A légi közlekedés biztonságáról szóló törvénnyel kapcsolatos ügy

az Amerikai Egyesült Államokban történt tragédia képezte, amikor is egy nemzetközi terrorszervezet az amerikai légitársaságok négy utasszállító repülőgépét eltérítette.

Ezeknek a New York-i World Trade Center-re, a Pentagonba, illetve az Amerikai Egyesült Államok Honvédelmi Minisztériumának épületébe való becsapódása, illetve a negyedik gép Pennsylvania államban történt lezuhanása több mint háromezer ember halálát okozta. Ezért mind az Európai Unióban, mind a Németországban lépéseket tettek a légiközlekedés biztonságának megerősítése és a merényletek elleni védelem érdekében.

Ebbe a körbe tartozik a légiközlekedés biztonságáról szóló német törvény is, amelynek a 14. § (3) bekezdését a Szövetségi Alkotmánybíróság megsemmisítette.⁵¹⁹ A rendelkezés felhatalmazta a fegyveres erőket a terroristák által eltérített személyszállító repülőgép lelövésére abban az esetben, ha feltételezhető, hogy a gépet emberek ellen vetik be, és a lelövés az egyetlen mód a pillanatnyi veszély elhárítására.

A Szövetségi Alkotmánybíróság a repülőgép lelövésére adott engedélyt azért találta alkotmányellenesnek, mert az utasok és a személyzet a mentési akció puszta tárgyává válnának, mások megmentése érdekében. A testület ugyanakkor egyértelműen különbséget tett a tettesek és áldozatok között, amikor kimondta, hogy a repülőgép eltérítőinek megölése viszont nem érinti az emberi méltóságuk tiszteletben tartását, az egyéni felelősségük beszámítása pontosan az alanyként való kezelésüket bizonyítja.

A határozat az alanyként való kezelésnek a tárgyként való kezeléshez való kapcsolása révén egyértelműen visszacsatolt a Grundgesetz emberképéhez (konkrétan annak a felelősség eleméhez) és ez alapján jutott arra a következtetésre, hogy míg az egyik

515 BVerfGE 45, 187 (242)

516 BVerfGE 45, 187 (258)

517 BVerfGE 117, 71

518 BVerfGE 115, 118 (119)

519 uo.

alanyi kör esetében ugyanazon állami cselekmény sérti az emberi méltóságot, a másik alanyi kör tekintetében nem sérti.

A Szövetségi Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdése nem csak a megalázástól, megbélyegzéstől, üldözéstől, törvényen kívül helyezéstől, és harmadik személyek vagy az állam egyéb hasonló cselekményeitől védi az egyes embert. Az emberi méltóság tisztelete és védelme – a Grundgesetz megalkotójának azon elképzeléséből kiindulva, miszerint az ember lényegéhez tartozik, önmaga szabad meghatározása és szabad kibontakoztatása és az egyén megkövetelheti, hogy a társadalom alapvetően egyenjogú, önértékkel rendelkező tagjaként ismerjék el, – általánosan kizárja az embernek az állam puszta eszközeként való kezelését. Ezért tilos az embernek az államhatalom által oly módon való kezelése, amely az ember alanyi minőségét, az alanyi jogállását alapvetően megkérdőjelezi, amennyiben ezzel figyelmen kívül hagyja annak az értéknek a tiszteletét, amely minden embert önmagáért, személy mivoltánál fogva megillet.⁵²⁰ Ezt követően pedig – a lehallgatási határozatra hivatkozva – rögzítette: azt, hogy mikor áll fenn ilyen bánásmód, azt az egyedi esetben, a szituáció különlegességére tekintettel kell megállapítani. Azaz a korlátozás vizsgálatának lépései az esetről esetre való döntés, illetve a konkrét ügy összes körülményének figyelembevétele.

Az egyedi esetben a testület – az emberi méltóság szempontjából⁵²¹ – két alanyi kört különböztetett meg. Az első alanyi körbe a repülőgép személyzete és utasai tartoznak, akik teljesen kilátástalan helyzetben vannak, életkörülményükről nem tudnak önállóan dönteni, mások döntésétől függenek. Ez a helyzet a „tettesek tárgyává” teszi őket. Ezzel a kijelentéssel a határozat visszacsatol a lehallgatási határozathoz, ezúttal is megerősítve, hogy az emberek nem ritkán tárgyai az emberi viszonyoknak. Az állam maga, amely ebben a helyzetben a légiközlekedés biztonságáról szóló törvény 14. § (3) bekezdésének a beavatkozás elhárítására irányuló eszközéhez nyúl, ezeket az embereket a mentési akciója puszta tárgyaként kezeli, mások megmentése érdekében.

