fogva azért egísz estig és még tegnap, tegnapelőtt is az sok levelek s expeditiók íratásában voltam foglalatos, véget érvén azért bennek, Sándor Gáspár és Hor-vát Ferencz uraimékat magam eleibe hivatván, és az
ő kegyelmeket illető instructiót előttök megolvasván, és mihez alkalmaztassák magokat, eleikben adván, adtam kezekben ilyen leveleket, úgymint: tatár Cháni-nak, Galga SultánCháni-nak, tatár d i á m thihájáCháni-nak, ki egyszersmind komornyikja is, Galga sultán thihájá-nak, Galga sultán mellett lakó conlidensenmek Osz-mann agának szóllókat. írattam ezen alkalmatoság-gal ö kegyelmek által a fővezérnek, vezér thihájának, Reiz eifendinek, fő jancsár agának, szerhátli Meh-met passának, az én tolmácsomnak Haszan agának, írattam az havasalföldi, s moldovai vajdáknak, és moldovai vajda mellett lívö residensemnek is, hogy mint jüjjön Sándor Gáspár uram mellé, Írattam az kapithiliainak, írattam Sándor Gáspár uram nevire is nyolcz pátenseket Magyarországra, s Erdélyre szói-lókat, hogy insurgáljanak s éljenek az alkalmatosság-gal, kilenczedik pátenset generaliter, mintegy plenipo-tentiát, hogy a kiknek Sándor uram gratiát ád én ne-vembe s kípembe, én is azokat abba megtartom, ír-tam azon kívül magam írásával, s titkos pecsétem alatt 15 credentionalis titkos czédulkákat, hatot Sán-dor uram, nígyet Horváth Ferenez uram nevire, iri-gyet Márton Deák szász nemzetsígbül való liivem nevire, mindezekben mind a háromnak adván instruc-tiót : azon czédulákkal mint procedáljanak. Ezeken kívül is magam titkos pecsétem alatt magyarországi három kapitánynak, kik annak előtte is az én kapi-tányim voltanak, ezeken kívül Írattam két pátenst öreg pecsétem alatt, kinek egyikében declarálom lovas kapitánynak Kos Mihályt, gyalogok kapi-tányának penig Jenőbül kiszabadúlt gyalog hadna-gyomat Kis Miskát, publicálván Erdélyben , és Ma-gyarországban, az kik kapitányságok, és botjok alá
gyűlnek, hadaim között líszen helyek , és becsüle-tek. Estvére kelve, felettébb való nagy és sokáig tartó zápor essö volt villámással és menydörgéssel.
14. P é n t e k . Isten segítsigibííl jó reggel megindí-tottam udvari főkapitányomat Sándor Gáspár uramat
és hopmester Káinoki Farkas uramot, Dunán kiild-v í n l e , bizonyos számú hajdúkat is rendelkiild-vin kisé-röjül melléjek. Expedíálván Sándor uramat , elmen-tem azután Galambvárába, revideálván ottan, paran-csolatim mint mentek véghez, az minthogy jó formá-ban találtam, noha még egíszen véghez nem vitték, az oda vitetett taraczkjaimat is feltítettem bastyákra, s állásokra, czilt títetvén, ki is lütettem, de az Iii vis közben egyik taraczk el szakadott, egyéb dolgokat is vittem véghez az strásálást nízö dolgokban, mint-hogy minden lovaimat , öszvíreimet, úgy az hintómat is oda vitettem, és valamely ílíst is szállítottam.
Estve felé az tömösvári passának, és szilisztriai Ju-szup passának szólló leveleket elkíszitvén, mind a az Tömösvárrúl levéllel jött törököt, mind penig a mely agája Dósával jött Topaly Húszain passának az vezérttil, elömbe hivatván, az leveleket kezekbe ad-tam és expediálad-tam, parancsolván jeni-palánki kapi-tányomnak, hogy az Dunán által títesse, és expe-diálja Tömösvár felé őket. Volt audientiája a tömös-vári passa tliihájának, sokáig való beszidem volt véllek, jelentve ő is, hogy az fővezértül az passája embere olyan levelet viszen az urának, hogy a mikor a fővezér Erdélybe be mígyen, akkor az urát ki hoz-zák Tömösvárrúl, és velem együtt fog menni be Er-délyben.
