A hangsúlyfüggő mássalhangzó- mássalhangzó-gyengülés alrendszerei
3. A hangsúlyfüggő mássalhangzógyengülést befolyásoló egyéb tényezők
3.4 Az intervokális helyzet felosztása: VCV vs. VVCV 13
Ebben a szakaszban olyan fonológiai mintázatokkal fogunk megismerkedni, amelyek egyértelműen leníció-típusú szegmentális változások (vö. (1)), és inter-vokális helyzetben mennek végbe, de csak akkor, ha a kérdéses mássalhangzót megelőző magánhangzó rövid. Különbség lesz tehát a rövid magánhangzó utáni
11 Mint arra az egyik lektor rámutat, a pretonikus szinkópa a trochaikus láb utolsó magánhangzóját is érintetlenül hagyja. Valószínűleg arra gondol, hogy a svá-törlés nem csak a nátionalìze-típusú példákban korlátozott, hanem a séparàte ’különválaszt’ szóhoz hasonlóakban is. Az első eset azonban annyiból relevánsabb, hogy az nem magyarázható egyszerű ritmikai érvekkel (úgymint jambikus kényszer, hangsúlyütközés-elkerülés).
12 Glosszák: 1. oszlop: ’krumpli’, ’rendőrség’; ’babakocsi’, ’feltételez’, ’talán’; 2. oszlop:
’kapitalista’, ’hadi’, ’jobb’; ’hadi’, ’államosít’, ’id.’.
13 Ez a szakasz Patrick Honeybone-nal közös kutatásunkon alapul. További példákért (spirantizáció, ill. német dialektusok), valamint az adatok tárgyalásáért ld. Balogné Bérces–
Honeybone (2012).
A HANGSÚLYFÜGGŐ MÁSSALHANGZÓ-GYENGÜLÉS ALRENDSZEREI
(gyenge) és a hosszú magánhangzó utáni (félgyenge) mássalhangzós helyzet között: a félgyenge helyzetben itt is beszélők/regiszterek közti variáció tapasz-talható. A végső következtetés pedig az lesz, hogy a leníció minimális tarto-mánya még a fent meghatározottól is kisebb: a bináris lábbal csak rövid magánhangzós fej esetében egyenértékű, hosszú magánhangzós fej esetében a recesszív szótag mindenképpen ezen kívül esik. Felmerül tehát, hogy ez a mini-mális tartomány összefügg a jól ismert bimoraikus minimini-mális szó fogalmával.
Az alábbi három szakasz egy-egy példával fog szolgálni. Ezek a jelen-ségek mind valaha aktív szinkrón gyengülési folyamatokból erednek; mára már nem mind egyértelműen produktív, de minden esetben a diakrón mintázat nyilvánvaló, és a kettős intervokális viselkedés vitathatatlan.
3.4.1. Észak-angol „T-ből R”
Első példánk az a jelenség, amely Közép-Angliától Észak-Angliáig (tehát azon a területen, amit az angol dialektológiában hagyományosan „a nyelvi északnak”
neveznek) szórványosan jellemzi az angol nyelv dialektusait, és amelyet, mivel mögöttes/történeti t-ből az adott változat r-hangját hozza létre, a „T-ből R” (T-to-R) névvel szokás illetni (ld. pl. Wells 1982, Broadbent 2008 stb.). Szegmen-tálisan a folyamat a szonorizáció alesete, tehát egyértelműen gyengülés (vö. (1));
szerkezetileg leginkább csak szóvégi t-kre hat posztlexikális szinten, amikor a mondatkörnyezetben a következő szó magánhangzóval kezdődik (tehát egyfajta sandhi-jelenség) (vö. (5)). Mai formájában lexikálisan igencsak korlátozott:
bizonyos szavakban gyakori (pl. it, not, what, but, let, get/got, at, that), mások-ban lehetséges, de kevésbé jellemző (pl. fit, cut, hit és még néhány szómások-ban).
(5) Észak-angol „T-ből R”
ʃʊtdaʊn shut down ’lezár’ vö. ʃʊɹʊp shut up ’becsukja a száját’
ɡɛtdaʊn get down ’leér’ ɡɛɹɒf get off ’leszáll (járműről)’
Wells (1982: 370) a következőképp formalizálja:
(6) t r / [short V] __# V
Ami a jelen diszkusszió szempontjából a leglényegesebb, hogy Wells is úgy határozza meg a szabály szerkezeti leírását, hogy az csak rövid magánhangzó után zajlik le. Annak ellenére, hogy mára már nagy mértékben lexikálisan kódolt ez a jelenség, eredetének vizsgálata (Broadbent 2008) felfedi, hogy történetileg (vö. 19.sz-i leírások – Ellis 1889, Wright 1892) szabályos, produktív, lexikailag nem specifikus leníciós folyamatról van szó, amely mindvégig csak intervokális helyzetben található, és csakis akkor, ha a megelőző magánhangzó rövid:
hosszú/komplex szótagmag esetén blokkolódik.
