A kínai nyelv fonetizációjának történetében fontos szerepet játszó személyek közé tartozik a ma Xiamen szárazföldi részéhez tartozó Tong’anban ྠᏳ szü-letett Lu Zhuangzhang ᠶㄐ (1854–1928). Lu volt az első kínai, aki mélyre-hatóan tanulmányozta a fonetizáció kérdését, a témát kutatók őt megelőzően külföldiek voltak. 1875-ben, miután sikertelenül vette a császári hivatalnoki vizsgát, Szingapúrba költözött, ahol magas szintű angoltudásra tett szert, meg-ismerkedett a modern nyugati oktatással, így más hasonló tapasztalatokkal rendelkező korabeli kínai értelmiségiekhez hasonlóan a nyelvi és írásreform támogatóinak egyikévé vált. Lu úgy vélte, Kína fejlődésének egyik fő akadálya a tömegek írástudatlansága, az írástudatlanság megszüntetése érdekében pedig elengedhetetlen egy fonetikus írásrendszer létrehozása. 1879-ben Lu visszatért Kínába, és Gulangyun telepedett le, ahol ettől fogva egyrészt külföldieknek minnan dialektust, másrészt helyieknek angolt tanított, a szigeten ismert sze-mélyiséggé vált. Ezen évei alatt aktívan segédkezett több Gulangyun dolgozó külföldi hittérítő nyelvészeti kutatásaiban. A London Hittérítő Társasághoz (London Missionary Society) tartozó John MacGowan 1863-tól kezdődően
4 Philip Wilson Pitcher, In and about Amoy. Some historical and other facts connected with one of the first open ports in China, The Methodist Publishing House in China, Shanghai and Foochow, 1912, 207–208.
5 Pitcher, i.m., 209.
több mint fél évszázadot élt Gulangyun, Lu MacGowan English and Chinese Dictionary of the Amoy Dialect (1883) című munkájának szerkesztésében se-gédkezett. MacGowan ajánlásával Lu szintén részt vett az 1878 és 1881 között Xiamen brit főkonzuli címét betöltő ismert diplomata és nyelvész, Herbert A. Giles6 Chinese English Dictionary (1892) című művének szerkesztésében.
A fent említett külföldi szerzők a minnan dialektus lejegyzésére és fonetizá-lására irányuló törekvéseinek hatására Lu 1892-ben adta ki Yi mu liaoran chujie аⴞҶ❦ࡍ䱦7 című művét. A munkát, mivel ez a legkorábbi kínai szerző által írt ilyen jellegű alkotás, a nyelvi és írásreform mozgalom kiindulópontjaként tartják számon Kínában. A Yimu liaoran chujie című műben bemutatott átírási rendszer neve Zhongguo qieyin xin zi ୰ᅜษ㡢᪂Ꮠ (új kínai qieyin írás). A qie-yin ษ㡢 (hang elvágása) kifejezés a hagyományos kínai rímszótárakban hasz-nált fanqie ษ kiejtésjelölő módszerre utal, melynek lényege, hogy egy adott írásjegy kiejtését két másik írásjegy kombinációjával jelölik. A fanqie módszer-ben az első írásjegy a szótagkezdőt (onset/shengmu ኌẕ) jelöli (a szótag első mássalhangzója, vagy amennyiben nincs első mássalhangzó, „null onset” szó-tagról van szó), a második írásjegy pedig a szótag rímjét (rhyme/yunmu 㡤ẕ), vagyis a szótagkezdőt követő hangokat. Például a tong ਼ karakter kiejtése ily módon a tu ᗂ és a hong 㓒 karakterekkel írható le (਼˖ᗂ㓒࠷). A hagyomá-nyos fanqie módszer tehát nem egy önálló kodifikált írásrendszer volt, hanem kínai karakterek használata kiejtésjelölő