Az online tartalomfogyasztás hatása az IP adatkicserélés piacaira

Az elmúlt években az internet sok szempontból jelentős fejlődésen ment keresztül.³⁷² A sávszélesség rohamosan növekedett, a felhasználók száma egyre nagyobb, a szolgáltatások és alkalmazások száma, összetétele rohamosan gyarapodik. Mindezek következtében – főként a sávszélesség tekintetében – komoly szűk keresztmetszetek alakultak ki. Át kellett gondolni az átviteli infrastruktúra bővítésének lehetőségeit és új, innovatív megoldások bevezetését. A problémák kiéleződése folytán felszínre kerültek a különböző internet-piaci szereplők közötti érdekkülönbségek is.

Az internet hosszú ideig az oktatás és kutatás támogatásaként működött. A folyamatos fejlődés során világos hierarchikus struktúra alakult ki. Néhány nagy gerinchálózathoz kapcsolódtak a regionális hálózatok, s ahhoz a fogyasztókat elérő helyi hálózatok. Az internet alapját jelentő nagy gerinchálózatok néhány ponton összekapcsolódtak peering megállapodások keretében, ami egy fizetés nélküli forgalomcserét jelentett. Ezeket a szolgáltatókat nevezzük 1. szintű (Tier 1) internetszolgáltatóknak. A köztük lévő forgalomcsere-megállapodás arra a feltételezésre épült, hogy a forgalom lényegében szimmetrikus. A kisebb, regionális 2., illetve 3. szintű (Tier 2 és Tier 3) internethálózatok mindegyike valamelyik nagy internethozzáférés-szolgáltatóhoz kapcsolódott, a helyi előfizetői hálózatok a regionális hálózatokhoz kapcsolódtak. A regionális hálózatok egymással, illetve a világgal csak Tier 1 szolgáltatókon keresztül kerültek kapcsolatba.

Ezek az alacsonyabb szintű internethozzáférés-szolgáltatók azonban az egyértelmű forgalmi aszimmetria miatt nem álltak peering forgalomcsere-kapcsolatban Tier 1 szolgáltatókkal, hanem tranzitszerződést kellett kötniük a kimenő és bejövő forgalom részükre történő továbbítása érdekében. Az Tier 1 szolgáltatók forgalomcsere-megállapodásai alapján működött

372 A témáról bővebben lásd: Analysys Mason: Overview of recent changes in the IP interconnection ecosystem, 23 January 2011,

http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwjnl5L X7ZrLAhUGJJoKHQEGCeEQFggaMAA&url=http%3A%2F%2Fwww.analysysmason.com%2FAbout-

Us%2FNews%2FInsight%2FInternet_exchange_points_Feb2011%2FRelated-report-download%2F&usg=AFQjCNE4Ym4dD8Z4Pgy_rcmEaKsL3xJRKQ&sig2=_9aitV0jFtiDxfkB2r-ThA, (2017.02.28.)

97 a globális internet, piaci erejüket érvényesítették a kisebb szolgáltatókkal kötött tranzit megállapodások során.³⁷³ Ezt a körülbelül 2007-ig érvényes felállást mutatja sematikusan a következő ábra.

4. ábra: Az Internet korábban jellemző architektúrája³⁷⁴

Az adatforgalom bővülésével a fent ismertetett hierarchikus struktúra jelentősen megváltozott, átalakult. Ebben a folyamatban az alacsonyabb szintű internethozzáférés-szolgáltatók is elkezdtek közvetlenül peering megállapodásokat kötni egymással, ezáltal javult az összekapcsoltság, bővültek az útválasztás lehetőségei, csökkentek a tranzitkiadások.