A „puszta tárgyként kezelés” tehát abban nyilvánul meg, hogy az állam a neki védtelenül és tehetetlenül kiszolgáltatott embereket a repülőgéppel együtt szándékosan lelövi és, ezáltal a benne lévő személyzetet és utasokat szinte teljes bizonyossággal megöli. Ezzel a bánásmóddal az állam semmibe veszi az érintetteket, mint méltósággal és elidegeníthetetlen jogokkal rendelkező alanyokat. Az állam azáltal, hogy a megölésüket eszközként használja mások megmentése érdekében, eldologiasítja, és egyúttal jogfosztottá teszi őket. Amennyiben az állam egyoldalúan rendelkezik az egyébként az állam védelmére szoruló áldozatok életéről, megtagadja tőlük a minden embert, ember voltánál fogva megillető értéket.⁵²² Mindehhez hozzáadódik azoknak a körülményeknek a bizonytalansága, amelyek a repülőgép lelövésének szükségességét

520 BVerfGE 115, 118 (153)

521 A határozatban a repülőgép személyzete és utasai (első alanyi kör), valamint a bűncselekmény elkövetői (második alanyi kör) mellett említésre kerülnek azok a földön tartózkodó emberek is (harmadik alanyi kör), akik a repülőgép lezuhanása és becsapódása következtében veszélybe kerülhetnek. Ebben az esetben azonban nem merül fel az emberi méltóság sérelme; az állam ebben az esetben az élet és egészség védelmére köteles. BVerfGE 115, 118 (164)

522 BVerfGE 115, 118 (154)

kérdésessé teszik. ⁵²³ Mindezekből vonja le a következtetést a Szövetségi Alkotmánybíróság:

„Az 1. cikk (1) bekezdésének érvényesülése mellett teljességgel elképzelhetetlen, törvényi felhatalmazás alapján olyan ártatlan embereket, akik, mint az eltérített repülőgép személyzete és utasai, reménytelen helyzetben vannak, szándékosan megölni.”⁵²⁴

Azt az érvelést, miszerint a személyzet tagja vagy az utas azzal, hogy fellépett a repülőgépre vélhetően beleegyezett a repülőgép lelövésébe és a saját megölésébe, mint teljesen életidegen fikciót visszautasítja a testület.⁵²⁵ A terrorcselekmény elkövetésében részt nem vevő ártatlanoknak a halálra ítéltként minősítését ismét a „Subjekt-Objekt Formel” alkalmazásával utasítja vissza az Alkotmánybíróság. Az emberi élet és emberi méltóság ugyanis az egyedi ember fizikai létezésének időtartamától függetlenül egyenlő védelmet élvez. Aki ezt tagadja, vagy megkérdőjelezi, az sérti az emberi méltóságot.⁵²⁶ Hasonlóképpen sérti az emberi méltóságot az a felfogás, hogy a repülőgép túszul ejtett utasai és személyzete a repülőgép részei, amelyet fegyverként kívánnak bevetni más emberek élete ellen. Ez az elképzelés leplezetlenül kifejezésre juttatja, hogy egy ilyen esemény áldozatait már nem tekintik embernek, hanem egy tárgy részének és, ezáltal őket magukat is tárgyiasítják. Ez nem egyeztethető össze a Grundgesetz emberképével és az emberről, mint önmaga meghatározására képes lényről alkotott elképzeléssel, akit pontosan emiatt nem szabad az állami cselekvés puszta tárgyává alacsonyítani.⁵²⁷ A testület elutasítja a szolidaritással való érvelést⁵²⁸ is azzal, hogy a 14 § (3) bekezdés megvalósítása nem az államrend megsemmisítése ellen irányuló eszköz, hanem a Grundgesetz 35. cikk (2) bekezdés második mondata és (3) bekezdése értelmében vett katasztrófavédelem.⁵²⁹ Végül a földön tartózkodó emberek életének védelme sem igazolja a repülőgép ártatlan utasainak lelövését, pontosan azért, mert az utóbbiak esetében nem csupán arról van szó, hogy az állam megtagadja a repülőgép fogva tartott utasai életvédelmi igényének teljesítését, hanem az állam azzal, hogy a védelem nélkül maradt áldozatok életét maga korlátozza, semmibe veszi ezeknek az embereknek az alanyi jogállását, és az ebből az állam számára következő ölési tilalmat.

