2. Az emberi méltóság az alkotmányban
2.1. Az emberi méltóság a Grundgesetz-ben
2.1.2. Az emberi méltóság jogi természete
A szakirodalom a Grundgesetz élén álló emberi méltóság kiemelkedő értékét egyöntetűen elismeri, amit a következő meghatározások jól alátámasztanak: „az objektív jog legfőbb alkotmányos elve”,16 „az alkotmány legmagasabb értéke”,17 „a jogrend fix pontja”,18 „a legfőbb érték meghatározó alkotmányos elv”,19 „az alkotmányos értékrend alapvető elve”20, „rocher de bronze”,21 ”az alapjogok alapja”,22 „oszlop az alkotmányjogi diskurzus áradatában”, 23 „alap norma”, 24 „az állam legitimációs normája”, 25
„vezérmotívum”,26 „az alkotmánymű alaptétele”,27 „természetjogi alapvető elv”,28
„archimédeszi pont”.29
Az emberi méltóság alapvető jelentőségének elismerése mellett azonban a normativitása és alapjogi jellege vitatott. A vita oka az emberi méltóság klauzula szemantikai nyitottságában és sajátos struktúrájában keresendő. Ezen túlmenően a
16 DÜRIG, Günter: Art. 1 In: MAUNZ, THEODOR – DÜRIG, Günter: Grundgesetz Kommentar. I. kötet München: C. H. Beck, 1958, 6.
17 HERDEGEN 2009, 7.
18DI FABIO,Udo: Art. 2. Abs. 2. In: MAUNZ –DÜRIG, 2004, 20.
19 STERN, Klaus: § 58. Die Menschenwürde als Fundament der Grundrechte. In: STERN, Klaus: Das Staatsrecht der Bundesrepublik Deutschland. III/1. München: C. H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung, 1988, 23.
20 uo. 28.
21 STERN 2006, 21.
22 BÖCKENFÖRDE, Ernst-Wolfgang: Menschenwürde als normatives Prinzip. Die Grundrechte in der bioethischen Debatte. In: BÖCKENFÖRDE, Ernst-Wolfgang: Recht, Staat, Freiheit. Studien zur Rechtsphilosophie, Staatstheorie und Verfassungsgeschichte, Frankfurt am Main: Suhrkamp Verlag, 2006, 391.
23 BÖCKENFÖRDE,Ernst-Wolfgang: Die Würde des Menschen war unantastbar. In: BÖCKENFÖRDE 2006, 387.
24 HÄBERLE 1995, 348.
25 HÖFLING,Matthias: Art. 1. In: SACHS,Michael (szerk.): Grundgesetz Kommentar. München: C.H.Beck Verlag, 2009, 94.
26 PAPIER,Hans Jürgen: Die Würde des Menschen ist unantastbar. In: Rainer GROTE (szerk.): Die Ordnung der Freiheit: Festschrift für Christian Starck zum siebzigsten Geburtstag, Tübingen: Mohr Siebeck, 2007, 372.
27 NIPPERDY,Hans Carl: Die Würde des Menschen. In: NEUMANN,Franz Leopold–NIPPERDY,Hans Carl – BETTERMANN,Karl August (szerk.): Die Grundrechte. Handbuch der Theorie und Praxis der Grundrechte.
II. kötet, Berlin: Dunker&Humblot, 1968, 14.
28 uo. 2.
29 RENSMANN,Thilo: Wertordnung und Verfassung. Das Grundgesetz im Kontext grenzüberschreitender Konstitutionalisierung. Tübingen: Mohr Siebeck Verlag, 2007, 48.
