Nem kevésbé változatos, gyakran ellentmondásos az a kép ― pontosabban azoknak a képeknek a sora ―, melyet az 1945 utáni magyarországi történetírás alakított ki Gömbösről. Az egykori miniszterelnök megítélése nem csak a szerzők személye, más-más értékrendszere következtében mutat eltéréseket. Módosulásokat eredményeztek a hét évtizeden belüli politikai, tudománypolitikai változások is. Az is motiválta, árnyalta a róla alkotott képet, hogy a Horthy-korszak egészét vagy a korabeli magyar történeti fejlődés, politikai élet egy-egy szűkebb időintervallumát, illetve területét tárgyaló munkában értékelték-e tevékenységét, szerepét. Indokolt tehát, hogy ― csupán a legfontosabb, legnagyobb hatású munkákra korlátozva elemzésünket ― egyrészt kronológiai áttekintést adjunk, az időbeli változásokat követve, másrészt műfaji és tematikai szempontból három csoportba sorolva elemezzük a Gömbössel (is) foglalkozó történetírói alkotásokat. Ezért külön-külön vizsgáljuk
1. a szűkebb értelemben vett életrajzokat, 2. az összefoglaló munkákat és
3. az egyes szakterületeket (gazdaság, kultúra, hadügy stb.) tárgyaló könyveket, tanulmányokat.
A szűkebb értelemben vett Gömbös-irodalom ― vagyis a csak Gömbössel foglalkozó szakmunkák ― nem mondhatók túl gazdagnak. A teljes életpálya monografikus igényű áttekintésével mindössze négy munkában találkozhatunk.93 Ezeken kívül csak ― zömmel a rendszerváltást követően keletkezett ― gyűjteményes kötetekben, lexikonokban foglalták össze vázlatosan életének és pályájának alakulását.94 A két műfaji csoportból az előbbiek érdemelnek figyelmet. A rövid
93 Gergely J.: Gömbös Gyula. Vázlat… i. m.; Gergely J.: Gömbös Gyula. 2001. i. m.; Vonyó József: Gömbös Gyula. Napvilág Kiadó, Budapest. 2014. Révay biográfiája (Révay J.: Gömbös… i. m.) keletkezésének időpontja (1934) és körülményei ― s mindezek által meghatározott jellege ― miatt is kívül esik historiográfiai vizsgálódásunk idő- és szakmai keretein. Ezért és tartalmi, módszertani jellemzői miatt az „A gömbös-biográfia nehézségei – a forrásadottságokról” című alfejezetben tárgyaljuk.
94 A legfontosabbak: Romsics Ignác: Gömbös Gyula. In Magyarország miniszterelnökei 1848–1990.
Szerk.: Dús Ágnes. Cégér Kiadó, Budapest, 19932.. 120–125.; Romsics Ignác: Gömbös Gyula. In Izsák Lajos – Pölöskei Ferenc – Romsics Ignác – Urbán Aladár: Magyar miniszterelnökök 1848–2002. Kossuth Kiadó, Budapest, 2002. 104–107. Gergely Jenő: Gömbös Gyula. In Gergely Jenő – Izsák Lajos – Pölöskei Ferenc: Századformáló magyarok (Arcképek a XX. századból) Gesta Könyvkiadó, h. n. 2002. 111–120.;
Tőkéczki László: Történelmi arcképek II. Magyar politikusportrék a két világháború közötti időszakból. XX.
Századi Intézet, Budapest, 2013. Gömbös Gyula. 37–41.; Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. 2., bővített, javított kiadás. Helikon Kiadó, Budapest, 2006. 158–160.
áttekintések ― jellegük, funkciójuk okán és tömörségük miatt ― nem tartalmaznak olyan értékeléseket, amelyek döntően befolyásolták a Gömbösről formált képet.
Az időbeli változások tekintetében Romsics Ignác periodizációját követhetjük, aki az 1945 és 1989 közötti, egyébként végig ― kezdetben erős, majd fokozatosan enyhülő ― politikai befolyás alatt működő magyarországi történetírás fejlődésében három korszakot különített el.
