Angolszász versus kontinentális modell

Az angolszász és a kontinentális büntető eljárási rendszerek között egyik legjellegzetesebb eltérés éppen a bizonyítási szisztéma különbségeiből fakad. Míg az inkvizitórius elveken nyugvó kontinentális eljárási rendszerben a büntetőeljárás célja az anyagi igazság kiderítése, majd ezt követően az igazság „szolgáltatása,” addig az angolszász eljárási rendszerben úgy tűnik kevesebbel is „beérik,” nem törekednek másra, „csupán” jogszolgáltatásra: az igazságnak jogi keretek között – főszabály szerint – a tárgyalóteremben történő megállapítására. Az akkuzatórius eljárás célja a jogvita eldöntése, a jogvita igazságának megállapítása. Az eljárás során a formális igazságot keresik, a felek vitájának eldöntéséhez szükséges mértékben.⁴⁴⁷

Bár az 1998. évi Be. lényeges változásokat hozott ezen a területen, a bizonyítás iránya alapvetően már a nyomozás során eldől, a bizonyítási eszközök jelentős részét a nyomozó hatóság felkutatja és rögzíti, a bizonyítékokat pedig az ügyész – legkésőbb a vádemelés kérdésében való döntés meghozatalakor – értékeli is. Abban, hogy a bizonyításra tulajdonképpen már a nyomozási szakaszban sor kerül, a történelmi hagyományokon túl számos egyéb ok is szerepet játszik. Így többek között az is, hogy az ügyészség munkájának színvonalát alapvetően a váderedményességi mutató fejezi ki.⁴⁴⁸ A Be. 217. § (3) bekezdése alapján a vádiratnak – egyebek mellett – tartalmaznia kell a vád tárgyává tett cselekmény leírását, a cselekmény büntető törvény szerinti minősítését, a bizonyítási eszközök megjelölését, azzal, hogy mely tény bizonyítására szolgálnak, továbbá a bizonyítás

447 Erdei Árpád: Mi az igazság? In: Erdei Árpád (szerk.): A büntetőítélet igazságtartalma. Magyar Közlöny Lap-és Könyvkiadó, Budapest, 2010. 13. o.

448 A rendszerint 96 % körül mozgó váderedményességi mutató természetesen nem jelenti azt, hogy az ítéletekben megállapított jogi minősítés 96%-ban megegyezik a vádiratban foglaltakkal, vagy akár a kiszabott büntetés neme ugyanilyen arányban megfelelne az ügyészi perbeszédben foglaltakkal. Azt azonban igen, hogy a bíróság 100 benyújtott vádiratból 96 vádirat alapján legalább egy vádpontban megállapítja a vádlott bűnösségét.

felvételének sorrendjére vonatkozó ügyészi indítványt. Így önmagában a vádirat megfelelő megszerkesztésének igénye szükségessé teszi a bizonyítékok értékelésének minimális szintjét, melyre először tehát nem a tárgyaláson, hanem még az előkészítő szakaszban sor kerül.

2. 2. A nyomozási szakasz szerepe az angolszász bizonyítási eljárásban

Az angolszász országokban a bizonyítás fő színtere hagyományosan a tárgyalóterem, a nyomozás csupán a bizonyítékok összegyűjtésére irányul. Angliában a vizsgálati szakaszban felkutatott bizonyítékokat nem vizsgálják, csupán a bíróság előtt. Ez a szisztéma több évszázados múltra tekint vissza, ugyanis a XVIII. századig Angliában nem létezett hivatásos rendőrség illetve ügyészség, a politikai bűncselekmények és az emberölés miatt indított büntető ügyeket leszámítva a magánemberek képviselték a vádat. A bizonyítékok összegyűjtését a laikus magisztrátusok segítették. Az angolszász rendszerben jelenleg is a laikus magisztrátusok (Magistrates’ Court) előtt bírálják el a büntetőügyek döntő többségét.

