A választást szervezkedés előzte meg. A Népköztársaság kormányának politikájával elégedetlen katonatisztek tömörültek előbb baráti közösségbe, melyet később a
„tizenkét kapitány”-ként emlegettek, miként ők magukat is. A Görgey testvérek, György és József, Hardy Kálmán, Igmándy-Hegyessy Géza, Keresztes-Fischer Lajos, Koós Miklós, Kozma Miklós, Magasházy László, Marton Béla, Toókos Gyula, Vetter Antal, s maga Gömbös Gyula. A tiszti állomány fiatalabb, feltörekvő generációjából kerültek ki. A többség 33−36 éves volt 1918 őszén, a legidősebb Magasházy László is csak 39 éves, a legfiatalabb, Marton Béla pedig alig múlt 22. Rajtuk kívül mások is részt vettek e kör találkozóin, akik később is rendre felbukkannak Gömbös környezetében. Így pl. minisztériumi munkatársa, Géher Gyula százados, a MOVE alelnöke, illetve Crouy Péter főhadnagy is, akinek lakásán találkoztak leggyakrabban. Az ő javaslatukra és kezdeményezésükre indult a választáson.
Kozma Miklós javasolta társainak december 12-e után, hogy vonják be Gömbös Gyula vezérkari századost.307 Kezdetben bizalmatlanul fogadták. Nem csak azért, mert nem ismerték. A társaság legtöbb tagja csapattiszt volt, akik körében a háború végén nem voltak népszerűek a vezérkariak. Ezt a bizalmatlanságot az új tagnak az összejöveteleken tanúsított határozott fellépése, kezdeményező magatartása, nacionalista és militarista elveinek hatásos kifejtése oszlatta el. Ezzel érte el jelölését az országos tanács közgyűlést megelőző ülésén is.
Fel kell tennünk a kérdést: Miért Gömböst jelölték maguk közül, hisz a társaságnak voltak nála idősebb (pl. Magasházy, Igmándy-Hegyessy, Hardy) és műveltebb tagjai (mint pl. Kozma vagy Magasházy)? Miként azt is, miért éppen Gömbös Gyulát tartották alkalmasnak a közgyűlés résztvevői a tiszti szervezet elnöki tisztségének betöltésére? Különös tekintettel arra, hogy a nagy tekintélyű tiszttárs Stromfeld Aurél ezredes, a Ludovika Akadémia parancsnoka volt a másik jelölt.
A katonatisztek életét és lehetőségeit egy szigorú hierarchikus rend alapján működő szervezet, a hadsereg határozta meg. Parancsokat hajtottak végre. Csak
307 Kozma M.: Az összeomlás… i. m. 81–88.; Gergely J.: Gömbös 2001, i. m. 54.
katonai kérdésekben, mert a hadseregből korábban kizárták a politikát. 1918–1919 fordulóján azonban ez a szervezet romjaiban hevert. Alakulatainak egy része megszűnt, irányítása pedig meglehetősen ellentmondásosan alakult. November-december folyamán gyors egymásutánban váltották egymást a különböző habitusú miniszterek, akik között épp úgy volt hivatásos tiszt, mint arisztokrata politikus. A két államtitkár ― a szociáldemokrata Böhm Vilmos, illetve a Károlyi-párti, keresztény elveket valló Friedrich István ― politikai és katonai kérdésekben egyaránt eltérő álláspontot képviselt, s ennek megfelelően más-más utasításokat adott. A főként altiszteket és közkatonákat tömörítő, szociáldemokrata vezetésű katonatanács pedig belülről bomlasztotta a hadsereget. Egyrészt azzal, hogy a megszokott rendet felszámolva, „demokratizálni” akarta, s ezzel megkérdőjelezte a tisztek korlátlan hatalmát. Másrészt „osztályhadsereggé” akarta átformálni, a radikálisan megváltozott, s a tisztikar óriási többségétől idegen eszmeiségű hatalom eszközévé tenni. Ebben az ellentmondásos szituációban kellett tájékozódnia az egyértelmű helyzetekhez szokott tiszteknek. Ráadásul úgy, hogy bizonytalan volt a hadsereg, s ezzel az ő állásuk, a családjuk megélhetését biztosító jövedelmük sorsa is. Saját pozíciójuk feletteseinek döntésein múlt, ezért sokan érezték úgy: kénytelenek kivárni, vagy alkalmazkodni, egyik vagy másik erőközponthoz igazodni – akár elveik feladása árán is.
