A közös hadügyminisztériumi szolgálat idején, 1917 augusztusában immár tanulmány formájában fejtette ki nézeteit arról, hogy „a magyarság jövőjét csak az önálló magyar nemzeti hadsereg biztosíthatja”. A Die ungarische Armee című dokumentumot magas rangú katonatisztek, volt hadiiskolai tanárai és magyar politikusok között is terjesztette. Alapgondolata az volt, hogy „egy hadsereg csak akkor bír nagyot teljesíteni, ha nemzeti szellemben van nevelve, és ha egy önálló nemzetnek a hadserege”. Szerinte az általa nagyszerűnek tartott közös hadsereg
„egységét mindig veszélyeztette egy egységes, nemzeti gondolatkör hiánya”.258 A dokumentum szövege nem maradt fenn, de a kortársak közül többen ismerték.
Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képviselő Gömbös elleni támadásaira reagálva Udvardy Miklós újságíró, miniszteri tanácsos259 a Szózat hasábjain idézett a birtokába került dokumentumból.260 Révay József pedig részletesen ismertette Gömbös-biográfiájában, mi több fotómásolatot is közölt annak egyik részletéről.261 Az ismertetésekből kitűnik: Gömbös elgondolása szerint262 a Monarchia haderejét két önálló (egy magyar és egy osztrák) hadsereg képezte volna, szintén önálló minisztériumok, illetve vezérkarok irányítása alatt. Ezek csak háború esetén kerülhettek volna a birodalmi szintű hadsereg-főparancsnokság közvetlen rendelkezése alá, de akkor is megőrizve nemzeti jellegüket. Békeidőben a főparancsnokság hatáskörét a vezérkarok kiképzésére, a két hadsereg arányos fejlesztésére, a hadműveleti és anyagi mozgósítás előkészítésére kívánta korlátozni.
Tervei szerint magyar hadsereg alakulatai csak Magyarországon állomásozhattak volna, magyar vezényleti nyelven irányítva. Ennek a haderőnek a katonain túlmenő szerepet is szánt: „Magyarországnak egy nyelvben és jellegben magyar hadseregre van szüksége, hogy a magyarság fölényét és a nemzetiségek asszimilációját biztosítsa.”263 A hadseregre úgy tekintett, mint a nemzetnevelés fontos eszközére.
258 Gömbös Gy: Válogatott… i. m. 31–32.
259 Udvardy 1927-től a Revíziós Liga főtitkára volt.
http://www.komlossy.hu/index.php?op=sze&id=315&PHPSESSID=e6e26c2024f796a3b8c5582 54024a28a (Letöltés: 2013. 08. 31.)
260 Udvardy Miklós: Gömbös memoranduma a nemzeti hadseregről. Szózat 1921. február 19. 2.
261 Révay J.: Gömbös Gyula… i. m. 177–181. Fotómásolat: 179.
262 Érvelésében az osztrák-magyar kiegyezést törvénybe iktató 1867:XII. törvénycikkre is hivatkozott.
263 Udvardy M.: Gömbös memoranduma… i. m.
Annak nemzeti jellegét és a benne rejlő nevelési lehetőségeket azért is fontosnak tartotta, mert így látta kiaknázhatónak a hazaszeretetben rejlő mozgósító erőt minden téren. Egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy a hadsereg az ipari termékek legnagyobb fogyasztójaként az iparfejlesztés ügyét is szolgálhatja. Mindezen túl a kiszolgált katonák sportolási lehetőségeinek biztosítását és az ifjúság gyakorlati képzését is fontosnak tartotta. Ezek a gondolatok, elképzelések nemcsak a hadsereg ügyében eddig is hangoztatott nemzeti elkötelezettségét jelezték, hanem azt is, hogy immár a társadalom ― avagy, ekkori következetes szóhasználata szerint: a nemzet ― egészének helyzetére is tekintettel volt. Annak egyéb jellemzői: gazdasága, nemzetiségi viszonyai, a különböző társadalmi rétegek ― mindenekelőtt a hadsereg sorállományában is legnagyobb arányban képviselt ― parasztság szociális problémái is látókörébe kerültek.
