Együttműködések hazai és nemzetközi jellemzői

Hazánkban a rendszerváltást követően kezdtek megjelenni magyar és nemzetközi vállalatok egyaránt, ahol szóba jöhettek bármilyen típusú együttműködések. Ebből kifolyólag erre vonatkozó megbízható statisztikák a 90-es évek közepén kezdtek készülni. Első jelentősebb kutatás a témában 1996-ban indult a Budapesti Corvinus Egyetem „Versenyben a világgal” c.

program keretében. Ez a kutatási folyamat több éven keresztül zajlott és eredményei meghatározóak lettek a témában. Kiindulási pontként jómagam is felhasználtam primer kutatásomhoz. Jelen alfejezetben ismertetni fogom az említett kutatás főbb eredményeit, mely jól jellemzi a hazai együttműködések mivoltát.

Elmondható, hogy Magyarországon a kilencvenes évek közepétől kezdtek megjelenni a stratégiai szövetségek és ezt követően a 2000-es években indult a számuk növekedésnek. A kutatás főbb megállapításait – melyek relevánsak dolgozatom szempontjából – az 5. táblázatban összegeztem. A szerzők többnyire „hard” jellegű paramétereket vizsgáltak ebben a tanulmányban, amely alapján elmondható, hogy hazánkban a stratégiai szövetségek leginkább marketing/értékesítés területre jellemzők. A beszerzés és termelés esetében is igen jelentős a számuk. K+F területen ugyanakkor igen csak le vagyunk maradva, tekintve, hogy pont ez a terület rejti magában a legtöbb együttműködési potenciált.

43 5. táblázat

Magyarországi stratégiai szövetségek fő jellemzői, 2004

Paraméterek Jellemzők (2004)

jogi-szervezeti keret informális: 20 %

formális: 80%

partnerek száma két partner: 59%

több partner 41%

partnerek nemzeti hovatartozása hazai: 69%

EU: 22%

EU-n kívül: 9%

partner versenytárs/nem versenytárs versenytárs: 51%

nem versenytárs: 49% kétszereplős együttműködésben inkább vesznek részt, mint több szereplősben. Döntően hazai partnerekkel vannak kapcsolatban a vizsgált vállalkozások ugyanakkor a partnerek tevékenysége alapján közel azonos arányban fordulnak elő versenytársak, illetve nem versenytársak.

Egyértelműen pozitív hatása van Magyarországon is a stratégiai szövetségeknek, mely talán előirányozza továbbiak létrejöttét.

Úgynevezett „hard” és „soft” jellegű tényezőket is vizsgáltak Wimmer és mtsai. (2012) a tanulmányukban. Ugyan nem csupán a szűken értelmezett stratégiai szövetségeket vizsgáltak, hanem az üzleti kapcsolatok széles palettáját, de érdemes elemezni a kapcsolatok létrejöttének fő céljait.

Az általuk vizsgált hosszú távú szerződések leginkább a kiszámíthatóság miatt jöttek létre (6. táblázat), illetve az árbevétel stabilitása a fontos.

Érdekes, hogy a közös stratégia szerepel az utolsó helyen. Ez számomra a vállalatok stratégiai függetlenségének megőrzését jelenti, azaz ilyen fokú elköteleződés kevésbé népszerű.

44 6. táblázat

A vevőkkel kötött hosszú távú szerződések okai, 2009.¹⁰

Célok Átlagos érték

A stabil kapacitáskihasználás 4,02

A jól előrejelezhető jövőbeli kereslet 4,01

A stabil bruttó árbevétel 3,90

A szerződéses kereten belüli rugalmasság lehetősége 3,62

A költségcsökkentési lehetőségek az oka 3,59

A versenytársak kizárása az oka 3,49

A fejlesztési együttműködés lehetősége 3,49

A vevő ragaszkodik 3,46

A közös stratégia lehetősége 3,44

Forrás: Wimmer és mtsai., 2012 Nemzetközi szinten az együttműködések jóval hosszabb időtávra tekintenek vissza, mint hazánkban. A nemzetközi szakirodalom is szinte végeláthatatlan az együttműködésekkel kapcsolatban, sokkal „teljesebb”, mint a hazai szerzők írásai.

