B. Bauch elmélete az ideákról az újkantiánus gon

dolatkörben született meg. Az idea szerinte nem való­

ság, már egyetemességénél fogva sem lehet az. Ezért az idea nem is tagja a valóság kölcsönhatás-szövedékének.51*

Mindazonáltal a valóság szerkezetében kell annak okát keresni, hogy a valóságból az ideára jutunk. E sajátság a hasonlóság és hasonlótlanság (Ungleichartigkeit), amit a valóságok között találunk (42. L). Az ideákat nem „való­

ságos lét", de „ideális lét" illeti meg, aminőt már a kö­

zépkor megpillantott az „essentia" és „existentia" meg­

különböztetésével. Ily ideális létet a matematikumban is­

merünk, valamint a logikumban (51. 1.). Ezek bár nem valóságok, azért nem „semmik". Az ideális lét ,, ,ist’ nicht etwas Seiendes, sondern Funktion und als solche Grund­

lage und Voraussetzung des Seienden" (75. 1.). Épp ezért a megismerő számára az nem áthatolhatatlan, nem meg- ismerhetetlen.51 Bauch azonban ebből — sajátos szubjek- tivisztikus kisiklással — azt következteti, hogy tehát szó sem lehet oly abszolút létező megismeréséről, amely vele szemben áll. A z ideális lét, mint a szubjektivitástól füg­

getlen fennállás, tehát nem kielégítő fogalom (82. 1.). Eb­

ből folyólag a lét merev dogmatikus fogalma valójában feloldódik vonatkozásokban (Beziehungen): „und in der Beziehung haben wir auch den Grundcharakter der Idee gewonnen" (83. 1.). E vonatkozások „Geltungsbeziehun­

gen", „und um ihrer gegenstandskonstituirenden Bedeu­

tung willen nennen wir sie Geltungsbeziehungen" (85. 1.).

Az idea is úgy jellemezhető, hogy az „objektive Geltungs­

beziehung", amiből azonban éppen nem következik, hogy viszont „jede objektive Geltungsbeziehung auch schon Idee ist" (87. 1.). Kategóriák és fogalmak ily „érvényvo­

natkozások" a nélkül, hogy ideák volnának. Az idea re­

gulativ s nem konstitutív tényező (mint a kategória), de ez még nem adja meg fogalom és idea legmélyebb különb­

ségét (94. 1.). A helyes kifejezés az, hogy kategória s fo­

galom csak konstitutívek, az idea pedig konstitutív és regulativ egyszerre. A fogalmak rendszerében ugyanis fellép „eine über jeden Begriff als solchen hinausgreifende

Fauler: Metafizika. 3

und zugleich auf sie alle übergreifende neue Beziehung hervor. Diese als solche charakterisiert die Idee” (103. 1.).

A z idea fennállási módja az érvényesség. Ámde az érvé­

nyesség fogalma tágabb körű, mint az ideáé: az idea érvényes, de nem minden, ami érvényes, eo ipso idea. Az érvényesség vonatkozást (Beziehung) jelent, s ami vonat­

kozik, az érvényes is (107. 1.); ez a „tárgynak" (Gegen­

stand) is előfeltétele: a tárgyak feltételei nem lehetnek maguk is tárgyak. A végső előfeltétel tehát úgy „über­

subjektiv", mint „übergegenständlich" (115. 1.): azt jelenti Platon tana, hogy az idea ejtéxsiva xfjg ovaiag van (ib.).

Az idea s a dolgok viszonya tehát egyaránt transzcen­

dens, mint immanens. Geltung és Beziehung szorosan kap­

csolatosak, bár különbözőek: az érvény maga azonban nem „Beziehung", de annak előfeltétele: „das ,Sein' der Beziehung ist also Geltung" (118. 1.). Az érvény tagad­

hatatlan: hiszen minden tagadás már érvényességet tesz fel; az érvény időfeletti. Az idea s a fogalom nem azo­

nosak. A z idea ugyanis a „fogalmak egésze”, azaz maga az igazság (146, 1.), amely előfeltétele minden létnek. A z idea mint lényeg nem lényeg (Wesen) a tárgy értelmében, mert hiszen lényege minden tárgynak (149. 1). Az idea értékkaraktere független bármely alanyra való vonat­

kozástól (169. 1.). Az idea s az Én viszonyát szerzőnk úgy határozza meg: „Das Ich ist also nicht ein abgesondert existierender Geist neben der Idee, der sich der Idee bloß bewußt wäre. Vielmehr ist das Ich die Idee selbst in ihrer synthetischen Bedeutung und ihm gegenüber das Be­

wußtsein sekundär, indem das Ich sich selber auf sich selbst synthetisch bezieht" (249. 1.). Sőt: „An sich" ist die Idee das System der Begriffe als Ich (253. 1.). Ez utóbbi nyilatkozat világosan mutatja Bauch ideaelméle­

tének mély különbségét a mi álláspontunkkal szemben.

