Noha Japán-szerte több hegyen is megtalálható a „túlvilág bejárata”, mégis az Osorezant tartják „legautentikusabb” pokol-megjelenésnek.13 A kommunikáció a holtakkal – elsősorban a népi médiumokon keresztül – ma már elmaradhatatlan részét képezi a fesztiváloknak, sőt, a hegy neve és az itako ma már szinte olyannyira összeforrt, hogy az Osorezan szinonimájaként emlegetik az itakomachit ࢱࢥ࣐ࢳ.14 Ám ez a kapcsolat, sőt, a hegyhez kötő-dő halál-kultusz elemeinek nagy része is viszonylag modern fejlemény.
Az Osorezan története mint vallásos helyszíné egészen a Heian-kor ᖹᏳ௦ (794–1185) elejéig-közepéig nyúlik vissza, a hegyet övező legendákat azonban
10 Hori Ichirō ᇼ୍㑻, „Mountains and Their Importance for the Idea of the Other World in Japanese Folk Religion”, History of Religions, 6/1., University of Chicago Press, Chicago, 1966, 1–23. 8.
11 E kifejezések napjainkra már inkább csak a vidéki közösségekben maradtak fenn. Lásd erről:
Yanagita Kunio ᰗ⏣ᅧ⏨, Sōsō Shūzoku Jiten. Sōgi no Minzokugaku Techō ⴿ㏦⩦̿ⴿ
ࡢẸᏛᡭᖒ, Kawade Shobō Shinsha, Tokyo, 2014.
12 Sakurai Tokutarō ᱜᚨኴ㑻 (szerk.), Sangaku Shūkyō to Minkan Shinkō no Kenkyū ᒣᓅ᐀
ᩍẸ㛫ಙ௮ࡢ◊✲, Meicho Shuppan, Osaka, 1976.
13 Hagiwara Hidesaburō ⴗཎ⚽୕㑻, Me de Miru Minzokushin – Daiikkan: Yama to Mori no Kami ┠࡛ࡳࡿẸ⚄㸫➨୍ᕳࠉᒣ᳃ࡢ⚄, Tōkyōbijutsu, Tokyo, 1988, 58.
14 Egy-egy fesztivál idejére az itakók összegyűlnek, sátrakat állítanak, és kuchiyose-szertartást tartanak.
csak több száz évvel később, az Edo-korban Ụᡞ௦ (1603–1868) állították össze. Már a hegy felfedezésének körülményei sem tisztázottak. Az egyik elmélet szerint, a Tōhoku-térséget császári parancsra meghódító hadvezér, Sakanoue no Tamuramaro ᆏୖ⏣ᮧ㯞࿅ (758–811) lánya fedezte fel, a VIII. század vége, a IX.
század eleje táján.15 A másik, népszerűbb és elterjedtebb legenda a Tendai-iskolát ኳྎ᐀ megalapító Saichō ᭱ (767–822) tanítványához, En’ninhez ோ (Jikaku Taishi ឿぬᖌ; 794–864) köti, akit a hagyomány szerint egy álom vezetett a hegyhez 862-ben. Bárki is járt ott elsőként, a legendák abban megegyeznek, hogy En’nin alakította vallási központtá a helyet, amely természeti adottságainak – a vulkanikus tevékenység alakította kopár tájnak, a kénszagnak – köszönhetően szinte valósághű megjelenítése a buddhista pokolfelfogásnak.
Bár a XVI. század előtti időkből alig dokumentált a történelme, a feljegyzések azt sugallják, hogy az Osorezan komplex helyszín volt, amelynek csupán egy aspektu-sát jelentették a túlvilággal kapcsolatos hiedelmek. A helyiek elsősorban a termál-vizes gyógyulási lehetőségek miatt keresték fel, és „Gyógytermál-vizes Források Hegyének”
(Yama no Yu ᒣࡢ), illetve Usorisannak Ᏹ᭮ᒣ nevezték.16 Az Osorezan megnevezés csupán a XVIII. század vége felé terjedt el.17 A Shimokita-félsziget, a tengeri útvonalaknak köszönhetően, az Edo-korra virágzó kereskedelmi köz-ponttá fejlődött, a kereskedők, halászok pedig elsősorban üzleti sikerekért, a tengeri utak biztonságáért imádkoztak a szent helyként tisztelt hegyen.18
A XIX. század végén viszont már Északkelet-Japán egyik leghíresebb zarándok-úticéljaként említik a források. A középkorban az Osorezan ugyan nem számított jelentősnek, mint vallási helyszín, az Entsū-ji a XVII. szá-zad elejére átvette az irányítást a hegy felett, és a hozzá köthető legendákat,
15 Miyazaki Fumiko – Duncan Williams, „The Intersection of the Local and the Translocal at a Sacred Site: The Case of Osorezan in Tokugawa Japan”, Japanese Journal of Religious Studies, 28/3/4, Local Religion in Tokugawa History, Nanzan University, 2001, 399–440. 402.