BALOGNÉ BÉRCES KATALIN
34 | NYELVELMÉLET ÉS DIALEKTOLÓGIA 3
3.4.2. Léniszizáció a Scouse diddifikációban
Második példánk a liverpooli angol (Scouse) egy jellegzetes szóképzési folyamatához társuló fonológiai jelenség, melyet ebben a formában, sziszte-matikusan Honeybone (2010) tárgyalt először. A morfológiai folyamatot Honeybone diddifikációnak nevezi el; ez egy igen produktív templatikus csonkolás (trunkáció), amely hipokorisztikus (becéző) alakokat hoz létre gyakori főnevekből, köznevekből és tulajdonnevekből egyaránt.14 A fő folyamat az alap-szó első alap-szótagját másolja úgy, hogy annak magánhangzója után egyetlen mássalhangzó marad meg (vagy másolódik a következő szótagból) a diddifikált alakban, majd hozzácsatol egy i affixumot, ld. (7).
(7) Scouse diddifikáció15
lavatory lavətɾi lavi ’illemhely’
Crosby kxɾɒzbi kxɾɒzi ’id.’
afternoon aftənʉːn avi ’délután’
Sefton Park sɛftn̩ paːx sɛvi ’id.’
duffle coat dʊfl̩ kxɛʉθ dʊvi ’moltonkabát’
gossamer ɡɒsəmɛ ɡɒzi ’fátyolszövet’
chestnut tʃɛsnʊθ tʃɛzi ’gesztenye’
hospital (h)ɒspɪθɫ̩ (h)ɒzi ’kórház’
best friend bɛstfɾɛnd bɛzi ’legjobb barát’
Amennyiben az i elé eső mássalhangzó fortisz réshang, léniszizáció megy végbe, pl. f → v vagy s → z, ahogy azt a (7) több példája mutatja. Ez a folyamat hagyományos értelemben véve zöngésedésnek tekinthető, és így a gyengülés-típusú szegmentális változások körébe tartozik (szonorizáció, vö. (1)), de mivel a létrejövő szegmentumok nem minden esetben rendelkeznek aktív zöngeértékkel (ld. pl. Iverson–Salmons 1995, 2007, Honeybone 2005), a léniszizáció elneve-zést helyénvalóbbnak tartjuk. Ezen mellékfolyamat tulajdonsága, hogy csak akkor megy végbe, ha a fortisz réshangot megelőző magánhangzó rövid. Vessük össze a (8a) példáit (ahol a tőmagánhangzó rövid) a (8b) példáival (ahol hosszú, egyes- vagy kettőshangzó)!
14 A diddifikáció kifejezést Honeybone a dialektális diddy ’pici(ke)’ szóból alkotta.
15 Az itt megadott példák mindegyikében a tővégi mássalhangzó réshang, mivel – mint az lejjebb kiderül – csak ezen hangcsoport vesz részt a tárgyalt jelenségben. A diddifikáció természetesen más töveket is érint (példákért ld. Honeybone 2010); a réshangok léniszizációban mutatott egyedi viselkedésének okait jelen tanulmány nem tárgyalja.
A HANGSÚLYFÜGGŐ MÁSSALHANGZÓ-GYENGÜLÉS ALRENDSZEREI
(8) Léniszizáció
a. best friend bɛstfɾɛnd bɛzi ’legjobb barát’
mustard mʊstəd mʊzi ’mustár’
b. Leece street liːsstɾiːθ liːsi ’Leece utca’
ice cream aɪskxɾiːm aɪsi ’fagylalt’
loose cigarettes luːssɪɡəɾɛts luːsi ’cigaretta szálanként’
A csonkolás templátumának köszönhetően ez a léniszizáció tehát olyan leníciós jelenség, amely intervokális helyzetben zajlik le, de csakis akkor, ha a megelőző magánhangzó rövid: hosszú/komplex szótagmag esetén blokkolódik.16
3.4.3. Lebbentés az új-zélandi angolban
Utolsó példánk újra a lebbentés jelenségét illusztrálja (vö. 3.1. szakasz), de ezúttal annak az új-zélandi angolban (NZE) található mintázatát vizsgáljuk.
