Mindenesetre a Bécstől Bécsig tartó kacskaringós út, a háború végétől Szegedről történt kiutasításáig eltelt szűk, ám annál fordulatosabb esztendő élményei és tapasztalatai több vonatkozásban megerősítették, új elemekkel is gazdagították Gömbös politikai nézeteit, illetve habitusát.
Jóllehet, ― az ottani ABC katonai ügyekért felelős szakaelőadójaként, majd hadügyi államtitkárként ― Szegeden is elsősorban katonai természetű ügyekkel volt elfoglalva, a katonatiszt immár a közigazgatás irányításával, egy város életének rendészeti kérdéseivel is megismerkedhetett. Erre nyílott lehetőséget részvétele az
352 Gömbös Gy.: Egy magyar vezérkari… i. m. 55–58.; Kelemen B.: Adatok… i. m. 398–401.; Bokor P.:
Szegedországtól… i. m.
353 Shvoy K. titkos naplója… i. m. 52.
354 Anton Lehár: Erinnerungen. Gegen Revolution und Restaurationsversuche in Ungarn 1918–1921.
Oldenburg Verlag, München, 1973. 88–90.
ABC végrehajtó bizottságának ülésein és az olyan tapasztalt közigazgatási szakemberekkel való folyamatos együttműködés, mint Kelemen Béla főispán és Bokor Pál helyettes polgármester. Már 1918–1919 fordulójának hónapjaiban, Budapesten is bőséggel találkozhatott a különböző társadalmi csoportok és politikai erők csatározásaival, azok „kezelésében” azonban először Szegeden vehetett részt – részben hivatalból, részben ismét öntevékenyen. A szegedi ellenforradalmi kormányokban viselt funkciója révén, üléseinek állandó résztvevőjeként kaphatott betekintést egy, az állam irányítására vállalkozó szerv munkájának tartalmi kérdéseiről és adminisztratív elemeiről. Ugyanitt tapasztalhatta meg ― részbe önnön sorsát is befolyásoló módon ―, miként küzdenek saját felfogásuk érvényesítésért egy szervezeten belül az elvileg azonos célért küzdő különböző (konzervatív, nemzeti radikális és liberális) politikai irányzatok, valamint azt is, hogy milyen eszközökkel, módszerekkel teszik azt.
Zágrábban katonai attaséként, Bécsben a Bethlenék által az antant képviselőivel folytatott tárgyalások külső szemlélőjeként ― de azokról első kézből értesülve ―, belgrádi küldetésében pedig az ABC megbízottjaként szerezhette első tapasztalatait külpolitikai, diplomáciai téren. Szegeden ugyan katonatisztként tárgyalt rendszeresen katonatisztekkel, de partnereinek a francia politika által meghatározott kötöttségeit látva érzékelhette, mekkora különbségek lehetnek azonos kérdések megítélése tekintetében a katonák és a politikusok szempontjai és álláspontja között, s az utóbbiak miként determinálhatják, korlátozhatják az előbbiekét. Ezek a gyakorlatban szerzett élmények, ismeretek azért is fontosak, mert Gömbös semmiféle elméleti ismeretekkel nem rendelkezett a külpolitika és a diplomácia tekintetében. A délszláv államhoz fűződő viszonyát helyismeretén, horvát kapcsolatain kívül az befolyásolta, hogy a szerbek nem indítottak katonai akciót Magyarország ellen az 1918. november 13-ai belgrádi egyezményben kijelölt demarkációs vonalon túl. Ebben az évben még várakozó álláspontot foglal el a győztes hatalmakkal szemben. A velük való kapcsolatot fontossá tette számára az a remény, hogy támogatást kaphatnak tőlük mindenekelőtt a Tanácsköztársaság ellen indítandó támadáshoz, majd a béketárgyalásokon. Németországról nem ejtett szót a háborút követő egy évben. Későbbi megnyilatkozásai, javaslatai azonban igazolják,
hogy az 1918 előtt főként a német hadseregről kialakult pozitív képe nem változott.355
Mindezek hatására nézetei is módosultak. Gyerekkorától kezdve formálódó nemzeti érzései az ország sorsának tragikus alakulása nyomán é s a háborút követően hatalmat gyakorló liberális, szocialista és kommunista erők politikájának reakciójaként harcos nacionalizmussá változtak. Indulatait persze egzisztenciális helyzetének megroppanása, ígéretes katonai karrierjének derékba törése is motiválta.
