A történeti áttekintés alapján megállapíthatjuk, hogy az igazságszolgáltatás döntéshozatali mechanizmusa az egyes korszakokban eltérően alakult. Jóllehet a társasbíráskodás – a bírói önkény kiküszöbölése által – igazságosabbnak tűnik az egyszemélyi döntéshozásnál, ez a feltételezés azonban nem minden esetben bizonyul helytállónak. Önmagában a bírói fórum tagjainak száma nem garantálja az eljárás törvényes lefolytatását. Például egy, garanciális szabályokat tartalmazó törvény keretei között ítélkező – egyúttal a bírói hivatásra alkalmas – egyesbíró is hozhat igazságos és jó döntést, míg a társasbíráskodás sem nyújt semmiféle védelmet az alapjogok érvényesülése szempontjából, ha a bírói tanács tagjaira a központi hatalom befolyással bír, az alkalmazandó jogszabályok pedig nem segítik elő a materiális igazság érvényesülését. Hasonló polémia alakult ki a laikus döntéshozók kontra hivatásos bíróság tárgykörében.
A probléma, valamint az azt övező vita nem új keletű, és nem csupán a hazai jogászok számára okoz időről időre fejtörést. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1987-ben a büntető igazságszolgáltatás gyorsítása és a „szorosabb egység” megteremtése érdekében alapelveket338fogalmazott meg a tagállamok számára, többek között az ítélőbíróságok összetételét illetően. Általános elvként rögzítették – az alkotmányos elvek és jogi hagyományok figyelembevétele mellett –
1. az egyesbíró hatáskörének bővítését,
2. a hivatásos bírói tanácsok létszámának korlátozását,
3. az esküdtszék hatáskörének a legsúlyosabb bűncselekményekre történő korlátozását, 4. a laikusok munkájának a hivatásos bíró részéről történő támogatását,
5. az egyhangú döntéshozás követelményének mellőzését.
Európa tehát csaknem három évtizede hivatalosan is a laikus részvétel visszaszorítása mellett tette le a voksát, részben az eljárás elhúzódása, részben a laikusok szakértelmének hiánya miatt. Azonban az európai kormányzatok többsége mégsem veti el a zsűri illetve a laikus bírák intézményét, mert szükségesnek tűnnek az állampolgárok bizalmának megtartása és a
338 R (87) 18. sz. Ajánlás a büntetőeljárás egyszerűsítéséről és Indokolás
http://www.europatanacs.hu/pdf/CmRec%2887%2918.pdf (letöltve: 2015. január 4.)
technokrácia elkerülése szempontjából.339 Ugyanakkor számos európai állam büntetőbírósága áll kizárólag hivatásos bírókból, így többek között Hollandiában, Romániában és Törökországban.340
Nem túlzás, hogy a hivatásos, kiváltképp az egyszemélyi döntéshozás a leggyorsabb és leghatékonyabb döntéshozási forma. Azonban számos kockázatot rejt magában. Egyfelől hiányzik a kontroll a döntéshozatal során, az esetleg felmerülő kételyeket nincs kivel megvitatni. Könnyű belátni, hogy minél több ember vesz részt a döntéshozásban, annál kisebb az esélye annak, hogy a döntésben az eljárás tárgyától független, személyes szempontok domináljanak.
De miért van egyáltalán szükség arra, hogy az ítélkezésben laikus bíró is részt vehessen? Egy orvosi szempontból bonyolult, életmentő műtét előtt a főorvos konzíliumot tart, de semmi esetre sem hívja össze a betegeit, hogy véleményt nyilvánítsanak az életmentő műtét szükségességét illetően, vagy abban a kérdésben, hogy a műtétet mikor és milyen módon kellene elvégezni. Az igazságszolgáltatásban az „ügyfél” életét befolyásoló döntés azonban nem csupán jogi, tehát szakmai megfontolást igényel, hanem számtalan ténybeli kérdés eldöntését is, és előfordulhat, hogy a helyes döntés meghozatalát a hétköznapi élettapasztalatok inkább elősegítik, mint a jogszabályok világában való jártasság. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a büntetés célja nem csupán a terhelt felelősségre vonása, továbbá a probléma nem csupaszítható le arra sem, hogy a bíró az ítéletben a terhelt életét adott esetben évekre meghatározó döntést hoz majd. A büntető eljárásjog rendeltetése a büntető anyagi jogi normák érvényesítése, ez utóbbi célja pedig a társadalom védelme érdekében egyéni és általános preventív hatás elérése.
