A kora ifjúságától magyar nemzeti érzéseket (is) tápláló Gömbös Gyula a nemzeti vonásokat magán viselő Magyar Királyi Honvédség olyan alakulatához került 1905 szeptemberében, amely legkevésbé volt magyar. A horvátországi Varasdra, a VII.
honvédkerület Zágrábban állomásozó 25. honvéd gyalogezredének elkülönített alakulatához, amelynek állományát túlnyomóan horvát és bosnyák katonák képezték.
Olyan időszakban történt mindez, amikor a magyar honvédelmi minisztérium a horvátországi alakulatok ― zömmel horvát és szerb nemzetiségű és idősebb ― tiszti állományát jól képzett, tehetséges fiatal magyar tisztekkel igyekezett frissíteni. Egy év múlva itt kapta meg a hadnagyi csillagot és lett valóságos honvédtiszt. Újabb egy év elteltével a honvédkerület és az ezred központjába, Zágrábba helyezték, amiben egykori kadétiskolai tanárának, a rá nagy hatást gyakorló, s ekkor már Zágrábban szolgálatot teljesítő Szeifert Sándornak is szerepe volt.227
Nem telt el sok idő, s az „idegen” közegben nem mozgott idegenül. A német faluban, sváb gyermekek között felnőtt fiatal tiszt számára nem okozott problémát a más nemzetiségűekkel való együttélés, együttműködés. A pécsi hadapródiskolában is voltak horvát diáktársai. Nehézséget „csak” az okozott, hogy nem értette nyelvüket,228 s ― kevés kivétellel ― ők sem tisztjükét, a magyart és a németet. Ezt a nehézséget hamar leküzdötte. Nagy szorgalommal és jó nyelvérzékét kihasználva néhány hónap alatt olyan szinten sajátította el a horvát nyelvet, hogy hamarosan az alakulat altisztképző iskolájában is taníthatott. Itt eltöltött évei, a délszláv (horvát és szerb) tisztekkel, köztük feletteseivel és a horvát, bosnyák közlegényekkel kialakult kapcsolatai révén fontos ismeretekre tehetett szert az általa addig nem ismert területek politikai viszonyairól, az ott élő különböző társadalmi csoportok helyzetéről. Magas szintre emelkedett nyelvtudása mellett ez is szerepet játszhatott abban, hogy később ― politikusként is ― megkülönböztetett figyelmet tanúsított a „nagy háború” után alakult új állam iránt, s a vele való kapcsolatoknak kitüntetett jelentőséget tulajdonított a magyar külpolitikában.
227 Révay J.: Gömbös Gyula… i. m. 46–48. A horvátországi csapatszolgálatra vonatkozó adatokat ― más forrásunk nem lévén ― Révay könyvéből merítettük (45–61.).
228 Nincs jele annak, hogy Gömbös élt volna a lehetőséggel, hogy a pécsi hadapródiskolában horvátul is tanuljon. Lásd Garay L.: A Pécsi Magyar… i. m. 42.
Mindenekelőtt a tekintetben, hogy ebben az irányban látta lehetségesnek a trianoni korlátok megbontását.229
A csapatszolgálatban töltött évek további három szempontból is fontos tanulságokkal szolgálnak a Gömbös személyiségét megismerni, megérteni szándékozók számára. Egyrészt, itt nyílt lehetősége először arra, hogy a gyakorlatban, ― ha nem is éles, harci szituációban ― bizonyítsa parancsnoki képességeit, felkészültségét és az ehhez szükséges erényeket. Másrészt a sport iránti vonzalma és e téren produkált teljesítményei okán. Későbbi, politikusként is megnyilvánuló mentalitása szempontjából érdemel figyelmet a társasági életben tanúsított magatartása, illetve tiszttársaihoz és alárendeltjeihez, a közkatonákhoz fűződő viszonya.
Felettesei ― a hadapródiskolából nyert információkra is támaszkodva ― hamar felismerték Gömbös kadét tehetségét, s ennek megfelelő, tisztet próbáló feladatok elé állították, amelyeket ― a Révay által gyűjtött információk szerint ― rendre parancsnokai megelégedésére oldott meg.230 Ezek után nem maradtak el az alakulat nyilvánossága előtt elhangzó dicséretek, amelyek az itt kapott minősítések tartalmát is meghatározták. A parancsnoki értékelések kiemelték jó vezetői és kiváló szellemi képességeit, amelyek alkalmassá teszik élelmességet, ügyességet, s nem utolsó sorban, bátorságot igénylő feladatok ellátására. Ennek köszönhetően minden területen ― a hadosztály kerékpáros osztagának parancsnokaként, felderítőként és a zászlóalj altisztképző iskolájának tanáraként, vezetőjeként ― kiválónak minősítették teljesítményét. 1912-ben készült, utolsó minősítésében hadosztályparancsnoka mindehhez hozzátette: „Különösen becsvágyó, fáradhatatlanul kitartó és tevékeny.