Grundgesetz szövege az emberi méltóságot nem jogként tételezi, így felmerül a kérdés, hogy az pusztán alapelv, objektív jogi norma (jogelv) vagy alapjog (szabály).30
A vita kiindulópontját a Grundgesetz 1. cikk három bekezdésének eltérő értelmezése képezi. Az emberi méltóság klauzulát követő (2) bekezdés az emberi jogok elismerését deklarálja: „A német nép ezért [az eredetiben nincs kiemelés] hitet tesz a sérthetetlen és elidegeníthetetlen emberi jogok, mint a világon minden emberi közösség, béke és igazságosság alapja mellett.” A (3) bekezdés pedig az alapvető jogok kötelező erejét rögzíti: „A következő alapjogok [az eredetiben nincs kiemelés] közvetlenül kötelező jogként kötelezik a törvényhozót, a végrehajtó hatalmat és az igazságszolgáltatást.” A vitában szerepet kap még a Grundgesetz 19. cikk (2) bekezdésének lényeges tartalom garanciája (Wesengehaltsgarantie),31 valamint a Grundgesetz 79. cikk (3) bekezdésének örökkévalósági klauzulája (Ewigkeitsklausel).32
Az eltérő értelmezés alapján három álláspont körvonalazódik a szakirodalomban:
1) az emberi méltóság puszta deklaráció; 2) az emberi méltóság objektív jogi norma; 3) az emberi méltóság alanyi alapjog.33
A Grundgesetz 1. cikke (1) bekezdésének normativitását kevesen vitatják.34 Például ENDERS „heurisztikus elvet” vagy puszta „alapelvet” lát az emberi méltóság garanciájában, amely a jogi normával ellentétben nem rendelkezik kötelező erővel.35 Ezzel szemben meggyőzőbb az az álláspont, miszerint – annak ellenére, hogy a Grundgesetz 1. cikk (3) bekezdése a közvetlen jogi kötőerőt a „következő alapjogok”-ra vonatkoztatja –, az emberi méltóság garanciája is kötelező jogi norma. STARCK találóan
30 RonaldDWORKIN alapján logikailag két típusú normatív rendelkezés különböztethető meg: a jogelv és a szabály. A kettő közötti különbséget JAKAB András úgy foglalja össze, hogy a szabály „mindent vagy semmit” alapon működik, azaz vagy vonatkozik az esetre vagy nem, de amennyiben vonatkozik rá, akkor azt alkalmazni kell. Ezzel ellentétben az elvek nem igényelnek feltétlen érvényesülést, mivel azoknak súlyuk van és több ellentétes elv esetén nem választani kell, hanem az elvek súlyának megfelelően mérlegelni. JAKAB a dworkini értelemben vett jogelvet fölösleges fogalomnak tartja a jogalkalmazás leírásához, mivel azok felfoghatók bizonytalan jelentésű, a jogalkalmazás által konkretizálandó szabályként. JAKAB András: A magyar jogrendszer szerkezete. Budapest-Pécs, 2007, 52-64.
31 Grundgesetz 19. cikk (2) bekezdés: „Az alapjog lényeges tartalma semmilyen esetben nem korlátozható.”
32 Grundgesetz 79. cikk (3) bekezdés: „Az Alaptörvénynek a Szövetség tartományokra osztását, a tartományok alapvető közreműködését vagy az 1. és 20. cikkben lefektetett alapelveket [az eredetiben nincs kiemelés] érintő módosítása nem megengedett.”
33 Sajátos álláspontot képvisel ALEXY, aki a jogelv elmélet (Prinzipientheorie) keretében – a szabályok és elvek megkülönböztetése révén – arra a következtésre jutott, hogy a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdésének első mondata két normát tartalmaz: egy emberi méltóság elvet és egy emberi méltóság-szabályt. ALEXY, Robert: Theorie der Grundrechte. Frankfurt am Main: Suhrkamp, 2006, 95.
34 Kezdetben GRÖSCHNER is azt az álláspontot képviselte, hogy az 1. cikk (1) bekezdés egy deskriptív bevezető mondat. Lásd: GRÖSCHNER,Rolf: Menschenwürde als Konstitutionsprinzip der Grundrechte. In:
SIEGETSLEITNER, Anne –KNOEPFFLER, Nikolaus (szerk.): Menschenwürde im interkulturellen Dialog.