A szakirodalomban találkozhatunk olyan véleménnyel is, mely szerint a jogi ismeretek hiánya nem sajnálatos következménye, hanem éppenséggel kívánatos oka az állampolgári részvételnek az ítélkezés során. Ilyen véleményt fogalmazott meg többek között Charles Whitebread is, aki szerint a laikus részvétel (konkrét esetben az esküdtszéki bíráskodás) lényege e körülményben ragadható meg, hiszen a „szigorúan a jog világából származó – életidegen – döntéseket indokolt esetben az emberi szimpátiának, könyörületnek vagy
339 vö. Kelemen Ágnes: Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlása és a Magyarázó Megjegyzések a büntetőeljárás egyszerűsítése tárgyában. Magyar Jog 1991/12. 745. o.
340 http://hudoc.echr.coe.int/sites/eng/pages/search.aspx?i=001-101739#{"itemid":["001-101739"]} 45. pont (letöltve: 2015.
január 5.)
szánalomnak és egyéb érzéseknek tompítaniuk kell.”341Ez a gondolat felveti a kérdést, vajon jogos-e feltételezni, hogy a hivatásos bíró „jogalkalmazó gépezetként” hozza meg az ítéletet.
Amennyiben ennek lehetősége fennáll, vizsgálandó, hogy ennek oka nem éppen az alkalmazandó jogi előírásokban keresendő-e?
A bíró a magyar büntetőeljárásban a tényállás és a minősítés megállapítása során teljes mértékben kötve van a jogszabályi előírásokhoz. Kizárólag a bizonyítékok hitelt érdemlőségének, valamint az egymáshoz viszonyított bizonyító erejük megítélése során van mérlegelési lehetősége. A büntetés kiszabása során a magyar bíró szintén szűk körű diszkrecionális jogkörrel bír, hiszen a büntetés kiszabási elveket a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) oly módon határozza meg, hogy abban nem sok teret enged a bírói mérlegelésnek. A Btk. 80. § (1) bekezdése alapján a büntetést a törvényben meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez. A törvény e szakasza általánosságban rögzíti azokat a tényezőket, amiket a büntetés kiszabásakor mérlegelni kell. A büntetéskiszabási gyakorlat egységesítése nemcsak a nemzeti kormányok törekvése, hanem európai szintű célkitűzés is, melynek érdekében az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága Ajánlást fogalmazott meg.342A Kúria 2/2013. (VII. 8.) BK véleményében foglaltakkal felülvizsgált 56/2007. BK véleménye szerint a Btk. 80. §-ban rögzített előírások kötelezővé teszik a bíróság számára valamennyi alanyi és tárgyi tény felderítését, és azok értékelését a jogkövetkezmény alkalmazásakor. A kollégiumi vélemény ugyan konstatálja, hogy „a büntetéskiszabási tényezőket nem lehet egyszer s mindenkorra meghatározni,” ami azt sugallja, hogy a bíró észlelhet egyéb, a felsorolásban nem szereplő, azzal azonban egybecsengő körülményeket is. Ugyanakkor a kollégiumi vélemény igen részletes iránymutatást ad a bűnösségi körülmények értékelése tekintetében, így azokat
„egymással egybevetve, összességükben kell értékelni,” tilos a kétszeres értékelés, stb.