Az ennek kapcsán hangoztatott nemzeti érdek a függetlenség létrejötte után immár nem annak kivívását, hanem megőrzését jelentette, kiegészülve a területi integritás minden áron való megvédésével – tekintet nélkül a lakosság etnikai összetételére, s az egyes nemzetiségek vágyaira, törekvéseire. Hangsúlyos eleme lett a nemzetietlennek tartott, a nemzeti összetartozás helyett az egyén szabadságát valló liberalizmus és a nemzetköziséget hirdető szocializmus/kommunizmus kérlelhetetlen elutasítása, illetve leverése akár fegyveres erőszak útján is. Ez a felfokozott érzés éleslátását is elhomályosította, amit mindennél szemléletesebben bizonyít, hogy levélben remélte meggyőzni a Vörös Hadsereg két befolyásos katonai vezetőjét, Stromfeld Aurélt és Julier Ferencet, hogy megszakítva a Felvidéken vezetett sikeres hadjáratot, csapataikkal csatlakozzanak a Szegeden még csak szervezni kezdett Nemzeti Hadsereghez.356
Őbenne is Szegeden szilárdult meg végérvényesen az a gondolat, hogy a polgári demokratikus forradalom előtti politika nem folytatható, új politikai berendezésre van szükség. „Ez az új irány: A keresztény nemzeti világnézetben, a független és haladó Magyarország gondolatában és végül az agrár társadalomra való támaszkodásban volt megadva” – írta. Ez volt a máig sokat emlegetett ― keresztény-nemzeti ― „szegedi gondolat” kiindulópontja, amelynek szerves részét alkotta, hogy a zsidók „Magyarországon csak számarányuknak megfelelő szerepet vihetnek a jövőben”.357 Ezekkel a mondatokkal nemcsak a proletárdiktatúrát és annak közvetlen előzményét, az időlegesen általa is elfogadott Népköztársaságot tagadta, hanem a Monarchia Magyarországának liberális elvek alapján kialakított államszervezetét, gazdaságát, kulturális életét is. Ebben az értelemben akart új, felfogása szerint a
355 Gömbös korai külpolitikai nézeteiről lásd Pritz P.: Magyarország külpolitikája… i. m. 26–33.
356 Gömbös Gy.: Egy magyar vezérkari… i. m. 55.; Révay J.: Gömbös… i. m. 170.
357 Gömbös Gy.: Egy magyar vezérkari… i. m. 47. (Eredeti kiemelés)
háború előttinél modernebb Magyarországot építeni, „de nem a forradalom igazságtalan, hanem a nyugodt fejlődés igazságos útján”.358
Később fog világossá válni, hogy milyen is lenne az a modern Magyarország, amelyet már ekkor vizionált, de konkrét körvonalait még nem vázolta fel.
Mindez nem elméleti stúdiumok eredményeként, hanem a körülötte zajló életben tapasztalt problémák reakciójaként alakult ki benne, és ideológiai jellegük ellenére is inkább gyakorlati jelentőséget tulajdonított ezeknek az elveknek. Sokkal inkább egy vezérkari tiszt érzelmei és praktikus megfontolásai voltak a forrásaik, mintsem a bonyolult viszonyok mély átgondolása. Különösen érvényes volt ez a választott vagy javallott eszközökre, módszerekre. Merthogy Gömböst továbbra is a katonás mentalitás és gondolkodásmód jellemezte. Ezért volt politikai nézeteinek is változatlanul sarkalatos eleme a militarizmus, amit később is nyíltan hirdetett.
Ez az összetett, immár nem csak katonai kérdésekre kiterjedő ellenforradalmi tevékenység ― az állam, a hagyományos rend és az addigi szakmai közeg összeomlásával, az ország területi épségének veszélybe kerülésével együtt ― döntő mértékben befolyásolta Gömbös gondolkodásmódját és szándékait, anélkül, hogy habitusát lényegesen érintette volna. Mindezek alapján mondhatjuk: a háborús vereség és a forradalmak meghatározóak voltak Gömbös nézeteinek és további pályájának alakulásában.
358 Gömbös Gyula: Marx–Kautsky és a magyar forradalmi szocialisták. Bécsi Magyar Futár 4. sz. 1.