Freiburg – Münchn: Karl Alber Verlag, 2005, 18. Időközben azonban megváltozott GRÖSCHNER álláspontja, az 1. cikk 1. bekezdése nem előíró jellegű szabály ugyan, a dacos normativitása abban a figyelmeztetésben nyilvánul meg, miszerint az axiómaként előírt emberi méltóságot az Alaptörvény szabadságpárti alkotmányos rendje alapvető elemeként kell elismerni. Lásd: GRÖSCHNER, Rolf: Des Menschen Würde – humanistische Tradition eines Verfassungsprinzips. In: KIRSTE,Stephan –LEMBCKE, Oliver W. (szerk.): Des Menschen Würde – entdeckt und erfunden im Humanismus der italienischen Renaissance. Tübingen: Mohr Siebeck, 2008, 232.
35 ENDERS 1997, 403.
jegyzi meg, hogy az emberi méltóság klauzulájának kötelező ereje egyrészt az 1. cikk (1) bekezdésének második mondatából ered, amely az államhatalom legfőbb kötelezettségévé teszi a méltóság tiszteletét és védelmét. Másrészt közvetetten a Grundgesetz 79. cikk (3) bekezdésének örökkévalósági klauzulájából, amely az 1.
cikkben „lefektetett alapelveket” kivonja az alkotmánymódosítás lehetősége alól, ezáltal az emberi méltóságot még az alkotmánymódosító hatalom számára is kötelező joggá téve.
Az alapelv fogalom használata nem jelenti az emberi méltóság garanciájának gyengítését, csupán annak fontosságát juttatja kifejezésre.36
Az emberi méltóság normaként való kezelése mellett azonban az alapjogi jellege továbbra is vitatott.37 Elsősorban Dürig utasította el az alapjogi jelleget, azzal, hogy az egyes alapjogok magukban foglalják az emberi méltóság alanyi jogi tartalmát, amelyet a Grundgesetz 19. cikk (2) bekezdésének lényeges tartalom garanciája véd. Dürig ezzel viszont azonosította az alapjogok lényeges tartalmát az emberi méltósággal, holott a lényeges tartalom garanciája csupán a törvényhozó hatalmat köti, míg az örökkévalósági klauzula az alkotmánymódosító hatalmat is.38
Mindazonáltal a szakirodalomban uralkodónak mondható az alapjogi jelleget igenlő álláspont.39 Az alapjogi jelleg mellett elsősorban NIPPERDEY foglalt állást,40 akinek a nézeteit STARCK vitte tovább. STARCK szerint az 1. cikk nyelvtani értelmezése nem ad egyértelmű választ az emberi méltóság jogi természetére. A rendszertani értelmezés viszont az alapjogi jelleget támasztja alá: az emberi méltóság garanciája ugyanis az alapjogok alcímet viselő első fejezet része. Az 1. cikk (3) bekezdés
„következő alapjogok”-ra való utalásából arra lehetne következtetni ugyan, hogy az emberi méltóság nem alapjog, de meggyőzőbb NIPPERDY nyomán STARCK
értelmezése, aki az 1. cikk három bekezdésének együttes értelmezéséből arra a következtetésre jutott, hogy az (1) bekezdés az alapjogok forrásaként maga is alapjog,
„mivel a Grundgesetz-ben benne lakozik a jogok hatékony érvényesítésének félreérthetetlen tendenciája, amely különösen a 19. cikk (4) bekezdés41 alapvető jogvédelmi garanciájában jut kifejezésre.”42 Ennek megfelelően a Grundesetz 93. cikk
36 STARCK,Christian: Artikel 1 In: V.MANGOLDT,Hermann –KLEIN,Friedrich –STARCK,Christian: Das Bonner Grundgesetz. Kommentar. München: Franz Vahlen Verlag, 1999, 47.