15. S z o m b a t Ma csendesen voltam, nem jiivín sehonnét semmi hírem. Reggel híves, és mint egy
őszi forma idő volt. Estve felé magam mulatságáért felmentem vala az Dunán, és az partra kiszálván, paripára ültem, alkalmas darab földet járván be pa-ripán , s mind az fiók, s mind az csoporos strásákat revideáltam, az mi igazításra való dolog volt, eligazí-tottam, azután megint sajkára ülvín, az szigetnél lívő terhes és cselédes hajókat is, úgy az Dunán lívő strá-sákat is revideáltam, ésezekbfíla járásokbúi kísö estve tértem meg. Szép idő volt.
lf).
Vasárnap.
Jött két rendbeli tudósításom is jeni-palánki kapitányomtúl, az mely csatákat Szendrö felé küldött vala, azok megtérvín , valamely pandú-rokra való akadásokon kívül semmi bizonyos hírt, vagy nyelvet nem kaphattak. Az nímet tábornak L.-Fejérvár alatt való operatiója iránt, kire nízve lovas portásimat küldtem által az Morován, bizonyos számú hajdúsággal egy gyalog hadnagyomat is rendelvén melléjek, hogy az Morova berkin es az Morován ís által kisérjík az lovasokat, és azon gyalog hadnagy az maga csoportjával az erdők felé fordulván, pró-bálni igyekezzék. Ezeken kivül Kassai István nevü gyalog kapitányomat száz válogatott gyalogimmal a palánki kapitány mellé küldöttem, hogy, hogy az pa-lánki, és rhámi praesidiáriusokban maga mellé vivín, túl a Dunán magát mutogassa, ellensigen s azoknak hajóin próbálni igyekezzík. Az reggeli s estveli prae-díkátiók után magam is sajkára ülvín, mentem első-ben az Dunán lívő strásáimnak visgálására, az-után Galambvára elleniben lívő szigetben is mely falu vagyon, ahoz mentem, az hol is meg állapodván, az ott lívő salagvárdákkal s falu lakosival beszílget-tem, onnan ismét mentem Galambvárához, az hol ismagam eleiben hivattam az ott való tiszteimet,
vala-MONUM. HUNG. EIST. — SCK1PT. XV. 1 0
mely az Dunán innen is gyülekező ellenség hírihez kípest dispositiót tívín a vigyázásrúl, és az várba lívö lüvetisrtil, ha valamely lármájok volna, kinek jelibül mi is tudnók magunkat alkalmaztatni, az
hon-nan is estve nyolez óra tájban érkeztem meg. Eczaka éjfél tájban esett két taraczklövés Galambvárán, vala-mely panduroktúl esett lármájokra nízve, ki nekem is egy kis lármára s vigyázásra adott okot. Szép idő volt.