Mindebből az következik, hogy egy konkrét ügyben egy konkrét vádlottal szemben a megfelelően feltérképezett büntetéskiszabási körülmények megfelelő számbavétele után csak egyféle „optimális” büntetés szabható ki. A bíró feladata a tényállást mind a bűncselekmény alanyi, mind a tárgyi oldaláról olyan mértékben felderíteni, hogy valamennyi szükséges információ rendelkezésére álljon a döntéshez. Ezt követően a rendelkezésre álló
341 Charles Whitebread: Criminal Procedure: An Analysis of Constitutional Cases and Concepts (New York: Foundation Press 1980) 22. o. Idézi Fantoly (2012.) i. m. 105. o.
342 Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (92) 17. számú, a büntetéskiszabás egyöntetűségéről szóló Ajánlása
információkat a kollégiumi véleményben írtak szerint értékelni kell, melynek eredményeként a legmegfelelőbb büntetést kell alkalmazni. Ebben az esetben az előbb idézett „emberi szimpátiának, könyörületnek vagy szánalomnak” egyáltalán nincs szerepe a büntetéskiszabás során, sőt a szubjektív értékítéletnek a döntésben nem szabad megnyilvánulnia. A bíró mérlegelésének például abban van szerepe, hogy megítélje, milyen nyomatékkal lehet figyelembe venni az ugyanolyan bűncselekmény miatt többször büntetett, a tényállást a vád szerint is több rendben megvalósító vádlott bocsánatkérését és fogadkozását, hogy a jövőben tartózkodik hasonló cselekmények elkövetésétől.
A Btk. 80. § (2) bekezdése a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásának módjára tartalmaz konkrét előírást, mégpedig oly módon, hogy előírja: ilyen büntetés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó. Jóllehet a büntetési rendszerünk a relatív határozott szankciórendszerek közé sorolható, amennyiben a bíró nem kíván sem a vád, sem a védelem számára támadási lehetőséget teremteni, a büntetés kiszabása során viszonylag kevés eszköze van arra, hogy szubjektív belső meggyőződését kifejezésre juttassa. (Oly módon, ahogy azt az esküdtszék a bűnösség kérdésében való döntés során gyakorlatilag következmények nélkül megteheti.) Így a Btk. 82. § (1) bekezdése alapján a bíró a büntetési tételnél enyhébb büntetést is kiszabhat, amennyiben annak legkisebb mértéke a büntetés kiszabásának elveire figyelemmel túl szigorú lenne. Egészen kivételes esetben – amikor a büntető törvény a korlátlan enyhítés lehetőségét megteremti – lehetőség van arra is, hogy bármely büntetési nem legkisebb mértékét szabja ki a bíró. Az úgynevezett enyhítő szakasz alkalmazása azonban a bírót pontos és részletes indoklási kötelezettség elé állítja, ezért arra a legritkább esetben kerül sor kizárólag a bíró empátiája miatt, azt objektív tényekkel ugyanis alá kell támasztania.
Tisztázni kell tehát, mit várunk a laikus részvételtől abban a jogszabályi környezetben, amelyet az előbbi példák jellemeznek. Mi lehet a laikus bírák rendeltetése a büntetőeljárás során napjainkban? Csupán a pontos cél megjelölését követően lehetséges a részletszabályokat szervezeti, illetve eljárási szempontból megalkotni.
