M a g y a r h o n.
(Sz. M a u r u s , p a n n o n h e g y i s z . b e n e d e k r e n d i s z e r z e t e s , k é s ő b b p é c s i p ü s p ö k ' b e a t i f i c a -t i o j a . ) Azon megdicsőül-t koszorusokkal, kik hajdan a' földi pálya' rögös utain az igaz hit mellett, 's az ennek gyakorlása közt fölmerülő nehézségek ellen ernyedetlen kitartással küzdöttek, 's jelenleg, mert jó harczot harczol-tak, a' mennyei örömek' örök hajlékaiban imádják az an-gyalok és szentek' királyát, J é z u s t , megnyugtatólag és édesen fűznek össze minket a' szentek' egyességének az emberi sziv és ész által egyiránt követelt, "s a' csalhatat-lan romai ősegyháztól teljes bizonyossággal tanitott köte-lékei. A' föld' kerekségének bármellyik részén, 's akármelly korban éltek légyen is ők : mi tiszteljük a' diadalmas se-reget lelkünk' egész áhítatával, örvendünk boldogságu-k o n , 's hatalmas boldogságu-közbenjárásuboldogságu-kat bizalommal boldogságu-kiboldogságu-kérjüboldogságu-k;
azok iránt mégis, kik vándorlásaik' napjaiban hozzánk kö-zelebb állottak, 's kiket buzgóságunk védszentekül válasz-tott k i , ugy tetszik, vonzódásunk forróbb, bizodalmunk erősebb, 's lelkünk' szende örvendezései élénkebbek. Ör-vendtiink, valahányszor hallottuk, hogy ősegyházunk' lát-ható feje, 's népek' atyja, v a g y egész egyházunknak, vagy ennek egy részének ujonan tűzött légyen ki köztisztelet' tárgyául ez vagy amaz ország' szülöttei közül szent életű férfiakat, őket a' boldogok vagy szentek közé igtatván.
Annál nagyobb volt örömünk, midőn e' lapok' hasábjain (1848. II. 4 0 . sz. 327-dik 1.) olvastuk, hogy bár nem ha-zánk' szülöttei, *) de igen is haha-zánk' lakosi közül egyik ismét szaporitá a' boldogok' névkönyvét, tudnillk M a u -r u s ; tagja azon, az egész Eu-ropa' szellemi és anyagi ki-fejlesztésében és műveletében hallhatatlan névre érdemes és milliók' forró hálája- és áldásitól követett szerzetes rendnek, melly kedves hazánkban a' kereszténységgel egy idős, 's melly főszéklielyéről, a' dicső Pannonhegyről v a -lamint hajdan az igaz hit és miveltség' világát ragyogó tűzként's boldogitólag szétterjészté hazánk' virányain: ugy később is egész jelen napjainkig, munkaszeretet-, tudomá-nyosság- , szerénység-, 's az élő rom. kath. hit' örök-zöld koszorújával ékeskedik. E ' j e l e s rendben, e' jelenté-keny vidéken tölté ő életének egy részét, mig később a' pécsi megye' boldogitására őt első apostoli királyunk sz. Ist-vánpüspöknek kinevezé, mellyet 1 0 3 6 — 1 0 7 0 - i g kormány-zott,'s szent élet' hirében holt meg. A' sz. főpap' emléke fölött átsuhogó nyolez századok' viszontagságai nem voltak ké-pesek nevét a' feledékenység' homályába burkolni; él ő azok' unokái között, kiket hajdan az Ur Jézus' evangé-liumára, a' jámbor keresztény élet- 's a' liliomtiszta szü-zességre szóval 's példával tanitott. Tiszteltetett mindig, de az ajtatos liivek' e' tisztelete nem volt ünnepélyesen jóváhagyva és megerősitve az anyaszentegyház látható fejétől, mig végre a' megdicsőültnek buzgó utódja legújabb időkben e' megerősítést is kieszközlé.