célból. Ezen kívánt változtatni Lu egy részben a latin ábécé betűin alapuló, összesen 48 (15 szótagkezdő és 33 rím) karaktert tartalmazó átírási rendszer megalkotásával. A 48 alapkarakteren kívül Lu rendszere tartalmazott még 14 nazális hangot jelölő kiegészítő karaktert és a xiameni dialektus hét különböző hangsúlyát jelölő ékezeteket. A írás jobbról balra halad a szavak elválasztásával, a több szótagú szavak szótagjai közt vízszin-tes vonalakkal. Lu célja a mű publikálásával eredetileg a Xiamen, Quanzhou, Zhangzhou városokban és a környező területeken beszélt minnan dialektusok átírása volt, távlati célként azonban egy Kína összes dialektusának átírására alkalmas általános rendszer kidolgozását tűzte ki. 1898-ban a Kang Youwei-féle ᓧᴹѪ „száznapos reform” (wuxu bianfa ᠺᠼਈ⌅) mozgalom idején úgy tűnt, Lu elképzelései megvalósulhatnak, mivel a reformtörekvések részeként
6 A Wade-Giles romanizáció Thomas Wade munkáján alapszik, melyet később H.A. Giles rend-szerezett. A szárazföldi kínai kormány által 1958-ban bevezetett hanyu pinyin térnyerését megelőzően külföldön a legelterjedtebb romanizációs séma volt a mandarin kínai átírására.
7 A mű címe nehezen fordítható magyarra, a yi mu liaoran ୍┠↛ kifejezés jelentése „egy szem-pillantás alatt megérteni”, utalva ezzel a Lu által publikált átírási rendszer egyszerűségére; a chujie ࡍ䱦 jelentése „kezdeti szint” (kezdőknek íródott tankönyv).
a Qing uralom az oktatási rendszer megreformálását is tervezte. Lu ekkor Pekingbe utazott, azonban mielőtt benyújthatta volna javaslatait a megfelelő kormányszervnél, a reformmozgalom megbukott, így terve a Zhongguo qieyin xin zi írásrendszer elterjesztésére meghiúsult.
1899-ben Lu elfogadta a tajvani japán főkormányzó, Kodama Gentarō ඣ⋢※ኴ㑻 (1898–1902) meghívását, és három évet töltött Tajvanon. Ez alatt az idő alatt tanulmányozta a katakanának (a japán nyelvben a külföldi szavak leírásához használt szótagírás) a minnan leírására használt változatát, az ún.
tajvani kana (jap. Taiwan-go kana ྎ‴ㄒ௬ྡ, kín. Taiwanyu jiaming ਠ⒮䈝 ٷ) írásrendszert. Lu 1906-ban kiadott Zhongguo qieyin zimu ୰ᅜษ㡢Ꮠẕ című művében egy merőben egyedi átírási rendszert vázolt fel. A Zhongguo qieyin zimu karaktereit a katakanához hasonlóan kínai írásjegyek bizonyos elemeiből hozta létre, különlegessége, hogy az írás nem lineáris vonalban ha-lad, hanem minden szótag egy központi – a rímet jelölő – elemből épül fel, és a szótagkezdőt jelölő kisebb karakter ennek valamelyik oldalán helyezkedik el hangsúlya alapján (a xiameni dialektusban összesen hét elkülöníthető tó-nus van, köztük kettő zárhangot tartalmazó szótagokban fordul elő). 1906-ban kiadott művében Lu a pekingi, kantoni, déli min (Xiamen, Zhangzhou, Quanzhou, Chaozhou) és keleti min (Fuzhou) dialektusok leírását vázolja fel az új módszer segítségével. A különböző dialektusok átírására használt ka-rakterek száma összesen 25 szótagkezdő és 94 rím karakter, köztük a xiameni dialektushoz használtak száma 18 szótagkezdő és 45 rím karakter.