Az 1867 óta vitatott kérdés nem csak Gömböst foglalkoztatta. A magyarországi politikai életben és a tisztikarban is megfogalmazódtak hasonló vélemények. Ha nem is az e körül zajló viták miatt, hanem a hadseregen belül érzékelhető és a katonai sikereket veszélyeztető feszültségek hatására, az új uralkodó, IV. Károly is fontosnak tartotta annak megoldását, de a háború után. 1917 decemberétől 1918. szeptember közepéig (tehát majdnem a háború végéig) koronatanácson, „tábornagyi tanácskozáson” és más fórumokon tárgyalták a magyar hadsereg létesítésének lehetőségeit és módozatait. Sikertelenül. Döntés nem született – elsősorban a vezető tisztek (köztük magyarok) ellenállása és Károly óvatossága miatt.264 A vereség és a Monarchia felbomlása után pedig aktualitását vesztette a probléma.
Nyilván nem a beosztott vezérkari százados kezdeményezésére tárgyalták a kérdést a legfelső szinten. Azt azonban jelezte, hogy Gömbös érzékenyen reagált a birodalomban és azon belül Magyarországon, a frontokon és a hátországban zajló folyamatokra. S a tény, hogy a kérdésben nem született döntés, tovább erősítette benne a változtatás igényét. Annál is inkább, mert a minisztériumokban, illetve Erdélyben látottakból azt szűrte le: a császári udvar és az osztrák hadvezetés tudatosan korlátozza a magyar érdekek érvényesítését mind a haderő szervezésében, mind a háborús célok meghatározásában és az ezeket szolgáló stratégia, a hadműveletek kidolgozásában. Ennek biztosítása érdekében az ország
264 Pollmann F.: Trianon felé… i. m. 24–31.
tehervállalásának arányával összevetve elenyésző szerepet adtak, csekély döntési lehetőséget biztosítottak a magyar tiszteknek a hadsereg irányításában. A bécsi Kriegsministeriumban szolgáló tisztek csupán 18%-a volt magyar állampolgár, s néhány kivételtől eltekintve ők is alacsonyabb beosztásokban szolgáltak.265 Mi több, a Landwehr egységeinek és a közös hadsereg nem magyar alakulatainak katonái sem mutattak megértést a magyar lakossággal szemben.266
Gömbös aktivitása 1918-ban felerősödött, s figyelme ― a hadsereg bomlási jeleit és a fronthelyzet kedvezőtlen alakulását látva ― újabb kérdésekre is kiterjedt. 1917-ben és még inkább 1918-ban ugyanis egyre riasztóbb hírek érkeztek a hadsereg felső vezetéséhez az egyes hadtestek fegyelméről, harci moráljáról. A parancsok teljesítésének megatagadása, szökések, lázadások jelezték a probléma súlyát.
Gömbösnek nem lehettek olyan közvetlen élményei az alakulatok belső helyzetéről és a bomlás jelenségeiről, mint a csapattiszteknek. Ő viszont a pótlásügyi főnökségen értesülhetett valamennyi front helyzetéről, a különböző alakulatoknál történt rendkívüli eseményekről. Mindez az okok átgondolására, a helyzet értékelésére és az általa szükségesnek vélt teendők megfogalmazására sarkallta.
Egy 1918 nyári esemény is befolyásolhatta Gömbös politikai nézeteinek alakulását. A minisztérium előadóként delegálta az ellenséges propaganda elhárításával foglalkozó hivatal által szervezett tiszti tanfolyamra, amelyen arról tartott előadást, hogyan viselheti el a katona a front megpróbáltatásait. Túl azon, hogy a delegálás ténye elismerést jelentett Gömbös számára, a tanfolyamon fontos ismereteket is szerezhetett számos kérdésben: például Max Weber szocializmusról és másoknak az háború utáni ipari és társadalmi újjáépítésről, a műtrágyázás hasznáról, a rokkantgondozásról, az újságolvasás technikájáról (stb.) tartott előadásaiból.267
A válságjelenségekkel kapcsolatos nézeteit, javaslatait 1918 szeptemberében (Die Juden in Ungarn – A zsidók Magyarországon) és októberében (Was ist zu tun? – Mi a teendő?) írt két újabb német nyelvű memorandumban268 és utólag,
