2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.4. Egyes mezıgazdasági melléktermékek - mint energiaforrások - bemutatása
elhanyagolható részét a különféle mezıgazdasági melléktermékek adják. A melléktermékek hasznosítása elengedhetetlen az ország sikeres energiapolitikájához.
2.4. Egyes mezıgazdasági melléktermékek - mint energiaforrások - bemutatása Magyarországon
A melléktermék Juhász (2009) definíciója szerint olyan anyag, amely a fıtermék mellett a termelı akarata ellenére is keletkezik. Nemessályi (1982) alapján a melléktermék „nem haszontalan anyag, nem szemét, de nem is hulladék”, hanem hasznosítható termék.
A két definíció elsı olvasatra megfér egymás mellett, hiszen a termelés célja a fıtermék, és nem a melléktermék elıállítása. Amennyiben a melléktermék hasznosítása nem valósul meg, úgy a melléktermék hulladékká változik, elhelyezésérıl gondoskodni kell. Ha lehet hasznosítani, akkor kereslet generálódik iránta az árupiacon, így a termelı pénzért értékesítheti, vagy akár saját maga is hasznosíthatja, ezáltal növelheti bevételeit vagy csökkentheti kiadásait. A termelınek adott esetben fontos érdeke lehet a melléktermékek felhasználása. A fentiek alapján Juhász (2009) definíciójával nem értek egyet, hiszen a melléktermék lényege éppen a hasznosíthatóságában keresendı.
Magyarország kiváló természeti adottságokkal rendelkezik a növénytermesztésben.
Hazánkban évente nagy mennyiségő hasznosításra kerülı növényi eredető biomassza keletkezik. Következésképp különféle melléktermékek is képzıdnek, melyek energetikai hasznosíthatóságának elemzése célszerő és javasolt. Hazánkban a növénytermesztésbıl származó melléktermékek mennyiségérıl eltérı becslések születtek: Bai (2011) szerint évente 7-8 millió tonna körül ingadozik, míg Gyulai (2007) szerint akár 10 millió tonna is lehet, melynek 40-45%-át lehetne hasznosítani. A különféle becslésekbıl ugyanazt a következtetést lehet levonni: hazánkban nem elhanyagolható mennyiségő az évente keletkezı mezıgazdasági melléktermékek volumene.
A mezıgazdasági melléktermékeket csoportosíthatjuk felhasználásuk célja alapján (például takarmányozás, trágyázás, energetikai célra történı felhasználás stb.). Az energiatermelés során hasznosítható mezıgazdasági melléktermékeket tüzeléstechnikai tulajdonságaik alapján célszerő kétfelé bontani: fás- és lágyszárúakra. A fásszárú mezıgazdasági melléktermékek a tőzifával együtt tüzelhetıek, míg a lágyszárúak külön tüzelıberendezést igényelnek. Ezen kívül fontos szempontként kell kezelni, hogy gyakorlati felhasználásuk a jelenlegi technológiai feltételek mellett biztosított-e, vagy erre csak a jövıben kerülhet sor a technológia fejlıdésével.
30 Lágyszárú mezıgazdasági melléktermékek
A szántóföldi növények közül Magyarországon a búza, kukorica, napraforgó és a repce, azok a növények, amelyek energetikai hasznosítása lehetıségként felmerülhet, valamint az elmúlt évtizedekre vonatkozó KSH adatok alapján hazánkban a legnagyobb területen termesztett szántóföldi növények közé tartoznak, így kerültek vizsgálataim középpontjába.
A 3. táblázat tartalmazza a búza, kukorica, napraforgó és repce betakarított területének alakulását hazánkban az elmúlt négy évben, illetve az utolsó oszlop ezen adatok számtani átlagát mutatja, melyet majd számításaim során is használok.
3. táblázat. Búza, kukorica, napraforgó és repce betakarított területe Magyarországon
Megnevezés Betakarított terület Magyarország területének százalékában [%]
2008 2009 2010 2011 átlag 2008-2011
Búza 12,15 12,32 10,86 10,37 11,43
Kukorica 12,81 12,65 11,60 13,36 12,60
Napraforgó 5,91 5,75 5,39 6,17 5,81
Repce 2,65 2,80 2,79 2,55 2,70
Forrás: KSH (2011) adatai alapján a szerzı saját munkája.
