A szakirodalomban eltérő nézetekkel találkozunk azzal kapcsolatban, hogy a büntető igazságszolgáltatás rendszernek tekinthető-e, rendszerként működik-e vagy sem. A büntető igazságszolgáltatás rendszerelméleti szempontok szerinti vizsgálatára először az USA-ban, az 1940-es években került sor. A kutatások célja arra irányult, miként lehetne a büntetőeljárást egyfelől eredményesebbé, másfelől viszont költségtakarékosabbá tenni.256
A rendszerelmélet képviselői szerint a diszfunkciók feltárása, és a hatékonyság növelése szempontjából a rendszer struktúrájának van meghatározó jelentőssége. A struktúra megváltozása szükségszerűen eredményezi a működés megváltoztatását.257 Cortes szerint a rendszer struktúrája és funkciója nem vizsgálható egymás nélkül, a rendszerelmélet pedig a struktúra és a funkció közötti viszony tanulmányozásának eszköze.258
A büntető igazságszolgáltatást a szakirodalom az úgynevezett nyílt rendszerek közé sorolja, amely egyúttal a társadalom egyik alrendszere is. A nyílt rendszer csaknem valamennyi sajátossága kimutatható a büntető igazságszolgáltatás rendszerében is.
a) A büntető igazságszolgáltatás energiát vesz fel a környezetétől. Ilyen energia felvétel a bűnözés vagy az államtól kapott anyagi támogatás, nem utolsó sorban a társadalmi-, jogi legitimáció.
b) A büntető igazságszolgáltatás a felvett energiát átalakítja, így a pénzügyi erőforrásokat felhasználja, a jogi legitimáció pedig megteremti annak lehetőségét, hogy az eljárás során konkrét ügyek nyerjenek elintézést (sőt az igazságszolgáltatás egyfajta normatív funkciót is betölt).
c) Az energia feldolgozás eredménye szűkebb értelemben maga az ítélet vagy egyéb hatósági aktus létrehozása, tágabb értelemben az igazság „szolgáltatása.”
d) A büntető igazságszolgáltatásban, mint rendszerben vitathatatlan a ciklikusság, az ismétlődés, hiszen újabb és újabb ügyek indulnak, az eljárás szakaszai meghatározott rendben követik egymást, majd végül befejeződnek.
256 Farkas Ákos: A falra akasztott nádpálca avagy a büntető igazságszolgáltatás hatékonyságának korlátai, Osiris Kiadó, 2002. 30-32. o. alapján
257 Connidis, Ingrid Arnet: Rethinking Criminal Justice Research: A system Perspective. Holt, Rinehart and Winston of Canada Limited 1982., 8. o. Idézi: Farkas (2002.) i. m. 18. o.
258 Cortes, F. A. Przeworski, J. Srague: System Analysis for Social Scientist, Toronto, 1974, John Wiley and Sons, 5. o. Idézi:
Farkas (2002.) i. m. 19. o.
e) A büntető igazságszolgáltatásban az entrópia, tehát a rendszer rendezetlensége a bűnözés mennyiségi és minőségi változásában, az igazságszolgáltatás fokozódó túlterheltségében és a folyamatosan változó jogi környezetben nyilvánul meg. Ugyanakkor a rendszerelmélet, mint minden nyitott rendszer egyik attribútumának éppen a negatív entrópiát, a rendszer rendezettségét tekinti. A büntető igazságszolgáltatás a „rendezettséget” a jogi kultúra, a szervezései-igazgatási tapasztalatok, a normaalkotási képesség, az állam által nyújtott anyagi támogatás segítségével éri el.
f) A nyitott rendszernek alkalmazkodik környezetéhez, amihez információra van szüksége. (A büntető igazságszolgáltatásban az információ áramlásának ténye nem igényel különösebb magyarázatot.)
g) A nyitott rendszer további sajátossága a differenciáltság, mely az igazságszolgáltatás esetében szintén érvényes megállapítás. A rendszer az e) pont alatt tárgyalt rendezettségét éppen e tulajdonsága révén képes hatékonyan fenntartani. Konkrét esetben az igazságszolgáltatás hatékony működését az abban működő szervezetek differenciálódása, specializációja útján lehet elérni.
h) A dinamikus homeosztázis a nyílt rendszerek, így a büntető igazságszolgáltatás esetében is megfigyelhető. (Az élettan a belső környezet dinamikus állandóságát biztosító mechanizmusok összességét homeosztázisnak nevezi.259) Másként megfogalmazva: a rendszer a belső egyensúly fenntartása érdekében esetenként „önkorrekciót” hajt végre.
i) Végezetül az ekvifinalitást, mint rendszerjellemző szintén megfigyelhető a büntető igazságszolgáltatásban. A rendszer működése során arra törekszik, hogy megőrizze a saját belső illetve a rendszer és környezete közti külső egyensúlyt. Nyílt rendszer esetében a rendszer és környezete közt folyamatos kölcsönhatás van, melynek következtében a rendszer működése is változik, anélkül azonban, hogy a rendszer jellege megváltozna. Az igazságszolgáltatás a fentiek szerint alkalmazkodik a bűnözés mennyiségi és minőségi változásához, valamint a folyamatosan változó jogi környezethez.260
A rendszeralkotó tényezők figyelembe vétele nélkül bármely, a rendszer megváltoztatására irányuló kísérlet balul sülhet el. Az általános törvényszerűségek feltérképezése álláspontom szerint nem hiányozhat a büntetőeljárás korszerűsítésére irányuló reformjavaslatok kialakítása során sem.
259 http://www.agr.unideb.hu/ebook/allatelettan/a_homeosztzis_a_bels_krnyezet_llandsga.html
260 Farkas (2002.) i. m. 19-30. o.
A rendszerszemlélet azonban nem alkalmazható kritika nélkül az igazságszolgáltatásban.
Többek között azért nem, mert a büntető igazságszolgáltatás különböző komponensei - rendszerként működve - nem feltétlenül adnak racionális választ a bűnözésre, mint ahogyan a büntetőjog segítségül hívása sem eredményezi szükségszerűen a problémák megoldását. A rendszerszemlélet alkalmazásának veszélyeire az Európa Tanács is felfigyelt. A Tanács egyik jelentésében kifejtette, a büntető igazságszolgáltatásban nem igazolható az a jelenség, hogy az egymáshoz konzisztens módon kapcsolódó alrendszerek közös célt követnek, és ez a kölcsönös kapcsolódás alakítja ki a rendszer struktúráját. A kutatások épp ellenkezően, azt az eredményt hozták, hogy a büntető igazságszolgáltatás egyes alrendszerei között kevés a közös cél, jelentékeny szóródás van a kötelességek és felelősség területén, továbbá csekély mértékű vagy nem is létezik az alrendszerek közti koordináció.261
261 Rutheford, Andrew: Introductory Report In Interactions within the Criminal Justice System. In Reports presented to the seventeenth Criminological Research Conference (1986) Collected Studies in Criminological Research Volume XXV.
Strasbourg, 1987, Concil of Europe Publications Section, 10. o. Idézi: Farkas (2002.) i. m. 30-31. o.