16 Az elnevezés valószínűsíthetően a Shimokita-félsziget egyik alrégiójának nevéből ered, ahol egy azonos nevű folyó folyt. Az Usori megnevezést az ainu, öböl jelentésű ushoro szóból származ-tatják. A kezdő „u” szótag utalhat a kormoránra is (japán: 㬼), amely, a legenda szerint, En’nint vezette. Kusunoki Masahiro ᴋṇᘯ, Shominshinkō no Sekai: Osorezanshinkō to Oshirasanssinkō ᗢẸಙ௮ࡢୡ⏺: ᜍᒣಙ௮࢜ࢩࣛࢧࣥಙ௮, Miraisha, Tokyo, 1984.
17 Miyazaki – Williams, i.m., 402.
18 Hara Eiko ཎⱥᏊ, „Hitobito ha Itako ni Nani wo Motomeru no ka (1) Higashinihon Daishinsai ni miru Osorezan to Sanriku Engan” ࠕேࠎࡣࢱࢥఱࢆồࡵࡿࡢ㸦㸯㸧㸫ᮾ᪥ᮏ㟈⅏
ࡳࡿᜍᒣ୕㝣ἢᓊࠖ, Iwate Kenritsu Daigaku Morioka Tanki Daigakubu Kenkyū Ronshū, Iwate Kenritsu Daigaku Morioka Tanki Daigakubu, Takisawamura, 2012/14, 55–59. Noha nap-jainkban ez már szinte jelentéktelen részét képezi a kultusznak, a 2011. március 11-i földrengés és szökőár után, olyan halászok keresték fel a hegyet, akiknek hajóikat, eszközeiket ragadta el a szökőár. Lásd Daily Tohoku ࢹ࣮࣮ࣜᮾ, 2011. 11. 24.
kultuszokat felhasználva, újra felvirágoztatta.19 Ezekben az időkben – a XVII.
és a XVIII. század során – épült ki fokozatosan a szentély- és templomegyüt-tes a hegy tetején is. Mivel a szent helyet felfedező En’ninnek, mint Tendai-szerzetesnek, semmiféle kapcsolata nem volt a Sōtō-iskolával, az Entsū-ji igyekezett olyan ereklyéket – szobrokat, írásokat – gyűjteni, amelyek kap-csolatba hozhatók a számos vallásos intézmény közismert és népszerű ala-pítójával, hogy ez által az Osorezan hosszú múltra visszatekintő történetét hangsúlyozza.20
Nem elhanyagolható tényező továbbá Jizō bódhiszattva ᆅⶶ⸃21 kultuszá-nak – különösen Enmei Jizōékultuszá-nak ᘏᆅⶶ – általános terjedése a XVIII –XIX.
században. Természetesen, az Entsū-ji is igyekezett a közkedvelt istenség nevét a templomhoz és a hegyhez kötni. A korszakban már számos képességet tu-lajdonítottak Jizōnak – a pokolban szenvedő lények megmentője, az elhunyt gyermekek, az elvetélt magzatok védőistensége, a várandós nők, utazók, za-rándokok védelmezője, számtalan betegség gyógyítója stb. –, és nem csupán túlvilági, hanem evilági hasznokért is imádkoztak hozzá. Aomori prefektúrában pedig, ahol az országos átlaghoz képest magas volt a gyermekhalandóság, a sze-génység, éhínségek kikényszerítette gyermekgyilkosságok száma, a gyermekek megmentőjeként is tisztelt bódhiszattva kultusza különösen termékeny talajra talált. Az elgondolás, hogy Jizō a holtak megmentője, és a hegy a holtak lakhe-lye, az Edo-kor közepe-vége táján fonódott össze az Osorezan kultuszaiban.22 Az Osorezan látképe, a mélyről feltörő, bugyogó pocsolyák, a kénszag, amelyek a japánok képzeletében a poklot idézték fel, eleve tökéletes „hátteret” biztosítottak Jizō számára, hiszen ő az, aki képes átlépni a határt élet és halál között, megjelenni a hat létbirodalomban (rokudō භ㐨), hogy megmentse a szenvedő lényeket.
A korszak népszerű írója, Jippensha Ikku ༑㏉⯋୍ (1765–1831) útikönyv-so-rozatának az Osorezanra tett zarándokútjáról szóló része arról árulkodik, hogy a hegyen a korszakban már konkrét formát öltöttek a különböző poklok:
Számtalan pokol létezik a hegyen. Ilyen látképet nehezen találni máshol.
Nincsenek rá szavak […]. A poklok bámulatos látványa a hitre buzdítja a látogatókat.23
19 Tōhoku-térség elhagyatott, lepusztult, korábban Tendai- illetve Shingon- ┿ゝ kötődésű intézmé-nyeinek újjáélesztése elsősorban a yamabushikhoz ᒣఅ és a Sōtō-iskola papjaihoz kötődik.
20 Miyazaki – Williams, i.m., 402–404.
21 Ksitigarbha (szanszkrit: Kṣitigarbha).
22 Miyazaki – Williams, i.m.,407–408.
23 Muda shugyō kane no waraji, Dai Nijūippen ᪉ゝಟ⾜㔠ⲡ㠠➨༑୍⦅, 1830. Idézi: Miyazaki – Williams, i.m., 421.