1. A „még pluralistának, többé-kevésbé demokratikusnak nevezhető”, de egyben a történetírás gleichschaltolását is megkezdő korszak (1945–1949).
2. A „marxizmus […] vulgarizált és sematikus változatának egyeduralma” által jellemezhető, „nemzeti kommunista múltszemlélet” időszakát (1949-től az 1950-es évek végéig).
3. Az óvatos és fokozatos liberalizálódás, illetve a szakmai szempontok egyre erősebb érvényesülése által jellemezhető Kádár-korszak nagyobb részének történetírását (az 1960-as évek elejétől a rendszerváltásig).95
4. Negyedik korszakként kezelhetjük az 1989–1990 utáni éveket, mivel alapvető változásokat hozott a történettudomány mozgásterét befolyásoló körülményekben a rendszerváltás. Ezt követően a magyar történelem különböző korszakainak hatalom által nem befolyásolt értékelésére nyílt lehetőség. A politikai pluralizmus megvalósulása azonban azt is eredményezte, hogy (1) egyes művek szemléletét, megközelítéseit erősen befolyásolták a szerzők politikai kötődései, sőt, (2) különböző politikai irányzatokhoz, s így pártokhoz kötődő önálló kutatóintézetek jöttek létre, melyeket eltérő szellemiség és történetszemlélet jellemez. Mindez alapvetően befolyásolta Gömbös Gyula politikai tevékenységének, és ― ha foglalkoztak vele ― személyiségének megítélését is.
Az időbeli változások az összefoglaló „országtörténetekben” ragadhatók meg leginkább, ezért áttekintésünkben azokból indulunk ki, s hozzájuk kapcsolódva elemezzük az adott korszakban született más műfajú, illetve részkérdéseket tárgyaló munkákat. A nagy összefoglalók ― műfaji jellemzőikből fakadóan ― természetesen nem tárgyalták átfogóan és alaposan Gömbös teljes élet- és politikai pályáját, de
95 Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel.
Osiris, Budapest, 2011. 356. A részletezés 356–480.
ismertették és minősítették kormányzati politikáját, ami megítélésének alapja volt minden korszakban.
Az 1945 utáni értékelések alaphangját az illegális kommunista mozgalom tagja, Mód Aladár, először 1943-ban megjelent 400 év küzdelem a független Magyarországért című, az 1950-es évek végéig több kiadást megélt terjedelmes monográfiája adta meg.96 Az osztályharcos szemléletű munka nem országtörténet, hanem a „haladó erők” ― a kommunista mozgalom és progresszívnek tartott elődei ― idegen elnyomók elleni küzdelmét kívánta bemutatni és dicsőíteni. A szerző a Horthy-korszakot „Horthy-fasizmusként” jelenítette meg, s ennek keretében az
„egypártrendszer bevezetésére és a parlamentarizmus fasiszta felszámolására készülő Gömbös” diktatórikus törekvéseit semmi mással nem támasztotta alá, mint a második Rákosi-perrel. Ezt ― Mód szerint ― „a Gömbös-kormány egyenes utasítására” első büntetésének letöltését követően 1934-ben kezdeményezték ellene, amivel „a német és olasz fasisztáknak akart kedvében járni”.97 Mód a III.
Internacionálé Dimitrov-féle fasizmus-definícióját alapul véve, s azt a korabeli magyarországi viszonyokra egyértelműen érvényesnek tartva jellemezte Gömbös és kormánya politikáját: „A diktatúrára törő Gömbös-kormány pedig a földreform helyett, s a bankok és kartellek uralmának korlátozása helyett a nagytőke és a nagybirtok érdekeinek megfelelően kereste a válság megoldását.”98 Állította mindezt a részletek bemutatása és elemzése nélkül arról a Gömbös Gyuláról, akinek nézeteit és törekvéseit politikai pályája kezdetétől a nagytőke- és nagybirtok-ellenesség jellemezte. Mód kiiemelte Gömbös felelősségét abban, hogy az ország függő helyzetbe került a Harmadik Birodalomtól. Ezzel is összefüggött az a beállítás, hogy a magyar miniszterelnök politikája nem egyszerűen „a nyílt fasizmus”, hanem a
„Hitler-fasizmus bevezetésére” irányult,99 s közben szót sem ejtett arról, hogy Gömbös sokkal szorosabb kapcsolatokat ápolt az általa nyíltan példaképként tisztelt Mussolinival. Ennek szellemében fogant a moszkvai emigrációból hazatérő, az MKP majd az MDP vezetésében is fontos pozíciókat betöltő, akadémikussá „választott”
Andics Erzsébet önálló füzetben először 1945-ben megjelent, s szintén többször kiadott
96 Az általunk használt változat Mód Aladár: 400 év küzdelem a független Magyarországért. Hetedik, bővített és átdolgozott kiadás. Szikra, Budapest, 1954.
