Bevezető – a táborról; munkánk keretei

A Wesley János Lelkészképző Főiskola – a korábbi hagyományokat felújítva – 2012-ben sorozatban negyedik alkalommal szervezte meg hallgatói számára a szociotábort, ami törekvéseink szerint a hallgatók élményszintű társadalmi valóság-ismeretét, szakmai gyakorlatát, közösségi élmény-szerzését szolgálja.

Ebben a beszámolóban szólunk röviden arról is, hogy mit jelentett a tábor résztvevői számára ez a munka, és valamivel részletesebben arról, hogy mire jutottunk a mai magyar társadalom egy kis szegmensének, Felsődobsza falunak a megismerésében. Ez a megismerés természetesen nem tekinthető egy valamennyire is teljes, átfogó falu-szociográfiának; a résztvevők többsége számára gyakorló munka volt ez, annak minden esetlegességével, a szokásosnál nagyobb hibalehetőségével együtt. Reményeink szerint azonban így is talán néhány nem lényegtelen jellemzőt nagyjából helyesen tudunk leírni.

A tábor alapadatai:

Időpontja: 2012 június 27. – július 5.

Helyszín: Felsődobsza, szállás és munkahelyünk az általános iskola Vezetői: Bánlaky Pál táborvezető

Donkó Erzsébet társ-táborvezető

Bakos Bettina környezettan szakmai vezető Liling Tamás video konzultáció

Kapitány Éva fotó konzultáció

Czakó Éva szervező, technikai vezető

Résztvevői: (változó létszámmal) 12-15 környezettan szakos és 4-6 szociális munkás szakos hallgató (nagyrészt nappali, kisebb részt levelező tagozatosok)

A tábor technikai feltételei adott körülményekhez képest optimálisak voltak. Az elhelyezés tantermekben volt, az abaújkéri iskola által biztosított fekvőhelyeken. Rendelkezésünkre állt az informatikai terem, szükség esetén másolási, sokszorosítási lehetőség, a közös munkához megfelelő csoport-terem.

Az étkezést az iskolában működő konyha biztosította, napi három étkezést, kiváló minőségben és mennyiségben. Mindezek biztosításáért, és a tartalmi munkához nyújtott sokirányú segítségért itt is köszönetet mondunk Budai Sándor igazgatónak és az iskola dolgozóinak.

A tábor szakmai munkáját az előző évekhez képest tartalmilag és módszertanilag is módosított programmal terveztük meg. Tartalmi szempontból alapvető módosítást igényelt az, hogy a résztvevők között jelentős számban voltak környezettan szakos hallgatók. Be kellett tehát emelnünk a vizsgálandó tematikába a környezettan sajátos szempontjait. Módszertanilag: a korábbi évek interjún, megfigyelésen és dokumentumelemzésen alapuló adatgyűjtését a különböző szempontok biztonságos és egységes adatfelvétele és kezelhetősége érdekében kiegészítettük kérdőíves adatfelvétellel is. A kérdőív (ld.

mellékletben) alapját az általam még 1991-ben kidolgozott, a cigány családok vizsgálatához készült kérdőív képezte. (Ezt azért tartottam jó megoldásnak, mert ezzel a kérdőívvel dolgoztunk 1991-ben, az 1998-as és 2007-es cigány-kutatásokban, így komoly összehasonlításra alkalmas adatbázisunk is van.) Ezt kiegészítettük a környezetbiztonságra vonatkozó kérdésekkel (ezeket Bukovich István és Bakos Bettina dolgozták ki; ld. mellékelt kérdőív 13.-23. kérdéseit).

Természetesen a megfigyelések és kötetlenebb interjúk témái (megfigyelendő-megkérdezendő jelenségek) közé is bekerültek a környezetre vonatkozó szempontok is (ld. a Mellékletekben Bakos Bettina „Napló”-ja), és gyűjtöttünk erre vonatkozó dokumentumokat (pl. a település rendezési terve) is.

A tábor munkarendje a következő volt. Minden reggel (a reggeli után) munkamegbeszélést tartottunk. Ezen – személyre szólóan – az aznapi teendőket beszéltük meg. (Ki, milyen területre megy kérdőívezni és interjúzni, kinek van speciális feladata /fotózás vagy filmkészítés, videós interjú, stb./, melyek a kiemelt megfigyelési szempontok.) Ezt követően a résztvevők terepre mentek.

Néhány esetben közös, csoportos megfigyelést is végeztünk: látogatást tettünk az erőműben és a folyamatban lévő régészeti feltáráson, a környezettanos résztvevők megtekintették az árvízvédelmi töltés építésének munkálatait, közösen vizsgálták a Hernád folyó állapotát. Ebéd után részben újra terepre mentek, részben az addig begyűlt anyagok rögzítése (kérdőívek kódolása és gépre vitele, interjúk és megfigyelések anyagának leírása) történt meg.