Az elbizonytalanodás legfőbb oka talán éppen ez volt. A háborús összeomlás okozta sokkból épp csak felocsúdott katonák ismeretlen világba kerültek. Új helyzetükben kikerülhetetlen volt számukra a politika, melytől addig eltiltották őket a törvények. A pártok vetélkedésében, viaskodásában történő eligazodásra nem voltak felkészülve. Az ő fegyverük a puska volt – nem a szó. Harci szituációkban látható ellenséggel kellett szembeszállniuk – nem rejtőzködő tömegekkel. Mindez másféle gondolkodást, másféle mentalitást követelt, mint amire a hadseregben szocializálódtak.
Nem csak a szociáldemokrata politikus, Böhm látta úgy: „a monarchikus és kasztszellemben nevelt katonatisztek a kétségbeesés tehetetlenségével vergődtek jobbra-balra.”308 Sokan közülük hasonlóan ítélték meg a helyzetet, még ha más
308 Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében. Októberi forradalom. Proletárdiktatura. Ellenforradalom.
(Hasonmás kiadás) Gondolat, h. n. 1990. 185.
érdekek és szempontok alapján tették is azt. A MOVE alakuló gyűlésének jegyzőkönyve alapján állapította meg Kozma Miklós, hogy „micsoda szörnyű keveredése volt a tisztikarban eszméknek, ideáknak és felfogásoknak s hogy még az sem mindig tudta mit csinál, aki jót akart”.309
A katona egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen parancsra várt. Olyanra, mely eszményeiknek megfelelő célok megvalósítását várja el tőlük. Olyan személyre, aki átlátja a bonyolult helyzetet, tud megoldást találni a kritikus szituációkban, képes mozgósító erővel szólni hozzájuk, határozott, és van bátorsága akár saját biztonságát is veszélyeztetve kiállni közös, van annak hitt igazukért. Ám az adott szituációban hónapokig nem láttak ilyen személyt.
A szervezkedő tiszti kör tagjaira természetesen nem ez volt a jellemző, amit épp szervezkedésükkel bizonyítottak. Az emlékezések alapján azonban úgy tűnik, közülük sem emelkedett ki olyan személyiség, aki ― az irányító szerep megszerzésére törekedve, s erre való alkalmasságát bizonyítva ― vitathatatlan vezetőjévé vált a csoportnak.
Gömbös Gyula ilyen személyiség volt. Vezetni akart, és rendelkezett is olyan képességekkel, amelyek alkalmassá tették rá. Azokat az eszméket vallotta, melyek általánosan érvényesültek a tisztikar nagy részében – legalábbis a honvédségében.
Tervezeteivel bizonyította helyzetfelismerő és programadó képességét –, ha másutt nem is, abban a szűk szervezkedő körben bizonyosan, amelynek tagja lett. Vakmerő kiállásáról pedig tömegek, köztük jelentős számú tiszt előtt tett tanúságot december 12-én, a Honvédelmi Minisztérium épületének erkélyén.
De meghatározó módon befolyásolta azt maga Gömbös is. Mindenekelőtt a gyűlésen elhangzott beszédével.
„Mélyen tisztelt közgyűlés!
Bár az alapszabályok értelmében a politika az egylet keretén belül tilos, engedjék meg, hogy mégis politikáról beszéljek.