97 Mód A.: 400 év… i. m. 635–642. Idézetek: 636–637.
98 Mód A.: 400 év… i. m. 626.
99 Mód A.: 400 év… i. m. 624–628.
tanulmánya a Horthy-korszakról.100 A Bethlen-kormány időszakát értékelő munka csak egy félmondatban utal Gömbösre,101 de a korabeli történettudományban meghatározó szerephez juttatott történész-politikus102 szavai így is irányadónak számítottak. Ezért Mód Aladár és Andics Erzsébet egyetlen szempontot érvényesítő, ideológiai és hatalmi célokat ― a kommunista párt hatalmának legitimációját ― szolgáló könyve, illetve tanulmánya mégis meghatározó jelentőségűnek bizonyult:
az 1960-as évek elejéig egyértelműen meghatározta a Gömbös-kormány időszakának minősítését, korlátozva ezzel az állításukat cáfoló, a valóságot pontosan bemutató tényfeltárást és elemzést. Hatásuk, elsősorban a náluk valamivel fiatalabb, de a párthierarchiában a legmagasabbra, az MSZMP politikai bizottsági tagságáig jutó Nemes Dezső révén még az azt követő másfél–két évtizedben is kimutatható – a nyilvánvaló elmozdulások ellenére.
A második korszakban egy összefoglaló munka jelent meg.103 Az Incze Miklós által írt, a Gömbös-kormány politikáját is tárgyaló fejezet „osztályharcos”
szellemisége, ennek megfelelő tematikai tagolása és minősítései mindenben egyeztek a Mód Aladárnál olvashatókkal, amit az aktuális alfejezet címe is jelez: „Gömbös kísérlete német típusú fasiszta diktatúra megteremtésére”.104 Gömbös politikai nézeteinek és kormánya intézkedéseinek alapos elemzése nélkül politikáját kizárólag „szociális és nacionalista demagógiaként” értelmezte, melyet a nagybirtok és nagytőke érdekében gyakorolt a dolgozó osztályok elégedetlenségének levezetésére.
Értelmezésében még a telepítési törvény is a földbirtokosok érdekeit szolgálta.105 A miniszterelnök politikája pedig nem volt egyéb, mint „az ellenforradalmi burzsoázia munkásosztály elleni harcának új taktikája, Gömbös pedig ennek az új harcmodornak a politikai megtestesítője”.106
100 Andics Erzsébet: Ellenforradalom és konszolidáció. Szikra kiadás, Budapest, 19482.
101 „A Bethlen-kormányzat a huszonötéves reakciós korszak megalapozása volt, szerves kapocs a tizenkilences–húszas nyílt fehérterror korszaka és a Gömbössel meginduló, egyre nyíltabb és totálisabb fasiszta, németbarát korszak között.” Uo. 57.
102 Lásd Romsics I.: Clio bűvöletében… i. m. 574–575.
103 Heckenast Gusztáv – Karácsonyi Béla – Lukács Lajos – Spira György: A magyar nép története.
Rövid áttekintés. Művelt Nép, Budapest. 1951. Második, javított kiadás 1953. Elemzésünk a második kiadáson alapul.