A' köztünk, mint magyarok és szent Maurus, mint Magyarhon' lakója közt fönálló 's gyöngéden megőrzött közelebbi viszonynál fogva, nem tartjuk fölöslegesnek érintett mcgdicsőittetéséről 's életirásáról bővebben is szó-lani ; mit annál könnyebben tehetünk, minthogy kezünknél van egy, sz. Maurus' beatificatiójának okmányait tartal-mazó irat, 's mellyben a' boldogitás' folyama, 's szentünk épen olly szorgalom-, mint pontossággal irt életrajza elég világosan előadatik. E ' munkácskának ezime a' követke-ző : ,Sacra rituum congregatione Emo et Rmo Domino Cardinali Altieri Relatore. Quinqueecclesien. Confirma-tionis cultus ab imincmorabili tempore praestiti Servo Dei Mauro ex orcline S. Bcnedicti Episcopo Quinqueecclesicn-si beato nuncupato. Instante Rmo. P. Alexandro Kampus exord. min. S. Francisci conventualium Poenitentiario in S. Vaticana Basilica pro lingva Hungarica et Definitore ge-neralis causae postulatore. Romae 1 8 4 8 . Typis Rev. Ca-merae apostolicae.' Mielőtt azonban magáról az itt fölvett boldogitás' folyamáról szólnánk, bátrak vagyunk olvasóink' emlékezetébe visszaidézni röviden mindazt, mi a' munka' értéséhez megkívántatik.
Az egyház azon jámbor keresztényeket, kik szent élet' hirében múlnak ki, tiszteletre méltó' (venerabilis) czimmel diszesiti; másokat pedig, kik egész környékeken kitűnő erkölcseik és csudáik *2) miatt tiszteltetnek, és se-gítségül hivatnak ,boldogoknak' (beati); az imént emiitett okból az egész anyaszentegyház' tisztelete- és segitségül-hivásának tárgyául kitűzőiteket pedig ,szenteknek' (sancti)
1) „Maurus M o n a c h u s ordinis s a n c t i Benedicti e x Italia in Ungariam p r o f e c t u s . " L. H u n g . S a n c t i t . Indicia. 1 7 3 7 5 7 . 1.
*S) A ' csudák illyetén pörfolyamatnál ha'roiri osztályra osz-tatnak, tudnillík: ,supra naturam, contra naturam, és praeter naturam.' A' beatificaliora elegendő, ha m e g l e -het mutatni, miszerint az állítólag szent férfin' közben-járására, legalább két ,praeter naturam-' féle csuda tör-tént. (XIV. Bened. után Moy.)
3 !
nevezi. A' j o g valakit köztisztelet és segitségülhivás' tárgyául kitűzni, a' kereszténység' első századaiban a'
püs-pökök és metropoliták által gyakoroltatott. A' negyedik század éta azonban nem egészen ismeretlen a' pápai befo-lyás, miként erről Aranyszájú sz. János és sz. Vigil trien-t i püspök' életrien-trajzaik elegendő bizonyságotrien-t trien-tesznek. A' rendes pápai canonisatiora azonban csak a' tizedik század' végén találunk példát, midőn 9 9 3 - b a n X V . János pápa sz.
Ulrich augsburgi püspököt a' szentek' lajstromába igtatá.
(Allzog,!. 487.1. 1846. kiad.) D e azért szinte divatozott a"
szokás, hogy egyes főpapok püspöki tekintélyöknél fogva, szent életű és csudákkal tündöklő keresztényeket a' szen-tek közé soroztak. Minekutánna azonban a' lixinuxi megye' egyik zárdájának szerzetesei, ittas állapotban agyonütött elöljárójukat szent gyanánt tisztelni kezdették, III. Sándor pápa a' canonisatiot illetőleg, 1 1 7 0 - b e n illy rendeletet bo-csátott ki : „Audivimus, quod quidam inter vos diabolica fraude deccpti, honiinem quemdam in potatione et ebrie-tate occisum, quasi sanctum more infidelium v e n e r a n t u r . . Ilium non praesumatis de cetcro colere : cum etiamsi per cum miracula fierent : non liceret vobis ipsum pro sancto absque auctoritate Rom. Eccl. venerari." E' pápai rendel-kezés IX. Gergely Decretalisaiba is fölvétetett. (X. 3. 45.