A 4. táblázatban összefoglaltam a búzaszalma, kukoricaszár, napraforgószár és repceszalma szántóföldi melléktermékek jellemzıit. A főtıértéket a növény nedvességtartalma befolyásolja, a 4. táblázatban az értékeket légszáraz állapotban, 12-20% nedvességtartalom mellett (Barkóczi-Ivelics, 2008) tőntettem fel és számításaim során is ezen értékeket vettem alapul.
4. táblázat. Búza- és repceszalma valamint a kukorica- és napraforgószár jellemzıi Megnevezés Betakarítható mennyiség
hektáronként [t] Főtıérték tárolás után, légszárazon [GJ/t]
búzaszalma 1-41 13-162
kukoricaszár 3,5-64 10,5-12,53
napraforgószár 0,5-1,53 12-143
repceszalma 2-43 12-142
1Forrás: AKI (2011)
2Forrás: BITESZ (2008); Juhász (2009); Popp at al. (2011)
3Forrás: Marosvölgyi (2002); Barkóczi-Ivelics (2008)
4Forrás: Fábián (2008)
A gabonaszalma, és repceszalma betakarítása a jelenlegi technológiai színvonal mellett megoldott. A kukoricaszár és a napraforgószár esetében azonban a kései kukorica betakarítás után nehézkes a kukoricaszár renden szárítása, hiszen hazánkban késı ısszel csökken a napsütéses órák száma és nı a hajnali páralecsapódás. Mivel a napraforgószár érésgyorsítás után könnyen pattan, így bálázására még nincs kiforrott technológia (Popp J.
et al, 2011).
31 Fontos szempontként kell kezelni a tápanyag utánpótlás kérdéskörét is, mert a szántóföldi melléktermékek elszállításával a tápanyag nem kerül vissza a talajba. A vizsgált lágyszárú mezıgazdasági melléktermékek nitrogén és káliumoxid tartalmát az 5. táblázat tartalmazza.
5. táblázat. Búza- és repceszalma valamint a kukorica- és napraforgószár tápanyagtartalma
Forrás: Kismányoky-Tóth (2010, 2012) és Izsáki (2000) alapján a szerzı saját munkája
Az egyes lágyszárú mezıgazdasági melléktermékek betakarítási területét az ország statisztikai régióinak függvényében az 6. táblázat mutatja. Az adatok jól kifejezik, hogy a regionális sajátosságok nem elhanyagolhatóak, repce esetében például az Észak-Alföld és a Nyugat-Dunántúl között háromszoros a különbség.
6. táblázat. Búza, kukorica, napraforgó és repce régiónkénti megoszlása Magyarországon
Megnevezés
Búzaszalma Kukoricaszár Napraforgószár Repceszalma
terület
Közép-Magyaro. 54,55 7,88 59,73 8,63 36,27 5,24 11,76 1,70
Közép-
Dunántúl 122,38 10,89 156,42 13,92 53,98 4,80 35,37 3,15
Nyugat-Dunántúl 123,88 11,05 137,74 12,29 38,08 3,40 50,21 4,48
Dél-
Dunántúl 141,67 10,00 301,76 21,30 58,24 4,11 36,91 2,60
Észak-Magyaro. 120,68 8,99 65,36 4,87 91,71 6,83 38,26 2,85
Észak-
Alföld 191,08 10,78 265,51 14,98 166,79 9,41 24,66 1,39
Dél-
Alföld 210,86 11,50 256,08 13,96 128,88 7,03 40,48 2,21
Forrás: AKI (2011) alapján a szerzı saját munkája.
32 Fásszárú mezıgazdasági melléktermékek
Disszertációmban a gyümölcsösök nyesedékét és a szılıvenyigét vizsgáltam, mint fásszárú mezıgazdasági mellékterméket. A két potenciális tüzelıanyag jellemzıit a 7. táblázatban foglaltam össze.