104 Heckenast G. – Karácsonyi B. – Lukács L. – Spira Gy.: A magyar nép… i. m. 598.
105 Heckenast G. – Karácsonyi B. – Lukács L. – Spira Gy.: A magyar nép… i. m. 612–613.
106 Heckenast G. – Karácsonyi B. – Lukács L. – Spira Gy.: A magyar nép… i. m. 598.
Ezek az 1940–1950-es években született, s az épp zajló, vagy nemrég befejeződött háborús viszonyokra is reflektáló történeti értékelések kimondatlanul is azt sejttették, hogy Gömböst súlyos felelősség terheli Magyarország háborús részvételéért, s az azzal járó áldozatokért.
A kádári konszolidáció nyomán a tudománypolitikában is bekövetkező változások teremtették meg ― a Kádár-korszakon belül is fokozatosan növekvő mértékben ― annak lehetőségét, hogy a politikai elvárásokat háttérbe szorítva mindinkább a szakmai szempontok érvényesüljenek a Horthy-korszak egészének, s ezen belül a Gömbös-kormánynak, illetve magának a kormányfőnek a megítélésében.
Az első elmozdulást az 1950-es éveket domináló nézőponttól az 1960-as évek elején-közepén született kétkötetes Magyarország története hozta.107 Az
„ellenforradalom korát” tárgyaló fejezet szerzője, Ránki György a bethleni konszolidáció eredményeként kialakult szisztémát már nem fasisztának minősítette, hanem „csak” a „fasizmus felé tendáló, autoritatív diktatórikus rendszernek”.108 Ehhez képest nyilvánította a Gömbös-kormány politikáját „a totális fasiszta rendszer kiépítésére” tett kísérletnek.109 De nem a dimitrovi definíció szellemében. Ránki szerint Gömböst „a birtokosok s a katonatisztek hozták felszínre”, és elsősorban „a tisztikar és a kispolgárság körében élvezett nagy népszerűsége folytán” látszott alkalmasnak arra, hogy a válság okozta zilált társadalmi és politikai helyzetben rendet teremtsen. Értékelése szerint a nagybirtok és a nagytőke „egyes körei” nem támogatták Gömbös törekvéseit, hanem „bizonyos fenntartásokkal éltek”
politikájával szemben.110 Mindez egyértelmű jele volt annak, hogy Ránki az újabb alapkutatások eredményeire támaszkodva, azok alapján a kormány politikájának egyes fontosabb intézkedéseit, a kormánypárt átszervezésének fő elemeit, a politikai pártok helyzetét és Gömbös velük kapcsolatos taktikáját stb. is áttekintve ― a néhány tovább élő, torzító sztereotípia ellenére ― a ’30-as évek valóságát árnyaltabban értékelte. De nem csak a kormánypolitikáról alkotott véleményt. Annak mintegy
107 Magyarország története I–II. Főszerk.: Molnár Erik. Szerk.: Pamlényi Ervin és Székely György.
Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1964.; 2. részben átdolgozott és bővített kiadás, 1967. A továbbiakban a 2. kiadásra hivatkozunk.
108 Magyarország története I–II. 1967… i. m. II. 384.
109 Magyarország története I–II. 1967… i. m. II. 408.
110 Magyarország története I–II. 1967… i. m. II. 406. és 409.
felvezetéseként néhány mondatban vázlatosan utalt a miniszterelnök addigi politikai pályájának és személyiségének néhány vonására is. Gömböst olyan politikusként írta le, aki a „szervezéshez értett valamit, bár a politikai intrikákhoz többet”, akinek
„műveletlensége közismert volt”, s aki „a mások által megírt szövegek demagóg frázisait nagy hangon hatásosan tudta elmondani”.111 Ez a kép még évtizedekig befolyásolta a Gömbösről alkotott véleményeket a szakirodalomban is. Ránki elemzése ― korlátai ellenére ― azzal hozott alapvető változást, hogy a hatvanas évek új lehetőségeit kihasználva nem politikai érdekek és azokkal összefüggő ideológiai megfontolások vezérelték, hanem a valóság feltárásának igénye, s ennek megfelelően munkájában nagyobb hangsúlyt kaptak, erősebben érvényesültek a szakmai szempontok a politikaiak rovására.