A növekvő forgalom a gerinchálózatok és regionális hálózatok szintjén nemcsak az átviteli kapacitás egyébként viszonylag olcsó növelésével, hanem a forgalomátadási pontok számának növelésével, a forgalomirányítás optimalizálásával is kezelhető. A forgalmi terhelés optimalizálása és egyes szolgáltatások minőségének biztosítása érdekében megváltozott a korábbi architektúra is. A hálózati szolgáltatóknak is érdeke bizonyos gyakran keresett tartalmak előfizetőhöz közeli tárolása, még inkább igaz ez azonban a nagy forgalmat bonyolító

373 Christopher S.YOO:Innovations in the Internet’s Architecture that Challenge the Status Quo, The Journal on Telecommunications and High Technology Law, Volume 8, Issue 1, Winter 2010 79-99.

374BoR (12) 130, 49.

98 tartalomszolgáltatók esetében. A nagy forgalmú tartalomszolgáltatók ugyanis – részben a szolgáltatás minősége, részben a hozzáférési és forgalmi költségek megtakarítása érdekében – olyan internet fölötti magánhálózatokat (CDN hálózat) hoztak létre, amelyek a globális Internet számos pontján a nyilvános internethez kapcsolódó szerverekből állnak.³⁷⁵ Ezeket a szervereket egy belső forgalmat bonyolító magánhálózat kapcsolja össze. Ezek a tartalomszállító hálózatok lehetővé teszik, hogy a fogyasztókat egy viszonylag közeli szerverről szolgálják ki Ilyen magánhálózatot épített ki a Google, a YouTube, ilyet használ a Microsoft és számos tartalomszolgáltató.³⁷⁶ Az internet struktúrája egyre komplexebbé vált, amint ez az alábbi ábra alapján érzékelhető.³⁷⁷

5. ábra: Az Internet „mai” architektúrája³⁷⁸

375 Bővebben lásd: GÁLIK Mihály–PÁPAI Zoltán–URBÁN Ágnes: Vita az infokommunikációs hálózatok semlegességéről, In: VALENTINY Pál – KISS Ferenc László – NAGY Csongor István (szerk): Verseny és szabályozás – 2010. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest. 190-227.

376 Az internet jövőbeli trendjeiről lásd: Arthur D. Little: The Future of the Internet – Innovation and Investment in IP interconnection, May 2014., http://www.libertyglobal.com/pdf/public-policy/Liberty-Global-2014-Future-Of-The-Internet.pdf, [2016.02.28.]

377 Érdemes megemlíteni, hogy a Google saját globális gerinchálózatot hozott létre, forgalmát gyors ütemben erre a gerinchálózatra irányítja, aminek következtében egyre csökkenő mértékben veszi igénybe az

Internetszolgáltatók tranzitjait, és egyre több közvetlen összekapcsolást hoz létre felhasználói hálózatokkal.

Egyes elemzések szerint a Google ma már a világ internetszolgáltatóinak több mint 70 százalékával áll közvetlen peering összeköttetésben. A legnagyobb szolgáltatók közül főképp csak azok nem állapodtak meg a peering-ről a céggel, akiket szabályozás köt (pl. a nemzeti hálózatokból a postai és telefonhálózatok, az úgynevezett PTT-k), illetve azok, akiknek sértené a kereskedelmi érdekeit egy ilyen szerződés.

378BoR (12) 130, 50.

99 Az aszimmetrikus adatforgalom hatására az ingyenes – „gentlemen’s agreement-hez” hasonló – peering megállapodások sok esetben nem tarthatóak fent a továbbiakban, a nagy adatmennyiséget forgalmazó OTT szolgáltatók, illetve az ő tartalmaikat továbbító internetszolgáltatók sokkal több költséget okoznak az adatok előfizetőknél való „végződtetését”

biztosító internethozzáférés-szolgáltatóknak, mint fordítva. Ezért ez utóbbiak díjfizetési igénnyel lépnek fel, mely számos esetben vezetett olyan piaci konfliktushoz, amelynek indirekt károsultjai az internetezők voltak, akik nem fértek hozzá online tartalmakhoz.

Az alábbiakban bemutatjuk, hogy milyen konfliktusokra láttunk példát eddig az Európai Unióban és az Egyesült Államokban, majd bemutatjuk, hogy a problémák orvoslására eddig milyen kísérletek törtétek a szektoriális ex ante szabályozás és a versenyjog eszközeivel.