A prófétai műfaj stilizáltságának változatai

Hogy miért érdemes a nyelvésznek, a stilisztikával foglalkozónak a Vizsolyi biblia nyelvét tanulmányoznia? Erre Csűry Bálint nyelvész állítása lehet a válasz: „A Károlyi-biblia nyelvi hatása a szókincs és szóláskincs terén kétségkí-vül legnagyobb és legáltalánosabb” (1940: 112). Megvizsgálandók ezért a fordí-tások kifejező szóhasználatai, stílusos nyelvi fordulatai és hatásos bibliai képei.

A Jónást faggató kérdések (1,6) stiláris megvalósulása nagyon eltérő:

BécsiK. Heltai Károlyi Komáromi

mit nyomoríttatol

meg álommal? Mit aloszol? mi dolog te nagy

alható? Mi dolgod

tenéked, te álomba merült?

A rövidsége miatt nyersnek ható mit aloszol? kérdéssel szemben az alvás mély-ségére utalással bővített interrogáció-változat kevésbé támadó jellegű. A mai nyelvhasználat számára furcsa te nagy alható kifejezés helyett Komáromi szem-léletes képi, magyaros frazémával él: álomba merült. Viszont a Mi dolgod tenéked kifejezés félrevezető, mert úgy hat, mintha valóban tevékenységre kér-dezne rá.

A hajó legénysége elítélő hangvételét így magyarítják a fordítók (1,10):

BécsiK. Heltai Károlyi Komáromi

mit tettél? Miért művelted tehát ezt?

Miért mielted ezt: Miért cselekedted ezt?

A Miért cselekedted ezt? formánál erőteljesebb elítélést sejtet a művel igével kifejezett interrogáció-variáns. Talán a gönci lelkész népies szóhasználata (Miért mielted ezt) visszhangzik Arany János Ágnes asszony című balladájában a falusi bírának a szemrehányást kifejező kérdésalakzatában: Fiam, Ágnes, mit miveltél / Szörnyü a bűn, terhes a vád.

Istennek Jónáshoz intézett szavai eltérő stílusminősítésűek (4,4):

BécsiK. Heltai Károlyi Komáromi

alitod-e hogy okán haragoszol te?

Véled-e, hogy méltán harag-szol-e?

Avagy méltán gerjedett-é fel a te haragod?

Jól gerjedt-é fel a te haragod?

Ezeknek a változatoknak a szóhasználata, stílusa hatásában lényegesen eltér.

Közülük a legjobbnak tetsző a Károlyi megoldása. A ’feldühödik’ értelmű haragra gerjed szólásunk láttatóbb erejű a haragszik ige önálló használatánál. A haragra gerjed szintagma mellett a mai begyakorlott forma a méltán vagy a joggal, jogosan, okkal, ezért tartalmilag a jól határozószó kevésbé illeszkedik hozzá. A mai magyar fülnek az úgy határozószóval együtt hangzana jól a véled ige (Heltai).

A szövegpárhuzamok szóhasználata jelzi egyrészt a kor nyelvállapotát, másrészt a fordító stíluskészségét, mint a következő szöveghelyen is (1,3):

BécsiK. Heltai Károlyi Komáromi

megadja nekik a

vonatra, repülőre, hajóra száll. Nem véletlenül rögzült a Károlyitól is használt kifejezés, mert képszerűbb, mint a bemegy ige, a száll ige a le- igekötővel nem feltétlenül jelzi a valódi irányt, és egyszerűbb az ún. Huszita biblia bele- igekötős alakjánál.

A Jónást körülvevő viszonyok láttatásának nyelvi-stiláris sajátsága a kifejező szóhasználat (1,4):

BécsiK. Heltai Károlyi Komáromi

Úr kedig ereszte

A mai nyelvhasználó nem él a nagy szelet ereszt a tengerbe kifejezéssel, a szelet vet a Bibliából szállóigévé (Mert szelet vetnek, és vihart aratnak. Hóseás 8,7) vált kifejezésként pedig átvitt értelmű: ’Aki viszályt szít, maga is kellemetlen helyzetbe kerülhet’. A Jónás-példázatban viszont valódi tengeri szélviharról van szó, tehát a szelet támaszt (Heltai, Károlyi) szintagma a megfelelő azért is, mert Isten akaratát jelzi az igealak, szemben az időjárás-jelentésekben szokványos szél keletkezik kifejezéssel. A vész szóval ellentétben a szélvész fogalma sokkal pontosabban adja vissza azt, hogy időjárási jelenségről van szó (1,4):

BécsiK. Heltai Károlyi Komáromi

és lőn igen nagy

A szövegfolytatásban az ún. Huszita biblia fordítói, illetve Heltai meghagyják a nagyon általános értelmű vész szót, Komáromi megismétli a szélvész összetételt, Károlyi viszont a háború szóval váltja fel, nyilván égiháború értelemben. Ez kontextusba ágyazottan a szélvész fogalmának alkalmas megfelelője, és jól szolgálja a formába öntött gondolat stiláris változatosságát, képibbé téve a kifejezésmódot (1,12):

BécsiK. Heltai Károlyi Komáromi

Jónás 4,3-ban, 4,8-ban felhangzó óhaja stiláris variánsokban jelenik meg:

BécsiK. Heltai Károlyi Komáromi

és ma Uram

Változatos módon fejezik ki a fordítók az összehasonlítást. Az ún. Huszita biblia fordítói az első fohászban toldalék nélküli főneveket vetnek össze (halál; élet), majd pedig ragos főnévi igenévi alakokat (meghalnom; élnem). Heltai fordításában a hasonlítás kifejezésére mindkét idézési módban birtokos személyjeles főnevek használatosak (hóltam; éltem; hóltom; éltem). Károlyinál eltér a két óhaj grammatikai megformáltsága: először ragozott főnévi igenévi formák kerülnek oppozícióba (meghalnom↔élnem), másodszor birtokos személyjeles főnevek (hóltom↔éltem). Komáromi ezeken a szöveghelyeken a hasonlítás tömörebb szerkesztését használja (jobb az én hóltom éltemnél). [A latinban: mors↔vita; mori↔vivere.]