265 Gömbös Gy.: Válogatott… i. m. 30–31.
266 Gömbös Gy.: Válogatott… i. m. 31.
267 Mark Cornwall: Morale and patriotism in the Austro–Hungarien army, 1914–1918. In John Horne (ed.) State, society and mobilization in Europe during the First World War. Cambridge Univ. Press, Cambridge, 2002. 186. Egry Gábornak tartozom köszönettel az értékes adatért.
268 Ezek szintén nem maradtak fenn.
ban készített, 1920-ban megjelent „feljegyzéseiben” fogalmazta meg. Ez utóbbi 1919.
tavaszi, bécsi emigrációja során közölt cikkeket is tartalmaz.269
Vallomása szerint, akkor már nem érezte magát a Monarchia vezérkari tisztjének. „Az a mostohaság, amellyel Magyarországgal bántak, kiváltotta belőlem a gyűlöletet minden ellen, ami közös volt.”270
Mindenekelőtt a frontbomlással és az ezt követő háborús vereséggel kapcsolatos kérdésekre keresett választ. Téziseit így foglalta össze:
„Ha a front bomlásáról és az evvel kapcsolatos magyar hadsereg kérdésével foglalkozom, mindig úgy látom, hogy a bűnök és hibák valamint a rövidlátás szerencsétlen láncolatával állok szemben.
Szerintem bűnös a volt cs. és kir.271 hadsereg-főparancsnokság, mert eltekintve egyéb hibáitól a hadászat és harcászat terén, a magyar kormány kérésének, hogy védje meg az ország határait, nem tett eleget, hibás volt Wekerle272 kormánya, mert a főparancsnokság ezen, Magyarország határait veszélyeztető magatartásával szemben nem talált elég erélyt ahhoz, hogy a király útján kikényszerítse a megfelelő intézkedéseket, hibás volt a honvédelmi miniszter, mert a főparancsnokság és Wekerle közti vitában nem állott teljes erővel a miniszterelnök mellé.
Hibás volt azért is, mert nem volt benne elég kezdeményezés oly irányban, hogy október elején, a bolgár haderő összeomlása után a Magyarországon elhelyezett cs. és kir. póttestek felett is átvegye a legfőbb parancsnokságot, és Magyarország katonai függetlenségét a
„Hinterlandban”273 azonnal kimondja.
Államférfiaink tehetetlensége, a legfőbb hadvezetőség rosszakarata és a pacifisták, valamint a bolsevikiek bomlasztó tanai bontották meg a front egységét elsőben.”274 A katonai helyzetet még október elején ― hetekkel a bolgárok kiválása,275 a balkáni helyzet kritikusra fordulása után ― is védhetőnek tartotta Magyarország határait. Ennek elmaradását mindenekelőtt azzal magyarázta, hogy az osztrák hadvezetés a birodalmi érdekeket helyezte előtérbe, ezért a magyar egységek
269 Lásd Gömbös Gy.: Válogatott… i. m. 13–44.
270 Gömbös Gy.: Válogatott… i. m. 33.
271 Császári és királyi
272 Wekerle Sándor három alkalommal volt miniszterelnök, Gömbös itt Wekerle háború alatti ― 1917. aug. 20. – 1918. okt. 30. közötti ― kormányzására utal.