C. I.) Ezután majdnem kizárólag a' pápák éltek e' föntar-tott joggal; sőt VIII. Urbán 1 6 3 4 - b e n egyenesen, é s p e d i g büntetések alatt megtiltja annak gyakorlatát; kiveszi azon-ban e' rendelete alól azon szent életű keresztényeket, kik-nek nyilvános tisztelete már akkor, vagy. az emberek' em-lékezete óta, vagy legalább száz esztendővel ez emlitett rendelet előtt (azaz: 1 5 3 4 előtt), a' pápa, vagy illető püs-pök' tudta- és engedelmével gyakorlatban volt, vagy pedig a' pápa- vagy a' szertartások' gyülekezetétől nyert enge-delmen, 's istenfélő férfiak' iratain alapszik. (Vö. v. Moy, Kirch. Lexicon von Wetzer. II. 7 1 3 1.) Ez azon pápai ren-delet, melly a' boldogitás' folyamában jelenleg is figyelembe vétetik. Mi a' figyelembeatificatio' folyamát illeti: ez minden á -ron igyekszik az illetettnek tündöklő erkölcsei és csudái ellen kételyeket támasztani, 's azokat egészen tisztára el-oszlatni. A' lehető legnagyobb emberi bizonyosság' előál-lítása végett a' következő hivatalnokok kerülnek elő a' pör' folyamában: A' pápától kinevezett előadó (Referens), a' pörinditó vagy ügynök (Postulator causae, néha procu-rator, ki advocatus Dei-nek is hivatik ), a' hitelesség'ellen-őre (Promotor fidei,vagyis: advocatus diaboli). Ezek' fölü-gyelése 's illetőleg cllenőrködése alatt, több izben nevez-tetnek ki választmányok az irományok, pecsétek , 's aláí-rások' megvisgálása- , az okiratok' tartalmának figyelembe vétele-, 's az állított tündöklő erkölcsök és csudák' szigo-rú megbirálására; azután ugyanő' végett háromszor tar-tatik előkészitő gyülekezet, az utolsó a' pápa' elnöksége alatt, mellybcn a' consultorok és bibornokok szavazataikat beadják, de a' pápa az Ítéletet még ekkor sem mondja ki.
IIa a' szavazatok' legalább két harmadrésze kedvezőleg szól, akkor közönségesen megtartatik a' negyedik con-gregatio is, ós ismét kérdés tétetik : valljon kelljen-e, 's lehet-e boldognak nyilvánitni az illetettet , vagy sem. Mig végre a' pápa a" beatificatio' napját kitűzi.
(Lásd Moy. id. h.) Az itt röviden megérintett, 's XIV. Be-nedek, „De Servorum Dei beatificatione et beatorum ca-nonisatione" czimü munkájában terjedelmesen leirt ova-tosság és elővigyázat szép kezességet nyújt nekünk arra, hogy egyházunk' látható fejének illy tárgyban hozott Íté-letén is fiúi áhítattal megnyugodjunk ; mert bár nem ab-solute lehetetlen, hogy hibázható emberek' tanúbizonysá-gára alapitott Ítéletében szinte hibázhasson (Bellarmin
Lib. IV. D e Summo Pontifice. Cap. II.) : mégis meg kell gondolnunk, kogy nem közönséges dolog az, kelljen-e, le-hessen-e ez vagy amaz jámbort tisztelni és segítségül hív-ni, életét követéspéldányul kitűzhív-ni, vagy sem. Isten vala-mint másutt, ugy e' tárgyban is, hiszszük,segítséget ad az egyház'látható fejének, hogy Krisztus' nyáját ne mételyes, hanem egészséges mezőkre vezesse. „Quare" mond Mura-torius,(De ingeniorum Moderamine. Lib. 1. Cap. XVII.) „a suspicione liaeresis illé non absit, atque intoleranciáin et poenis dignam temeritatem ac impudentiam praeseferat, qui rite coelitum catalogo adseriptos explodat, et in iis, ut ahmt, canonizandis ecclesiam reipsa et rom. pontificem errasse dicat. Suspicionem liaeresis memoravi, non autem liaeresim formalem Ritus iste ab apostolica sede eo nunc peragitur accurato diligentique studio, ut pie cre-dendum sit, nullum ea in re errori locum fuisse, aut dein-ceps futurum.' (Vö. Liebermann II. p. 441.) Ezen, a' mun-ka' érthetése,'s az ész'fiúi hódolatának kieszközlése végett előrebocsátott előzmény után, lássuk a' fölvett boldogi-tás' folyamát. (Folyt, köv.) Zalka János.