Ehhez képest visszalépést jelentett Kónya Sándor 1968-ban megjelent könyvének szemlélete. Az 1945 után elsőként született alapos munka nem biográfia, hanem a Gömbös-kormány időszakának monografikus feldolgozása.112 Szerzője csak röviden, alapos forrásfeltárás nélkül utalt Gömbös életpályájára, 1932 előtti politikai tevékenységére és személyiségének alakulására – részben a korábbi sztereotípiákat ismételve. Tömör összefoglalója szerint Gömbös „a félművelt katonatiszt-politikus típusa, aki nem rendelkezett átgondolt politikai koncepcióval, csak a politikai taktika fogásait sajátította el. A tömegeket megvetette, a munkásmozgalmat gyűlölte, az arisztokráciát és a nagyburzsoáziát lenézte, de irigyelte, és a pozíció, a karrier érdekében készségesen kiszolgálta.”113 Politikai intézkedései mögött nem tényleges szándékot látott, ígéreteit üres demagógiának, a dolgozó osztályok megtévesztésére irányuló törekvésnek ítélte. Kónya Gömbösről alkotott képét az is befolyásolta, hogy gondolkodásában még a hatvanas évek végén is tovább élt a Horthy-korszak korábbi megítélése. Ez indíthatta arra, hogy Bethlenről és köréről mint „az ellenforradalmi fasiszta rendszer konzervatív módszerekhez ragaszkodó vezető csoportjáról”
szóljon, amellyel szemben törekedett Gömbös a „totális fasiszta diktatúra megteremtésére”.114 Az ötvenes évek szemléletétől való eltávolodását elsősorban az jelezte, hogy a miniszterelnök által megvalósítani tervezett rendszert immár nem a
111 Magyarország története I–II. 1967… i. m. II. 406.
112 Kónya Sándor: Gömbös kísérlete totális fasiszta diktatúra megteremtésére. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968.
113 Kónya S: Gömbös kísérlete… i. m. 29–30. Idézet: 29.
114 Kónya S: Gömbös kísérlete… i. m. 193.
nagytőke és a nagybirtok legreakciósabb, legsovinisztább elemeinek diktatúrájaként értelmezte. Bázisát a kispolgárságban és a társadalom lumpen elemeiben látta, s a hagyományos uralkodó rétegek elfordulását ― az eredetileg általuk is támogatott ― Gömböstől épp a kormányfő parasztságnak és a kispolgárságnak tett és az ő érdekeiket veszélyeztető ígéreteivel, illetve intézkedéseivel magyarázta. Nyíltan fogalmazta meg Gömbös felelősségét a halálát követő években bekövetkezett fejleményekért: „…Gömbös négyéves miniszterelnöksége alatt az ország belpolitikailag továbblépett a nyílt fasiszta diktatúra felé, külpolitikailag megalapozódott az a katasztrófapolitika, amely Magyarországnak a második világháborúban betöltött szégyenteljes szerepéhez vezetett.”115 Mindezzel együtt Kónya könyve új és fontos eleme volt a korabeli történeti irodalomnak az addig csak vázlatos utalásokat tartalmazó „Gömbös-irodalomhoz” képest. Mindenekelőtt azzal, hogy alapkutatásokra építve először adott részletes és ― a szemléleti korlátok ellenére ― egyes elemeit tekintve ma is használható képet, illetve mutatott rá fontos és új összefüggésekre Gömbös hatalomra jutásának körülményeiről, miniszterelnöki tevékenységét befolyásoló hatalmi helyzetéről, a kormány politikájának számos részletéről, a kormánypárt átszervezéséről stb. Ezzel részben meg is alapozta a későbbi Gömbös-kutatást.
Az ún. „tízkötetes” Magyarország története 8. (de elsőként megjelent) kötetének116 a Gömbös-kormány időszakát bemutató alfejezetében117 a szerző, Kónya Sándor lényegében monográfiájának rövid összegzését adta. Ahhoz hasonlóan már a fejezet címével is jelezte véleményét a négyéves kormányzati időszakról, bár egy szó, a „fasiszta” jelző elhagyása kevésbé szigorú ítéletet sejtetett, mint könyvének címe. Részletesebben kifejtett értékeléseinek egyes elemei is finomodtak a nyolc évvel korábbiakhoz képest, a nélkül azonban, hogy alapkoncepciója változott volna. A kisebb módosulások ― a történettudományban tapasztalt változásokon túl ― bizonyára a kötet főszerkesztője, Ránki György szemléletének hatását is jelzik.