Minden este értékelő beszélgetést tartottunk. Ezen a résztvevők beszámoltak a végzett munkáról, és – ezt tartottuk fontosabbnak, erre szántuk a nagyobb időt – élményeikről, érzéseikről beszélgettünk. Különösen fontosnak

tartjuk ugyanis a szociotábor kettős funkcióját. Az egyik – szerintünk, bár ez talán némiképp szokatlan, másodlagos – funkció az adatgyűjtés, a megismerés.

A másik, a szerintünk fontosabb funkció az, hogy a résztvevő hallgatóknak élménye, élményszintű tapasztalása legyen a falu életéről, egy legtöbbük számára ismeretlen valóságszeletről. Az esti megbeszélések (beszélgetések) fontos funkciója volt a közös élményfeldolgozás, az élmények feldolgozásának segítése.

A tábor eredményeit tekintve ebben a fejezetben még nem a valóság-megismerés tartalmairól (ezekről a 3.-6. fejezeten szólnak) lesz szó. Egyrészt jelezzük a rendelkezésre álló információk jellegét és mennyiségét, másrészt a résztvevők tábor-élményeiből adunk ízelítőt.

A kérdőívből 55 kitöltött adatlap anyaga áll rendelkezésre. (Az adatok számítógépes rögzítése még a tábor ideje alatt megtörtént, a számítógépes feldolgozást később végeztük el.) Ez ugyan szociológiai értelemben kis mintának számít, de a település nagysága (900 fő, mintegy 300 család), valamint a mintavétel módja (rétegzett véletlen mintavétel: meghatározott utcákban véletlenszerűen kiválasztott családok) következtében elemzésre alkalmas mennyiség. Felsődobszán, minthogy a település lakói között a cigányok – nem cigányok aránya nagyjából 1/3 – 2/3, közel azonos számú cigány, illetve nem cigány családról van adatunk. Ez lehetővé teszi, hogy valamit mondjunk majd az e tényező szerinti különbségekről is. (Adatsorok ld. Mellékletben)

Az interjúk (és rögzített kötetlenebb beszélgetések) anyagai jól egészítik ki, „töltik meg élettel” a kérdőív adatait. Elsősorban abból a szempontból, hogy a puszta számok mögé oda teszik az élettényeket, a megélt sorsokat. Úgy tűnik, hogy éppen ez a mozzanat volt az, ami a résztvevő hallgatókat emocionálisan is megérintette. Az esti beszélgetéseken erős érzelmi színezettel, nem ritkán komoly indulattal beszéltek ilyen élményeikről. Ugyanakkor nagyon fontos elem volt, hogy a környezettel kapcsolatos megfigyelendőkről napról napra pontosabban, tárgyszerűbben tudtak beszámolni. Az interjúk és megfigyelések adatai is részben a helyszínen, részben a tábort követően, szükség szerint

„jegyzőkönyv-szerűen” rögzítésre kerültek.

A dokumentumokat – iskolatörténet, településtörténet, rendezési terv, térképek – a táborban kiinduló pontként használtuk, egy-két esetben az esti beszélgetésen a napi tapasztalat értelmezési keretéül is szolgáltak.

Sajátos, gazdag információ-forrást jelentenek a környezettan szakos hallgatók gyakorlati beszámolói. Nem szokásos jellegük miatt szükséges itt ezekről, illetve felhasználásuk (elemzésük) módszeréről kissé részletesebben szólni.

Nekik – akik számára a tábort a szak vezetése kötelező nyári gyakorlatnak fogadta el – komolyabb, terjedelmesebb (10-15 oldalas) beszámolót is kellett készíteniük. Döntő többségükben alapos, színvonalas anyagok készültek.

Ezekben természetesen rögzítették a szorosan vett szakmai problémákon túl a táborra, a falura vonatkozó élményeiket, megfigyeléseiket, kiegészítő információikat. Az anyagok feldolgozására a kvalitatív tartalomelemzés módszerét alkalmaztuk. Ez a következőképpen történt. Első lépésben – már a szövegek alapján – kategóriákat definiáltunk. Ezek olyan hívószavak, amelyek egy-egy számunkra (a vizsgálandó kérdéskörök szempontjából) fontos tartalmi elemet jelölnek. Ezekből állt össze a kategória-szótár. (Ld. Mellékletekben,

„Adalékok és vélemények” c. anyag.) Ezután megkerestük és megjelöltük az anyagokban az egyes kategóriákhoz tartozó szövegrészeket, ezeket kategóriánként kigyűjtöttük. (Ld. a fentebb jelzet Mellékletben.) Az így rendezett (előelemzett) anyagot a témakörönkénti (fejezetenkénti) elemzésekben használtuk fel.