A modern vállalatközi együttműködések alapjai a 60-as, 70-es években alakultak ki elsősorban Amerikában. Ekkor kiéleződőben volt a piaci verseny a vállalatok között, mely innovációra, rugalmasságra, racionalizációra késztette a vállalatokat. A technológiai fejlődés robbanásszerűen megindult, egyfajta kényszert is jelentve a vállalatok számára az innovációhoz.

Mindezek a folyamatok jó táptalajt jelentettek az együttműködések kialakulásához. Elsősorban a K+F területeken volt jellemző a vállalatok/szervezetek közti együttműködés (Artner, 1995). Leginkább a kutatásintenzív iparágakban – mint repülőgépgyártás, gyógyszeripar, gépkocsigyártás, űrkutatás, biotechnológia, informatikai- és technológiai iparág – indult meg jelentősebben ez a folyamat. Majd ezt követően szinte bármely iparágban számtalan példát találhatunk az együttműködések elterjedésére (Tari, 1996). Doz (1996) cikkében példaként említi a General Electric (GE) és a SNECMA kollaborációját, mely már az 1960-as évek végén indult. Repülőgép motorok gyártásának kapcsán jött létre az együttműködés, mely több éven át tartott. A GE a turbinák, míg a SNECMA

10 Egytől ötig terjedő skálán, ahol 1: a szempont jelentéktelen és 5: meghatározó jelentőségű

45

a motorok gyártásában vett részt. A szerző másik példaként említi az AT&T és az Olivetti együttműködését a nyolcvanas évekből, ahol a két vállalat több területen is dolgozott közösen, közülük a leghíresebb a mikro- és mini számítógépek gyártása volt. A cikkből kiderül, hogy ezek az együttműködések sem voltak zökkenőmentesek, a szerző elemezte a két együttműködés evolúcióját és felhívta a figyelmet a hibákra is. Ezzel csak arra szeretnék rávilágítani, hogy a nálunk még gyerekcipőben lévő együttműködéseknek is lesznek hasonló problémái és időbe telik míg tanulnak a saját hibáikból. Az együttműködéseken belül a stratégiai együttműködéseket sokszor bírálják versenykorlátozó hatása miatt. Eerola és Maattanen (2004) szerzőpáros egy modellszámítás keretein belül arra a következtetésre jutott, hogy az általuk vizsgált esetekben ez részben beigazolódott, azaz a stratégiai szövetségek piaci jelenléte befolyásolhatja a vállalatok számát a piacon. Bár elismerték, hogy kutatásuk még mélyebb elemzésre szorul, Brueckner és Pels (2004) ugyancsak elemzik a stratégiai szövetségek versenykorlátozó szerepét. Alapvetően a vállalatközi együttműködésekkel kapcsolatos példák többnyire nagy- vagy giga vállalatokról szólnak. Gomes-Casseres (1997) a kisvállalatok közötti együttműködést vizsgálja és rávilágít arra, hogy sok kisvállalat használja az együttműködést, mint stratégiai eszközt a fennmaradás érdekében.

Ugyanakkor rámutat arra, hogy sok kisvállalkozás akkor nem választja az együttműködést, ha niche stratégiát tud folytatni, ezáltal megállja a helyét egyedül is a piacon. A másik fő megállapítása a kivállalatok együttműködésével kapcsolatban, hogy a kisvállalkozások nyeresége nagyobb lehet, a hozzájárulásuk viszont a alkuerőtől függ.

Látható, hogy az együttműködések sok iparágban, sokféleképpen jelen vannak. A dolgozat témájához kapcsolódóan a mezőgazdasági együttműködések legjellemzőbb tulajdonságait még nem elemeztem. A téma nagyon széleskörű, ezt bizonyítja az Agrárgazdasági Kutatóintézet 2015-ben kiadott tanulmánya (AKI, 2015), mely jól összefoglalja a témával kapcsolatos tudnivalókat. Mivel a disszertáció témája a tejfeldolgozás, ezért a mezőgazdasági együttműködéseket főként a feldolgozó iparon keresztül mutatom be. Természetesen érintem a termelői oldalt is, hiszen az

46

együttműködések többsége erre a területre vonatkozik, de témámból adódóan a mezőgazdasági feldolgozóiparra (továbbiakban: feldolgozóipar) koncentrálok azon belül is a tejfeldolgozásra.