449 A magisztrátusi bíróságokon jogi végzettséggel nem rendelkező békebírók és kerületi vagy járásbírók (district judge) ítélkeznek. A magisztrátusokat jogban jártas hivatalnokok, clerk-ek segítik. A XIX. században a bűncselekmények növekvő száma miatt szükségessé vált hivatásos rendőrség létrehozása, akik – hivatásos ügyészi szervezet hiányában – hosszú ideig a vádat is képviselték. A Királyi Ügyészséget (Crown Prosecution Service, más fordításban Korona Ügyészségi Szolgálat) csak 1985-ben hozták létre, mely egy, már teljes munkaidőben foglalkoztatott ügyészekből álló szervezet.⁴⁵⁰

Angliában és Walesben sokáig hiányzott a bizonyítékoknak abban a formában történő értékelése, amelyre a kontinentális országokban a jogi végzettséggel rendelkező ügyész tevékenységének eredményeként hagyományosan sor kerül, hiszen a vádemelésről a vizsgálat befejezése után a rendőrség döntött. A 2001. évi Büntető Igazságszolgáltatási és Rendőrségi Törvény (Criminal Justice and Police Act) által bevezetett reformnak köszönhetően immár a Korona Ügyészségi Szolgálat rendelkezik vádemelési jogkörrel.⁴⁵¹ A nyomozó hatóság diszkrecionális jogköre azonban alapvetően befolyásolja a vádemelést: amennyiben a rendőrség vezetője úgy dönt, az ügy nem alkalmas vádemelésre, a nyomozást megszüntetik.

449 Gillespie, Alisdair: The English Legal System. Oxford, Oxford University Press, 2007. 68. o.

450 Fantoly (2012.) 69-71. o.

451 Herke Csongor: A német és az angol büntetőeljárás alapintézményei, Egyetemi jegyzet, Pécs, 2011. 31. és 37. o.

A nyomozás megszüntetése ellen nincs helye jogorvoslatnak. Ha azonban a rendőrség vezetője az ügyet vádemelésre alkalmasnak tartja, az iratokat megküldi az ügyésznek. ⁴⁵² A hivatásos rendőr és ügyész megjelenéséig a tárgyalást megelőző szakasz jogilag szabályozatlan volt. Ez az oka annak, hogy kezdetben a bírói gyakorlat „elnézte,” ha a rendőrség jogellenesen szerzett meg egy bizonyítékot. Azt követően, hogy a Parlament 1984-ben elfogadta a Rendőrségi és bűnügyi bizonyíték törvényét (Police and Criminal Evidence Act), egyre több olyan bírói döntés született, amely kizárta a rendőrségi hatáskör túllépésének eredményeként létrejött, tehát a jogellenesen megszerzett bizonyítékokat a figyelembe vehető bizonyítékok köréből.

Napjainkban a rendőrség elméletileg mind a terhelt javára, mind a terhére értékelhető bizonyítékokat köteles összegyűjteni, hatásköre azonban korlátozott. A bizonyítékgyűjtés legfontosabb korlátja a magisztrátusi (bírói) parancs hiánya, továbbá a terhelt hallgatáshoz való joga. A rendőrségnek továbbá nincs általános hatásköre a tanúk vallomástételének kikényszerítésére, erre csupán az ügyésznek van – szintén korlátozott – hatásköre, esetenként a békebírótól kapott engedély alapján. A terhelt is jogosult bizonyítási eszközök felkutatására ártatlanságának bizonyítása érdekében. Ez azonban igen költséges, továbbá kényszerítő eszközök alkalmazásának hiányában akadályokba is ütközik. A terheltnek a rendőri szakaszban nincs arra eszköze, hogy a tanúktól információt szerezzen be, de az ügyész az összegyűjtött információkról köteles általános tájékoztatást adni a terhelt számára még a tárgyalás megkezdése előtt. ⁴⁵³

A terhelt és egyúttal a bíróság informálását illetve „dezinformálását” érintő, az angolszász büntetőeljárás jellegzetes problematikája az ún. „felhasználatlan anyag” hozzáférhetőségének kérdése. Az akkuzatórius eljárás sajátosságaira tekintettel a bizonyítékok kölcsönös megismerhetősége mind Angliában, mind az Amerikai Egyesült Államokban különös jelentősséggel bír. Angliában a „felhasználatlan anyag” kifejezést a rendőrség által a nyomozás során összegyűjtött azon adatokra alkalmazzák, amelyek bár összefüggésbe hozhatók a büntetőüggyel, azonban a vád valamely okból mégsem kíván hivatkozni rájuk a tárgyaláson. A „felhasználatlan anyag” – elnevezése folytán – irrelevánsnak tűnhet, mégis előfordult, hogy a vád által visszatartott információ az ügyben perdöntő jelentősséggel bírt, melynek ismeretében az esküdtszék ellentétes tartalmú döntést hozott volna. Erre tekintettel a bíróságok az 1980-as években kezdeményezték, hogy az ügyész tájékoztassa a terheltet,

452 Sléder Judit: A büntetőeljárás megindítása. Doktori értekezés. Pécs, 2010. 32. o.

453 Herke (2011.) i. m. 44-45. o.

illetve védőjét az ügy szempontjából jelentős valamennyi bizonyítékról. Az 1996. évi, a büntetőeljárásról és nyomozásról szóló törvény (Criminal Procedure and Investigation Act, továbbiakban: CPIA) alapján a felhasználatlan anyagoknak két felfedési szintje van: egy elsődleges és egy másodlagos. Az ügyésznek először azokat a fel nem használt anyagokat kell nyilvánosságra hoznia, amelyek a vád álláspontjának megtámadására közvetlenül alkalmasak.