1. 1. Az ülnöki rendszer
Ahhoz, hogy átlássuk a társasbírósági formák közti alapvető különbségek okát, nem csupán az eljárásban betöltött szerepüket és működési metódusukat kell megvizsgálnunk, hanem szervezeti szempontból is, sőt figyelemmel kell lennünk bizonyos jogszociológiai, pszichológiai aspektusokra is. Az ülnöki tevékenységet kísérő szkepticizmus nem csupán a XXI. század magyar jogászainak véleményét jellemzi. Egy Lengyelországban végzett
empirikus vizsgálat szerint a jogászok jelentős része már 1966-ban meg volt győződve arról, hogy az ülnökök többsége semmilyen szerepet nem játszik a büntetőeljárás során. Annak ellenére, hogy az ülnökök az ügyek közel 40 %-ban kifejezésre juttatták önálló álláspontjukat, a megkérdezett bírák 51%-a, az ügyészek 73%-a, az ügyvédek 85%-a volt azon a véleményen, hogy az ügy érdemi eldöntését számottevően nem befolyásolták.343
Hazánkban a nem hivatásos bírák ítélkezési tevékenységben betöltött súlya, és ennek megfelelő megbecsülése az 1950-es, 1960-as években volt a legnagyobb. Ennek azonban – sajnálatos módon – nem jogpolitikai, sokkal inkább pártpolitikai okai voltak, hiszen az
„igazságosan, részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, a nép érdekeinek szem előtt tartásával”
ítélkező ülnökök jegyzékét a kormány által rendelettel kijelölt szervezetek készítették el a politikailag „megbízható” állampolgárok közül.344 A helyi szinten eljáró büntetőtanács elnökből és két ülnökből, a megyei elsőfokú büntető tanács pedig elnökből és négy tagból állt, akik közül három tag volt ülnök. Bár az ítélkezésben résztvevő ülnökök névsorát a bíróság elnöke sorsolással határozta meg, ennek ténye a jegyzék összeállítási mechanizmusának köszönhetően nem rejtette magában azt a „veszélyt”, hogy soraikba „rendszerellenes”
személyek is bekerülhessenek.345
A hatályos büntetőeljárási törvény szabályai szerint egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanács kizárólag első fokon járhat el, mind a járásbíróságon, mind a törvényszéken.
Járásbíróságon – főszabály szerint – azokban az ügyekben jár el ülnöki tanács, melyekben a törvény nyolcévi vagy súlyosabb szabadságvesztés kiszabását rendeli el. A jelenlegi szabályozás egyértelműen a társas, és azon belül is a vegyes bíróság létjogosultsága mellett foglal állást, hiszen a törvény úgy rendelkezik, hogy mind a járásbíróság, mind a törvényszék tanácsának elnöke elrendelheti, hogy az ügyet két hivatásos bíróból és három ülnökből álló tanács tárgyalja, amennyiben ezt a vádlottak nagy száma, vagy az ügy különösen nagy terjedelme indokolja. A törvényszék az előbbieken túl öttagú tanács elé utalhatja az ügy
343 Rácz Attila: A népi ülnöki intézmény és fejlesztésének elvi-gyakorlati kérdései a szocialista országokban. In: A népi ülnök részvétele a bírói ítélkezésben, Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének Kiadványai, Budapest, 1971. 58. o.
344 A népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbvitel egyszerűsítéséről szóló 1949. évi XI.
törvény 4. § (1) bekezdése
A Magyar Népköztársaság bírósági szervezetéről szóló 1954. évi II. törvényben már népi ülnöknek nevezett nem hivatásos bírákat ugyanazok a szervek választották, mint a hivatásos bírákat, tehát a járási illetve megyei tanácsok. Az általuk megválasztott ülnökök jegyzékét küldték meg a megfelelő szintű bíróság elnökének. Olyan dolgozó lehetett érdemes a megválasztásra, „aki kellő szocialista öntudattal rendelkezik, tisztában van a nép vagyona, a társadalmi tulajdon megvédésének jelentőségével, kellő politikai iskolázottsága van, tudatában van annak, mennyire fontos az állami és a munkafegyelem megtartása, ismeri a dolgozó nép életét, ügyeit, harcos elvtárs.” (A Magyar Népköztársaság igazságszolgáltatása – Tájékoztató a népi ülnökök számára, Jogi és Államigazgatási Könyv- és Folyóiratkiadó, Budapest, 1954. 33. o.)