A Szövetségi Alkotmánybíróság – az alany fogalom értelmezése alapján – más következtetést vont le a második alanyi kör, a bűncselekmény elkövetői esetében. Az Alaptörvény emberképe ugyanis az önmagáért felelős emberre épül. Ezért a testület arra

523 BVerfGE 115, 118 (155)

524 BVerfGE 115, 118 (157)

525 uo.

526 BVerfGE 115, 118 (158)

527 BVerfGE 115, 118 (159)

528 ENDERS szerint a jogi keretek között működő állam megőrzése általános szolidaritást feltételez, mivel az államnak a létezése a jogok érvényesülésének is feltétele. Nem tűnik tehát igazolhatónak, hogy az állam olyan emberek életéről rendelkezzen, akik a veszélyhelyzetért nem tehetőek felelőssé, és őket a veszély elhárítása érdekében feláldozza, de bizonyos körülmények között magának az államnak, – amelynek léte minden ember szabadságának feltétele – a megőrzése indokolhatja az állampolgárok összességének (személyükre való tekintet nélkül) szolidáris helytállási kötelezettségét. Ezáltal az egyes ember alanyi jogállása nem sérül. ENDERS, Christoph: Die normative Unantastbarkeit der Menschenwürde. In:

GRÖSCHNER –LEMBCKE (szerk.) 2009, 69-93, 84.

529 BVerfGE 115, 118 (159)

a következtetésre jutott, hogy ha a lövés kizárólag azok ellen irányul, akik a repülőgépet más, a földön tartózkodó emberek ellen fegyverként használják, őket le lehet lőni.

„Annak, aki a repülőgépet az emberi élet megsemmisítésére fordítja, mások javait jogellenesen használja, nem kérdőjeleződik meg az állam puszta eszközeként az alanyi jogállása […] éppen az felel meg a támadó alanyi jogállásának, ha a saját elhatározásából véghezvitt magatartás következményeit személyesen neki számítják fel, és az általa beindított történésekért őt tekintik felelősnek. Az őt is egyébként megillető emberi méltóság tisztelete ily módon nem sérül.”⁵³⁰

Ebben az esetben a lelövés elrendelésének szükségessége körüli bizonytalanság nem releváns, mivel az elkövetők hatalmában áll szándékuktól elállva együttműködni a hatóságokkal.⁵³¹

Összefoglalóan megállapítható, hogy a Szövetségi Alkotmánybíróság az emberi méltóság negatív meghatározását (negatív fogalmi elemek) – azon magatartások leírása, amelyek nem összeegyeztethetőek az emberi méltósággal – kombinálja a méltóság pozitív meghatározásával (pozitív fogalmi elemek). Míg a negatív meghatározás önmagában nem ad támpontot a későbbi jogesetek megoldásához, az emberi méltósághoz való jognak az eszmetörténetben gyökerező pozitív elemei az alany fogalommal való összekapcsolás révén már irányt mutatnak a jövőbeni jogesetekben az emberi méltóság tárgyi védelmi körének meghatározásához.

Mindazonáltal a tárgyként kezelés formulájának az alanyként kezeléssel való pontosítása sem teszi lehetővé az emberi méltósághoz való jog tárgyi védelmi körének általános meghatározását, mivel az esetről esetre történő vizsgálat a háromlépcsős alkotmánybírósági vizsgálat második lépcsőfokán (korlátozás meghatározása) zajlik. Az emberi méltóság tartalma ezért csak az emberi méltósághoz való jog konkrét esetekben – más alapjogokkal összefüggésben – megállapított jogsérelme alapján rekonstruálható az alapjogok emberi méltóság magjának azonosítása révén.

5.3. Az emberi méltósághoz való jog tárgyi védelmi köre meghatározásának