Miután visszatért a szárazföldi Kínába, Lu ismét Gulangyun telepedett le, és tovább folytatta egy országos átírási rendszer kidolgozását és elterjesztését célzó tevékenységét. 1905 és 1906 között Pekingben különböző kormányszerveknél próbálta elfogadtatni tervezetét, ismét sikertelenül. Ezt követően összegezte és korrigálta addigi munkásságát, és Shanghaiban kiadta a Zhongguo zimu Beijing qieyin jiaokeshu ѝഭᆇ⇽ेӜ࠷丣ᮉ、Җ (1906) és Zhongguo zimu Beijing qieyin ѝഭᆇ⇽ेӜ࠷丣 (1906) című műveit. 1913-ban a köztársasági kormány a mandarin kiejtés standardizálása céljából Pekingben összehívta a „kiejtés egyesítése” gyűlést (duyin tongyi hui 䈫丣㔏аՊ), melyen Lu mint Fujian tartomány képviselője vett részt. Bár sokan méltatták javaslatát, vég-ső soron a Zhejiang tartományi küldött, Zhang Binglin ㄐ⛣哏 pecsétírásos (zhuanshu ㇶҖ, a Qin-dinasztia hivatalos írásformája) karaktereken alapuló javaslatát fogadták el zhuyin zimu ⌘丣ᆇ⇽ (hangjelölő betűk) néven. A zhu-yin zimu 1918-tól a Kínai Köztársaság hivatalos hangjelölő rendszere lett, és nem kevés módosítással ugyan, de zhuyin vagy bopomofo néven Tajvanon
a mai napig a legszélesebb körben használt rendszer, mind az oktatásban, mind a számítógépes, illetve mobiltelefonos bevitelben. A szárazföldi Kínában a hanyu pinyin latin betűs átírási rendszer 1958-as bevezetését követően meg-szüntették használatát.
1915-ben a zhuyin zimuval elégedetlen Lu Xiamenben kiadta Zhonghua xin zi ѝഭᯠᆇ (Új kínai írás) című művét, melyben az 1906-os Zhongguo qieyin xin zi című írásában bemutatott karakterek módosított, továbbfejlesztett változatát tette közzé, melyet a harmadik és utolsó átírási rendszernek tartanak számon az általa megalkotott rendszerek közül. Az elkövetkező években egészen 1928-ban bekövetkezett haláláig Gulangyun folytatta az oktatást, kutatást és átírási rendszere terjesztését. 1916-ban a Gulangyu kulturális életében meghatározó szerepet játszó tajvani filantróp, Lin Erjia ᷇ݯహ közreműködésével létrehozta az „Új kínai írás terjesztését elősegítő bizottságot” (Zhonghua xin zi cujinhui ѝ ॾᯠᆇ׳䘋Պ) és a Xin zi yuekan ᯠᆇᴸ࠺ (Új írás havilap) című folyóiratot, valamint 1920-ban szintén Lin Erjia segítségével a „Qieyin írás kutatóintézetet”
(Qieyin zi yanjiusuo࠷丣ᆇ⹄ウᡰ). Lu munkásságát élete során csak részleges sikerek jellemezték – az általa megalkotott írásrendszerek közül egyiket se sikerült végül széles körben elterjesztenie –, de az utókor mégis nagyra tartja a kínai nyelv fonetikus átírása érdekében végzett úttörő munkáját, mely a XX.
század nyelvi és írásreform mozgalma során számos más kínai értelmiségi által kulcsfontosságúként kezelt téma lett. 1992-ben Pekingben Yi mu liaoran chujie című műve kiadásának századik évfordulója alkalmából került megrendezése a „Megemlékezés a kínai nyelvi és írásreform mozgalom 100. évfordulójáról”
(Zhongguo yuwen xiandaihua yundong 100 zhounian jinianhui ѝഭ䈝᮷⧠ԓ
ॆ䘀ࣘ100ઘᒤ㓚ᘥՊ).8