17. Hétfő. Az palánki kapitány csatai nyelveket fogván az ellenség közül, és valamely francziák s magyar is az német táborrúl hozzájuk jüvín és egy katona is, az kit e napokban fogtak volt el, az né-met táborrúl megszabadúlván, ezeknek Írásokat Írás-ban tétettem le. Ezen nyelvekkel küldötte az kapitány az hadnagyot ide, az ki csatára volt, kinek is töb-beknek jó példájokra nízve jó kegyelmessígemet mu-tattam , ugyan ezen hadnagygyal, és rabokkal érke-zett L.-Fejérvárrúl egy tatár aga, az ki is az fővezér után expediáltatott, volt előttem audientiája, de ne-kem levelet nem hozott, azt mondván, hogy hirte-len küldték el s az én nekem szólló levelet el talál-ták felejteni, mind a nyelvek s mind az tatár aga re-latiójábúl kitetszik, hogy az l.-fejérváriak szorosan vadnak ugyan obloquáltatva, de még az ellenség for-mális obsidiójához nem fogott, és az táborát ugyan körül sánczolta, de az vár ellen még sánczot nem csinált s nem is lövette. Az galambvári bég is elümbe jüvín, hozta az l.-fejérvári szerdár az császár mellett lívő Kajmekám passának irott levelit, és a mellett egy menzil fermányt is, és az vidinyi passának irott leve-let is, ezeket az L.-Fejérvárrúl jött tatár adta kezem-ben, hogy elkíildjem, kiket én kezemhez vívín tüle és én elküldöm. Értettem, hogy desperate ír az
levél-ben, szaporítván az ellenség számát s nrgealván az segitsíget, és az ellenségtűl magokat annyira körül-vétetni irván, hogy ezen emberin kívül többet ne vár-hassanak. Ezen fenforgó hírekrül s dolgokrúl azért conferentiát tartottam, és a conferentiák után az fő-vezér és tatár Cliám táborokra, úgy Drinápolyban a császár kapujára szólló expeditiókhoz is hozzá fo-gatván, napestig az levelek Íratásában foglalatoskod-tam Szép idő volt.
18. Kedd. Az mely lovas portásokat az Morován által küldöttem, azok az Morovátúl egy katonát küld-vín vissza, magoknak s nekünk is bolondúl lármát csináltanak, azt izenvén, hogy a Morován által taka-rodik az ellenség, kire nízve én is itten rendben vet-tem magamat, egy hegyen és szoroson által küldvín
egyníhány zászlóval az marhákat, hogy ha szinte eddig penetrálna is az ellenség, ne tehessen akadályt.
Kassai István kapitányom próbatételinek híre is meg-jött, hogy az mely ellensígre küldtem volt az Dunán túl, felvertik őket, nyelvet is fogván közülök, estve felé az lármánk is lecsendesedvín, és az expeditió-kat is elvígezvín, estével az tatár agával, magam szolgái közül Durcsányi Ferenczet és Dósa Mihályt egy jő öreg csolnakon elígsíges comitivával expedi-áltam, úgy az galambvári bég emberit, ki az Kaj-mekám passa levelit viszi, velek küldvín el, ki is Vi-dinyig fog menni s onnan az vidinyi passa fogja ex-pediálni. írtam ezen alkalmatossággal az fr. orátor-nak is s mind az Kajmekám passáorátor-nak megküldöttem az duplicatákat is, az kiket a minap Stephan postám által küldtem volt meg, hogyha valami formában szerencsétlenség esett volna az postámon, tudhassák, mit írtam volt. Küldöttem az fr. orátornak nyelveket
10*
is, az minap ide szökött francziák kÖzíil, az ki értel-mesebb volt. írtam én is Dósáék által az hersovai bégnek , és vidinyi passának az említett nyelv és Kajmekám passának szólló levelek expeditiójárúl, ír-tam az fővezérnek és Galga szultánnak, írír-tam Sán-dor Gáspár uramnak, és Marcliio de Lora uramnak, megküldvín deákul az nyelvek fassióját, megküldöt-tem Sándor uramnak is magyarúl úgy az kajmekám-nak és orátorkajmekám-nak, úgy az 1.-fejérvári szerdár az Kaj-mekám passának irott leveleinek magyarázatját is ad futuram directionem. Budai is, kit Sándor uram-mal küldtem volt le, megérkezék, Poricsárúl térvín vissza, hozott egy ílísesliaj ót is Poricsárúl, kit az oda való bég az én bujutultimra küldött fel. Essös idő volt.
19. S z e r d a : Szappanos Mihály lovas