273 A hátországban.
274 Gömbös Gy.: A frontbomlás történetéhez. In Gömbös Gy.: Válogatott… i. m. 13. (Eredeti kiemelés)
275 Bulgária, a Monarchia addigi szövetségese 1918. szeptember 25-én kért békét az antanthatalmaktól. A fegyverszünetet szeptember 29-én kötötték meg Szalonikiben.
többségét az olasz fronton vetette harcba, miközben lényegében védtelenül hagyták az ország déli határát Romániával és Szerbiával szemben. Az okokat elsősorban érzelmi és mentális tényezőkben látta. Nem látni jelét annak, hogy a bécsi Kriegsministerium-ban potenciálisan rendelkezésére álló információkat körültekintően elemezve, a háború egészének, illetve a benne résztvevő országok helyzetének, ― azaz az erőviszonyoknak ― alakulását reálisan értékelve mérlegelte volna a lehetőségeket. Helyette azt hangsúlyozta, hogy az elhibázott, mi több, bűnös döntések „egy igazi hadvezér”, egy államférfi hiányára vezethetők vissza. Szerinte ilyen a közös hadseregben nem is születhetett, mert abban „a legmagasztosabb eszme, a nemzeti eszme ápolása el volt tiltva”. Úgy látta: „Aki a nép lelkébe nem lát, az nem tud hadsereget vezetni.” Márpedig az osztrák hadvezetés „a magyar nép és a magyar hadsereg lélektanát nem ismerte”.276
A másik okot a hátország bomlásában és a politikai ellenzék ármánykodásában jelölte meg. Utóbbiak a béke követelésével, pacifista magatartásukkal és nézeteik röplapokon történő terjesztésével nemcsak azt akadályozták meg, hogy az ország társadalma egységesen támogassa a háborús célokat, hanem még a katonai morált is gyengítették a frontokon. Gömbös véleménye szerint a hadvezetés hibái mellett ez okozta azt, hogy egyre többen vágytak haza családjukhoz a lövészárkokból.277 Fel sem merült benne, hogy az évek óta életüket veszélyeztető, sokszor embertelen körülmények között harcoló katonák jelentős részének elege volt a reménytelen hadviselésből – a hátországból érkező röplapok nélkül is. Annál inkább az otthon maradottak sanyarú helyzetéről érkező hírek hatására.278 Látásmódját nyilván befolyásolta, ― ha ennek nem is adott hangot ― a magyar tisztikarban általános, és a társadalom számára is sugallt vélekedés a magyar baka kivételes katonai felkészültségéről, áldozatkészségéről, fegyelméről, a haza és a hadsereg iránti hűségéről, bajtársiasságáról, melyről számos első világháborús memoárban találhatunk megjegyzéseket.279
276 Gömbös Gy.: Válogatott… i. m. 14–17. Idézetek: 14. és 17.
277 Gömbös Gy.: Válogatott… i. m. 19.
278 Lásd Hanák Péter: Népi levelek az első világháborúból. In Uő.: A kert és a műhely. Balassi Kiadó, Budapest, 19992, 157–197.
279 Lásd pl. Kozma Miklós: Egy csapattiszt naplója 1914–1918. Révay Kiadás. H. és é. n.; Vitéz báró Roszner István: Katonák, népek, események. Singer és Wolfner, Budapest, é. n. [1938]
Különösen nagy veszélyforrást látott a zsidóság „bomlasztó hatásában”, mellyel
― szerinte ― „a magyar nép összességét fogják szétzülleszteni”. A Die Juden in Ungarn című „tanulmányának” szövege nem ismert, csak utal rá „feljegyzéseiben”.
Az ott közölt néhány adat azonban jelzi, hogy nézeteinek forrása H. S. Chamberlain 1918 júliusában, a müncheni Deutschlands Erneuerung (Monatsschrift für das deutsche Volk) folyóiratban megjelent Rasse und Nation (Faj és nemzet) cikke, melyre később, egy nemzetgyűlési beszédében tételesen is utalt.280 E momentumok megerősítik fent jelzett feltételezésünket, hogy a Bécsben szerzett információknak és tapasztalatoknak jelentős szerepe volt Gömbös antiszemitizmusának kialakulásában.
