jelentéstani vizsgálatok a megtér ige körül
9. Egy váratlan kifejezés: „Megtér az Isten”
Végül érdemes elgondolkodni egy olyan szóhasználaton, amely az ómagyar és a középmagyar bibliafordításokban határozottan jelen van, mai nyelvérzékünk számára viszont teljesen szokatlan, így mindenképpen értelmezést kíván: „meg-tér az Isten”. Mit jelenthet ez?
Három párhuzamos bibliai verset idézek ismét a vizsgálat két fő forrásá-ból; a kiindulópontot itt is a Jónás könyve korábban már látott félmondata jelenti.
Példák a Bécsi kódexből: Jón 3,9: „Ki tudja, ha megfordoljon, és meg-bocsásson Isten” (BécsiK. 243,9, „Quis scit, si convertatur, et ignoscat Deus”), Mik 7,19: „Megfordol, és irgalmaz münekönk” (BécsiK. 257,19, „Revertetur, et miserebitur nostri”), Zak 8,15: „Ígyen megfordolván gondoltam ez napokban, hogy jól tegyek Júda házának és Jeruzsálemnek. Ne akarjatok félnetek” (BécsiK.
2 A gondolatmenetnek ezen a pontján felmerül egy újabb kérdés: milyen kép tárul elénk Heltai Gáspárnak és fordítótársainak bibliájából, mely a Jónás könyvét is tartalmazza? (Vö. Szikszainé Nagy Irma és Koltai Kornélia írását a jelen kötetben.) Erre nézve elvégeztem egy utólagos, célzott vizsgálatot a következő módon: a Károli-bibliából fent idézett mondatokat visszakerestem a Heltai-biblia 1552-ben megjelent „Negyedik részé”-nek minden olyan bibliai könyvében, amely itt is megvan (HeltaiBibl.; lapszámozás és versszámozás nélkül; e kötetben nem szerepel Judit és Ruth könyve). Az eredmény nem kis meglepetéssel járt: már Heltainál, 1552-ben rendszeresen találkozunk mind a visszatér, mind a megtér igének azzal a használatával, melyet a Károli-biblia mutat. Egy-egy jellemző példa a két igére: Dán 11,9: „És mikor azon országon általment, visszatér az ő földébe”; Oz 3,5: „Ennek utána az Izrael fiai megtérnek, és az ő Urokat Isteneket és az ő királyokat Dávidot keresik”. E közel 40 évvel korábbi forrás megérdemelne egy hasonlóan részle-tes vizsgálatot. Most csak három feltűnő mozzanatra hívom fel a figyelmet. – A bevezetésben említett mondatséma („jobb nekem meghalnom, hogysem élnem”) a Heltai-bibliában nincs meg;
itt ezzel találkozunk: Jón. 4,3: „Mert jobb holtam, hogynem mint éltem”, Jón 4,8: „Jobb holtom, hogynem mint éltem.” – Egy szótörténeti tanulság: a visszatér ige első előfordulása eszerint még korábbi: már 1552-ből számos adat idézhető rá. – Végül: a „megtér az Isten” fordulatot a Heltai-biblia is ismeri: Jón 3,9: „Ki tudja? Talám az Isten megtér, és megbánja, és elfordul az ő nagy haragjától, és el nem veszünk.” Mindezek az elemek a magyar bibliafordítási hagyomány további vizsgálatához is adalékot jelenthetnek.
305–6,15, „sic conversus cogitavi in diebus istis, ut benefaciam domui Iuda et Ierusalem: nolite timere”).
A fenti mondatok megfelelői a Károli-bibliában: Jón 3,9: „Ki tudja, talám megtér, és elváltoztatja Isten az gonoszt” (KároliBibl. II, 194r), Mik 7,19:
„Hozzánk térvén könyörül rajtunk” (KároliBibl, II, 199r), Zak 8,15: „Azon-képpen megtérvén elgondoltam, hogy Jeruzsálemmel jól tegyek és Judával. Ne féljetek” (KároliBibl. II, 211r).
Mindkét példasorban érzékelhető a két ige eredeti ʼvisszafordulʼ, ʼvisszatérʼ jelentése; emellett jelen van bennük egy olyan mozzanat is, melyet mai szóval a legtermészetesebben így adhatnánk vissza: ʼmeggondolja magátʼ.
Az első és a második mondat szövegkörnyezete világosan jelzi, hogy Isten
„megfordulása”, „megtérése” egyet jelent irgalmával; a harmadikban pedig az a feltűnő, hogy ennek kapcsán a gondolkodás folyamatára is utalás történik. E bibliai vers kontextusa különösen erőteljes: közvetlenül előtte haragról és készü-lő veszedelemről volt szó, itt viszont a jó ígérete szólal meg, összhangban a többi példa tanúságával.