Azt követően, hogy a védelem ismertette saját álláspontját a vád képviselőjével, az ügyésznek újra meg kell vizsgálnia a nyomozás anyagát, majd azokat a bizonyítékokat kell a védelem rendelkezésére bocsátania, amelyek a védelem által meghatározott tények bizonyítása szempontjából jelentősséggel bírnak.⁴⁵⁴ Ezzel szemben a védelem a törvény hatályba lépéséig nem volt köteles a tárgyalás előtt kifejtenie álláspontját az üggyel kapcsolatban, kivételt képzett ez alól, ha alibire vagy szakértői véleményre kívánt hivatkozni. 1996 óta nem csupán az ügyésznek kell nyilvánosságra hoznia azokat a bizonyítékokat is, amelyek a vádlott védekezését segítik elő, hanem a védelemnek is közölnie kell a váddal a védekezés lényegét az azt alátámasztó bizonyítékok megnevezésével. Az ügyésznek, miután áttanulmányozta a védelemtől kapott anyagot, továbbra is a vádlott és a védő tudomására kell hoznia azokat az adatokat, amik a védelem állítását támaszthatják alá.⁴⁵⁵ A rendszer legfőbb kritikája, hogy míg a vádat nem lehet szankcionálni amiatt, hogy „elfelejtett” valamely bizonyítékot a másik fél tudomására hozni, a vádlott esetében egy hasonló taktikai (vagy akár adminisztratív) mulasztás a bűnösség mellett szóló érvelést vont maga után, arra hivatkozással, hogy a bizonyíték relevanciáját, hitelességét csökkenti az a körülmény, hogy felhasználására csak hosszabb idő elteltével kerül sor. A bizonyítékok kölcsönös megismerésének megakadályozásából fakadó igazságtalan helyzetet felismerve a Lordok Háza a Mills és Poole ügyben kimondta, hogy az ügyésznek nincs diszkrecionális joga megtagadni a tanúvallomások átadását a védelem számára arra hivatkozással, hogy azok álláspontja szerint nem minősülnek hiteles bizonyítéknak.⁴⁵⁶A védelem álláspontjának közlésére vonatkozó kötelezés azonban éppen az angolszász országokra jellemző vádelvvel áll ellentétben.

Törvény rögzíti ugyanis, hogy a vádlott a büntetőeljárásban nem alkalmas arra, hogy bizonyítékot szolgáltasson az ügyészség számára.⁴⁵⁷Ezért a bírák óva intik az esküdteket attól, hogy a védelmi nyilatkozaton alapuló vádlói következtetés befolyásolja őket a döntésük

454 Jenny McEwan: Evidence and Adversarial Process – The Modern Law. Hart, Oxford, 1998. 21. o. idézi: Kármán Gabriella: Bizonyítás az angloamerikai büntetőeljárási rendszerben. In: Vókó György (szerk.): Kriminológiai tanulmányok.

51. kötet OKRI Budapest, 2014. 126. o. és Herke Csongor (2011.) i. m. 85. o. alapján

455 Roger Leng: The Remoulding of Criminal Justice in England in the 1990s, Kriminálpolitika és büntető igazságszolgáltatás Nagy-Britanniában a 90-es években (Szerk: Lévay Miklós), Bíbor Kiadó, Miskolc, 2000, 39-40. o.