Olaszhon.
Pápánk- ő szentségének a' lázadók' kezeibőli sze-rencsés megmenekültét, különösen gróf Spaur bajor követ' cszélyessége- és áldozatkészségének köszönhetni. Dicséret-tel kell megemlítenünk, hogy terve' kiviDicséret-telében a' franczia követ-, d'IIarcourt ur által készségteljesen gyámolittatott.
Az érdemes követ ur a' pápához ment, 's nagy nehezen bcbocsáttatott. D e mindkettejükre az előszobában olly igen vigyáztak, hogy szökésről még csak szó sem lebete.
Erre megjön a: franczia követ, 's hasonlólagbebocsáttatik.
Azon ürügy alatt, hogy a' pápa a' bajor követtel végezhes-se dolgát, a' franczia követ az előőrökkel beszélgetésbe ereszkedett; 's ez kis idő alatt olly élénk leve, hogy a' kö-vet kérné az őrállókat : mennének egy kissé félre a' pápa' nyitva levő szobájának ajtajától, 's a' beszélgetést újra élénken folytatá. Azalatt a' pápa átöltözködik, 's a' mint az őrök betekintenek, sem ő sem a' bajor követ nem vala többé látható. Spaur ő szentségét egy mellékajtón és lépcsőkön keresztül, a' közellevő franczia követségi lakba v e -zeté, hol a' grófnak fia rá már befogott kocsival várako-zók. A' pápa mint udvarmester az ifjú gróf mellé ül, mig azalatt az apa lóháton a' legközelebbi állomásra sietett.
A' szökevények a' nápolyi határokig szerencsésen megér-keztek. GrófSpaurmagaés családja' számára el volt látva uti-levéllel,de ebben az udvarmesterről semmi emlités. A'tiszt te-hát a' mestert le akarja tartóztatni,'s minden előterjesztés ha-szontalan volt, mig nem a' tisztet arról értesítik, hogy ki légyen tulajdonképen a' rejtélyes férfi. Erre a' tiszt térdre esik, tiszteletteljesen megcsókolja a' pápa' lábait, mind-nyájokat, szabadon ereszti, 's ő szentsége nov. 2 6 - á n Gaetába szerencsésen megérkezik. Spaur még ez nap éjjel Nápolyba utazott, Garibaldi, apostoli nuntius által a' ki-rály ő fölségének bemutattatott, 's átadá a' pápa' saját ke-zével irt levelét, mellyben ő szentsége Gaetába való meg-érkeztét a' királynak tudtára adja, hozzátévén : misze-rint a' kath. világ' fejének személye iránti vendégszerete-tét igénybe veszi ugyan, de ha jelenléte a' nápolyi status-ban csendzavarásra, habár legkisebbre is, alkalmat adna, vagy idegen hatalmasságoknál bizalmatlanságot gerjesz-tene,azonnal kész lenne távozni. Alig olvasta cl a'király futtá-ban e'le v elet,és örömérzetektől elragadtatva (sopra fatto),még ugyanazon éjjeli órában parancsolatot adott, hogy két dándár katonaság, Roberto és Tancredi gőzösökön
Gaetá-32
ba a' pápa' szolgálatára induljon, maga, fönséges nejével, Aquila és Trapani grófok-, Sebastiani infans- és számos udvari kísérettel Tancredire szállva. A' pápávali találko-zásákor az egész királyi család megcsókolá ő szentsége' lábát. A' megilletődés leirliatlan volt. A' pápa előtt térdre omoltan, köszönetet rebegett az égnek a' király, hogy a"
pápát saját birodalmában megmentve szemlélheti. A' pápa áldását adta reá és egész országára. 2 7 - é n Gaetába érkez-tek Romából ugyan a' pápa' testvére, gróf Mastai Gabriel, Rosmini apát, Borgliese , Doria és Salviati berezegek, vég-re Montanari tanár ; Nápolyból pedig Patrizi bibornok, és Sforza bibornok-érsek. Ugyanaz nap ő szentsége egy tilta-kozást is bocsátott közre, mellyben az erőszakosan kicsi-kart rendelményeket semmieknek és semmitérőknek nyi-latkoztatta,'s ideiglenes kormányt rendelt; egyszersmind ki-jelentvén: hogy az ok, melly öt távozásra bírta, egyedül egyházfőnöki hatalmának szabad gyakorolhatása v o l t , mi a' római körülmények' közepette, a' kath. világtól mél-tán kétségbe vonattathatnék.