Mentális okokra vezette vissza a vezető magyar politikusok, köztük a hadügyminiszter hibáit is. Mindenekelőtt az erélyt és a határozottságot kérte számon tőlük. Szerinte a „hímező-hámozó” Wekerle miniszterelnök „okos, opportunista, kiváló és kiegyező politikus volt, de nem volt cselekvő férfi, és nem volt az a hazafi, ki ösztönszerűen megérezte volna a közeledő katasztrófát, […] ki ha kell, félrerúgja a formákat, és cselekszik, egy magasabb géniusz vezetésére bízva magát”. Az államjogi helyzettel mit sem törődve rótta meg azért, mert nem csapott „a badeni zöld asztalra erélyesen”, s a magyar érdekek érvényesítése érdekében „a királyt nem vezette”.
Ugyanígy mellőzve a realitásokat, Szurmay honvédelmi miniszter szemére vetette, hogy a császári hadvezetés hibáit és a magyar kormány tehetetlenségét látva ― mindkettővel szakítva ― nem vette át „Magyarország felett a parancsnokságot”.281 Nosztalgikus keserűséggel jegyezte meg: „Tisza Istvánnak el kellett hagynia a miniszterelnöki széket abban a pillanatban, amikor talán még erősebb kezekre lett volna szükség.”282
Ezek a megállapítások egy katona megnyilvánulásai, aki az erőben, a katonai eszközöket felvonultató tettekben látja a megoldást – a határok védelme és az ország belső rendjének megóvása érdekében egyaránt. Olyan személyiségé, aki nem a feltételek, lehetőségek alapos ismerete és gondos mérlegelése révén kíván megoldani problémákat, hanem az ösztönökben, a megérzésben, mi több, valamilyen misztikus
„magasabb géniuszban” bízik.
280 Gömbös a numerus clausus törvény vitájában utalt Chamberlain írására. Lásd Gömbös Gy.:
Válogatott… i. m. 68–76. Chamberlain cikke:
http://www.hschamberlain.net/rasse_und_nation/rasse_und_nation.html (Letöltés: 2013. szept. 1.)
281 Gömbös Gy.: Válogatott… i. m. 17–19. Idézetek: 18.
282 Gömbös Gy.: Válogatott… i. m. 34.
A háború kimenetelét azonban nem egy „magasabb géniusz” döntötte el, hanem a nagyon is földi tényezők: katonai és anyagi erőviszonyok. Ezek pedig Németország és szövetségese, az Osztrák-Magyar Monarchia vereségét eredményezték, amin egy beosztott tiszt katonai és politikai természetű kezdeményezései nem változtathattak. Nemcsak a front omlott össze, hanem a Monarchia is szétesett, ami miatt a nemzeti függetlenségért lelkesedő Gömbös nem kesergett. Annál inkább annak következményeit tapasztalva.
A vezérkari tisztnek tehetetlenül kellett látnia, hogy szétesik az állam, melynek hadserege biztosította számára, s immár családjának ― két pici gyermekének és a harmadik terhesség utolsó hónapjában járó feleségének ― is a biztos megélhetést. És a tiszti presztízs emelkedése révén a társadalmi elismerést.
Gömbös Gyula azonban nem volt az az ember, aki tehetetlenül várja sorsát – bármily reménytelennek tűnik is a helyzet. Maga kívánta befolyásolni azt. S nem csak a magáét. 1917–1918-as kezdeményezései jelezték: egyre inkább igényelte, hogy az ország sorsának alakításába is beleszólhasson. E tekintetben sem volt egyedül.
Számos, korosztályához tartozó tiszttársa is hasonlóan gondolkodott – ha helyzetükből fakadóan nem is volt lehetőségük elképzeléseiket Gömböshöz hasonló módon kifejezésre juttatni. Számukra ― mint például a későbbi barát, Kozma Miklós esetében ― maradtak a naplók és emlékiratok.283 Közülük kerültek ki néhány hónap múlva későbbi harcostársai.
Ezt azért is érdemes figyelembe vennünk, mert az általuk rögzített háborús tapasztalatok, abból levont következtetések olyan fontos részleteket is tartalmaztak, amelyeket Gömbös addig nem részletezett különböző megnyilvánulásaiban.
