1.1. A dolgozat témája és a kitűzött kutatási feladat
Az emberi méltósághoz való jog a második világháborút követően nyert elismerést a különböző nemzetközi dokumentumokban és nemzeti alkotmányokban. Az embert teljes mértékben az államhatalomnak alávető nemzetiszocialista és szovjet típusú szocialista diktatúrák szomorú tapasztalata vezetett az emberi méltóság Grundgesetz-be és a korábbi magyar Alkotmányba való felvételéhez. Ezek a történelmi körülmények megalapozták az emberi méltóság alapvető jelentőségének elismerését, amelyre tekintettel az emberi méltóság sérthetetlenségét kimondó klauzula a nemzeti alkotmányok közül elsőként a Grundgesetz, legutóbb pedig a magyar Alaptörvény élére került.
Az értekezés tárgyát ennek megfelelően az európai nemzeti alkotmányokra legnagyobb hatást gyakorló1 német alkotmány (a továbbiakban: Grundgesetz) 1. cikk (1) bekezdésében és a korábbi magyar Alkotmány 54. § (1) bekezdésében, illetve az új Alaptörvény II. cikkében garantált emberi méltósághoz való jog értelmezése képezi.
A kutatás első célkitűzése az emberi méltóság alapjogok rendszerében betöltött szerepének és normatív tartalmának bemutatása. Abból a tézisből indulok ki, hogy az emberi méltósághoz való jog alapjog és annak tartalma résztartalmakból áll, amelyek az alkotmánybírósági gyakorlatban bontakoznak ki. Ezzel az emberi méltóság formális koncepciója2 mellett foglalok állást, szemben a materiális koncepcióval, mely utóbbi az emberi méltóság tartalmát a különböző filozófiai hagyományokból táplálkozva, közvetlenül az emberi méltóság fogalmából bontja ki. Ennek megfelelően a résztartalmak azonosítása céljából a német Szövetségi Alkotmánybíróság és a magyar Alkotmánybíróság emberi méltósághoz való jogra vonatkozó gyakorlatának átfogó bemutatására törekszem, amelyre mindeddig Magyarországon nem került sor.
A kutatás második célkitűzése azoknak a módszereknek az azonosítása, amelyek az alkotmánybírósági gyakorlatban az emberi méltóság értelmezésének alapját jelentik. Az emberi méltósághoz való jog értelmezése jelentős mértékben eltér ugyan a többi alapjog esetében alkalmazott alkotmányértelmezési gyakorlattól, de a vizsgálat keretei és az azt tartalommal megtöltő fogalmak beazonosíthatók és meghatározhatók. Ez nem jelenti azt,
1 MC CRUDDEN, Christopher: Human Dignity and judicial interpratation of human rights. The European Journal of International Law, Vol. 19. No. 4., 2008, 665.
2 ENDERS az emberi méltóság jogi fogalmának elemzése során három méltóság koncepciót különbözetet meg: a materiális, a formális és a metafizikai-kritikus koncepciót. A materiális koncepció az emberi méltóság normatív tartalmát közvetlenül az emberi méltóság fogalomból bontja ki. Ezt a koncepciót a legtisztább formában Németországban Günter DÜRIG képviselte. A formális koncepció az emberi méltóságot normatív résztartalmakból és azok érvényesülési módozataiból illeszti össze. Ennek a koncepciónak az előfutára Adalbert PODLECH, aki az emberi méltóságot öt komponensre bontotta, amelyek normatív tartalma az alkotmány egyéb rendelkezéseire támaszkodik. A harmadik, metafizikai-kritikus koncepciónak nevezett elmélet nem jön számításba az emberi méltóság jogi fogalmának tárgyalása során, mivel alapvetően tagadja, hogy az emberi méltóság fogalomból – bármilyen módon is – normatív tartalom kinyerhető. ENDERS,Christoph: Die Menschenwürde in der Verfassungsordnung. Zur Dogmatik des Art. 1 GG. Tübingen: Mohr Siebeck, 1997, 6-9.
hogy az emberi méltósághoz való jog alkotmánybírósági értelmezése minden esetben következetes és ellentmondás-mentes lenne. Ellenkezőleg: a vélt vagy valós következetlenségek az emberi méltósághoz való jog sérthetetlenségének megkérdőjelezéséhez vezettek mind a német, mind a magyar szakirodalomban.
A kutatás harmadik célkitűzése a német és magyar alkotmánybírósági gyakorlat közötti hasonlóságok, különbségek, valamint ezek okainak bemutatása a saját gyakorlat jobb megértése és továbbfejlesztése érdekében. Kiindulópontként szolgáltak azok a megállapítások, amelyek rámutattak a német hatásra, az idő múlására tekintettel azonban indokolt az újabb, különösen az Alaptörvény hatályba lépését követően hozott határozatokra kiterjedő vizsgálatot folytatni. A szélesebb körű vizsgálat lehetőséget biztosít a magyar alkotmánybírósági gyakorlat változásának a bemutatására is. A kutatás járulékos célkitűzése a fentiekkel összefüggésben a német fogalmak szakszerű magyar meghatározása. Csupán így vizsgálható, hogy a magyar alkotmánybírósági gyakorlat valóban a német mintát követi-e és a német modell alkalmas-e arra, hogy a jövőben is mintául szolgáljon a magyar gyakorlat számára.