Általában osztom nézetüket, hogy a katona ne politizáljon. A jelenlegi válságos helyzetre való tekintettel azonban, mikor az ország sorsa dől el, azt hiszem, mindnyájunknak kötelessége, hogy a politikai passzivitásunkból kilépjünk, és aktivitásba menjünk át.
Mélyen tisztelt uraim!
309 Kozma M.: Az összeomlás… i. m. 86.
Nem pártpolitikáról van szó; arról van szó, hogy a nacionális és az internacionális világnézetek közti harcban a MOVE milyen álláspontra helyezkedjék.
Mélyen tisztelt uraim!
Eltekintve attól, hogy a nemzeti eszmék imádásában nevelkedtünk, és eltekintve attól, hogy csak egy nagy és nemzeti Magyarországért tudunk lelkesedni, reálpolitikai okokból is a nacionális világnézet mellett kell döntenünk.
Nézzünk körül: a csehek, a lengyelek, ukránok, románok, jugoszlávok és német-osztrákok most kezdik nemzeti létük igaz alapját elhelyezni, és mi internacionálisak legyünk?
Mélyen tisztelt uraim! Az Isten is azért teremtett egymástól különböző nemzeteket, hogy ezek egymással versenyezve, a verseny útján haladjanak. Nem-e [sic!] istenkísértés tehát, hogy a természet e nagy alkotásával szemben gyarló emberek „az Internacionálé” jelszóval kívánják a harcot fölvenni.
Az »Internacionálé« a hazátlanok jelszava, és jaj annak a nemzetnek, mely e jelszót követi.
Magyar és székely testvéreim! Mielőtt a vörös zászlóval jelzett, látszólag sima útra léptek, álljatok meg, és gondolkozzatok! Vegyétek észre, hogy a piros-fehér-zöld lobogó sárba van tiporva és lássátok, hogy bérceinken idegen nemzetek zászlói lengenek! Tudjátok meg, hogy az egész világ nem vesz minket semminek, csak azért, mert mindenkitől inkább, csak tőlünk nem várta azt, hogy önmagunkat nemzeti mivoltunkban megtagadjuk.
Mélyen tisztelt uraim! A magyar népköztársaság elnöke, Károlyi Mihály gróf azt mondta:
»Finis Hungariae« ― ezt is csak azért mondhatta, mert a vörös szín vakító fényétől nem látta a nemzeti erkölcs és hazafiúi reménység zöld színét.
Ha Magyarország magyar marad, sohasem fog elveszni!
Mélyen tisztelt uraim! Úgy érzem, hogy egy nézeten vagyok Önökkel, midőn azt mondom, nekünk csak egy utunk lehet, a nemzeti eszme diadalának útja. A »MOVE« útja az legyen! A
»MOVE« támogassa mindazon politikai pártokat, kik ezen az úton kívánnak haladni, és meg vagyok győződve, hogy ezen állásfoglalás által új erőt merítenek, nehéz, de biztos sikert eredményező munkájukhoz. Reméljük, hogy ezentúl a kormány is ― nagy hivatásának megfelelő határozottsággal ― a nemzeti eszmék megvalósítását fogja szorgalmazni.
Ha a kormánynak eddig nem sikerült pozitív eredményt felmutatni, ennek fő oka csak az lehet, hogy a kormányzást nacionális és internacionális eszmék összekapcsolásával kísérelték meg. Ez nem volt korszerű. A jelen viszonyok közt csak egy irány ― a nemzeti ― vezet célhoz.”310
Hatásos beszéd volt. Érzelmekre ható, mozgósító erejű mondatok sora. Aligha kétséges, hogy szíven ütötte a hallgatóságot. Mindenekelőtt azért, mert a jelen lévő
310 Gömbös Gy.: Egy magyar vezérkari… i. m. 27–29. A beszéd szövegét később Gömbös felolvasta a Nemzetgyűlésben, és naplójában ― lehet, hogy utólagos betoldásként ― közölte Kozma is (Az összeomlás… i. m. 110–111.).