jcqcőtov ipevöog-a ugyanaz, mint az új kantizmusé általában, t. i. egy téves diszjunkció, mely Kantra megy vissza. Kant ugyanis minden fejtegetésében abból indul ki — amit sohasem igazolt, — hogy ha a megismerés a megismerő alany szintetikus tevékenységének produktuma, akkor az

ismereti tárgy teljesen szubjektív. A zt az eshetőséget Kant elfelejtette kérdezni, hogy bár a megismerés tárgya az alanytól függetlenül áll fenn, mégis szubjektív szinté­

zissel ismertetik meg: csak utánaképeztetik, de nem te­

remtetik az alany által. Abból ugyanis, hogy a tér és idő a priori és szubjektív szemléleti formák, s abból, hogy a gondolkodás által való megismerés valóban gondolkodá­

sunk a priori funkciói (kategóriái) által történő feldolgo­

zás, még éppen nem következik, hogy egyúttal nem állhat fenn a tér és idő, mint a valóság objektív létezési formája, s hogy egyúttal nem lehetnek a kategóriák a dolgok ob­

jektív osztályai. Pedig: nemhogy ez eshetőséget ki kellene zárnunk — épp ellenkezőleg: e megegyezést a szubjektív ismerési formák és funkciók, és az objektív világ objektív formái között fel kell tennünk, hogy a megismerés lehető­

ségét megmagyarázhassuk. Sőt e megfelelést be is bizo­

nyíthatjuk abból, hogy a logikai alapelvek érvényének van mind az alany, mind a tárgy alávetve, s ezért egyezik meg struktúrájuk. A logikai alapelvek abszolút érvénye ugyanis kimutatható abból, hogy az abszolút érvény taga­

dása önellenmondó, azaz felteszi a logikai alapelvek ab­

szolút érvényének elismerését. Az érvény pedig kizárja az érvény bármely korlátozását, azaz képtelenség azt mondani, hogy az igazság érvénye ,,függ" valamely szin­

tézistől, tehát az Éntől — hiszen a szintézis s az Én fel­

teszik az igazság érvényét, mely túl van a szubjektum és objektum dualizmusán, mert magának e dualizmusnak is előfeltétele. Mindebből pedig az következik, hogy az igaz­

ság, s így az idea (mely Bauchnál is azonos), nem függhet semmiféle Éntől s előfeltétele magának az Énnek is. Bauch tehát ott hibázza el az idea elméletét, hogy e szubjektivísz- tikus tévedéstől nem tud szabadulni, amely tévedése vi­

szont abban gyökerezik, hogy a Kant-féle téves diszjunk- ciót elfogadja, vagyis abból, hogy a megismerés szubjek­

tív szintetikus tevékenység, azt következteti, hogy az ismereti tárgy is produktuma teljesen e szubjektív tevé­

kenységnek, — holott premisszáiból csak annyi követke­

zik, hogy a megismerés szubjektív tevékenységgel való 3^*

utánaképzése annak a logikai rendnek, mely előfeltétele mind az objektumnak, mind a szubjektumnak. Csak itt derül ki, hogy milyen képtelenség „teremtő megismerés­

ről" szólani: az ily tevékenységet művészi alkotásnak nevezzük (mely esztétikai értékeket tevékenységgel ismer meg és ismertet meg), de megismerésnek nem mondható:

ennek fenomenológiai lényege ugyanis az, hogy valami adottat ragad meg. Ezért a „tárgyalakítás", amelyről a szubjektivizmus beszél, csak belemagyarázás: a megismerés élményében ennek nyoma sincs. Például a kategóriákat, (hogy e toll milyen és mekkora), a toll objektív határoz- mányaiként ragadom meg, s evvel eo ipso amaz objektív osztályokat (kategóriákat) is megragadom, melyekbe a toll tartozik. „Szubjektív kategóriákkal való alakításának itt nyoma sincs: Kant erőltetett elméletének — a kategó­

riák transzcendentális szkematizmusáról — a megismerés­

élményben nyoma sincs.

Összefoglalólag: Bauch ideaelmélete a helyes és a té­

ves megállapítások szövedéke. Igaza van abban, hogy azo­

nosítja az ideát az igazsággal, de téved, ha ebből kifolyó­

lag az Én szintézisétől elválaszthatatlannak tartja az ideá­

kat. Talán e szubjektivisztikus előítélete gátolja abban, hogy az ideák hierarchiájának s belső struktúrájának kérdését csaknem teljesen elhanyagolja.