456 Gary Mills – Anthony Keith Pool (1998) AC 382. Idézi: Kármán i. m. 126. o.

457 Youth Justice and Criminal Evidence Act 53. szakasz (4) bekezdés

meghozatala során, és a védelem is arra törekszik, hogy a védelmi nyilatkozat minél rövidebb legyen.⁴⁵⁸

Az Amerikai Egyesült Államok büntetőeljárásában kitüntetett szerepe van az eljárási garanciáknak, különösen igaz ez a nyomozási szakaszra. Az egyén hatósággal szembeni jogait az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya tartalmazza, melynek sorai között számos eljárásjogi rendelkezést felfedezhetünk. Ennek elsődleges oka az, hogy az amerikaiak számára a jogállamiság az eljárási garanciákban nyilvánul meg. Az Alkotmány hivatott arra, hogy a kormányhatalmat és a rendőrséget a nyomozásban és a bizonyítékok felhasználásában korlátozza.⁴⁵⁹ Emögött az a megfontolás áll, hogy az egyén akkor a legvédtelenebb, amikor szemben találja magát az államhatalom rendőri szerveivel. Az egyenlőtlen erőviszonyokat kompenzálni kell, abban az esetben is, ha csorbát szenved a bűnüldözés hatékonysága.⁴⁶⁰ Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában számos esetben meg is nyilvánult a nyomozással szembeni gyanakvás a garanciák érvényesülése feletti őrködés formájában akár az anyagi igazság érvényesülésének rovására is.

A rendőrség – a kontinentális modellhez viszonyítva tehát – korlátozott jogkörrel rendelkezik a bizonyítékok felkutatását illetően, azonban a rendőrség mellett az ügyészség is végez nyomozási cselekményeket. Az angol szabályokhoz hasonlóan a rendőrség nem, csupán az ügyész szerezhet be a nyomozás során tanúvallomásból származó bizonyítékot. A tanúk idézése és kihallgatása az ügyészség által felügyelt, laikusokból álló vádtanács (Grand Jury) jogkörébe tartozik. A kontinentális rendszerrel ellentétben sem a rendőrség, sem az ügyész nem készít a bíróság elé terjesztendő összefoglaló anyagot a nyomozási cselekményekről, az ügyiratot kizárólag a tanúvallomások és egyéb bizonyítékok alkotják.⁴⁶¹ Damaška az angloamerikai és kontinentális bizonyítási rendszerek összehasonlítása során leszögezte, a bizonyítás tekintetében kiemelkedő fontosságú az a körülmény, hogy a bíró a tárgyalás előtt megismerheti-e a nyomozás eredményét.⁴⁶² Nem igényel különösebb magyarázatot az a megállapítás, hogy a döntéshozó, így akár az egyesbíró, akár az esküdtszék gondolkodását nagymértékben befolyásolják azok az információk, amelyeket a tárgyalás előtt megszerez.

Abban a szisztémában, amelyben a bizonyítás a tárgyaláson történik, és ahol az eljárásnak

458 Richard Frase: „Comparative Criminal Justice as a Guide to American Law Reform: How the French Do It, How Can We Find Out and Why Should We Care? California Law Review 1990. 539-683. o. Iidézi: Fantoly Zsanett (2012.) i. m. 86. o.

459 vö. Szabó András: A büntetőjog reformja. G & G Kiadó, Budapest, 1992. 171-172. o.

460 Szabó i. m. 202-203. o.

461 Gordon Mahler: Az amerikai büntetőeljárás vázlata, Büntető eljárásjogi olvasókönyv (szerk: Tóth Mihály), Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 72. o.

462 Damaška, M. R.: Evidentiary Barriers to Conviction and Two Models of Criminal Procedure: A Comparative Study.

University of Pennsylvania Law Review 1973. 509. o

egyébként is elsődleges célja a felek jogvitájának rendezése, logikusnak tűnik az, hogy a döntéshozó prekoncepciótól mentesen lépjen be a bizonyítás folyamatába. Ebből a szempontból maximálisan indokolt az esküdtként kiválasztott személyek – egyébként igen költséges – izolálása a tárgyalások megkezdése előtt.

Jóllehet a bizonyítás az USA-ban a tárgyaláson történik, az előkészítő szakasz szerepének megnövekedése hatással bír a bizonyításra. A bizonyítási eszközök összegyűjtésének módja, az előkészítő szakasz színvonala (alapossága vagy felületessége) nem csupán a bizonyítékok – később részletezett – felhasználhatóságára gyakorol hatást, de alapvetően befolyásolja a bizonyítás későbbi irányát is, amit sok esetben – pertaktikai okból – később már nem célszerű megváltoztatni. A szakirodalomban sokszor hivatkozott Miranda-döntés⁴⁶³– bár az elvi alapok lefektetésére alkalmas volt – nem feltétlenül eredményezett valódi áttörést a gyakorlatban. A döntés óta eltelt időszak eljárási gyakorlatát átfogóan vizsgálták az Egyesült Államokban. A kutatások eredménye szerint a figyelmeztetések minősége nagymértékben függ az eljárás tárgyát képező bűncselekmény súlyától, valamint a bizonyíték jelentősségétől.