345 A népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbvitel egyszerűsítéséről szóló 1949. évi XI.
törvény 2–3. §
tárgyalását akkor is, ha a bűncselekményre a törvény életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását is lehetővé teszi.346
Ma Magyarországon ülnök az a 30. életévét betöltött, de 70. életévét be nem töltött, büntetlen előéletű, cselekvőképes magyar állampolgár lehet, aki közügyektől eltiltás hatálya alatt nem áll, bírói esküt tett és büntetlen előéletét hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal igazolta.347Konkrét bíróság vonatkozásában további kritérium a bíróság illetékességi területén lakóhellyel rendelkezés. Tekintettel arra, hogy a Be. két olyan külön eljárást is szabályoz, melyben a speciális tanács jár el, ezekben a tanácsokban speciális szabályok érvényesülnek az ülnökök vonatkozásában. Az első fokú katonai büntetőeljárás ülnökeinek a Magyar Honvédségnél illetve rendvédelmi szervnél hivatásos szolgálati viszonyban kell állniuk, a fiatalkorúak büntető ügyeiben pedig első fokon a tanács (legalább) egyik ülnökének pedagógusnak kell lennie.348
Az ülnöki tisztség demokratikus elveken nyugvó választás útján jön létre, melyben a nemzetiségi önkormányzatok is szerephez jutnak. A választás joga a helyi önkormányzat, valamint a települési illetve területi nemzetiségi önkormányzat képviselő testületét illeti meg.349Az ülnökök függő jogi helyzetének megítélése kapcsán fontosnak tartom rögzíteni a következőket. Az ülnök javadalmazása kétféle módon történhet. A munkaviszonyban illetve munkaviszony jellegű egyéb jogviszonyban (kormánytisztviselői, közszolgálati, közalkalmazotti, szolgálati, valamint foglalkoztatásra irányuló más jogviszonyban) állókat távolléti díjuk illeti meg. A távolléti díjat az esedékesség időpontjában érvényes alapbér, pótlékátalány, illetve az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra kifizetett teljesítménybér és bérpótlékok figyelembe vétele alapján kell megállapítani, így az ilyen jogviszonyban álló ülnök javadalmazásának alapját a munkaszerződés illetve – a kizárólag törvényen alapuló - kinevezési okirat, stb. állapítja meg. Az ülnöki működés időtartamát munkában töltött időként kell figyelembe venni. Az előbbi jogviszonyban nem álló, illetve az ülnöki működés idejére munkabérben nem részesülő ülnököt tiszteletdíj illeti meg, melynek egy napi mértéke a bírói illetményalap egy napi összegének 25%-a, ami jelenleg bruttó 4662 (nettó 3916) forint.350 Ezt az összeget egyébként a munka és ahhoz hasonló jogviszonyban állók egy napra eső díjazásának is el kell érnie. Az előbbieken túlmenően az ülnök részére –
346 A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 14. § (1) – (4) bekezdés, 271. § (1) – (2) bekezdés
347 A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (továbbiakban: Bjt.) 212. § (1) bekezdés, 214. § (3) bekezdés, 218. § (1) bekezdés, 220. § (1) bekezdés d) pont
348 Be. 448. § (3) bekezdés, 472. § (1) bekezdése, Bjt. 212. § (2) bekezdés, 213. § (1) és (2) bekezdés
349 Bjt. 215. §(1) bekezdés
350 Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló 2013. évi CCXXX. törvény 56. § (1) bekezdése alapján a bírói illetményalap 2014-ben 391. 600 Ft. Az egy napra eső illetmény kiszámítása során 21 munkanapot vettem figyelembe.
törvényben meghatározott összeg erejéig – bankszámla hozzájárulás is adható.351Míg a ’90-es években a nyugdíjas, nem ritkán 60-70 év körüli, ülnökök jelenléte volt a meghatározó, napjainkra már ez az arány kicsit „javult,” és a fiatalabb, 40 év körüli korosztály is képviselteti magát, elsősorban a munkanélküliek. A tapasztalatok szerint inkább nők jelentkeznek ülnöknek, bár férfiakat is felfedezhetünk soraikban.352
Az ülnökök megbízatása 4 évre szól. Az ülnököt előre megállapított rendben a bíróság elnöke hívja be és osztja be ítélkező tanácsokba.353A behívás azonban inkább praktikus megfontolások szerint történik, mintsem a – sok szempontból kívánatos – fluktuációt biztosító rotációs elv alapján. A hivatásos bírók ugyanis többnyire összeszokott tanácsokban járnak el.
