és a gyülekezéshez való alapjog kollíziója esetén a kollízió feloldásának szempontjait és annak eljárási kereteit.”

246 PACZOLAY Péter szerint a határozatnak nem a véleménynyilvánítással érintett személy státuszából kellett volna kiindulnia, mivel az önmagában nem dönti el az alkalmazandó alkotmányossági mércék kiválasztásának kérdését, hanem azt kellett volna értékelnie, hogy a bíróság nem vizsgálta, az ügyvédi hivatású személyt érintő véleménynyilvánítás bármilyen módon kötődik-e a közvitához. Tehát a konkrét ügyben a bíróság PACZOLAY szerint azért terjesztette ki tévesen a véleménynyilvánítás szabadságát, mert az ítéletben foglalt tényállásból semmi nem utal arra, hogy a kifogásolt megjegyzések a közügyek megvitatásához kapcsolódtak volna. DR. PACZOLAY Péter alkotmánybíró párhuzamos indokolása, Indokolás [69] Ezzel PACZOLAY fenntartja a lehetőséget, hogy a véleményszabadság a közügyek vitatása körében akár az emberi méltóságot is sértő kijelentésekre is kiterjedjen azzal, hogy a jogsértés ebben az esetben nem igazolható, tehát a két alapjog egymással szembeni mérlegelését a korlátozás igazolhatóságának szintjén dönti el.

247 Megerősítette: 14/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [65]-[66]

Bár az Alkotmánybíróság nem hivatkozott kifejezetten a német gyakorlatra, az új dogmatikai konstrukció minden elemében, sőt megfogalmazásában is a német gyakorlatot követi. Ebben a konstrukcióban az alapjogi konfliktus a jogalanyok egymás közötti viszonyában merül fel, amelyben az államnak közvetítő szerepet kell betöltenie, mivel az egyik magánszemély alapjogát veszélyezteti a másik magánszemély alapjogának gyakorlása. A határozat alapjául tehát a német alapjogi dogmatikában kidolgozott

„háromszög konstelláció” szolgál, amelyben az alapjogok két jogosultja áll egymással szemben.

Az Alkotmánybíróság egyrészt felismerte, hogy a két alapjoggal összefüggésben az állam egymással ellentétes kötelezettségekkel rendelkezik: az egyik alapjog gyakorlóját meg kell védenie az állami beavatkozástól, a másik alapjog jogosultját pedig meg kell védenie az alapjogát gyakorló másik személytől (aki az alapjog jogosultja és az állam vertikális viszonyában harmadik személyként jelenik meg). Ezzel továbblépett az alapjogok alanyi és tárgyi oldalának szigorú szétválasztásán és az alapjogok tárgyi védelmi körét megnyitotta a harmadik személyek behatásai elleni védelem számára.

Másrészt kidolgozta a védelmi kötelezettség érvényesülésének kereteit is azzal, hogy a német mintát követve a védelem meghatározását a törvényhozó, annak konkretizálását pedig a jogalkalmazó feladatává tette. Sőt meghatározta a mércét is: a lényeges tartalom korlátozásának az elve mellett hivatkozott a konkuráló alapjogi pozíciók kíméletes kiegyenlítésének (schonender Ausgleich) elvére is:

„Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ezekben az alapjogilag konkuráló esetekben a jogalkotó felelőssége, hogy megfelelő támpontokat adjon a jogalkalmazóknak ahhoz, hogy az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdéséből fakadó védelmi kötelezettségnek hatékonyan eleget tudjanak tenni. A védelem meghatározása tehát a törvényhozó, annak konkretizálása a jogalkalmazók feladata. A védelmi kötelezettség teljesítése során mind a törvényhozónak, mind pedig a jogalkalmazóknak figyelembe kell vennie azt, hogy egyik alapjog lényeges tartalma sem korlátozható, másrészt pedig arra kell törekedniük, hogy a konkuráló alapjogi pozíciók az arányosság elvének megfelelően kíméletes kiegyenlítésre, méltányos egyensúlyba kerüljenek (fair balance, schonender Ausgleich). Ezek tekintetében az Alkotmánybíróság továbbra is kontrollt gyakorol.”

{Indokolás [55]}.

3.3.3. Konklúzió

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar alkotmánybírósági gyakorlatból – a német alkotmánybírósági gyakorlattal ellentétben – nem bontakozik ki az alapjogok szerkezetéhez és funkcióihoz igazodó differenciált fogalmi keret. Míg a német gyakorlatban az alapjogokkal kapcsolatos vizsgálódás alapja a vertikális (állam-állampolgár közötti) viszonyokban az alapjogok tárgyi védelmi körének és korlátozásának megkülönböztetése, és ezt követően a korlátozás igazolásának vizsgálata, a magyar gyakorlatban az alkotmányossági vizsgálat általában az alapjog állami beavatkozást elhárító funkcióját érvényre juttató szükségességi-arányossági vizsgálatra szűkül.

A magyar alkotmánybírósági gyakorlat – német mintára – kezdettől megkülönböztette az alapjogok két oldalát, de az állam objektív, intézményvédelmi

kötelezettségének dogmatikai konstrukciója összemosta az alapjog tárgyi oldalából következő különböző funkciókat és szigorúan elválasztotta azokat az alapjog alanyi oldalától. Ezért az állam objektív, intézményvédelmi kötelezettsége nem alkalmas az alapjogok érvényesítésére a magánszemélyek egymás közötti viszonyaiban.

Az alapjogok magánjogi jogviszonyokban való érvényesülését a német alkotmánybírósági gyakorlatban az állam harmadik személyek behatása elleni védelmi kötelezettsége biztosítja, amelynek vizsgálatára a német Szövetségi Alkotmánybíróság egy fordított arányossági vizsgálatot dolgozott ki, amely biztosítja az alapjogok mindkét funkciójának és ezzel az alapjogok alanyi és tárgyi oldalának azonos intenzitású védelmét.

Az ún. valódi alkotmányjogi panasz bevezetése, a bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálata azonban elengedhetetlenné tette az alapjogok alanyi és tárgyi oldala szigorú szétválasztásának a feladását, mivel ebben a konstrukcióban két jogalany alapjoga és az állam azokkal kapcsolatos eltérő kötelezettségei ütköznek. Az