Az amerikai nyomozók abban az esetben fordítanak nagyobb figyelmet a figyelmeztetés pontos közlésére, ha annak hiánya „értékes” beismerő vallomás elfogadhatóságát veszélyeztetné. Egyéb esetekben a figyelmeztetés mechanikusan történik, melynek következtében az állampolgárok nem is mérik fel annak jelentősségét, ez pedig negatív hatást gyakorol a rendőrséggel való együttműködési készségre.⁴⁶⁴ Az amerikai hatástanulmányhoz hasonló vizsgálatot végzett Tóth Mihály is a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényt módosító 1989. évi XXVI. törvény hatálybalépése után. Az egyszerű megítélésű, illetve azokban az ügyekben, amelyekben nem a tényállás, hanem a jogi minősítés képezte vita tárgyát, a vallomás megtagadására nem került sor. Amennyiben viszont a tényállás tisztázatlan maradt, Tóth Mihály megállapítása szerint a terheltek nagyobb valószínűséggel

463 A Miranda v Arizona 1966 (384 U.S. 436) ügyben emberrablással vádolt és a rendőrségi kihallgatáson beismerő vallomást tévő Ernesto Miranda a tárgyaláson azzal védekezett, hogy a korábbi beismerő vallomása rendőri fenyegetés eredménye volt.

Az USA Legfelsőbb Bírósága a vádlott bűnösségét megállapító ítéletet hatályon kívül helyezte, egyúttal rögzítette a rendőri kihallgatás szabályait. A döntés értelmében a terheltnek biztosítani kell az Alkotmány 5. és 6. Kiegészítésében garantált jogokat, így tilos kötelezni arra, hogy saját magát vádolja, továbbá, az eljárás során joga van ügyvéd segítségét igénybe venni. A fogva tartott személyt a kihallgatás kezdetekor világosan figyelmeztetni kell arra, hogy jogában áll hallgatni, ha bármit mond, felhasználható ellene a bíróságon. A kihallgatás előtt és a kihallgatás alatt bármikor tanácskozhat ügyvéddel, ha pedig rászorul, ügyvédet rendelnek ki számára.

A tényállás részletesebben: http://www.uscourts.gov/multimedia/podcasts/Landmarks/MirandavArizona.aspx (letöltve: 2014.

november 12.)

A kapcsolódó bírói döntések: http://www.law.cornell.edu/supremecourt/text/384/436 (letöltve: 2014. november 12.)

464 Elek Balázs: A vallomás befolyásolása a büntetőeljárásban. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. Debrecen, 2007. 98. o.

éltek a hallgatás jogával. A Miranda figyelmeztetés nyomán hallgató terheltek aránya azonban nem volt több a terheltek 4-5%-ánál. ⁴⁶⁵

Ami a bizonyítékok kölcsönös megismerhetőségét illeti, az angol modellhez hasonló elvek érvényesülnek az Egyesült Államokban is. Jóllehet az akkuzatórius eljárási rendszer ideáltípusában az egymással szemben álló felek „párviadalának” lehetünk szemtanúi a tárgyaláson: mind a vádat, mind a védelmet elsődlegesen a győzelem motiválja. Ebben a kontextusban elkerülhetetlen a kérdés: mi garantálja az ilyen típusú eljárás során az igazság kiderítését vagy azt, hogy az esküdtszék ne homlokegyenest a valósággal ellentétes döntést hozzon pusztán valamely ügyvéd, ügyész (barrister) rábeszélő képességének köszönhetően.

Az ún. igazság-keresési teória szerint a tárgyalás célja a történeti tényállás megállapítása, melynek legjobb módja az, ha a felek előadják eltérő álláspontjaikat a történtekről. A teória támogatói szerint az sem probléma, hogy a felek esetenként félrevezető, elferdített történeti tényállással állnak elő, hiszen a tárgyalás során ezek „kioltják” egymást, és végül „kiderül” az igazság. Gary Goodpaster véleménye szerint azonban, nincs arra empirikus bizonyíték, hogy a felek előbbiekben írt küzdelme valóban az igazság megállapításához vezet. Mivel a bizonyítás a felek kezében van, és a bizonyítási eszközöket ők szerzik be, illetve terjesztik elő, nem áll érdekükben azon bizonyítékok beszerzése, amelyek nem az ő álláspontjukat támasztják alá.