Ebben a táborban – a tavalyi kísérlet alapján – megtervezetten és

„rendszerbe szervezetten” folyt a fotós és mozgóképes adatrögzítés is. Több száz fotó készült, mind a szociális helyzetet, mind a környezeti tényezőket dokumentálva. Az első áttekintés alapján elmondható, hogy sok értékes, informatív anyag készült; az anyagból több tematikus kiállítást is lehet majd rendezni. Már a tábor ideje alatt elkészült három megszerkesztett, vetíthető formára került videó anyag. (Az egyik az erőműről szól, alapvetően egy régóta ott dolgozó szakemberrel készített beszélgetés alapján, a másik egy cigány férfivel készült rövid, de tartalmas életút-interjú, a harmadik egy egészen sajátos

„környezet-film”: egy, a domboldalban eredő erecske útjának végigkísérése a folyóig.)

Úgy véljük, elegendő, és megfelelően dokumentált információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy tartalmas elemzést végezhessünk.

A tábori életről, a tábor hangulatáról is érdemes valamennyit elmondani.

Viszonylag – a munkarendről írott kereteken túl – kötetlen volt a munka. A résztvevő hallgatók nagyfokú önállósággal maguk tervezték meg napi

munkájukat. Úgy látom, szinte kivétel nélkül felelősen, a „laza” keretekkel vissza nem élve dolgoztak. (Említésre méltó negatív értelmű „esemény” nem fordult elő.) Nem volt szükség „tanári szigor”-ra; nyilván ennek is köszönhető, hogy mindvégig jó hangulatban, jó emberi légkörben folyt a munka és a tábori élet. Úgy tűnik, és ezt a táborzáró beszélgetésen elhangzottak, valamint az azóta érkezett visszajelzések támasztják alá, a tábor csaknem valamennyi résztvevő számára komoly emberi-társadalmi élményt jelentett.

Itt érdemes szót ejteni arról, hogy tartalmas emberi és munka-kapcsolatok alakultak ki a szociális munkás és környezettanos hallgatók között. Fontos ebből a szempontból, hogy ezek nem csak emberi, hanem szakmai „egymásra hangolódást” is jelentettek. Talán a legpontosabb úgy mondani, hogy kölcsönösen „megfertőzték” egymást eltérő szemléletmódjukkal: a szociális munkások ráláttak arra, hogy a környezeti tényezők mennyire fontosak a társadalmi mozgások alakulásában, a környezettanosok pedig ráéreztek arra, hogy az emberi-társadalmi tényezők megértése mennyire fontos a környezeti problémák értékeléséhez. (Talán jelzése ennek, hogy a fentebb említett, cigány emberrel készített jól sikerült videós interjút környezettanos hallgatók vették fel.)

A tábor-élményekről szólva érdemes a fentebb említett kvalitatív szövegelemzés „tábor-élmény” kategóriába sorolt néhány szöveg-részletet idézni.

„Egy másik megközelítésből vonhatnánk le a tanulságot, hogy a szürke hétköznapokban kevésbé vesszük észre az életszínvonal lényegi különbségét.

Talán megszokásból, fel se tűnik, elmegyünk mellette nap mint nap, szinte ott sincs, nem is létezik, viszont ahogy részeivé váltunk, még ha csak kívülállóként, megfigyelőként, egy olyan világ részesei leszünk, átmenetileg, amit el se tudtunk volna képzelni.”

„Messze túlmenően fontosabbak voltak a megkérdezettek rövid anekdotái, rövidebb történetei, saját életük egy darabja, amit volt, aki tudat nélkül, s volt, aki ösztönösen osztott meg velünk.”

„Amikor megtörtént az az elhatározásom, hogy részt veszek a táborban, nem gondoltam volna, hogy ennyire maradandó emlék lesz, mind szakmailag, mind élmény szempontjából.”

Ide kívánkozik még egy hosszabb idézet Bakos B. (Mellékletben közölt) Naplójának összegzéséből:

„Környezettani szakmai szempontból sikeresnek mondható a tábor. A környezettanos hallgatók részéről tapasztalt kezdetni idegenkedés a kérdőívektől viszonylag hamar elmúlt, legtöbben igen szorgalmasan, jól helytálltak ebben a számukra idegen feladatkörben. A visszajelzések, valamint a ... beadandó dolgozatok alapján úgy érzem, sikerült lényegileg is összekötniük egy település szociológiai és környezeti vizsgálatát, s emellett jól is érezték magukat. Többen igen érdekes, értékes tapasztalatokat és összefüggéseket osztottak meg a csoporttal az esti megbeszélések során. Természetesen a falu hátrányos helyzete néha vitákat váltott ki a táborozók körében, különösen ami a cigány kisebbség helyzetét és megítélését illeti; ezek a viták is tanulságosak voltak, tükrözték a hallgatók megelőző és faluban szerzett – közel sem egyforma – tapasztalatait.”

Számomra a legfontosabb „olvasata” az idézett szövegeknek az, hogy a tábor segített kilépni a mindennapi gondolkodás sztereotipizált rutinjaiból, segített „rácsodálkozni” addig ismeretlen világra, segített élményszerűen felismerni azt, hogy a már ismerttől alaposan eltérő életformák is jelen vannak társadalmunkban. Azt gondolom, fontos eredménye ez (is) munkánknak.