A felsorolás alakzata – amely egyben részletezés is – a Jónás könyve 3,7 versében a pontosítást szolgálja:

BécsiK. Heltai Károlyi Komáromi

emberek és

cselekvés-fogalmat is részleteiben bontják ki: meg ne kóstolnának, se ne ennének, és vizet ne innának; ne kóstoljanak semmit, ne legeljenek, és vizet ne igyanak.

A textus más szöveghelyén a felsorolás második eleme az elsőnek min-tegy magyarázataként is értelmezhető, illetve további konkretizálásként hat (3, 8):

BécsiK. Heltai Károlyi Komáromi

és férfiú

Isten tulajdonságait a próféta hosszú halmozás és felsorolás együttesével hang-súlyozza (4,2):

BécsiK. Heltai Károlyi Komáromi

te kegyelmes és pontos közlésre való törekvésből fakadhatnak. Az ún. Huszita biblia kivételével (megbocsátó gonoszságokat) magyaros a szórend ezen a helyen, ám félre-fordításoktól sem mentes: a ’türelmes’ értelmű patiens ható igeképzős formával történő visszaadása nem szerencsés (Károlyi és Komáromi: nagy tűrhető), a BécsiK. korában az engedelmes szó ’büntetést elenged’ értelmű lehetett, a legújabb protestáns Biblia (2014) ’türelmed hosszú’ kifejezéssel fordítja. Az ún.

Huszita biblia fordítói értelmezése illik bele leginkább a kontextusba a felsorolás utolsó elemeként: megbocsátó gonoszságokat (ignoscens super malitia).

Jónás szenvedésének láttatásában az azonos szemantikai mezőbe tartozó szavakból formálódó halmozás alakzatának azonos grammatikai szerkezetű elemei a rémisztő állapot festését szolgálják (2,4; 2,6):

BécsiK. Heltai Károlyi Komáromi

mind te

A drámai hatást fokozó túlzásként lehet értelmezni a hajósok nagy ijedelmét, hiszen tengeri vihart nyilván többször is átéltek. A hyperbola alakzatába sorol-ható a csodák sora is: Jónás vízbe dobása után hirtelen megszűnik a vihar; Jónás a hal gyomrából három nap után is épen jön ki; a niniveiek gyors megtérése stb.

A Jónás könyvének tartalmához: Isten kinyilatkoztatásához, a próféta üzenetközvetítéséhez természetszerűleg patetikus hang kötődik. A mitikus világ magasztosságát viszont groteszk ábrázolásmód ellensúlyozza: Jónás próféta tragikomikus alak – szemben az Ószövetség összes próféta-alakjával –, negatív szereplője a róla elnevezett bibliai könyvnek. Ezáltal ez az ószövetségi könyv lefelé stilizálja a próféta alakját. Így nem a próféta szent alakja jelenik meg, hanem a kicsinyes ember groteszk figurája, aki ugyan formálisan eleget tesz küldetésének, de nem látja át az isteni könyörület lényegét. A könyv szerzője Jónást cselekedetei sorával teszi nevetség tárgyává, és az irónia és a szatíra eszközeivel festi le. Komikus alakká válik Jónás azzal a naiv elképzelésével, hogy Isten elől elmenekülhet, szembeszállhat akaratával, ha nem a prófétai küldetése felé, hanem ellentétes irányba menő hajóra száll. Méltatlanná válik ezzel az isteni elhívásra, az Ige hirdetésére. A próféta első tette tehát csalás, ráadásul Istent akarja becsapni. Csupán szenvedésével lehet rákényszeríteni küldetése elvégzésére. Az a szituáció is nevetséges figurává teszi Jónást, hogy nem ő, a próféta szólítja fel a hajó pogány legénységét (hiszen mindegyik a maga istenéhez imádkozik), hogy a tengeri vihar miatt imában forduljanak Istenhez, hanem a hajó pogány kapitánya kéri Jónást az Istenhez imádkozásra.

Komikus Jónás alakja azért is, mert egy értéktelen növény, a tök elszárasztása miatt kijelenti: haláláig haragszik Istenre. És éppen emiatt válik nevetségessé:

egy hatalom nélküli ember megharagszik Istenre, akinek hatalma van mindenek fölött. Sőt nemcsak megharagszik, hanem mulatságos helyzetbe hozza magát azáltal, hogy a niniveiek megtérése ellenére is várja a város pusztulását.

Nevetségessé válik azzal is, hogy megharagudva a könyörülő Istenre, magának halált kíván. A nagyon is emberi gondolkodású próféta a történet végére sem hajt fejet az isteni akarat előtt. Végül is megszégyenül, mert míg Isten irgalmas a bűnbánatot tartókkal, a megtérőkkel, a prófétát ráébreszti: övé a hatalom.

Jónás gyarló emberi, prófétai kicsinysége, tévútjai szülik a magasztos istenképpel való szembenállást. Így Isten és Jónás „párba” állítása megmoso-lyogtató. De nem árt a szöveg ünnepélyességének, mert Isten könyörületessége feltűnőbb Jónás kicsinyes és nevetséges haragja ellenében.

A kiemelt idézetek bizonyítják: a stílus a bibliai üzenetközlésnek haté-kony és hatásos eszköze.