Habitualitás kifejezése udmurt nyelvjárásokban
B. Duratív preteritummal (36) északi (Kelmakov 2006: 187)
эмэспи, пэ, йун зол вӧйам катрошка-йэз sógor PRT nagyon erősen vajas krumpli-ACC йарат-э вылэм.
szeret-PRS.SG3 COP.PST2
’A sógor állítólag nagyon szerette a vajas krumplit.’
6.3.2. Déli nyelvjáráscsoport
Kizárólag duratív preteritummal fejeződik ki az általam vizsgált szövegekben a statív igékkel kifejezett folyamatos (Comrie felfogásában: habituális) aspektus:
(37) déli (Kelmakov 2006: 230)
туж инмар-лъ оск-э вал со.
nagyon Isten-DAT hisz-PRS.SG3 COP.PST1 ő
’Nagyon erősen hitt Istenben.’
7. Statisztika, összegzés, következtetések 7.1 Plurakcionális habitualitás
Ha az egyes funkciókat nézzük az egyes nyelvjárásokban, a plurakcionális habitualitás az északi nyelvjáráscsoportban a vizsgált szövegekben a nyelv-specifikus eszközök közül (tehát a presens kivételével) leginkább frekventatív képzővel fejeződik ki egyszerű múlt időben (70,6%), kisebb mértékben (27,06%) pedig duratív preteritummal, ritkán (2,35%) duratív preteritum és frekventatív képző kombinálódásával. Frekventatív preteritum összetett múlt időre nem adódott példa.
A déli nyelvjáráscsoportban ugyanez a funkció leginkább a duratív preteritummal fejeződik ki (85,9%), és a nyelvjáráscsoport déli nyelvjárására jóval jellemzőbb, mint a peremnyelvjárásokra. Frekventatív preteritumot jóval kisebb mértékben használnak (11,5%), azt is csak a peremnyelvjárásokban.
Frekventatív képző rendkívül ritkán használatos a szövegekben ismétléses habituális események kifejezésére (2,6%, csak a peremnyelvjárásokban). A jelen időt és a főként a peremnyelvjárásokban használt PST2-t (nem szemtanúsági egyszerű múlt időt) nem vettem bele a statisztikába, az utóbbit azért, mert a PST2 használatakor egy másik tényező, az evidencialitás kap szerepet: az aspektuális jelentést felülírja egy másik funkció, mely mindenféle típusú aspektuális eseményt magába foglalhat (l. 6.2.2. pontot).
Összességében láthatjuk, hogy bár az északi nyelvjárási szövegekben a frekventatív képző használata jóval jellemzőbb, mint a duratív preteritumé, ennek ellenére a szövegek alapján nem látszik akkora különbség a két eszköz használata között, mint a déliben, ahol a duratív preteritum használata szinte
HORVÁTH LAURA
122 | NYELVELMÉLET ÉS DIALEKTOLÓGIA 3
alitás kifejezése sokkal inkább háttérbe szorul az evidencialitással szemben, így az aspektualitás szempontjából neutrális alakok száma sokkal nagyobb, mint az északiban.
7.2 Imperfektivitás (habitualitás?) nem plurakcionális jelentésű, statív igékkel
E funkció kifejezése meglehetősen ritka, a kevés tokenszám miatt százalékadatokat sem érdemes megadni. Az északi nyelvjáráscsoportban a szövegek adatai alapján ezt a funkciót duratív preteritummal és frekventatív képzővel lehet kifejezni, az előbbivel gyakrabban. A déli nyelvjáráscsoportban egyelőre kizárólag duratív preteritummal adódott példa.
2. táblázat: A plurakcionális habitualitás és a nem plurakcionális statív igés egy időszakra jellemző, karakterisztikus események kifejezése múlt időben az udmurtban
8. Összegzés – történeti kitekintés, további feladatok
A többszöri cselekvést kifejező plurakcionalitás képzése kapcsán lehet egyértelmű különbségeket látni az északi és a déli nyelvjárások szövegeiben, a
HABITUALITÁS KIFEJEZÉSE UDMURT NYELVJÁRÁSOKBAN
frekventatív képző és a duratív preteritum használatában. A déli nyelvjárás-csoportban ugyanakkor a vizsgált szövegek alapján homogénebb képzésűnek tűnik a funkció a duratív preteritum nagy gyakorisága miatt.