37 A GG 1. cikk (1) bekezdés alapjogi jellege ellen, például: BRUGGER, Winfried: Menschenwürde, Menschenrechte, Grundrechte. Baden-Baden: Nomos Verlagsgesellschaft, 1997, 9.; DÜRIG 1958, 5.;
DREIER 2004, 207-209.; GEDDERT-STEINACHER,Tatjana: Menschenwürde als Verfassungsbegriff. Aspekte der Rechtsprechung des Bundesverfassungsgerichts zu Art 1. Abs. 1. Grundgesetz. Berlin:
Dunker&Humblot, 1989, 172.
38 GEDDERT-STEINACHER 180.
39 GG 1. cikk (1) bekezdés alapjogi jellege mellett, például: HÄBERLE 1995, 355.; HERDEGEN 2009, 19.;
HÖFLING 2009, 79.; JARASS, Hans D.: Art. 1. In: D. JARASS,Hans –PIEROTH,Bodo: Grundgesetz für die Bundesrepublik Deutschland. München: C.H.Beck’sche Verlagsbuchhandlung, 2000, 41.; PIEROTH – SCHLINK 2004, 81.; STERN 1988, 26.
40 NIPPERDY 1968, 12.
41 Grundgesetz „19. § (4) Ha valakinek a jogait az államhatalom megsérti, rendelkezésére áll a bírói út.
(…)”
42 STARCK 1999, 48.
(1) bekezdés 4a. pontjában43 szabályozott alkotmányjogi panasz eljárásnak ki kell terjednie az alapjogi fejezetben nevesített összes jogra, így az emberi méltósághoz való jogra is. NIPPERDY ezért tarthatatlannak tartotta az alapjogi védelem megtagadását, ha az nem konkretizálódik a következő alapjogokban. STARCK annyiban egyetért a NIPPERDEYt ért kritikákkal, hogy a „következő alapjogok” lefedik az emberi méltóság minden aspektusának védelmét, mégis elengedhetetlennek tartotta az emberi méltóság alapjogi jellegének elfogadását, mert a méltóság garanciája pontosan az ember alany mivoltát védi, így a norma célja nem lehet más mint az alanyi jog biztosítása.44 HÖFLING
– a Herrenchimseei Tervezet alapkoncepciójára utalással, miszerint az állam van az emberért és nem az ember az államért – úgy fogalmaz, hogy egyenesen rendszerellenes lenne az emberi méltóságot mint a rendszert megalapozó alapvető normát pusztán objektív jogszabályként értelmezni.”45 Csak az alapjogként értelmezett emberi méltóság biztosítja ugyanis az alkotmánymódosító törvények elleni alkotmányjogi panasz benyújtásának lehetőségét.46 Ezen túlmenően csak így juthat érvényre az emberi méltóság mint objektív jogi normából fakadó védelmi kötelezettség.47
Ezzel szemben DREIER nem tartja meggyőzőnek sem a nyelvtani, sem a rendszertani értelmezést. Az „I. Az alapjogok” cím alatti elhelyezés – álláspontja szerint – egyrészt pontosan olyan kevés jelentőséggel jár az alapjogi jelleg szempontjából, mint az 1. cikk (1) bekezdés második mondatának tiszteletre és védelemre való utalása.
Másrészt az 1. cikk (2) bekezdésének „ezért” szava ugyanúgy nem támasztja alá az 1.
cikk (1) bekezdésének alapjogi jellegét, mint az 1. cikk (3) bekezdésének „következő alapjogok” kitétele. Az 1. cikk (2) bekezdése csupán az emberi méltóság és az emberi jogok közötti legitimációs összefüggésre utal, anélkül, hogy bármit is mondani kívánna az emberi méltóság normatív jellegéről. Az 1. cikk (3) bekezdése sem szolgálhat érvként az alapjogi jelleg mellett: egyrészt nem az összes következő cikk tartalmaz valódi alanyi alapjogot; másrészt az első fejezeten kívül is találunk az alapjogokkal azonos rangú jogokat; harmadsorban az emberi méltóság objektív jogi kötőereje már az 1. cikk (1) bekezdésének második mondatából következik, így nem lett volna szükség annak az 1.
