Né ha az új ság írók túl el fog lal tak ah hoz, hogy tár gyal ja nak ve lünk, vagy egy sze rû en vé de kez nek az „újabb erô sza kos -ko dó hír ho zó val” szem ben. Ilyen -kor töb bé vagy ke vés bé ud va ri a san, de el uta sí ta nak. Ter mé sze te sen meg kell ér te -nünk, de el mond hat juk, hogy „jö vô hé ten is mét fel hí vom Önt! Re mé lem, nem gon dol ja, hogy to lak szom, de szo rít az idô! Na gyon sze ret ném Ön nek át ad ni az anya got, a szto ri túl jó ah hoz, hogy va la hol má sutt el her dál jam.” Ke vés új -ság író tud az ilyen mon da tok nak el len áll ni.
És is mét lem, erô sza ko sak va gyunk ugyan, de jót te szünk: egy új ság író szá má ra öröm le het úgy egye di in for -má ci ó hoz jut nia, hogy egy moz du la tot sem kell ér te ten ni!
A saj tó em be re i vel va ló kap cso lat egyik sar ka la tos pont ja az aján dé ko zás. Szá mos új ság író úgy ér zi, hogy a ne ki adott ita lok kal, szín ház je gyek kel meg akar juk ven ni az ér dek lô dé sét, a „se gít sé gét”.
Tud nunk kell: ki nek, mi kor, mit ad ha tunk. A jegy jár, az ebéd ter mé sze tes kö zeg egy be szél ge tés hez, de a ko -mo lyabb aján dék már koc ká za tot rejt. Ha egy új ság írót le le het fi zet ni, ak kor az ha mar ki de rül het, és írá sa hi tel te len lesz. Ez ne künk, vagy vé den cünk nek sem jó. Ront ja az ar cu la tot. In for má ci ó in kat más hol sem fog ják ob jek tív hí rek -ként el fo gad ni.
Egy pub li ci tás sal fog lal ko zó szak em ber nek ál ta lá ban igen ki ter jedt kap cso la tai van nak, és fô leg új ság írók sze re
-A PUBLICITÁS 93
pel nek a ba rá ti lis tá ján. En nek elô nye, hogy min dig akad hat egy meg bíz ha tó em be rünk egyegy mé di á ban. Hát rá -nya, hogy a ba rá tunkál ta lá ban csak a jó ról ír, ha tisz tes sé ges. (Ha meg nem tisz tes sé ges, ak kor nem jó, ha a ba rá -tunk, mert rossz fényt vet het ránk is.) Ha rosszat ta pasz tal vé den cünk pro duk ci ó já ban, ak kor in kább nem ír vé den cünk rôl, mi vel rosszat nem akar, jót meg nem le het. Fo -gad juk el az ál lás pont ját, so se hoz zuk az új ság írót – ba rá ti szí ves sé get kér ve – kel le met len hely zet be.
A ba rát ság gal kap cso lat ban meg kell je gyez nünk, hogy bár mi lyen kö ze li vi szony ban va gyunk is az új ság író -val, bi zo nyos dol go kat so ha, de so ha nem mond ha tunk el ne ki. Az éne kes elô éle té nek ké nyes pont jai, lel ki gond jai, ének tech ni kai ne héz sé gei, pénz ügyi vagy csa lá di prob lé má ja nem tar to zik rá. Nem jó, ha ti tok tar tást kér ve tá jé koz tat juk az in ti mi tá sok ról. Az ô kö te les sé ge a nyil vá nos -ság tá jé koz ta tá sa. Er re es kü dött fel. Ne hoz zuk kel le met len hely zet be. És kí sér tés be se.
Azt sem tud hat juk, hogy a toll for ga tó mi kor lesz ba -rát ból ál lá sát, po zí ci ó ját fél tô, bi zal mas in for má ci ó ink kal vissza élô el len ség. Le het, hogy ve ze tô mû vé szünk túl zott, de né mi igaz ság is volt a sza va i ban, ami kor nem rég így fa -kadt ki: „Ha egy új ság író nak el mon dod egy tit ko dat, az olyan, mint ha egye ne sen a Kos suth Rá dió Es ti Kró ni ká já ba ki a bál nád be le!”
„Re pül a ne héz kô, ki tud ja hol áll meg”
Amint már em lí tet tem, a mé di á nak szánt írá sok és fo tók fö lött, ha már el küld tük, nincs ha tal munk. Füs tö lög he tünk, hogy az utol só elôt ti ol da lon je lent meg cím lapsz to -ri nak szánt anya gunk, rá adá sul ap rócs ka be tûk kel szed ve, egy hu szad ran gú sport hír alatt, de sem mit sem te he tünk.
Az is kín zó bosszú ságle het szá munk ra, ha a mé dia em be rei húz zák, vág ják, nyír ják és át ír ják az anya ga in kat.
De ez a mun kánk koc ká za ta. Csak kü lön le ges ese tek ben kér het jük az örök ké idô szo rí tá sá ban ver gô dô szer kesz tôt ar ra, hogy mu tas sa meg a pub li ká lás ra le a dott vég sô vál to -za tot. Ha rá te le fo ná lunk, meg okos ko dunk, az az anya gunk köz lé sé nek aka dá lya le het.
Te le ví zi ós anya gok ké szí té se kor se más a hely zet.
Meg tör tént, hogy egy mar ke tin ges kol lé ga ott ser te per télt egy le mez be mu ta tón a té vés táb sar ká ban, és fo lya ma to san irá nyít gat ni akar ta az ope ra tôrt, meg a ri por tert: „Most ar -ra tes sék men ni, most er re, most azt tes sék fil mez ni, jaj, ide tes sék jön ni, itt a mû vész nô!…”
A stáb tag jai egy szer csak meg un ták a sze ka tú rát, össze pa kol tak, és fa kép nél hagy ták a kô vé der medt mar ke -tin gest.
Tá masszunk re á lis el vá rá so kat. Nem min den ese -mény cím lap anyag! Sôt, igen gyak ran elô for dul az is, hogy a mé dia azt mond ja: NEM! Ilyen kor mo soly gunk, és egy má sik anya got aján lunk, még ha úgy is érez zük, hogy az év szto ri ját vagy a va la ha ké szült leg lé leg ze te lál lí tóbb fo tót utasították vissza. Ha ez nem sér ti a ri por tert, ke res sünk más la pot anya gunk nak, de ke rül jük a né ze tel té rést, a vi tát, a rossz vi szonyt. A mi enk nél na gyobb te rü le tû és la -kos sá gú or szá gok ban is pil la na tok alatt le sze di a saj tó az ál ta la nem ked velt sze mé lyek rôl a ke reszt vi zet (em lé kez -zünk csak a Wa ter ga te bot rány ra vagy Mi cha el Jack son ese té re a kis fi úk kal!), mennyit ront hat ak kor imázsun kon az az itt ho ni né hány or szá gos na pi- és he ti lap!
Az em be rek több sé ge büsz ke, s ezért sze re ti, ha va la mi lyen ügy ben a ta ná csát ké rik. For dul junk bát ran prob -lé má ink kal a mé dia em be re i hez. Aki ta ná csot ad, az se gít, és né mi leg el is kö te le zi ma gát az ügy mel lett. (Per sze ne azt kér dez zük meg, hogy ho gyan ke rül he tünk a lap ba vagy a kép er nyô re, mert az ti los!)
A PUBLICITÁS 95