Ennek lehetnek nyelvtörténeti, kontaktusnyelvészeti tanulságai is: az északi nyelvjárásokban az orosz hatás erősebb, míg a déli nyelvjárások a tatár és a baskír nyelvvel vannak közelebbi kapcsolatban. Ez utóbbi nyelvekben szintén gyakoriak az összetett múlt idők, így akár szerepük is lehetett abban, hogy a duratív preteritumot ilyen gyakran találjuk a déli nyelvjárási szövegekben habituális funkcióban, mert meglétük hozzájárulhatott az udmurt igeidő gyakori használatának kialakulásához (vagy annak megmaradásához). Az oroszban az imperfektivitás és az ismétlés történetileg és funkcionálisan is szoros kapcsolatban vannak (l. pl. Dahl 1985: 84), emellett az orosz aspektusképzésben az igeaspektusnak nagy szerepe van. Így elképzelhető, hogy az északi udmurt nyelvjárásokban a frekventatív képző szerepeinek ilyetén alakulásában az orosz nyelv hatása is szerepet játszott. Ezek azonban egyelőre óvatos feltételezések, további kutatást igényelnek.
A frekventatív preteritum ma már ritkán használt múlt időnek tekinthető, így gyakoriságát korábbi nyelvjárási szövegeken kellene megvizsgálni, arra keresve a választ, hogy melyik nyelvjárási területre volt jellemző vagy jellemzőbb a használata. Ugyanez vonatkozik tulajdonképpen a fent említett kifejezőeszközökre, a frekventatív képzőre és a duratív preteritumra is: az utóbbi évtizedekben felgyorsult a nyelvjárási különbségek elhalványodása, így korábbi nyelvjárási szövegeket is érdemes lenne megvizsgálni az udmurt aspektus kutatásának történeti szempontú vizsgálatához. A két nagy nyelvjárási csoport mellett ezen kívül a beszermján nyelvjárást és a középső nyelvjárásokat is érdemes lenne ilyen szempontból feltérképezni.
Elképzelhető tehát, hogy – ha a szövegekből kikövetkeztetett eredmé-nyek valóban reprezentatív értékűek – a 70-es, 80-as és 90-es években a két leggyakrabban használt múlt idejű habituális eseményeket jelölő kifejezőeszköz, a duratív preteritum és az egyszerű múlttal álló frekventatív képző különböző areális hatások mentén külön nyelvjárásokban alakultak jelölőelemmé. Lehet-séges, hogy az irodalmi nyelv térnyerése, az információ-áramlás gyorsulása vagy például a nagyvárosokba költözés miatt ennek a különbségnek egyre kisebb jelentősége van és lesz, az is elképzelhető, hogy mai nyelvjárási szövegekből már más adatokat kapnánk. Emiatt mindenképpen érdemes mai nyelvjárási beszélt nyelvi szövegeket is vizsgálni, hogy meglássuk, van-e változás, és ha van, akkor milyen irányba halad.
Hivatkozások
A. Kövesi Magda 1965. A permi nyelvek ősi képzői. Akadémiai Kiadó.
Budapest.
Alatirjev = Алатырев, В. И. 1970. Грамматика современного удмуртского языка. Стинаксис простого предложения. Ижевск.
HORVÁTH LAURA
124 | NYELVELMÉLET ÉS DIALEKTOLÓGIA 3
Alatirjev=Алатырев, В. И. 1959. Вопросы удмутрского языкознания. Том 1.
Ижевск.
Bartens, Raija 2000. Permiläisten kielten rakenne ja kehitys. Helsinki.
Bertinetto, P.M.–Lenci, A. 2012. Habituality, Pluractionality, and
Imperfectivity. In: Binnick, Robert (szerk.): The Oxford Handbook of Tense and Aspect. Oxford University Press. 852–80.