H i r f ü z é r .
A' würzburgi püspöki gyülekezet tanácskozásait mult évi november' 15-kén befejezte. A' hálaadó isteni-tiszteletet, mellyre a' vidék' katholicusai egyházi menet-ben lelkipásztoraikkal együtt megjelentek, a' bambergi ér-sek végezte, melly alatt a' müncheni érér-sek, az evengelium' eléneklése után a' szószékre lépve, kenetteljes egyházi be-szédet tartott. Az ősi ,Grosser Gott wir loben Dich' elzengte után, a' szomszéd Heidingsfeld város, valamint minden más a' menetben részt vett helységek' elöljárósága Schwarzen-berg bibornok-érsek ő herczegségénél tiszteikedék. A' gyülekezet által közzétett emlékiratot, valamint a' papság-és hívekhez intézett encyclicát közelebb adandjuk.
A' frankfurti gyűlésen december' 1 4 - és 15-kén, az alapjogok' másodszori discussiojának alkalmával, az egyházra és oktatásra vonatkozó czikkek ugy, mint először meg voltak alapitva, igen csekély módosítással újra elfo-gadtattak. A' 29-dik §-nál azonban a' szabad társulati jogot sértő azon záradék, mellynél fogva a' jezuiták és li-gorianusok kizárandók lettek volna, 2 6 0 szóval 140 elle-nében elvettetett. Különös, hogy a' 24-dik g-nál, melly a' tanítókban az erkölcsi, tanügyi és technical képességet meg-kívánja, most az erkölcsi és tanügyi kellék kihagyandónak ítéltetett. A' 26-dik §-nál kijelentetett : hogy az egyházi vagyon a' birodalmi törvényhozás' oltalma alá helyeztetik.
A' genf-lausannei püspököt, Marilley urat, üldözői éjfél utáni két órakor, chilloni fogságából a' franczia ha-tárokra czipelték, 's ott a' szabad ég alatt letették, menne:
merre szeme 's lába viszi. Gyönyörűséges törvénykezési el-járás ! Az öt kantonok a' genf-lausannei megyéből való száműzetését elhatározták, 's ez iránt a' vivisi praefectus a' püspököt hivatalosan értesítette, tudtára adván, hogy szabadságában áll, a' hova kedve tartja, visszavonulni. A' püspök' felelete volt : ,Erőhatalommal fogattam be, és
ho-zattam i d e , a' nélkül, hogy előbb kihallgattattam volna.
A z ellenem emelt vádakról még csak tudomásom sincs.
Mint katholicus-, schweiczi polgár- és püspöknek a' kér-désben lévő határozatok ellen tiltakoznom kell. Kétszer ír-tam a' freiburgi, kétszer a' waadtlandi kormánynak, de még csak választ sem nyertem. Én szabadságot követelek ma-gamat védelmezhetni, és törvényszerű bánásmódot, mellyet egy polgártól sem tagadhatni meg. Csak erőszakkal
távo-zandom Chillonból, 's számkivettetésem' helyéről nincs több mondani valóm.' Erre a' fönebb előadott exccut.io követ-kezett. A z ágostai postalap' tudósítója hozzáteszi: miszerint kimerítő és összefüggő tudósítást nem igen adhat. Mert irni nem bátorkodnak, 's veszedelmes dolog a' postára föladni levelet, melly political intézkedéseket tartalmaz. IIa ezt a' conservativ párt gyakorolná, millyen lármát ütnének li-berálisaink ! Emlékezzünk az egykori angol parlamenti debattokra, és a' radicalis sajtó' a' miatt ütött, lármájára, hogy néhány olasz és lengyel lázadó' levelei föltörettek.
