iránya van. Az igazság irányának az igazság ama sajátosságát nevezzük, melynélfogva az vagy közvetlen rámutatás, vagy hi-ány kiemelése, vagy elhatárolás segélyével jelenti tárgyát.
Eszerint megkülönböztetünk positiv, negativ és limitativ igaz-ságot. Lássuk ezt közelebbről.
Az oly természetű igazság, mint „Most nappal van”, „Az al-vási ösztön a biológiás pihenési szükséglet egyik periodikus megnyilvánulása” vagy:
(
ab)
m=abmm tárgyára közvetlenül vonat-kozik, azaz tárgyát nem azáltal jelenti, hogy annak más tár-gyakhoz való viszonyát fejezi ki, hanem azt jelöli meg, hogy tárgya önmagában micsoda: mi van meg rajta. Ez az igazság positivitásának valódi értelme. „Positiv igazság” tehát az oly igazság, mely tárgyát a maga mivoltában, határozmányainak meglételében közvetlen úton fejezi ki.1 V. ö. 40. §.
Ezzel szemben a „negativ igazságot” ép az jellemzi, hogy mintegy kerülő úton fejezi ki tárgyát: nem annak a kiemelésé-vel, ami a tárgyban megvan, de annak a jelzésével, ami abban hiányzik. Ezért valóban: a negatio ellentéte a positiónak. De abban az értelemben is mondhatjuk ezt, hogy míg a positiv igazság – mint látt uk – a tárgyat önmagában jelöli meg – a ne-gativ igazság ezt a tárgyának más tárgyakhoz való ama sajátos vonatkoztatása által teszi, melynélfogva tárgyában más tárgy-nak hiányát fejezi ki. Ha például ezt az igazságot vesszük: „Az ember nem csalhatatlan”, vagy „Az állam nem alapulhat tisztán erőszakon” – akkor az emberben, illetőleg az államban valami hiányt konstatálunk, valaminek a nemlétét állítjuk s igazsá-gunk ép a nemlét (privatio, στέρησις) kiemelésével jellemzi tárgyát. Voltaképen az forog fenn e negativ igazságoknál, hogy az embernek a csalhatatlansághoz, illetőleg az államnak a tiszta erőszakhoz való viszonya emeltetik ki. Ámde positiv igazság is fejezheti ki tárgyaknak egymáshoz való viszonyát, pl. „Az an-gol Magna Charta régibb, mint a magyar Aranybulla” – de ez esetben a kifejezett viszony nem a hiány, hanem az időbeli el-sőbbség. Azon megállapításunkat tehát, hogy a negativ igazság tárgyának más tárgyakhoz való viszonyát fejezi ki, oly módon kell megszorítanunk, hogy e viszony a hiánynak a relatiója.
Közelebbről meghatározva pedig a hiány az jelenti, hogy vala-mely dolog nélkülöz valavala-mely járulékos mozzanatot (tulajdon-ságot, vagy ténykedést, illetőleg szenvedést), aminek kiemelése különösen fontos, ha a negativ igazságot elhatároljuk a limita-tiv igazságtól.
A limitativ igazság – Pl. „Az Ember nem Isten”, „A hő nem test” – azáltal fejezi ki tárgyát, hogy azt elhatárolja más tár-gyaktól. Szemben a positiv igazsággal, ez is indirekte [11] jelöli meg tárgyát, mert nem azt fejezi ki, hogy a tárgy micsoda ön-magában, de hogy micsoda más tárgyakhoz viszonyítva.
Mind-azonáltal lényeges különbség áll fenn negativ és limitativ igaz-ság között , mert ezt Kant, ki a limitatio fogalmát először állí-tott a fel, helyesen látt a. E különbséget úgy fejezhetjük ki, hogy míg a negatio valamely alanyban valamely járulékos mozzanat hiányát fejezi ki – a limitatio valamely alanyt választ el más alanyoktól, tehát nem hiányt, de elhatárolást jelent.