tisztek többségének érzéseit szólaltatta meg, nemzeti érzületükre ― s külön kiemelve egy részük székely öntudatára ― apellált. A belpolitikai viszonyok vázolására épülő érvelést alátámasztotta a kortársak által már ekkor átélt, az ország területi épségét veszélyeztető nemzetközi eseményekkel, s más nemzetek ― általa hatásosnak ítélt ― nemzeti alapú politizálásának sikerével. Ráadásul a rövid, világos parancsokhoz szokott katonáknak tetsző, tömör, lényegre törő szöveg volt. Olyan, amely azt sugallta, hogy az előttük álló tiszttárs világosan látja a helyzetet és a lehetséges megoldásokat, aki határozottan tud állást foglalni és dönteni kritikus helyzetekben, s egyúttal közérthetően tudja megfogalmazni az ő érzéseiket, törekvéseiket is. Gömbös itt, a Gólyavárban csillogtatta meg először nagyobb nyilvánosság előtt szónoki képességeit.
Gömbös szavainak ezen túlmenő jelentősége is volt. Nyíltan politikai állásfoglalásra, a politikai életben való részvételre szólította fel a tiszteket. Lényegében azt kezdeményezte, hogy az addig érdekképviseleti szervként működő MOVE ― „Bár az alapszabályok értelmében a politika az egylet keretén belül tilos…” ― egy politikai irány mellett foglaljon állást, s annak érvényesítése érdekében fejtsen ki aktivitást a
„nemzeti politikát folytató pártok” támogatása révén.311 Ennek adott hangsúlyt a beszédét követően előterjesztett határozati javaslatával, melyben javasolta, hogy a MOVE elnöksége a „nemzeti alapon álló politikai […] pártok és egyesületek vezetőségével mielőbb lépjen érintkezésbe”.312 Különös hangsúlyt ad a kezdeményezésnek az, hogy egy nappal a Berinkey-kormány megalakulása után hangzott el. A kormányátalakítás pedig egyértelműen a szociáldemokrata párt megerősödését, a polgári elemek ― elsősorban Károlyi Mihály híveinek ― háttérbe szorítását (vonulását) jelezte. Miközben sorra alakultak új, „nemzeti alapon álló”
ellenzéki pártok, vagy kezdődött meg szervezésük. Mindez ― a beszédben és a határozati javaslatban kinyilvánított lojalitás ellenére ― a kormányzattal történő szembenállást sugallt. A gyűlésen jelen lévő Zsilinszky Endre emlékezése igazolja, hogy a tett bátor voltát a hallgatóság egy része is érzékelte: „Gömbös olyan vakmerően beszélt a MOVE-gyűlésen, amilyenre Szegedig senki sem vett bátorságot.”313
311 Dósáné: A MOVE… i. m. 44–45.
312 Idézi Gergely J.: Gömbös 2001, i. m. 57.
313 Zsilinszky Endre: Gömbös – Szilágyi. Szózat, 1920. augusztus 18. Idézi: Dósáné: A MOVE…
i. m. 45.
A hatásos szónoklat persze önmagában nem volt elég. Megválasztásában is jelentős szerepe volt a hozzá hasonló elveket valló szűk baráti kör konspirációjának és agitációjának. A csoport tagjai mind a jelölőgyűlésen, mind a közgyűlésen szétszórtan helyezkedtek el a teremben, s közbeszólásokkal, a környezetükben ülők győzködésével igyekeztek kedvezően alakítani a hangulatot és a szavazást. A kimenetelt az incidens is befolyásolta, mellyel baloldali szociáldemokrata és kommunista aktivisták igyekeztek megzavarni az ülést.314
Végeredményben egyfajta találkozás volt ez a választás. Egy egzisztenciájában megroppant, céljait, ideáljait veszni látó, elbizonytalanodott, vezetőre váró társadalmi csoport és egy vezető szerepre törő, jó szervezőképességgel rendelkező, ambícióktól fűtött fiatalember egymásra találása.