1.2. A dolgozat szerkezete
A dolgozat a bevezetőt követően öt fejezetből áll és összefoglalóval zárul. A dolgozat bevezetőt követő második fejezetben ismertetem a Grundgesetz, az Alkotmány és az Alaptörvény emberi méltóságra vonatkozó szövegrészét, feltárva a szöveg keletkezéstörténetét is. A normaszöveg bemutatása nem öncélú, célja annak a bizonyítása, hogy már az alkotmányozó alapjogként tételezte azt. A fejezet lezárásaképpen az emberi méltóság nemzetközi jogban és az európai uniós jogban való megjelenését vázolom fel azzal a céllal, hogy rávilágítsak az emberi méltóság szabályozásának hasonlóságaira és különbségeire, különös tekintettel arra, hogy azok mintául szolgáltak az Alkotmány és az Alaptörvény számára.
Bár az alkotmányok nem tartalmaznak különálló általános és különös részt, a jogtudomány kidolgozta az alapjogok értelmezésének általános kereteit, amelyek ismerete nélkülözhetetlen az emberi méltósághoz való jog értelmezésének megértéséhez.
Az értekezés harmadik fejezete ennek megfelelően arra vállalkozik, hogy bemutassa az alapjogok értelmezésének általános fogalmi kereteit, majd ennek tükrében rávilágít az emberi méltósághoz való jog értelmezésének egyes sajátosságaira, amelyek jelentős mértékben megnehezítik a védelmi körének meghatározását. A dolgozat negyedik fejezetében azt vizsgálom, hogy milyen személyi körre terjed ki az emberi méltósághoz való jog védelme. Az ötödik fejezetben pedig arra vállalkozom, hogy beazonosítsam, azokat az eszközöket, módszereket, amelyek segítségével a Szövetségi Alkotmánybíróság és az Alkotmánybíróság megpróbálja meghatározni az emberi méltósághoz való jog tárgyi védelmi körét.
A dolgozat legterjedelmesebb részét az emberi méltósághoz való jog tartalmának bemutatása képezi a hatodik fejezetben. Ennek során annak vizsgálatából indulok ki, hogy milyen hatása van az emberi méltósághoz való jog sajátos, az alapjogok rendszerét megalapozó funkciójának a jog tartalmára, azaz milyen viszonyban van az emberi méltósághoz való jog és az alapjogok lényeges tartalma. Ezt követően az emberi méltósághoz való jog egyéb alapjogokkal való kapcsolatának elemzése során arra
törekszem, hogy részletesen bemutassam azokat a résztartalmakat, amelyek – a szakirodalom alapján – beazonosíthatóak az alkotmánybírósági gyakorlatban.
Álláspontom szerint a jogrendszer legfőbb célja az ember érinthetetlenségének biztosítása, amely nélkül a jogrendszer elveszíti a fix pontját. Mégis sokan megkérdőjelezik az emberi méltósághoz való jog abszolút voltát vagy annak abszolút módon való érvényesülését az alkotmánybírósági gyakorlatban. A dolgozat hetedik fejezetében azt vizsgálom, hogy megalapozott-e a szakirodalmi kritika, vagyis az emberi méltósághoz való jog valóban abszolút módon érvényesül-e a német és magyar alkotmánybírósági gyakorlatban.
1.3. A kutatás módszere
Az értekezés alapjául elsősorban a német Szövetségi Alkotmánybíróság és a magyar Alkotmánybíróság határozatai szolgálnak. Az összehasonlítás alapját az képezi, hogy a német alkotmánybírósági gyakorlat az alapjogok és különösen az emberi méltósághoz való jog értelmezésében kiemelkedő jelentőségűnek számít, mivel az általa kidolgozott fogalmi keretek meghatározzák a magyar alkotmánybírósági gyakorlatot.3 A dolgozat ennek megfelelően a német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatát tekinti kiindulópontnak, a magyar alkotmánybírósági gyakorlatot pedig a német gyakorlat tükrében vizsgálja.
A német alkotmánybírósági gyakorlatban az alapjogok és különösen az emberi méltósághoz való jog értelmezésének keretei már korán kialakultak, ezért azokat a határozatokat tekintem kiindulópontnak, amelyek meghatározzák az „állandó gyakorlatot” (ständige Rechtsprechung). A későbbi határozatokat csak abban az esetben vizsgálom, ha felmerül a korábbi gyakorlattól való eltérés gyanúja vagy a gyakorlat továbbfejlődött. Ezzel szemben a magyar alkotmánybírósági határozatok vizsgálata során arra törekedtem, hogy minden olyan határozatot feldolgozzak, különösen az Alaptörvény hatályba lépését követően, amely az emberi méltósághoz való jog értelmezése szempontjából releváns lehet, kiemelve a német minta követését leginkább szemléltető határozatokat.
