A tejtermékek fogyasztása hozzátartozik a kiegyensúlyozott és egészséges táplálkozáshoz. A tejtermékek tápanyagtartalma révén tartalmaz értékes fehérjét, aminosavakat, zsírt, szénhidrátot, vitaminokat és ásványi anyagokat.
Egy pohár tej (3 dl) már fedezi ezeknek a tápanyagoknak a 20-60 százalékát napi szinten (Csapó és Csapóné Kiss, 2002). Szakály (2007) is foglalkozott a tejtermékek egészségvédő funkcióival, többek között például a rák megelőzésében (Ca:P arány, CLA forrás) játszott szerepével. A szerző felhívja a figyelmet a hazai piac azon anomáliájára, miszerint az alacsony tejtermék (és marhahús) fogyasztás mellett, magas szintű a rákos megbetegedések aránya. Ezzel bizonyítottnak tekinti a funkcionális élelmiszerek (mint például a tej) piaci elterjedésének szükségességét.
Berke (2003) kutatása alapján a magyar fogyasztók átlagosan kedvezőnek ítélték a sajt, a kefír, a joghurt és a tej termékeket. De igazán kiemelkedőnek egyik tejerméket sem ítélték meg egészségesség szempontjából. Több mint egy évtized után Dörnyei és mtsai. (2014) vizsgálatot végeztek a magyar fogyasztók tápanyagismeretére vonatkozóan. Eredményeik azt mutatták, hogy európai összehasonlításban is kiemelkedő a hazai fogyasztók ilyen jellegű tudása. Bár ők nem csupán a tejtermékeket vizsgálták, látható, hogy ezen a téren jó ismeretekkel rendelkezünk.
A 2015. évi egy főre jutó élelmiszerfogyasztás5 szerkezete alapján legtöbbet gabonafélékből (22,2%), illetőleg zöldségfélékből (21,7%) fogyasztunk. A tej és tejtermékek (19,3%) harmadik helyen állnak, ugyanakkor a vaj, mint tejtermék a zsiradékokon (4,6%) belül találhatók a statisztikai hivatal osztályozása szerint. A vaj összfogyasztáson belüli aránya igen csekély, nem éri el az 1%-ot sem. Húsfogyasztásunk (16%) valamelyest meghaladja a gyümölcsfogyasztásunk (12%) arányát, de halfogyasztásunk (0,4%) meglehetősen csekélynek mondható (KSH, 2015).
Hazánkban a tej- és tejtermékfogyasztás éves mennyiségére vonatkozóan kedvezőtlen képet kapunk a nyugat-európai fogyasztási adatokhoz képest. A
5tojás, ásványvíz, üdítők és bor nélkül
20
statisztikák szerint a hazai tejtermékfogyasztás átlagosan 150-160 kg/fő/év körül mozog (KSH, 2016). 1987-ben ez 200 kg/fő körül alakult (KSH, 2014).
A 2. táblázatból leolvasható, hogy az elmúlt években hogyan alakult az összes tejtermékfogyasztás hazánkban és az uniós országok átlagában. 2015 és 2016 évre vonatkozóan még nem álltak rendelkezésre adatok.
2. táblázat
Összes tejtermékfogyasztás hazánkban és az EU átlagában (kg/fő)
Év Magyarország6
EU 27 (28)
átlaga7 Év Magyarország
EU 27 (28) átlaga
2011 152,3 249 2014 156,7 254
2012 156,2 249 2015 n.a. n.a
2013 147,5 250 2016 n.a. n.a
A legutóbbi 2014. évi adatok szerint a rendelkezésre álló tejtermék mennyisége 156,7 kg/év volt, míg az uniós átlagtól hazánk igencsak el van maradva, közel 100 kg/fő/év értékkel. Ugyanakkor meglehetősen nehéz lenne elérni a nyolcvanas évek közepe felé mért 200 kg/fő/év körüli értéket, de az elfogyasztott mennyiség javítására kell törekedni. Az alacsony tejtermékfogyasztásunknak több oka is van. Ha lebontjuk az összfogyasztás értékét az egyes termékek szintjére, jól látszik, hogy Európához képest hol és mennyivel vagyunk elmaradásban (3. táblázat). Tulajdonképpen egyik fő tejtermékfogyasztásunk sem közelíti meg az uniós átlagot. Az unió legfejlettebb országait vizsgálva elmondható, hogy a finnek isszák a legtöbb folyadéktejet, közel két és félszeresét a magyarokhoz (52,1 liter) képest, 129,3 literrel. Második, illetve harmadik helyen Írország (126,6 liter) és az Egyesült Királyság (105,6 liter) áll. Érdekes, hogy a franciák (53,1 liter) és a németek (55,9 liter) sem isznak sokkal több tejet, mint mi. Folyadéktej-fogyasztásban pedig megelőzzük Belgiumot, Olaszországot és Hollandiát is.