És radikális fordulat Gömbös életében. Először lett elsőszámú vezetője egy szervezetnek, s kapta meg a lehetőséget, hogy saját képére formálja, céljai elérésének eszközév tegye azt. De kifejezte egy kör bizalmát is iránta, ami komoly felelősséget rótt rá. Ez a felelősség azonban nem bénította meg. Ellenkezőleg, új energiákat adott neki.
1919. január 19-én este még azt bizonyította, tud bánni a szavakkal, s velük hatást gyakorolni másokra. Néhány óra múlva azonban már ismét kiváló szervezőkészségéről tett tanúságot. Ezt ugyan ismerték a hadsereg különböző alakulatai, illetve irányítói, most azonban egy politikai célokat társadalmi egyesület működtetéséről volt szó. Társaival már másnap reggel hozzálátott a MOVE gyökeres átalakításához. Módosították szervezeti felépítését, s új személyek kerültek az egyes részlegek élésre. Hamarosan megkezdték a vidéki központok kiépítését, melyben támaszkodtak Gömbös decemberi tervére is. Az új elnök a szervezőmunkát, az operatív irányítást az ügyvezető igazgatói tisztet a legfiatalabb „kapitányra” bízta.
Arra a 23 éves Marton Bélára,315 aki 12 év múlva majd a kormánypárt országos ügyvezető főtitkáraként lesz a miniszterelnök egyik legfőbb bizalmasa és segítője politikai céljai megvalósításában. A választás előkészítése és a MOVE keretében végzett munka során tett szert újabb harcostársakra, barátokra, akik hosszabb-rövidebb ideig fontos szerepet töltöttek be későbbi pályafutása során. Mindenekelőtt
314 Kozma M.: Az összeomlás… i. m. 108–111.; A határban a halál kaszál… Fejezetek Prónay Pál naplójából. Kossuth Kiadó, Budapest, 1963. 58–59.
315 Országgyűlési Almanach az 1935-1940. évi Országgyűlésről. Szerk.: Haeffler I., Budapest, 1935. 318.
Zsilinszky Endrével, a hamarosan kibontakozó fejvédő mozgalom egyik meghatározó alakjával.316
A MOVE a választást követően heves támadások kereszttüzébe került. A szociáldemokrata Népszava szerint a közgyűlés résztvevői „végre levetették az álarcot és egészen nyíltan kifejezést adtak reakciós, ellenforradalmi hajlandóságuknak”.317 Különösen a Katonatanács volt aktív ezekben a politikai attakokban. Célponttá vált maga Gömbös is. Nem alaptalanul, hisz a megkezdett szervezőmunka végső soron a fennálló hatalmi rendszer aláásását szolgálta.
Mindenekelőtt a hadsereg átalakítását kívánták elérni, hogy az nemzeti hadsereg legyen és ne „osztályhadsereg”. A hatóságok megfigyelték a szervezet és vezetőinek működését. Februárban házkutatást tartottak a MOVE székházában és Gömbös lakásán is, s felfüggesztették központjuk működését. Gömbös, a szervezet zavartalanabb működése érdekében hiába tett hűségnyilatkozatokat, s biztosította levélben Böhm Vilmos hadügyminisztert, hogy „az egylet minden tagja […] teljes bizalommal fogja a néphadsereget és a Független Magyar Népköztársaságot szolgálni”. Az ekkor már szociáldemokrata dominanciájú kormány egyre inkább két tűz közé került. Jobbról az újonnan szerveződő ellenéki pártok és egyesületek, balról az egyre nagyobb befolyásra szert tevő Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) veszélyeztette hatalmát. Ezért döntött a két legaktívabb és legveszélyesebbnek tartott szervezet a MOVE és a KMP betiltásáról, vezetőinek internálásáról, illetve bebörtönzéséről. Ez Gömböst is sújtotta volna, aki ―Bethlen István tanácsára ― Bécsbe utazott.318