Mindenképpen le kell szögezni, hogy a mezőgazdasági feldolgozóipar (és a kereskedelem is) sok esetben az oka a mezőgazdasági együttműködéseknek.

Hiszen ha vertikálisan szemléljük a szektor szereplőinek alkupozícióját, akkor jól látható, hogy a termelők főként a feldolgozókkal (és a kereskedelemmel) szembeni gyenge alkupozíció végett hoztak/hoznak létre együttműködéseket. Ez is magyarázza miért vannak a termelői szerveződések túlsúlyban. A feldolgozó ipar alapvetően vertikális, horizontális és diagonális együttműködésekben vehet részt. Ebből a szempontból nem különbözik a termékpálya többi szintjétől. A 7. táblázat összefoglalja, hogy a feldolgozóipar esetében milyen fő együttműködési formák találhatók manapság. A szövetkezetek, mint együttműködési forma, jól megfogható fogalom, hiszen jogi alapjai vannak és nemzetközi szinten is elterjedtek. A mezőgazdaságban főként vertikális és horizontális szövetkezettel lehet találkozni. Vertikális szövetkezet két szintű lehet: másodfokú és harmadfokú (Horváth, 2010). Másodfokú együttműködés esetében a termelői, feldolgozói és kereskedelmi/marketing/logisztikai tevékenységeket foglalja magában.

Harmadfokú szövetkezés esetében a termékpálya összes szereplője részt vesz.

Legjobb példa erre a holland, a dán vagy az osztrák tejszövetkezetek, ahol a termelők tulajdonában van az az egy vagy pár tejfeldolgozó üzem. A gazdák horizontálisan és vertikálisan egyszerre működnek együtt szövetkezet keretein belül. A szakmaközi szervezetek a termékpálya egyes szereplői közötti információáramlást, termelést, értékesítést próbálja könnyebbé átláthatóbbá tenni, összességében bármilyen területen próbálja segíteni a termékpálya szereplőket. Hazánkban a tejfeldolgozást tekintve a Tej Terméktanács az egyik legfőbb szakmaközi szervezet. A klaszterek természetükből adódóan több különböző tevékenységű vállalatból állnak és a földrajzi közelség a meghatározó. Ebből fakadóan ez egyfajta diagonális együtműködés. Esetünkben jó példa erre a Hungarikum Élelmiszeripari és Italgyártó Klaszter melyben termelők, élelmiszergyártó vállalatok, kutatóintézetek, egyetemek vesznek részt. A Dél-Dunántúli Régióban

47

kialakulóban van egy innovációs klaszter, melynek tagja a Fino-Food Kft.

tejfeldolgozó vállalat is. Ennek fő célja az iparági versenyelőnyök koncentrálódásának kiaknázása.

7. táblázat

A mezőgazdasági feldolgozóipar főbb együttműködési formái hazai és nemzetközi szinten

Együttműködés

típusa Iránya és fő céljai Gyakorlati

példa

Termelői csoportok vertikális: alapanyagbázis biztonság

Alföldi Tej Forrás: AKI (2015) alapján saját szerkesztés

A termelői csoportok egyik fő célja az alapanyagbázis biztosítása és az alkupozíció javítása. Szabó és Bárdos (2007) empirikus adatokkal alátámasztotta, hogy az értékesített tej mennyisége pozitívan befolyásolja az alkupozíciót, tehát a termelői csoportoknak igenis van létjogosultsága hazánkban. Elmondható, hogy a legnagyobb nemzetközi termelői csoportok szövetkezeti formában működnek. A szövetkezetek közé is lehetne őket sorolni, de úgy gondolom a termelői csoportok kezelhetők külön

48

kategóriaként, hiszen jelentőségük meghatározó. Hazánkban véleményem szerint a legjobb példa az Alföldi Tej Értékesítő és Beszerző Kft. termelői csoportja. Bár ez a termelői csoport jogilag kft-ként működik, mégis szövetkezeti jellemzőket mutat. 2003-ban alakultak és megalakulásuk fő okai a feldolgozóipar koncentrálódása, a multinacionális kereskedelmi láncok agresszív üzletpolitikája és az érdekképviselet hiányából adódó termelői ellehetetlenülés voltak. Jelenleg az egyik piacvezető a feldolgozói piacon is és termékeik országos szinten megtalálhatók szinte az összes nagy kereskedelmi lánc tejtermékkínálata között.

49