6 KSH, 2014
7European Dairy Association, 2014
21 3. táblázat
Egyes tejtermékek egy főre jutó fogyasztása az Európai Unió 12 legfejlettebb országában és hazánkban 2015-ben (folyadéktej-fogyasztás
szerint csökkenő sorrendben) Királyság (12,1 kg) áll mögöttünk a legfejlettebb európai országokat tekintve.
A többi ország megelőz minket ebben a tekintetben. Franciaországban fogyasztják el a legtöbb sajtot 26,8 kg-ot évente fejenként. Őket követik a finnek (26,7 kg) és harmadik helyen Dánia, valamint Németország áll 26,2 illetve 24,6 kilógrammal. Nem meglepő, hogy vajfogyasztás tekintetében a franciák vezetnek, közel hatszor (8 kg/fő/év) annyit esznek, mint mi magyarok. Őket követik a németek 6 kilógrammal és az osztrákok 5 kilógrammal. Csupán Spanyolország (0,4 kg) a sereghajtó Magyarország után (CDIC, 2014).
Ebből a rövid áttekintésből jól látszik, hogy a magasabb hozzáadott értékű termékek esetén még bőven van potenciál a belső fogyasztás növelésére. Elmondható, hogy a magyar tejpiacon gyenge a fizetőképes kereslet. A magyar fogyasztó esetében alacsonyabb jövedelemről beszélhetünk a nyugat európai országokhoz képest, ahol inkább képesek
8liter/fő
22
megfizetni a drágább sajtokat vagy akár a vajat. A magasabb fizetőképességnek köszönhetően, ezért itt az ún. „niche” piacok is rentábilisebbek (Tímár, 2004).
Másodsorban úgy gondolom hiányzik a magyar kultúrából ezen termékek fogyasztása. A folyadéktejen és a trappista sajton kívül még szegényes a magyar fogyasztó ízlése. A gasztronómiánk sem a vajra és a sajtra épül, ahogy például a franciáknál. A margarin és étolaj elterjedése sem segítette a folyamat javulását. Harmadrészt pedig sok a tévhit a tejtermékekkel szemben. Egyes kutatások szerint (ld. 19. oldal) a lakosság többnyire tisztában van a tejtermékek egészségvédő funkcióival ugyanakkor a lakosság majdnem 40%-a szerint a tejtermékek tartósítószert tartalmaznak (Szakály és mtsai., 2005). Ez igen aggasztó arány, mely komoly paradox helyzetet teremt. Ugyanakkor Temesi és Hajtó (2014) szerint a fogyasztót nagymértékben meggyőzi az élelmiszer tartósítószer mentessége. Csupán a saját tapasztalat, a szerzett információk és a feltüntetett összetevők voltak fontosabbak az általuk vizsgált 12 szempont közül. Véleményem szerint fontos lenne tisztázni fogyasztói oldalon a folyadéktej tartósítószer mentességét.
A tejtermékek egészségtelen mivoltával kapcsolatos megközelítések is megosztják a fogyasztókat. Itt főként az interneten, a blogokon és a közösségi médiában keringő „áltudományos” cikkekre gondolok, melyek a tejtermékek (főként a folyadéktej) egészségtelen jellemzőit hirdeti (pl.:
rákkeltő, növeli a cukorbetegség kockázatát, autizmust okozhat). Az orvosilag igazolt laktóz-, vagy fehérje intolerancia problémák nyilvánvalóan nem kedveznek a tejtermékek piaci helyzetének, de ezzel vitatkozni nem lehet, szemben az előbb említett tudományos alapokat nélkülöző cikkekkel.
Véleményem szerint a mai világban, ahol az információáramlás soha nem látott szinten van és a birtokunkban lévő információkról sokszor egyre nehezebb megállapítani a valódiságtartalmát (már ha egyáltalán felmerül egy átlagfogyasztóban, hogy kételkedni kell), ott nagyon sokat árthat egy termék piaci helyzetének a fogyasztóban keltett bizonytalanság.
Azonban mintha ezek a negatív tendenciák javulni látszanának. Az internet elterjedésével nem csupán negatív, hanem egyre több pozitív