Legfeljebb rövid utalásokban érhetők tetten, más esetekben a sorok között (sőt, mögött) sejlenek fel azokkal kapcsolatos érzései, gondolatai. A tény, hogy néhány hónap vagy egy-két év múlva ezek részletes kifejtőivel száll majd harcba megvalósításukért, azt jelzi: Gömböst is foglalkoztatták hasonló gondolatok. Annál is inkább, mert 1920–1921-ben már maga is nyíltan hangoztatta őket.
Kozma Miklós és Zsilinszky Endre ― Gömböstől eltérően, és saját sebesüléseiktől, szabadságaiktól eltekintve ― az egész háborút a frontokon harcolták végig csapattisztként, közvetlenül érintkezve a közkatonákkal, akiknek többsége
283 Kozma M.: Az összeomlás… i. m. 56.
földművelők közül került ki. Ők is az osztrák hadvezetés hibáiban, sőt „bűneiben” és a hátország társadalmi, politikai feszültségeiben látták a fronton tapasztalt anomáliák okait.284 De több figyelmet szántak az utóbbi momentumnak, azon belül is a parasztság helyzetének. Ez is magyarázza, hogy mindketten élesen vetették fel a társadalomban kialakult ellentmondások és szociális problémák megoldását, s mindezek garanciájaként a politikai rendszer reformját. Mindez azt is jelzi, hogy ők szélesebb műveltségi bázisra támaszkodva, átfogóbban és mélyebben vizsgálták az ország és társadalmának helyzetét, mint Gömbös.
Kozma Miklós (1884–1941), aki ugyan szintén tiszti iskolát végzett hivatásos katonatiszt volt, Gömbösétől alapvetően eltérő családi hátteréből eleve szélesebb körű műveltséggel és érdeklődési körrel indult pályáján. Ormos Mária jellemzése szerint: „A Kozmák meghatározottságukat és életfelfogásukat tekintve inkább sorolhatók a régi kisnemességből kiváló, modernizálódó középosztályhoz, mintsem a süllyedő dzsentrihez. Több nemzedéken át az a vékony társadalmi szál jellemzi útjukat, amely a köznemességből kiindulva részben a katonai, de még inkább az értelmiségi pálya felé halad.” Nagyapja jogot végzett, és országgyűlési képviselő is volt a háború előtt. Fiatalon költészettel, műfordítással és esszéírással is próbálkozott, miként a tábornoki rangig emelkedett hivatásos katonatiszt apa, Kozma Ferenc, alias Bárd Miklós is.285
Kozma egész tiszti generációja véleményét fogalmazta meg:
„Nekünk a múltnak politikája érthetetlen, majdnem gyerekesnek látszó játék, amelynek értelmét annál kevésbé látjuk, mert még valóban megvolt értelmét is elsöpörte ez a világkatasztrófa.
Nekünk ennek a politikának a folytatása nem kell.”
Szerinte szociális felfogásukat is megváltoztatta a háború. Ez a felfogás mondatja vele, hogy „a vagyonmegosztás nem maradhat a régi”. Ha nem is ezt a szót használta, földosztást követelt, azzal a megjegyzéssel: „E kérdésben még a termelési szempontok is másodrendű jelentőséggel kell, hogy bírjanak.” Hasonló változásokat tartott szükségesnek a gazdaság más ágazatiban is – a tőke korlátozását szorgalmazva a „munka javára”, s a nagy vagyonok rovására, a középosztály erősítése érdekében. Hangsúlyozta, hogy ezeket a változtatásokat csak „erős