[…] Jövőjére nézve a legszebb reményekre bíztat. Kiválóan megfelelt.”231
Emlékező tiszttársai kivételes fizikai és pszichikai állóképességét is hangsúlyozták, melynek forrását ő a rendszeres sportolás biztosította erőnlétében jelölte meg. A gyerekkorától gyakorolt testmozgást itt sem adta fel. Változatlanul sokat és kiválóan vívott, atletizált és tornászott, amikor lehetősége nyílt rá, úszott.
229 Erről a későbbiekben részletesebben szólunk.
230 Ezt példázta egyik, számára ismeretlen alakulat felderítő akciójának irányítása. Egy kis létszámú kerékpáros osztagot vezényelve kellett elérnie a náluk nagyobb létszámú és harci erejű egység egy napos feltartóztatását, ami alatt saját fő egységeiket átcsoportosíthatták. Lásd Révay J.: Gömbös Gyula… i. m. 49.
231 A minősítéseket ― általa nem jelzett forráshely alapján ― idézi Révay J.: Gömbös Gyula… i. m. 51.
Mindezek mellett Varasdon és Zágrábban tökéletesítette lovagló tudását, s ― osztagvezetői feladatából fakadóan is ― sokat kerékpározott. Szinte valamennyi sportágat művelte, valóságos „allround sportsman”-nek tartották.
Katonai és sportsikerei következtében tekintélye volt, s népszerűvé vált tiszttársai körében. De nem csak ezért, s nem csak ott. Jó bajtársnak tartották, aki feletteseivel szemben tisztelettudó és korrekt, alárendeltjeivel szemben pedig jóindulatú volt. Utóbbi persze nem jelentett engedékenységet: ám szigorúsága ellenére is élvezte beosztottjai bizalmát. Azért is, mert gondoskodott róluk, segítette őket problémáik megoldásában. Ezt pedig megkönnyíthették számára azok az emlékek és érzések, amelyeket Murgán szerezhetett. S nemcsak kilenc éves kora előtt, hanem a tiszti szolgálat kezdetét megelőző nyarakon is – immár a környezet hatásai iránt nyitottabb elmével. Márpedig varasdi és zágrábi honvédjeinek zöme ugyanúgy egyszerű parasztgyerek volt, mint egykori pajtásai. S ugyanúgy nem magyarok. Igaz, nem is németek. De a hasonlóságok segítették a különbségek áthidalásában, s abban, hogy felülkerekedjék az ebből adódó nehézségeken.
Népszerűségét növelte a társasági életben betöltött szerepe, melynek színterei felnőtté és tisztté válásával nyíltak meg előtte. Különösen Varasdon, ahol a felnőtt szabadságát először élvezve vett részt társaival együtt mulatozásokban. Olykor pénztárcáját meghaladó mértékben is költekezett.
„Ilyenkor levél ment a messzi Sopron városába, s a szerető anyai szív mindig megtalálta a módját, hogy könnyítsen a gavallér hadnagy úr gondjain. Egyik nagy muri után le is fényképeztette magát hadnagy-pajtásával s ezt a képet kicsit bűnbánó, kicsit humoros ajánlással küldte meg haza; csak ennyi volt a képen: »Drága Gyulájuk«.”232
Nem csak katonatársai körében volt kedvelt társasági ember. A küllemére, megjelenésére mindig sokat adó, sportos alkatú, fess fiatalember kedvelt figurája volt a polgári társas rendezvényeknek, báloknak is. Nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy remekül énekelt, könnyed és szórakoztató társalkodónak, szellemes mulattatónak, s ― nem utolsó sorban ― kivételesen jó táncosnak bizonyult.
Mindez az ifjú hölgyek körében is népszerűvé tette.
A csapatszolgálat ideje igencsak kurtának bizonyult. A változás kedvező irányú volt Gömbös számára. A komoly katonai erényeket felmutató, sokoldalúan
232 Révay J.: Gömbös Gyula… i. m. 48.
tehetségesnek bizonyuló, idegen nyelveket is beszélő hadnagyot felettesei alkalmasnak tartották arra, hogy tiszti tanfolyamokon és iskolákban gazdagítsa tudását, s ennek megfelelően feljebb lépjen a tiszti ranglétrán.