Mindezek kapcsán természetesen sok a talány. Mi, mai olvasók, joggal csodálkozunk azon, hogy miközben a mai szóhasználat Istenre soha nem alkal-mazná a megtér igét (hiszen az éppen Istenhez való visszatérést jelent), a régi nyelv ezt természetes módon megteszi, s ezáltal mintegy kétirányú mozgást érzékeltet és kölcsönösséget sugall. Ehhez érdekes párhuzamot kínál épp a Babits által megrajzolt Jónás-figura, aki Istenhez úgy kiált, mintha emberrel hadakozna: „De te se futhatsz, Isten, énelőlem”; nem is szólva arról az ambiva-lenciáról, amelyet a „Lám, megcsufoltak, Egek Alkotója! / Szolgádat pellengérre állitották” sorok rejtenek magukba, ahol az első igealak tárgya egyaránt lehet
„engem” vagy „téged”, hű tükreként annak a szereptévesztésnek, amelybe Jónás belesodródik.
Az egész kérdéskörhöz két záró megjegyzést fűznék. Egyrészt: az idé-zett mondatok latin megfelelői világosan mutatják, hogy a szóhasználat jelidé-zett azo-nossága (Isten és ember vonatkozásában) a forrásnyelvben, sőt a távolabbi for-rásnyelvekben is jelen van, tehát voltaképpen évezredes hagyományt követ. Ez a hagyomány a magyar fordításokban valamikor megszakadt. Hogy mikor és hogyan, azt sokféle bibliafordítás összevetésével lehetne kideríteni; ehhez más nyelvek párhuzamai is tanulságokkal szolgálhatnának. A kérdés bizonyára messzebbre vezet, mivel a nyelvi változás mögött szemléleti változásra is gondolni lehet.
Másik észrevételem azzal kapcsolatos, hogy a Károli-biblia egyrészt jelentős újítást mutat a Bécsi kódexhez képest abban, hogy a fizikai és a lelki térben való mozgásra más-más igét alkalmaz (visszatér és megtér), másrészt egy lényeges ponton, „Isten megtérése” kapcsán – ha szóhasználatában eltérő módon is – hasonló szemléletet képvisel, azaz e téren mintha egy korábbi fordítói irányt vinne tovább. Az a gyanúm, hogy ennek a különös jelenségnek, az egyfelől újító, másfelől megőrző jellegnek a hátterét is csak a magyar bibliafordítási hagyo-mányok szövevényes összefüggésrendszerében lehetne megvilágítani.
Hivatkozások
Benkő Loránd 1984. A magyar fiktív (passzív) tövű igék. Akadémiai Kiadó.
Budapest.
Biblia 2014 = Biblia. Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése. Magyar Bibliatársulat, Kálvin János Kiadó. Budapest.
Dér Csilla Ilona 2008. Grammatikalizáció. (Nyelvtudományi Értekezések 158.) Akadémiai Kiadó. Budapest.
É. Kiss Katalin 2004. Egy igekötőelmélet vázlata. Magyar Nyelv 100: 15–43.
É. Kiss Katalin (szerk.) 2014. Magyar generatív történeti mondattan. Akadémiai Kiadó. Budapest.
É. Kiss Katalin–Gerstner Károly–Hegedűs Attila 2013. Kis magyar nyelv-történet. Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Piliscsaba.
EWUng. = Benkő Loránd (főszerk.): Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen I–II. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1993–1995. Mutató: 1997.
Fáj Attila 1977. A Jónás-téma a világirodalomban. Róma.
Haader Lea–Kocsis Réka–Korompay Klára–Szentgyörgyi Rudolf 2014. Apor-kódex, 15. század első fele / 15. század vége és 1520 előtt. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel. (Régi Magyar Kódexek 33.) Székely Nemzeti Múzeum – Országos Széchényi Könyvtár – ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet. Budapest.
Hegedűs Attila 2013. A morfémák története. In: É. Kiss–Gerstner–Hegedűs 2013: 47–72.
Hegedűs Veronika 2014. A névutós kifejezések grammatikalizációja és belső szerkezeti változásai. In: É. Kiss (szerk.) 2014: 154–76.
HeltaiBibl. = A Bibliának negyedik része, azaz a prófétáknak írások, melyek magyar nyelvre fordíttattak a régi és igaz szent könyvekből. Heltai és Hoffgreff. Kolozsvár, 1552. – A címlap eredetijét lásd: Biblia Sacra Hungarica, http://biblia.drk.hu/books/show/year/54 (2018.04.15.)
Herman József 2001. A történeti nyelvészettől a nyelvi változások elmélete felé:
problémavázlat. In: Bakró Nagy Marianne–Bánréti Zoltán–É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelv-történet köréből. Osiris Kiadó. Budapest. 389–407.
Jakab László 2002. A Jókai-kódex mint nyelvi emlék szótárszerű feldolgozásban.
Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszék. Debrecen.
Jakab László–Kiss Antal 1997. Az Apor-kódex ábécérendes adattára. KLTE Magyar Nyelvtudományi Tanszék. Debrecen.
KároliBibl. = Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája. 1981. [Hasonmás kiadás.]
Európa Kiadó, Magyar Helikon. Budapest.
Károly Sándor (szerk.) 1965. A Bécsi Kódex nyelvtana szótárszerű feldol-gozásban. Morfológiai rész. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Kertész Balázs 2009. Bécsi kódex. In: Madas Edit (szerk.): „Látjátok feleim...”.
Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest. 256–7.
Kiefer Ferenc (szerk.) 1992. Strukturális magyar nyelvtan. I. Mondattan.
Akadémiai Kiadó. Budapest.
Kiefer Ferenc 1992. Az aspektus és a mondat szerkezete. In: Kiefer (szerk.) 1992: 797–886.
Kiss Jenő–Pusztai Ferenc (szerk.) 2003. Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó.
Budapest.
Korompay Klára 2015. Gondolatok egy régi-új vitához: az ún. Huszita biblia eredetének kérdésköre. In: Bárth M. János–Bodó Csanád–Kocsis Zsuzsanna (szerk.): A magyar nyelv dimenziói. Tanulmányok Juhász Dezső tiszteletére. ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti, Dialektológiai, Szocio-lingvisztikai Tanszék. Budapest. 79–88.
Korompay Klára 2017. Egy nyitott kérdés, több tudományterület metszéspont-jában: az ún. Huszita biblia. In: Kovács Eszter–Mészáros Andor (szerk.):
Husz János és a huszitizmus hatása a magyarországi művelődésben. Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány – ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék Vallástudományi Központ – Országos Széchényi Könyvtár. Esztergom – Budapest. 53–63.
Korompay Klára megj. e. Ómagyar szövegek, mai olvasók: az ún. népszerű kiadás kérdései az Apor-kódex zsoltároskönyve kapcsán. In: Haader Lea–
Juhász Dezső–Korompay Klára–Szentgyörgyi Rudolf–Terbe Erika–C.
Vladár Zsuzsa (szerk.): Forráskutatás, forráskiadás, tudománytörténet III.
Ladányi Mária 2007. Produktivitás és analógia a szóképzésben: elvek és esetek.
Tinta Könyvkiadó. Budapest.
Madas Edit 1998. Középkori bibliafordításainkról. Iskolakultúra 1998/1: 48–54.
Mann, Thomas 1986. József és testvérei. Fordította Sárközi György és Káldor György. (A világirodalom klasszikusai.) Európa Könyvkiadó, Budapest.
D. Mátai Mária 1991. Az igekötők. In: Benkő Loránd (főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana I. A korai ómagyar kor és előzményei. Akadémiai Kiadó. Budapest. 433–41.
Mátai Mária 1992. Az igekötők. In: Benkő Loránd (főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. A kései ómagyar kor. Morfematika. Akadémiai Kiadó. Budapest. 662–95.
D. Mátai Mária 2003a. Az ősmagyar kor. Szófajtörténet. In: Kiss–Pusztai (szerk.) 2003: 204–33.
D. Mátai Mária 2003b. Az ómagyar kor. Szófajtörténet. In: Kiss–Pusztai (szerk.) 2003: 393–429.
Mészöly Gedeon 1916. Bécsi Codex. (Új Nyelvemléktár 1.) Magyar Tudomá-nyos Akadémia. Budapest.
Nemes Nagy Ágnes 1992. A hegyi költő. Vázlat Babits lírájáról. In: Uő, A magasság vágya. Összegyűjtött esszék II. Magvető Könyvkiadó. Budapest. 7–121.
Nyíri Antal (szerk.) 1971. A Müncheni Kódex 1466-ból. Kritikai szövegkiadás a latin megfelelővel együtt. (Codices Hungarici 7.) Akadémiai Kiadó. Budapest.
Nyíri Antal (szerk.) 1993. A Müncheni Kódex magyar–latin szótára. Akadémiai Kiadó. Budapest.
NySz. = Szarvas Gábor–Simonyi Zsigmond (szerk): Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig I–III. Hornyánszky Viktor Akadémiai Könyvkereskedése. Budapest, 1890–1893.
OklSz. = Szamota István–Zolnai Gyula (szerk.): Magyar oklevél-szótár.
Hornyánszky Viktor Akadémiai Könyvkereskedése. Budapest, 1902–1906.
P. Balázs János 1981. Jókai-kódex. XIV–XV. század. (Codices Hungarici 8.) Akadémiai Kiadó. Budapest.
Róna-Tas András–Berta Árpád 2011. West Old Turkic. Turkic Loanwords in Hungarian 1–2. Harrassowitz Verlag. Wiesbaden.
SzT. = Szabó T. Attila (főszerk. 1–7), Vámszer Márta (8–11), Kósa Ferenc (12), Fazakas Emese (13–14): Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár 1–14. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest; Akadémiai Kiadó. Budapest; Erdélyi Múzeum-Egyesület. Kolozsvár, 1975–2014.
Tarnai Andor 1981. Szóbeliség – latinság – írásbeliség. In: Tarnai Andor–Csetri Lajos (szerk.): A magyar kritika évszázadai. Rendszerek a kezdetektől napjainkig. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest. 11–26.
TESz. = Benkő Loránd (főszerk.): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–III. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1967–1976. Mutató: 1984.
Tolcsvai Nagy Gábor 2005. Kognitív jelentéstani vázlat az igekötős igéről.
Magyar Nyelv 101: 27–43.
Korompay Klára ELTE BTK
Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet korompay.klara@btk.elte.hu