115 Kónya S: Gömbös kísérlete… i. m. 196.
116 Magyarország története 8. 1918–1919, 1919–1945. Főszerk.: Ránki György. Szerk: Siklós András, Tilkovszky Loránt. Akadémiai Kiadó, Bp. 1976.
117 Kísérlet a totális diktatúra Magyarországi kiépítésére. Magyarország története 8. i. m. 674–728.
Jelentősebb változásra a Kádár-rezsim 1980-as években felerősödő liberalizációja adott lehetőséget. Az 1985-ben megjelent új összefoglaló munka118 Pritz Pál által jegyzett fejezete119 tömörsége ellenére is jóval árnyaltabb és reálisabb képet fest a Gömbös-kormány időszakáról és a miniszterelnök politikájáról. Pritz saját és mások (mindenekelőtt Kónya) alapkutatásaira alapozva, a nemzetközi viszonyok, a külpolitikai feltételek és az ország belső helyzetének, társadalmi-politikai viszonyainak összefüggésrendszerében tárgyszerűen értékelte a miniszterelnök politikáját és teljesítményét, tárta fel annak okait és gyökereit. A legfontosabb elemek ily módon történő vizsgálata alapján jutott arra a következtetésre, hogy Gömbös egy új társadalmi és politikai rendszer kiépítésére törekedett. Megfogalmazásaiból szinte teljesen elmaradtak az erre vonatkozóan korábban megszokott ― sokáig vulgármarxista hatásokat őrző ― jelzők. Pritz szövegében Gömbössel kapcsolatban szó sincs „fasiszta diktatúráról” vagy Gömbös
„műveletlenségéről”. Megállapításainak többsége ma is megállja helyét.
A rendszerváltás hatását már az is jelzi, hogy bő másfél évtized alatt tíz jelentős összefoglaló munka készült Magyarország 20. századi történetéről, illetve annak két világháború közötti szakaszáról, amelyek közül hat több kiadásban is megjelent.120 Ennél fontosabb, hogy az egyes szerzők álláspontja nem mindenben egyezett, esetenként markánsnak nevezhető eltérések is felfedezhetők. Meghatározó
118 Magyarország a XX. században. Szerk.: Balogh Sándor. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1985.
119 Gömbös kísérlete egy fehér radikális Magyarország megteremtésére. Uo. 174–189.
120 A bibliográfiai adatok végén látható oldalszámok a Gömbös-kormány időszakát tárgyaló részeket jelzik. L.
Nagy Zsuzsa: Magyarország története 1918–1945. Egyetemi jegyzet. Multiplex Média Debrecen, Debrecen, 1991., 2. bővített kiadás, 1995. 136–145.; Salamon Konrád: Magyar történelem 1914–1990.
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993. (További kiadások: 1995, 1998); Salamon Konrád: Ez volt a magyar 20. század. Auktor Könyvkiadó, Budapest, 2008.; Barta Róbert – Püski Levente: A Horthy-redszer. In Magyarország a XX. században. I. kötet Politika és társadalom, hadtörténet, jogalkotás. Főszerk.:
Kollega Tarsoly István. Babits Kiadó, Szekszárd, 1996. 49–139. (A Gömbös-kormány időszakát tárgyaló rész Püski Levente munkája – 80–94.); 20. századi magyar történelem 1900–1994. Egyetemi tankönyv. Második, bővített kiadás. Szerk.: Pölöskei Ferenc – Gergely Jenő – Izsák Lajos. Korona Kiadó, Budapest, 1997. 192–202. (A fejezet szerzője Gergely Jenő.); Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában (1919–1945). Csokonai Kiadó, Debrecen,1998. 2. bővített kiadás, 20062. 189–212;
Gergely Jenő – Pritz Pál: A trianoni Magyarország 1918–1945. Vince Kiadó, Budapest, 1998. 98–114. (A fejezet szerzője Pritz Pál.); Gergely Jenő – Izsák Lajos: A huszadik század története. Pannonica Kiadó, Budapest, 2000. 74–87. (A fejezet szerzője Gergely Jenő.); Püski Levente: A Horthy-rendszer (1919–1945).