284 Lásd pl. Kozma M.: Egy csapattiszt… i. m. 529– 534.
285 Ormos M.: Egy magyar médiavezér… i. m. 27–33. Idézet: 32.
kormány tudja rombolás nélkül keresztülvinni”, ezért „reformra szorul az egész parlamentarizmus, mely régi formájában túlélte magát”. Diktatúrára van szükség, írta, „gazdasági, politikai és szociális vonatkozásban egyaránt”.286
Zsilinszky Endre (1886–1944) szintén nemesi és értelmiségi családból származott. Jogot végzett, majd főispáni titkárként szolgált a közigazgatásban. A kolozsvári egyetem hallgatójaként két szemesztert a lipcsei és a heidelbergi egyetemen hallgatott, ahol tanulmányi kirándulások keretében a Krupp-művek üzemszervezéséről és szociálpolitikájáról, valamint Dániába az ottani mezőgazdaságról és szövetkezeti mozgalomról is szerzett tapasztalatokat.
Egyetemista korától írt társadalmi kérdésekkel foglalkozó cikkeket különböző lapokba, köztük a Budapesti Hírlapba is.287 Zsilinszky tehát — tanulmányai, közigazgatási és külföldi tapasztalatai alapján — lényegesen alaposabb ismeretekkel és áttekintéssel rendelkezett gazdasági, társadalmi, államjogi és -igazgatási kérdésekben, mint későbbi harcostársa.
Zsilinszky, aki Ausztriát rothadó szövetségesként emlegetve bírálta a közös haderőt és osztrák tisztjeit, a lövészárok nyugodt óráiban írt munkájában fejtette ki tervét Magyarország megújításáról, átfogó reformjáról. A valamikor 1917 végén készült kézirat elveszett. Részben korabeli ismertetésekből részben saját későbbi interpretációjából ismert azonban három alapelve: „katonás felfogást és állami berendezkedést; faji megújhodást és megerősödést; és szociális szellemet”. Központi kérdésként kezelte a mezőgazdaság reformját, s annak kulcselemeként a parasztság földhöz juttatását, illetve a dán típusú szövetkezeti rendszer kiépítését – mert szerinte a háborúban edződött birtokos parasztság virágoztathatná fel a magyar mezőgazdaságot, s általa az országot.288 Ám ő Kozmánál (és Gömbösnél) is behatóbban foglalkozott a munkáskérdéssel. Az 1906/07-es tanévben folytatott németországi tanulmányai, a Krupp művek szociálpolitikájának megismerése, illetve
286 Kozma M.: Az összeomlás… i. m. 72–76.
287 Pályája korai szakaszáról lásd Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre. 1886–1944. A küldetéses ember.
Szépirodalmi, Budapest, 1992. 14–25., 44–48.; Politikai nézeteinek összefoglalását adja Gyurgyák J.:
Magyar fajvédők… i. m. 131–154. 1918–1932 közötti nézeteinek alakulására lásd Kiss József:
Fajvédelemtől a nemzeti demokráciáig. Bajcsy-Zsilinszky Endre politikai tervei a trianoni Magyarország megújítására (1918–1932). [Doktori értekezés, Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 2007]
http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/79674/7/ertekezes_magyar.pdf (Letöltve: 2013. szeptember 27.)
288 Vigh K.: Bajcsy-Zsilinszky… i. m. 51–52.
dániai útja során szerzett tapasztalatok alapján289 fogalmazta meg véleményét: a magyarországi munkásság helyzete sokkal rosszabb, mint német, angol, francia társaié. Az okokat pediga „magyarországi kapitalizmus levantei szellemé”-ben látta, és a pénzügyet, a nagykereskedelmet és az ipari pozíciókat uraló zsidó tőke önzésével, mohóságával magyarázta mind a parasztság, mind a munkásság kedvezőtlen szociális helyzetét.290
Ezek a gondolatok már nem a háborúról, a hadseregről, hanem az ország háború utáni sorsáról, belső életéről szóltak. A régi, s általuk avíttnak, igazságtalannak ítélt gazdasági és politikai rend radikális átalakítását szorgalmazták.
Ezek a gondolatok már nem a háborúról, a hadseregről, hanem az ország háború utáni sorsáról, belső életéről szóltak. A régi, s általuk avíttnak, igazságtalannak ítélt gazdasági és politikai rend radikális átalakítását szorgalmazták.