Ez pedig megakadályozza a lehetséges eltérő alternatívák felvetését a tárgyaláson. Goodpaster ezért a vizsgálatközpontú (inkvizitórius) módszereket alkalmasabbnak tartja a tényállás megállapítására, mint a tárgyalást.⁴⁶⁶

A tagállamok egy része törvényben garantálta a terhelt számára a bizonyítékok megismerésének jogát, míg más tagállamokban ez a jog bírói döntés függvénye lett. A tudomány jelenlegi álláspontja szerint – jóllehet az amerikai ügyész hagyományosan félnek tekinthető a büntetőeljárásban – semlegesen, az igazságot szem előtt tartva köteles eljárni.

Ennek megfelelően az ügyésznek fel kell fednie a mentő bizonyítékokat a védelem előtt.⁴⁶⁷ Napjainkban a bizonyítékok bizonyos szintű értékelésére az USA legtöbb tagállamában – még a tárgyalás előtt – két lépcsőben sor kerül. Azokban az ügyekben, amelyekben a vádemelés

465 Tóth Mihály: A „magyar Miranda” első néhány éve, In: Erdei Árpád (Szerk.): Tények és kilátások. Tanulmányok Király Tibor tiszteletére. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1995, 70. o.

466 Gary Goodpaster: On the theory of American adversary criminal trial. The Journal of Criminal Law & Criminology 1987/1, 119.o. idézi: Fantoly (2012.) i. m. 27. o.

467 Flecher, G. P. – Sheppard, S.: American Law in a Global Context. Oxford University Press, New York, 2005. 533. o.

Idézi: Kármán i. m. 126.o.

kérdéséről a vádtanács határoz,⁴⁶⁸ a tanács tagjainak a nyomozás során beszerzett bizonyítékok alapján kell állást foglalniuk arról, hogy a vád tárgyát képező bűncselekményt nagy valószínűséggel a terhelt követte-e el vagy sem. A vádemeléshez a huszonhárom esküdtből tizenhat támogató szavazatra van szükség.⁴⁶⁹ Ezt követően a bíróság még a tárgyalás megkezdése előtt dönt a bizonyítékok elfogadhatóságáról annak érdekében, hogy kizárt bizonyítékot az esküdtszék ne ismerhessen meg.⁴⁷⁰ A bizonyítékoknak egy, a döntéshozó személytől vagy testülettől független szervezet által történő megvizsgálását nem tartom haszontalannak, függetlenül attól, hogy ezt a feladatot hazánkban alapvetően az ügyészség hivatott betölteni. A nyomozást végző vagy azt felügyelő ügyész bizonyos esetekben a jogszerűen felhasználható bizonyítékokon túl olyan többlet információval rendelkezhet, amitől a vádemelés és a vádképviselet során nehéz elvonatkoztatni. (Dilemma elé állítja az ügyészt, ha „mindössze” olyan hibát tapasztal, hogy a nyomozó hatóság nem reális időpontban értesítette a védőt az eljárási cselekményről, és az – bármely okból – hasonló bizonyító erővel nem ismételhető meg, de az is, ha korábban vallomást tévő olyan tanú tagadja meg jogszerűen az eljárás későbbi szakaszában a vallomás tételét, akinek a vallomása nélkül a vád bizonyítása jelentős mértékben megnehezedik.)

2. 3. A tárgyaláson történő bizonyítás különbségei az angolszász és a kontinentális jogrendszerben

A tárgyalási szakaszban folytatott bizonyítás megvizsgálása előtt rögzíteni kell: a vádalku intézményéből eredően – különösen az Egyesült Államokban – az összes büntetőügy jóval kevesebb hányada kerül bíróság elé, mint a kontinentális jogrendszerekben. Amennyiben az előkészítő szakasz végéig „sikerül” beszerezni a vádlott beismerő vallomását, a tárgyalást nem tűzik ki. Ez a körülmény nem hagyható figyelmen kívül a két jogrendszer összehasonlítása során. A kontinentális jogrendszerben a nyomozás – illetve az annak keretében lefolytatott bizonyítás – az eljárás egészéhez viszonyítva általában nagyobb jelentősséggel bír, mint az angolszász jogrendszerben.

A hatályos törvényünk kimondja: a nyomozás során fel kell deríteni a bűncselekményt, az elkövető személyét, fel kell kutatni és biztosítani kell a bizonyítási eszközöket. A tényállást

A hatályos törvényünk kimondja: a nyomozás során fel kell deríteni a bűncselekményt, az elkövető személyét, fel kell kutatni és biztosítani kell a bizonyítási eszközöket. A tényállást