cikk (3) bekezdésében való megismétlésére.48
DREIER az alapjogi jelleget az emberi méltóság garanciája egyediségére, ezen belül annak különleges norma-struktúrájára hivatkozva tagadja, ezt követően azonban kifejti,
43 Grundgesetz „93. cikk (1) A Szövetségi Alkotmánybíróság dönt az alábbi ügyekben: 4/a. az alkotmányjogi panaszokról, amelyeket bárki benyújthat, kifogásolva, hogy a közhatalom megsértette valamely alapvető jogát, vagy valamely, a 20. cikk (4) bekezdésében, a 33., 38., 101., 103. és 104. cikkben foglalt jogát;”
44 Ezt az érvet ALEXY dolgozta ki részletesen a szubjektivizálódási elméletében (Subjektivierungsthese).
ALEXY,Robert: Grundrechte als subjektive Rechte und als objektive Normen. In: ALEXY, Robert (szerk.):
Recht, Vernunft, Diskurs. Studien zur Rechtsphliosophie. Frankfurt a.M.: Suhrkamp Verlag, 1995, 277-278.
45 HÖFLING,2009, 79.
46 STARCK 1999, 49. Ezzel szemben GEDDERT-STEINACHER szerint nincs „perelhetőségi hézag”
(Klagbarkeitslücke), mivel az alkotmányjogi panasz az emberi méltósággal való összefüggésre hivatkozással bármelyik alapjogra alapozható. Megjegyzendő, hogy az emberi méltóság fogalmat szűk értelemben, minimum garanciaként értelmezi.GEDDERT-STEINACHER 169.
47 STARCK 1999, 49.
48 DREIER 2004, 208.
hogy az emberi méltóság alapjogok rendszerébe való besorolása annak a beláthatatlan következményekkel járó relativizálásához (mérlegelhetőségéhez) és ennek eredményeként annak gyengítéséhez vezethet.49 DREIER ezzel összekapcsolta az alapjogi jelleg és abszolút érvényesülés igényének vizsgálatát. A különböző szakirodalmi álláspontok csoportosítása50 során TEIFKE kimutatta, hogy a kettő között nem figyelhető meg kizárólagosság.51 Ennek megfelelően az emberi méltóság korlátozhatatlansága nem döntő érv sem az alapjogi jelleg mellett, sem ellene. Az emberi méltóság abszolút volta körüli szakirodalmi vitát az emberi méltóság sérthetetlenségére vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat elemzése során mutatom be.
A Szövetségi Alkotmánybíróság – a pro és kontra érvekre való hivatkozás nélkül – kezdetektől alapjogként kezelte a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdésében foglalt emberi méltóság garanciáját.52 Ám ritkán mondta ki expressis verbis, hogy az emberi méltóság alapjog. 53 STERN szerint a Szövetségi Alkotmánybíróság azért gondolta, hogy megspórolhatja az indokolást, mert a Grundgesetz 1. cikk (1) bekezdése legtöbbször más (megkérdőjelezhetetlen) alapjogokkal összefüggésben jelenik meg.54
Összefoglalóan megállapítható, hogy az emberi méltóság normatív jellege az emberi méltóság klauzula második mondatában minden állami hatalom számára előírt tisztelet és védelem kötelességéből ered, amit megerősít az örökkévalósági klauzula. Az emberi méltóság klauzula nyelvtani értelmezése nem támasztja alá az emberi méltóság alapjogi jellegét, mivel a Grundgesetz azt nem kifejezetten jogként tételezte, de mind a rendszertani (elhelyezés az alapjogi fejezet élén, a következő alapjogokra utalás), mind a történeti (Herrenchimseei tervezet), mind a teleologikus (az ember alanyi minőségének hatékony védelme) értelmezése az alapjogi jelleget támasztja alá. Az alapjogi jellegtől független kérdés az emberi méltóság abszolút (korlátozhatatlan) módon való érvényesülése.