A' mi honboldogitóink ezt „cn masse" űzik; de ez mind helyén v a n , mivel a' szabadság épen azt kivánja, hogy minden szabadság, melly nekik nem tetszik, agyonverettes-sék. A'piispök'további sorsáról még nincsenek tudósításaink.
A' pápa ő szentsége saját kezével irt, igen érzékeny levélben köszönte meg a' bajor követ, grof Spaur urnák a' személye körül tanúsított gyöngéded és
életveszedelem-mel járt. gondoskodást; öt Piusrend' nagykeresztesévé, fiát Maximiliánt pedig Krisztus'rendebeli lovaggá nevezve ki.
Cavaignac dec. 3-áról a' pápa ő szentségéhez kö-vetkező hivatalos iratot intézett r ,Szentséges A t y a ! A' franczia nemzet mélyen meg van illetődve azon viszontag-ságok fölött, mellyek szentségedet az utolsó napokban ér-ték, 's épen olly mély megilletődéssel vette azon atyai bi-zodalmat is, melly szentségednek okul szolgált, vendégsze-retetét pillanatra igénybe venni; szerencsésnek és büszké-nek tartandván magát, ha ezt szentséged' részére biztosit-hatja, és magához és szentségedhez méltóvá teheti. írok tehát szentségednek, hogy minden nyugtalanságot, minden alaptalan aggodalmat eloszlassak, melly szentségedet első föltételétől elvonhatná. (A' pápa tehát először csakugyan Francziaországba kivánt menekülni.) A' köztársaság, melly a' franczia nép' megfontolt, kitartó és souverain akarata által már is meg van szentesítve, büszke öntudattal szem-lélendi azon tisztán vallásos megszentelést, mellyet szent-séged'kebelébeni jelenléte a'világnak hirdetend, és ő azon méltósággal és vallásos tisztelettel fogadand, melly ezen nagy és nemeslelkii nemzethez illik. En kötelesnek érzem magamat e' biztosítást szentségednek nyújtani, kívánván, hogy szentséged mielőbb, minden további halasztás nélkül eljöjjön. Szentségednek tisztelő fia, Cavaignac.' A' pápa válasza: .Tábornagy ur! En Corcelles által levelet intéztem ünhez, hogy Francziaország iránti atyai érzelmeimet, és legnagyobb elismerésemet kifejezzem. Ezen elismerés csak öregbedett bennem azon ujabbi lépés' következtében, mellyet ön tábornagy ugy saját, mint nemzete'nevében tön, midőn egyikét segédeinek hozzám küldötte, nekem vendég-szeretetet a jánlani egy olly ország' részéről, melly az ,emi-nenter' katholicus és az apostoli székhez hü szellemekben minden időkben dus volt, és most is az. Es itt szivem újó-lag szükségét érzi azon biztositásadásnak, hogy nem fog liiányzani alkalom, midőn saját tulajdon kezemmel adlia-tandom apostoli áldásomat a' nagy és nemes franczia nem-zeti családra. Ha az isteni gondviselés meglepő utakon, minden előleges föltevés és legkisebb összebeszélés nél-kül ezen helyre hozott, a' hol jelenleg is tartózkodom: ez nem akadály reá, hogy én azon Isten előtt, kinek, habár méltatlan helyettese vagyok, térdre ne essem, kegyelmeés áldásának ön kegyelmeés Francziaországrai kiárasztásáért e s e -dezendő. Gaetában, dec. 1 0 - é n 1848.'
Bonaparte Napoleon-Lajos, Francziaország' decem-berben megválasztott elnöke a' cultusministeri tárczával Falloux urat, az oktatás- és nevelésszabadságának egyik bajnokát bizta meg.
S z e r k e s z t i ' s kiadja D a n i e l i k J á n o s . — N y o m a t i k L u k á c s - és társnál. Országút, Kunewalderház.