Miután így megállapított uk az igazság irányának eme hár-mas tagoltságát – két probléma merül fel azonnal, melyekre vonatkozólag állást kell foglalnunk. Az egyik az a kérdés, hogy mily viszony áll fenn a positio, negatio és limitatio között : a másik pedig arra vonatkozik, hogy miért kell az igazságnak ép e három iránnyal bírnia, azaz: miképen függ össze az igazság mibenlétével az igazság e hármas iránya?
13. {Bármely igazság mindhárom iránnyal bír} Kétségtelen, hogy bármely igazság teljes jelentése az igazság mindhárom irá-nyát magábafoglalja. Azaz: bármely igazság positiv, negativ és limitativ egyszerre s csak így jelöli meg tárgyát teljesen. Hogy ezt felismerhessük, vegyünk szemügyre egy-egy positiv, nega-tiv és limitanega-tiv igazságot. „A Föld a Nap körül kering”, ez tisz-tán positiv igazságnak látszik. Pedig ez igazság következőképen is kifejezhető: „A Föld nem kering más test, mint a Nap körül”.
Az előbbi positiv igazság tehát kifejezhető negativ formában is – világos jeléül annak, hogy ez igazság teljes jelentéséhez a ne-gativ irányozott ság is hozzátartozik. De épúgy limitativ igazság formájában is kifejezhető ama positiv igazság, hogy „a Föld a Nap körül kering”, amennyiben evvel aequivalens a következő tétel is: „A Föld nem a mi Napunktól különböző égitest körül keringő test”. A helyzet immár világos: Minden igazság positiv, negativ és limitativ e)szerre. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az igazság positiv, negativ vagy limitativ volta merőben az igazság emberi kifejezésének grammatikai formájához tarto-zik, – mert a fennebbiekből csak az követketarto-zik, hogy a mi
em-beri felfogásunkban – nyilván gondolatoekonomiai okokból – valamely igazságnak rendesen csak e)ik irányát gondoljuk el, mégpedig azt, amelyet folytatott gondolatmenetünkben külö-nösképen óhajtunk hangsúlyozni. Hogy az igazság három lehe-tő iránya nem merő grammatikai forma, de magának az igaz-ságnak mibenlétében gyökerezik, az kiderül a következőkből.
Az igazság fogalmát egy végső adott ságra: az érvényesség fo-galmára kell visszavezetnünk. Ez utóbbit már nem lehet defigni-álni vagyis más, tőle különböző fogalmakra visszavezetni, mert hiszen minden ily defignitio, illetőleg visszavezetés érvényes akar lenni, mert érvényességre igényt tartó fogalmakkal s téte-lekkel operál s így már szükségképen felteszi az érvényesség fogalmát. Ha már most az érvényesség fogalmát tüzetesebben
[12] szemügyre vesszük, könnyű felismerni, hogy abban már bennerejlik az igazság hármas iránya. Az érvényesség ugyanis azt jelenti, hogy valami valamire érvényes. Azt, amire érvé-nyes az igazság, azt az igazság közvetlenül jelöli meg: az igaz-ság emez iránya adja a positiv igazigaz-ságot. De viszont az érvé-nyesség fogalma azt is magábafoglalja, hogy ami érvényes va-lamire, az nem érvényes másra – e jelentésével honorálja az igazság tárgyának közvetett (indirekt) kifejezését. Ez pedig két úton történhet, amennyiben a nem-érvényesség kétfélét jelent-het. Elsőben azt, hogy ha valami B érvényes A-ra, akkor A-ból hiányzik a C, D, E stb. mozzanat – ami az igazság negativ irá-nyát adja. De jelentheti az említett indirekt vonatkozás azt is, hogy ha B A-ra érvényes, A nem azon dolog, melyre viszont C, D, E stb. érvényes. Ez utóbbi vonatkozási irány adja a limitatio irányát. Nyilvánvaló tehát, hogy az igazság, illetőleg az érvé-nyesség legbensőbb mibenlétéből folyik, hogy bármely igazság egyszerre háromféle iránnyal bír, azaz positiv, negativ és limi-tativ. Spinoza közismert tételét így kell kiegészítenünk: Omnis determinatio est negatio et limitatio.
14. {Végtelen számú igazság van} Az igazság fennállásának