A Szövetségi Alkotmánybíróság és az Alkotmánybíróság gyakorlatának elemzése nem lehetséges az arra reflektáló német és magyar, valamint nemzetközi szakirodalom feldolgozása nélkül. Az emberi méltóság szakirodalma rendkívül szerteágazó, mivel a téma más tudományterületek (filozófia, bioetika) és más jogágak (büntetőjog, magánjog, orvosi jog) kutatóinak érdeklődésére is számot tart. Az értekezés alkotmányjogi megközelítést alkalmaz, ezért elsősorban az alkotmányjogi szakirodalmat vettem alapul, de más tudományterületek szakirodalmát is figyelembe vettem, oly mértékben amennyire az szükséges emberi méltósághoz való alapjog megértéséhez.
A témára vonatkozó magyar szakirodalomból mindenképpen ki kell emelni FRIVALDSZKY János, KIS János, GYŐRFI Tamás, TÓTH Gábor Attila, TÓTH J. Zoltán
3 BRUNNER, Georg – KÜPPER, Herbert: Der Einfluß des deutschen Rechts auf die Transformation des ungarischen Rechts nach der Wende durch Humbold-Stipendiaten: Das Beispiel Verfassungsgericht. In:
Holger Fischer (szerk.): Wissenschaftsbeziehungen und ihr Beitrag zur Modernisierung. Das deutsch-ungarische Beispiel. München: Oldenbourg, 2005, 421-449.
munkáit, valamint DELI Gergely – KUKORELLI István legújabb közös tanulmányát, amelyekben a dolgozatban képviselt formális koncepcióval szemben az emberi méltóság – különböző eszmetörténeti előzményekből merítő – materiális koncepciója jelenik meg.
A külföldi szakirodalomból a dolgozatra DUPRÉ e témában írt első átfogó munkája4 gyakorolt jelentős hatást, mivel ez a monográfia vizsgálta először az emberi méltósághoz való jog értelmezését a német és magyar alkotmánybírósági gyakorlatban. DUPRÉ szerint a magyar Alkotmánybíróság „az emberi méltóság értelmezését majdnem teljes egészében a német esetjogból importálta” (máshol: „számos aspektusát”), ugyanakkor „az importálás nem imitálás”, a magyar Alkotmánybíróság úgy építette be a német gyakorlatot, hogy szervesen illeszkedjen a magyar alkotmányos rendbe, így a következtetések különböznek az eredeti mintától. DUPRÉ jelentős értelmezésbeli hasonlóságokra (az általános személyiségi jog azonosítása az emberi méltósághoz való joggal, anyajog jellege, szubszidiaritása) és különbségekre (az emberi méltóság és az élethez való jog viszonyában: egység vagy hierarchia) mutatott rá, amelyeket kiindulópontnak tekintek. DUPRÉ célja ugyanakkor a jogi importálás stratégiájának a bemutatása, amit az emberi méltóság magyar alkotmánybírósági gyakorlatán keresztül illusztrál, ezért nem mutatja be átfogóan és teljes körűen az emberi méltóság tartalmát, illetve értelmezésének fogalmi kereteit, csupán a méltóság német gyakorlatból átvett egy megjelenési formáját (általános személyiségi jog). A német gyakorlatot is csak olyan mértékben mutatja be, amilyen mértékben a magyar importálási stratégia bizonyítása igényli.
A kutatás módszere alapvetően összehasonlító alkotmányjogi jellegű. Az összehasonlítás egyirányú: a mintául szolgáló német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatát tekintem kiindulópontnak és a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatát ezzel szembesítem. A kutatás dogmatikai karakterét a fogalmi rendszer kiépítésének törekvése adja, melynek jelentőségére JAKAB munkái hívták fel a figyelmemet.5 A fogalmi rendszer kiépítése során az alkotmánybíróság, mint az Alkotmány értelmezésére hivatott szerv gyakorlatából indulok ki. Az alkotmánybírósági gyakorlatot nem csupán összefoglalom, hanem azt vizsgálom, hogy a két testület milyen fogalmi keretek között értelmezi az emberi méltósághoz való jogot és ezeket a fogalmakat következetesen alkalmazza-e, mert csupán a koherens fogalmi rendszer alkalmas arra, hogy támpontot nyújtson a jövőbeni esetek megoldásához.
4 DUPRÉ, Catherine: Importing the Law in Post-Communist Transitions. The Hungarian Constitutional Court and the Right to Human Dignity Oxford: Hart 2003, 63-86. A könyv ismertetését lásd: JAKAB András:
Buchbesprechung. Zeitschrift für ausländisches öffentliches Recht und Völkerrecht (ZaöRV) Vol. 64. 2004, 243-253. DUPRÉ e témában írt legújabb munkájában az emberi méltóság materiális koncepciója jelenik meg: DUPRÉ,Catherine: The age of dignty. Human rights and constitutionalism in Europe. Oxford: Hart Publishing, 2015. 21-23, 167-168.
5 Legutóbb lásd: JAKAB András: Az európai alkotmányjog nyelve. Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2016, 71-75.