Pannonica Kiadó, Budapest, 2006. (A tematikus szerkezetű munka fejezetenként rövid ismertetéseket tartalmaz a Gömbös-kormány adott kérdésekben hozott intézkedéseiről. A miniszterelnök politikájának tömör, általános jellemzését adja a 269–270. oldalon.) Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században című (Osiris, Budapest, 1999), több kiadásban (2002, 2003, 2004, 2005, 2010) megjelent könyve is tematikus szerkezetben tárgyalja a század magyar történelmét, és csak elszórt utalásokat tartalmaz a Gömbös-kormány, illetve a miniszterelnök politikájáról, anélkül, hogy összefoglaló értékelést adna róla.
jelentősége volt annak, hogy szerzőik a korszak legfelkészültebb szakértői, egyetemi oktatói közül kerültek ki, akik már az 1980-as években is a szakmai kritériumokat érvényesítették munkáikban a politikai elvárások rovására. Ketten ― Gergely Jenő és Pritz Pál ― Gömbös politikai pályájával kapcsolatos alapkutatásokat is folytattak. E relatíve rövid összefoglalások, melyek többsége az egyetemi oktatást és/vagy a nagyközönség érdeklődésének kielégítését szolgálta ― műfajukból és funkciójukból fakadóan ― nem tárgyalták Gömbös politikai pályájának alakulását, legfeljebb az 1918 és 1932 közötti politikai szerepére utaltak az aktuális részekben.121 A szerzők a Gömbös-kormány időszakát tárgyaló fejezetekben értékelték a miniszterelnök politikai nézeteit, ebből fakadó gyakorlatát és annak hatásait. Valamennyi kötetre jellemző, hogy elmaradtak az 1980-as évek közepéig jellemző ideologikus megközelítések és minősítések, amelyek szerint „totális fasiszta diktatúra”
megteremtése volt Gömbös célja. Szerzőik tárgyszerűen ismertették a négyéves kormányzati időszak eseményeit, árnyaltan igyekezvén bemutatni a különböző intézkedések eltérő jellegét és hatásait. A korábbi szakirodalomtól eltérően ― jóllehet kisebb-nagyobb eltérésekkel ― mindannyian pozitívan értékelték a kormány egyes gazdasági, kultúrpolitikai, szociális intézkedéseit, külpolitikai lépéseit. Ugyanígy olvashat a kötetet forgató ― a hiányosságok felemlítése mellett ― Gömbös politikusi erényeiről, például taktikai érzékéről, szervezőkészségéről, kontaktusteremtő képességéről is, ami korábban elképzelhetetlen volt.
Az értékelések ezzel együtt is kritikusak. A témánk szempontjából fontos belpolitikában a hatalmi struktúra átalakítására irányuló törekvéseket ― az ezt szolgáló államjogi reformterveket, a kormánypárt egypártrendszer irányába mutató átszervezését, a képviselőházban, az államapparátusban és a hadseregben végrehajtott személycseréket, a korporációs rendszer kiépítésére tett kísérleteket ― érte bírálat. L. Nagy Zsuzsa ezt az „állami totalitás” megvalósítására és a
„korporációs társadalom” megszervezésére tett kísérletként értékelte. Ormos Mária
„a hivatásrendi szervezetekbe tömörített és egypárt rendszerű államiság kereteibe kényszerített társadalom modelljét” látta benne. Pritz Pál szerint Gömbös az érdekei szerint átszervezett párt segítségével kívánta kialakítani „a totalitárius állami
121 Ormos Mária tárgyalja leginkább Gömbös szerepét egyes korábbi időszakokban, s utal a fontos
121 Ormos Mária tárgyalja leginkább Gömbös szerepét egyes korábbi időszakokban, s utal a fontos