Ahogy Bye–de Lacy (2008: 197) leírja, különbség figyelhető meg az NZE bazilektus változata (vagy informális rétege) és az akrolektus (vagy formális réteg) között a lebbentés gyakoriságában: míg az előző a „klasszikus” mintát követi (azaz a lebbentés minden hangsúlytalan magánhangzó előtt megtörténik, ld. fönt), addig az akrolektusban csak rövid hangsúlyos magánhangzó után megy végbe:
(9) NZE akrolektus: lebbentés rövid hangsúlyos magánhangzó után
hǽɾə hatter ’kalapos’
kǽɾi catty ’gonosz’
ɹəɡǽɾə regatta ’regatta’
tʰæ̀ɾəməɡútʃi Tatamagouchee ’id.’
Amennyiben az intervokális mássalhangzót megelőző magánhangzó hosszú (egyes- vagy kettőshangzó), a lebbentés elmarad:
(10) NZE akrolektus: lebbentés hiánya hosszú hangsúlyos magánhangzó után
báːtə barter ’barter’
míːtə metre ’méter’
kəmpjúːtə computer ’számítógép’
ɹáɪtə writer ’író’
páʊtə pouter ’golyvás galamb’
16 Ehhez hasonló csonkolt hipokorisztikus alakokat képző folyamat jellemzi az ausztrál angolt is, vö. pl. az önmagukra használatos Aussie vagy Ozzie elnevezéssel, amelyben ugyanígy az
BALOGNÉ BÉRCES KATALIN
36 | NYELVELMÉLET ÉS DIALEKTOLÓGIA 3
Lexikális formájában, azaz szón belül tehát az NZE akrolektusban a lebbentés, vagyis a t-leníció, intervokális helyzetben zajlik le, de csakis akkor, ha a megelőző magánhangzó rövid: hosszú/komplex szótagmag esetén blokkolódik.
Bye–de Lacy adatait vizsgálva azonban az is kiderül, hogy az akrolek-tusban egy további környezetben is korlátozott a lebbentés, mégpedig hang-súlytalan magánhangzó után (ld. (11)).
(11) NZE akrolektus: lebbentés hiánya hangsúlytalan magánhangzó után hɔ́ spətəl hospital ’kórház’
tʰɛ́ɹətən Terreton ’id.’
Ez az eset azonos a fent bemutatott compétitive-típusú szavakéval, azaz a daktilusz harmadik szótagjának félgyenge pozíciójáról van ismét szó. Ami lényeges, hogy jelen esetben ugyanabban a leníciós rendszerben látunk példát a hosszú magánhangzó utáni félgyenge (pl. barter – vö. (10)) és a félgyenge
„kóbor” szótag (pl. Terreton) viselkedésére, ami arra utal, hogy a kettő összefügg egymással. Ahogy de Lacy (személyes közlés) megerősíti, egyrészt két egymást követő potenciális leníciós célpont esetében a „competitive reduk-ciós lánc” (3.2. szakasz) az NZE-ben is megfigyelhető: míg a bazilektusban mindkettő legyintőhanggá válik (kəmˈpɛɾəɾəv), az akrolektusban csak az elsőt (a gyenge helyzetben álló mássalhangzót) érinti a leníció (kəmˈpɛɾətəv);
másrészt a mìlitarístic/Nàvratilóva-típusú példákban a Withgott-effektus az NZE-ben csak az akrolektust jellemzi, a bazilektusban a lebbentés ezekben az esetekben is lejátszódik, tehát a Withgott által az amerikai angolban eredetileg megfigyelt dialektális váltakozáshoz hasonló tapasztalható itt is.
A továbbiakban tehát feltételezem, hogy mivel a leníciós rendszerekben egyidőben lehet jelen mindkét eddig tárgyalt szerkezeti kondíció (ti. hogy a leníció csak a bináris lábon belül, ill. csak rövid magánhangzó után mehet végbe), a kettő egyazon feltételnek a megnyilvánulása. Ebből viszont az következik, hogy a leníció „minimális tartománya”, amit fent a szigorúan bináris lábbal azonosítottunk (amely a láb fejéből és a gyenge helyzetből áll, ld. 3.2.
szakasz), még a fent meghatározottól is kisebb: a bináris lábbal csak rövid magánhangzós fej esetében egyenértékű, hosszú magánhangzós fej esetében a recesszív szótag mindenképpen ezen kívül esik. A binaritás tehát nem a szótag-számra, hanem a moraértékre vonatkozik, így a gyengülés minimális tarto-mányra való szabottsága érdekes módon a prozódikus morfológiából ismert bimoraikus minimális szó korlátjához hasonló.