Az ülnökök beosztását a gyakorlatban ellátó úgynevezett ülnöki előadó354elsődlegesen azokat az ülnököket osztja be a tanácsokhoz, akikkel a tanács elnöke már korábban is együtt tárgyalt.
Ezt részben a tárgyalás folytonosságára vonatkozó büntetőeljárási szabályok, részben a személyes szimpátián alapuló, a hivatásos és a laikus bíró közötti munkakapcsolat indokolja.355
A Fővárosi Törvényszéken például a tanácsok páros illetve páratlan napokon tárgyalnak. Az ülnök – saját szempontjából „optimális” esetben – legfeljebb heti 3 tárgyalási napon vehet részt, amennyiben a tanács elnöke (a szakzsargon szerint) pótnapozik is. Ez egy hónapban mindössze 13 „ledolgozott” tárgyalási napot jelent. Ebben az esetben tehát az ülnököt „egész havi” ítélkezési tevékenységéért bruttó 60.606 forint tiszteletdíj illeti meg, mely jószerivel jövedelem kiegészítésre elegendő. Ezért gyakori jelenség, hogy főként nyugdíjasok és munkanélküliek jelentkeznek ülnöknek, de legalábbis igen ritka esetben jelentkeznek a munkaerőpiacon „keresett,” magasan kvalifikált munkavállalók.356 Ebből következően az ülnökök „kiválasztódásakor” nem érvényesül maradéktalanul az a célkitűzés, hogy a társadalom széles rétegeit képviseljék az ítélkezési tevékenység során. (Nem lehet elkerülni
351 A díjazás szabályait a Bjt. 221. § (1)–(6) bekezdése, valamint a 2012. évi I. törvény a Munka törvénykönyvéről 148. § (1) bekezdése tartalmazzák.
352 A megállapítások egy része saját tárgyalási tapasztalataimon, más része a Magyar Ülnöki Egyesület (igen színvonalasan összeállított) honlapján közzétett adatokon alapul: http://www.ulnokok.hu/tanulmányok-cikkek-linkek.aspx (letöltve: 2014.
január 30.)
353 Bjt. 216. § (1) bekezdés és 218. § (2) bekezdés
354 A bíróság alkalmazásában lévő személy, akinek munkaköri feladata az ülnökök adminisztratív jellegű koordinálása.
355 Az 1954. évi II. törvény 12. §-a alapjánaz ülnököt legfeljebb egy hónapra lehetett igénybe venni, jóllehet a bíróság elnöke ezt az időt fontos okból meghosszabbíthatta. Az ülnökök behívása során a bíróság elnökének arról is gondoskodnia kellett, hogy az ülnökök különböző szakismereteket képviseljenek. (A Magyar Népköztársaság igazságszolgáltatása – Tájékoztató a népi ülnökök számára i.m. 41. o.)
356 Természetesen egy-egy kivétel mindig akad. Egy ülnöki előadóval és számos tanácselnök bíróval folytatott beszélgetés alapján megállapítottam, hogy – részben a fiatalkorúak tanácsára vonatkozó büntető eljárási törvény előírásai következtében – aktív munkavállalók is felfedezhetők a bírói pulpituson, így elsősorban pedagógusok, de a Nemzeti Adó-és Vámhivatal, illetve valamely önkormányzat alkalmazásában lévő személyek is, ritkább esetben szakértők, jogi egyetemet végzett, de munkaviszonyban (még) nem álló személyek. A megkérdezett hivatásos bírák kivétel nélkül pozitívan fogadták az ülnökök hasznosítható szakképesítését, végzettségét.
azonban azt a kérdést, vajon a jelen kor viszonyai között szükség van-e az ülnökök széleskörű társadalmi reprezentációjára.)