7. táblázat. Magyarországra jellemzı fásszárú mezıgazdasági melléktermékek
Megnevezés
Venyige alatt a nagyüzemi szılıültetvények évenkénti metszésénél keletkezı növényi részeket, fanyesedék alatt elsısorban a gyümölcsösökben az éves és a felújító vágásoknál keletkezı levágott ágakat, gallyakat értem. Meg kell azonban jegyezni, hogy nyesedék nem csak a gyümölcsösökben keletkezik, hanem az útszéli fasoroknál, magánkertekben vagy a parkokban is, tehát fanyesedék a mezıgazdasági területeken kívül, a városokban is képzıdhet, azonban e területek nagysága elenyészı, ezért azokat nem vizsgáltam.
A szılıvenyigét és a fanyesedéket célszerő aprítani, ugyanis így jobban ki lehet használni a szállítójármő kapacitását, nagyobb helykihasználás érhetı el a raktérben.
Magyarország régiói eltérı sajátosságokkal rendelkeznek, így megvizsgáltam, hogy a gyümölcsösök és a szılıültetvények milyen arányt képviselnek az ország egy-egy régiójában. Az adatokat a 8. táblázatban foglaltam össze.
A gyümölcsösök esetében az Észak-Alföld régió jelenti a regionális maximumot, ugyanis itt 1,78% a gyümölcsterületek aránya a régió területébıl, míg a regionális minimumot a Közép-Dunántúli régió képviseli 0,21% aránnyal.
A szılıterületek esetében az Észak-Alföld régióban található a legkevesebb ültetvény, melynek aránya csupán 0,19%-a a régió területének. A regionális maximumot Észak-Magyarország jelenti, ahol a szılıterületek nagysága eléri a régió területének 1,47%-át.
A 7. táblázat adatai alapján megállapítható, hogy a szılıvenyige és a fanyesedék hasonló tüzeléstechnikai tulajdonságokkal rendelkezik, így lehetıség nyílik együttes tüzelésükre is, mely esetben regionális szinten mindkét fásszárú mellékterméket együttesen kell számba venni, mely összegzést mutatja a 8. táblázat utolsó oszlopa. Mivel a szılıvenyige és a gyümölcsösökbıl származó nyesedék hektáronként betakarítható mennyiségei
33 különböznek (7. táblázat), így véleményem szerint értelmetlen pusztán a területi átlagok összesítése (8. táblázat utolsó oszlopa). E helyett a területi átlagok fajlagos hozamokkal történı súlyozását tartom szakmailag helyesnek és ennek megfelelıen a regionális szélsıértékek meghatározását szılıvenyigére és gyümölcsösök nyesedékére együttesen, mely algoritmust a „Vizsgálati anyag és módszer” címő fejezetben fejtek ki részletesebben.
8. táblázat. Gyümölcsös és szılı területének régiónkénti megoszlása Magyarországon
Régió Gyümölcsös Szılı Gyümölcsös
Forrás: AKI (2011) alapján a szerzı saját munkája
A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) szerint 2011-ben Magyarország szılıterületének legnagyobb része a hazai borvidékeinkhez tartozott. Csak 8,5 ezer ha szılıterület található borvidékeinken kívül, ezért az elemzésnél nem lehet figyelmen kívül hagyni Magyarország borvidékeinek jellemzıit, melyeket a 9. táblázat tartalmaz.
Az 9. táblázat alapján megállapítható, hogy Magyarország legsőrőbb szılıborítású borvidékei a Tokaji, Villányi, Soproni és a Nagy-Somlói, melyeken a szılıterületek aránya mind 50% feletti. A legkisebb ültetvénysőrőség a Bükki borvidéket jellemzi, ahol 5,98% a szılıterületek aránya.
A fásszárú mezıgazdasági melléktermékek egyik fontos jellemzıje, hogy aprítékuk a faaprítékkal együtt is tüzelhetı, tehát meglévı bioerımőveink, -főtımőveink kiegészítı alapanyagaként is számba vehetik azokat.
34 9. táblázat. Magyarországon borvidékeinek területi statisztikája
Sorszám Borvidék neve
2Forrás: Nemzeti Kulturális Örökség Elektronikus Oktatási Könyvtár, 2011
3Forrás: saját számítás