Bybee et al.=Bybee, J. L.–Perkins, R.–Pagliuca, W. 1994. The evolution of grammar: Tense, aspect and modality in the languages of the world. The University of Chicago Press. Chicago.
Comrie, B. 1976. Aspect. Cambridge University Press. Cambridge.
Csúcs Sándor 1990. Chrestomathia Votiacica. Tankönyvkiadó. Budapest.
Dahl, Östen 1985. Tense and Aspect Systems. Basil Backwell. Oxford–New York.
E. Abaffy Erzsébet 1992. Az igemód- és igeidőrendszer. In: Benkő Loránd (főszerk.)–E. Abaffy Erzsébet (szerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. A kései ómagyar kor. Morfematika. Akadémiai Kiadó. Budapest. 120–
83.
É. Kiss Katalin 2005. Az ómagyar igeidőrendszer morfoszintaxisáról. Magyar Nyelv 420–35.
Hoffherr, Patricia Cabredo 2012. Bare Habituals and Singular Indefinites. In:
Mari, Alda–Beyssade, Claire–Del Prete, Fabio (szerk.): Genericity. Oxford University Press. 192–221
Horváth Laura 2012. Az imperfektív aspektus az udmurtban. In: Parapatics Andrea (főszerk.) –Csernák-Szuhánszky Debóra (szerk.): Félúton 7. Az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskolájának konferenciája 2011. október 6–7. ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola. Budapest.
http://linguistics.elte.hu/studies/fuk/fuk11/Horvath%20Laura_KESZ.pdf Horváth Laura 2013. On the aspectual markers of the Udmurt language:
Expressions of aspect in dialects. In: Csepregi Márta–Kubínyi Kata–Jari Sivonen (szerk.) 2013. Grammatika és kontextus – új szempontok az uráli nyelvek kutatásában III. Uralisztikai Tanulmányok 20. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Finnugor Tanszék. Budapest. 108–24.
Kelmakov, V.K.–Hännikäinen, S. 2008 (=1999). Udmurtin kielioppia ja harjoituksia. Helsinki.
Kelmakov, V.K.–Saarinen, S. 1994. Udmurtin murteet. Turku–Izsevszk.
HABITUALITÁS KIFEJEZÉSE UDMURT NYELVJÁRÁSOKBAN
Kiefer Ferenc 2006. Aspektus és akcióminőség különös tekintettel a magyar nyelvre. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Leinonen, Marja–Vilkuna, Maria 2000. Past tenses in Permic languages. In:
Dahl, Östen (szerk.): Empirical Approaches in Language Typology: Tense and Aspect in the Languages of Europe. Mouton de Gruyter. Berlin. 495–
514.
Mønnesland, Svein 1984. The Slavonic Frequentative Habitual. In: Tommola, Hannu–de Groot, Casper (szerk.): Aspect Bound. A voyage into the realm of Germanic, Slavonic, and Finno-Ugrian aspectology. Foris Publications.
Dordrecht–Cinnaminson. 53–77.
Perevoscsikov=Перевощиков 1962. Грамматика современного удмуртского языка. Фонетика и морфология. Ижевск.
Szerebrennyikov=Серебренников, Б. А. 1960. Категории времени и вида в финно-угорских языках пермской и волжской групп. Москва.
Szerebrennyikov=Серебренников, Б. А. 1963. Историческая морфология пермских языков. Москва.
Winkler, E. 2011. Udmurtische Grammatik. Harrasowitz Verlag. Wiesbaden.
Zaguljaeva=Загуляева, Б. Ш. 1984. Сложные формы давнопрошедшего времени в некоторых удмуртских диалектах. Вопросы грамматики удмуртского языка. Устинов. 62–70.
Zaguljaeva=Загуляева, Б. Ш. 1986. Прошедшее длительное и прошедшее многократное времъя глаголов в удмуртском языке. Вопросы фонетики и грамматики удмуртского языка. Устинов.
Zamjatin, K. 2014. An Official Status for Minority Languages? A study of state languages in Russia’s Finno-Ugric republics. Helsinki.