Gyakorlati szempontból problémát jelent az ülnökök tárgyaláson tanúsított passzivitása.357 Ezt a problémát több irányból is megközelíthetjük. Egyfelől az ülnökök az ítélethozatal során a hivatásos bíróval azonos jogokat élveznek, hiszen a Be. 14. § (6) bekezdése azonos jogokkal és kötelességekkel ruházza fel őket, legalábbis az ítélkezést illetően. Kérdés, ugyanakkor, hogy e jogokkal az ülnökök élnek-e egyáltalán. Természetesen az ítélkezési tevékenységben biztosított jog nem azt jelenti, hogy a tárgyalás során a hivatásos bíró és az ülnökök tevékenysége azonos. A tanács elnöke készíti elő a tárgyalást, melynek során dönthet az ügy áttételéről, egyesítéséről illetve elkülönítéséről, az eljárás felfüggesztéséről, továbbá intézkedhet eljárási cselekmények elvégzése iránt, valamint az ügyet öttagú tanács elé utalhatja, stb. A tárgyalást a tanács elnöke nyitja meg és vezeti, valamint állapítja meg az elvégzendő cselekmények sorrendjét. A tanács elnöke gondoskodik a tárgyalás méltóságának megőrzéséről és a tárgyalás rendjének fenntartásáról. A tárgyalási jegyzőkönyveket – a jegyzőkönyvvezetőn kívül – főszabály szerint a tanács elnöke írja alá. Ő állapítja meg, hogy a bizonyítási eljárás befejeződött, és ő hívja fel a jogosultakat a perbeszédek és felszólalások megtartására, valamint állapítja meg a védőbeszédek sorrendjét. Ítélethozatalt követően a tanács elnöke olvassa fel az ügydöntő határozat rendelkező részét, és mondja el az indokolás
Gyakorlati szempontból problémát jelent az ülnökök tárgyaláson tanúsított passzivitása.357 Ezt a problémát több irányból is megközelíthetjük. Egyfelől az ülnökök az ítélethozatal során a hivatásos bíróval azonos jogokat élveznek, hiszen a Be. 14. § (6) bekezdése azonos jogokkal és kötelességekkel ruházza fel őket, legalábbis az ítélkezést illetően. Kérdés, ugyanakkor, hogy e jogokkal az ülnökök élnek-e egyáltalán. Természetesen az ítélkezési tevékenységben biztosított jog nem azt jelenti, hogy a tárgyalás során a hivatásos bíró és az ülnökök tevékenysége azonos. A tanács elnöke készíti elő a tárgyalást, melynek során dönthet az ügy áttételéről, egyesítéséről illetve elkülönítéséről, az eljárás felfüggesztéséről, továbbá intézkedhet eljárási cselekmények elvégzése iránt, valamint az ügyet öttagú tanács elé utalhatja, stb. A tárgyalást a tanács elnöke nyitja meg és vezeti, valamint állapítja meg az elvégzendő cselekmények sorrendjét. A tanács elnöke gondoskodik a tárgyalás méltóságának megőrzéséről és a tárgyalás rendjének fenntartásáról. A tárgyalási jegyzőkönyveket – a jegyzőkönyvvezetőn kívül – főszabály szerint a tanács elnöke írja alá. Ő állapítja meg, hogy a bizonyítási eljárás befejeződött, és ő hívja fel a jogosultakat a perbeszédek és felszólalások megtartására, valamint állapítja meg a védőbeszédek sorrendjét. Ítélethozatalt követően a tanács elnöke olvassa fel az ügydöntő határozat rendelkező részét, és mondja el az indokolás