írta : Csokonai Vitéz Mihály.
«Somogy vármegyében lakám 1799-ben, — írja erről a munkájáról maga Csokonai — és szerencsém vala sok vidám házaknál esmeretségben lenni. Elő- hozódtunk együtt-másutt az időjárásról, a télről, a fehér vagy fekete karácsony
ról s több effélékről, amik a mindennapi beszélgetésnek vagy kezdete, vagy pótolói szoktak lenni. Ritkán esett meg, kivált ha vegyes volt a társaság, hogy elő ne jött volna a farsang. Látám, hogy erről kivált a szépnembéliek nem épen részvét nélkül tudnak szólam, látám, hogy nagyrészént sajnálkoztak, hogy oly rövid időt szabott kalendáriomjok az országos bohóskodásra, láték mintákat a Dorottyára, de amely modellek itt is csak olyanok valának, mint mindazokban
1 2*
a tartományokban, amelyekre szólott a régi lőcsei kalendáriom. Azonnal föl- ievérn magamban, hogy amit egy vagy más személyben nemcsak akkor, hanem életemnek megrendült napjaiban, nemcsak Somogybán, hanem akárhol is valaha láttam horatiusi sóra valót, azt egy tökéletes icLeálban költőképen előadom. így kerekedett Dorottya.»
I. könyv. Ebédig. A vidám Karnevál Budáról fölkerekedik és parádés seregével Kaposvárra indul, az Esterházyak kastélyába. A somogyi nemesség mind a kíséretébe szegődik. A megye öt járása szerint Öt csoportba tömörülnek, mindnyájan lóháton. A meglettebb korú uraságok szánokon jönnek a leányok
kal és fiatal asszonyokkal. De velük jön egy szánon két öreg dáma is : Dorottya>
az elaszott vénleány és Orsolya, az ötszörös özvegy. Még mulatni szeretnének, sőt öreg korukra férjhez is mennének.
A vidám sereg, amelynek Opor, régi nemes család fia, a daliás vezére, megérkezik Kaposvárra és a hercegi kastély nagytermében rögtön ebédhez ülnek.
A toponári zsidók vidám nótákat húznak a lakomához és a hangulat egyre derültebbre fordul. Ebéd után Karnevál megütközve tudja meg az anyakönyv
ből, hogy Somogybán kevés a házasság. De mikor látja, hogy ez Dorottyának és más vénecske vendégeknek kényelmetlen, inkább táncot parancsol.
II. könyv. Estvélig. Az egész társaság vidám táncra perdül s mindenféle táncot jár, végre is a magyarra kerül a sor.
Minden magyar szivek azonnal buzdúlnak,
>Ösi természetes lángjaiktól gyúlnak.
Felséges állásba tészik termeteket, Valódiba szedik férfiú képeket ; Benne a rátartós gó'gje Ázsiának Díszt ád Európa csinos módijának.
Csak a magyar tánc az, mely soha sem jára A jó egészségnek semmi ártalmára,
Mivel mérsékelve mozgatván bennünket, Frissíti elménket, testünket, vérünket.
Csak a magyar tánc az, mely díszesbbé teszi Az embert, és soha hívságra nem veszi, Mert ha csak vitézi módra nem öltözött, S ha nincs sarkantyúja, csúf a többi között.
Nemes magyar táncom! ki ősi nyelvünkkel S ruhánkkal jöttél ki dicső nemzetünkkel, Ki európai finnyás lakhelyeden
Máig sem szenvedtél mocskot szépségeden, Ázsiai színben fénylik nemességed,
S még a módi nem tett alacsonnyá téged : lm a külső népek bámulják díszedet, S tulajdon nemzeted nem becsül tégedet! —
181
A nyolcórai harang szó vetett véget a táncnak. Most társasjáték követ, kezett és vidám tréfák között mulatoztak. Ámde Erisz, a viszály istennője megirigyelte a békés jókedvüket. Tündért erejével fánkká {kráfiivá) változott, ame
lyet épen Dorottya — nagy mohón — evett meg. Csakugyan sikerült szivét irtó
zatos haragra gerjesztenie. Dorottya keservesen panaszolja el, hogy már hatvan éves és még mindig nem tudott férjhezmenni. Majd bemegy az oldalszobába és tréfás áldozatot mutat be a szerelem istennőjének. Meg is fogadja, hogy most vagy férjhezmegy vagy bosszút áll a férfiakon.
III . könyv. Éjfélig. Összegyűjti tehát a mellékszobában mind a lányokat és asszonyokat és haditervet kovácsol. Követséget küld a férfiakhoz, hogy 1. Kar
nevált adják ki nekik, 2. a nagy anyakönyvet égessék el, 3. akik még nőtelenek, menten kérjék meg őket. A férfiak tagadó válaszára a nők sereget alkotnak, Dorottyát mint fővezért nyolc lány díványra emelve viszi és megkezdődik a harc, hogy erővel szerezzék meg a férfiaktól az anyakönyvet és foglyul ejtsék Karnevált. Már-már győznek a nők, amikor Opor ravasz hadicselt gondol ki:
tudja, hogy azért haragszanak ellenfeleik, mert ők hidegen bántak velük.
Ö tehát, mint a farsangi tábor fővezére, kijelenti, hogy még ma feleségül veszi azt a leányt, aki őt először megcsókolj a.
Édes kotlós anyjok egy kotyogására Hogy fut a sok csirke egy szem gabonára : úgy rohantak most a lányok mind mind Oporra. Sőt maguk is
A divánt emelő szüzek elfutának, S keze-lába kitört marsai Dorottyának. IV.
IV . könyv. Hajnalig. Oport azonban hat sorban vették körül a férfiak és igy egy leány sem férkőzhetett a közelébe. Dorottya ezalatt végrendeletét kezdte tollbamondani, amikor egyszerre elébehozzák Karnevált és az anyam könyvet. Erre azonnal meggyógyult és haditörvényszéket alakított, hogy az anyakönyvet elégetésre ítéljék, Karnevált pedig hóhér kezére juttassák. Amatri- kulát csakugyan a dívány karfáiból rögtönzött tűzre teszik és Karneválon is már- már végrehajtják az ítéletet, amikor a tűz hírére kavarodás támad és Karneválnak
— Hymen segítségével — sikerül elmenekülnie. Virradt már és Dorottya épen másnapra koholt új terveket. Ebben a pillanatban a rózsás hajnal diadalmas arany szekerén megjelent Vénusz istenasszony és megvigasztalta őket. A gráciák egyike, Thalia pedig mindnyájuknak visszaadja fiatalságukat és mind meg
szépíti őket. Maga Dorottya is megifjodott és mire a hajnal feltűnt és Fénybe’ hagyott mindent és ambróziába*.
. . . Ámor a szép fény s illat közepéből Kiválasztván egy pár nyilat a tegzéből, Ráteszi keményen felhúzott ijára — S ellövi Oporra s a szép Dorottyára.
Dorottya Oporral mindjárt kezet csapott : Levágatta tulkát, s hivatta a papot.