Az érvényesség mozzanatai

mon-dott uk. Az érvényesség mibenléténél fogva három szempontból tekinthető. Amennyiben az érvényességet mint sajátos fennál-lást nézzük, azt valamely igazság subsistentiájának nevezzük.

Például ez igaz tételre nézve 2 × 2 = 4, a subsistentia az a mozza-nat, ho) 2 × 2 = 4 mint érvényesség fennáll. E vonatkozásban az érvényesség mint az igazság subsistentiájának módja szerepel.

[23] Ámde az érvényesség nemcsak subsistentia, de viszony is,

mely ép az igazság tartalma és tárgya között áll fenn. Ebben a vonatkozásban az érvényességet Meinong terminusával objec-tivumnak nevezzük; ez utalást, célzást jelent az igazságtarta-lom részéről az igazságtárgyra.

Végre az érvényesség az igazság értelmét (ratióját) is kifejezi, azaz az igazság azon mozzanatát, melynélfogva annak minden alkotórésze e)ütt e)séget alkot. Ez az, ami a tartalmat és a tár-gyat összefűzi az igazságban, azt egy igazság alkotórészeivé te-szi. Eszerint összefoglalólag az érvényességben három mozza-natot kell megkülönböztetnünk: a subsistentiát, az objectivu-mot és az értelmet.

Visszatekintve fejtegetéseinkre az igazság szerkezetéről kide-rített eket a következő táblázatban szemlélhetjük.

Igazság részei

Alak Érvényesség Tárgy

1. logizma 2. tétel 3. syllogismus

1. subsistentia 2. objectivum 3. értelem (ratio)

1. valóság 2. relatio 3. osztály

2. A logikai alapelvek.

28. {A logikai alapelvek határozmányai} A második problé-ma, mely az igazság szerkezetére vonatkozik (v. ö. 23. §), min-den igazság végső formai előfeltevéseire irányul. Az igazság így értett strukturáját is reductiv módszerrel kell kinyomoz-nunk, azaz azt kell megállapítakinyomoz-nunk, hogy bármely igazság mily végső igazságokat tesz fel tovább nem igazolható praesup-positiók gyanánt. Még mielőtt e végső tételeket megállapíta-nók, bizonyos jellegzetes határozmányuk már most megjelöl-hető, ép abból folyólag, hogy ezek minden igazság előfeltevé-sei. Nevezetesen: már most kétségtelen, hogy e végső igazsá-gok 1. a legegyetemesebb igazsáigazsá-gok lesznek, 2. ebből folyólag csak merőben formai jellegűek lehetnek, azaz minden lehető tárgyra kell, hogy érvénnyel bírjanak s így 3. minden tárgy leg-egyetemesebb határozmányait is kifejezik s végül 4. legelemibb kellékei lesznek minden tárgynak és minden igazságnak. Néz-zük e pontokat egyenként.

Minden igazság előfeltételét csak oly igazságok képviselhe-tik, melyek minden igazság közül a legegyetemesebbek. Mert ha volna ez igazságoknál (a) még egyetemesebb igazság (b), ak-kor ezek a b igazságok volnának azok az igazságok, melyek ér-vényét minden igazság felteszi. Tehát a végső előfeltevést kép-viselő igazság mibenlétéből következik, hogy az csak a legegye-temesebb igazságok közül lehet.

De a legegyetemesebb igazság egyútt al csak formai jellegű

[24] lehet, amin azt értjük, hogy minden lehető tárgyra kell vo-natkoznia. Mert oly igazság, mely a tárgyaknak csupán e) bi-zonyos csoportjára vonatkozik, nem tartozhat a lege)eteme-sebb igazságok közé, mert az utóbbi mozzanat ép azt jelenti,

hogy nincs tárgy, melyre azon igazság ne vonatkoznék, melyet a „legegyetemesebb” jelzővel látunk el.

Ha azonban valamely igazság minden tár)ról mond valamit, akkor az, amit róla kimond, nem lehet egyéb, mint azon hatá-rozmányok valamelyike, amely minden tárgyról kivétel nélkül áll. Ilyen határozmány pl., hogy minden tárgy az, ami – azaz, hogy csak önmagával azonos, hogy más tárgyakkal viszonyban áll stb. Az önmagával való azonosság, valamint a más tárgyak-kal való viszonyban-állás pedig nem egyéb, mint oly határoz-mánya a tárgynak, mely a tárgy mivoltából fakad s így misem természetesebb, mint hogy minden igazság legegyetemesebb praesuppositiói egyútt al minden tár) legegyetemesebb hatá-rozmányait is kifejezik.

Ugyanezen megállapítást azután oly formában is kimondhat-juk, hogy e végső előfeltevéseket kifejező igazságok egyútt al minden igazság és minden tár) legegyetemesebb kellékeit is képezik. Mert például azt a legegyetemesebb igazságot, hogy

„minden tárgy csak önmagával azonos”, abban a formában is kifejezhetjük, hogy minden igazságnak az a kelléke, hogy al-kalmazkodjék az azonosság elvéhez, s a tárgy is csak az lehet, amelyre e principium érvényes, azaz, ami nem mond önmagá-nak ellen.

A hagyományos logika az ily módon jellemzett végső formai jellegű legegyetemesebb igazságokat, melyek egyútt al a tárgy legegyetemesebb határozmányait és feltételeit is kifejezik, logi-kai alapelveknek nevezi, s mi is megtartjuk e terminust a kö-vetkező fejtegetésekben. Annál is inkább, mert benne kifejezés-re jut a végső előfeltevések ama sajátossága is, melyet eddig szándékosan nem említett ünk, hogy t. i. ezek mibenlétüknél fogva nem igazolhatók logikailag s így a logicitás szempontjá-ból végső, azaz alapelvek. Ezt nem nehéz felismerni. Igazolni, azaz bebizonyítani valamely tételt annyit tesz, mint a kérdéses

tételt más, bizonyosabb tételre visszavezetni, azaz abból folyó következménynek feltüntetni. Ámde minden igazolás követ-keztetés, azaz logikai művelet, mely a maga helyességének igé-nyét arra építi, hogy megfelel a logikai alapelveknek s az ebből levezethető logikai szabályoknak. Tehát minden lehető bizonyí-tás felteszi a logikai alapelveket s így ezek mibenlétüknél fogva bebizonyíthatatlanok. Reductio útján reájuk bukkanunk, azaz felismerjük őket, mint minden igazság végső praesuppositióit.

A bebizonyítást itt szükségképen annak a kimutatása kell, hogy pótolja, miszerint minden logikai művelet: minden állítás vagy tagadás, minden bizonyítás és sőt minden kétely is már felteszi a logikai alapelvek érvényét és ép [25] arra épít. Mert hiszen ké-telkedni ép annyit tesz, mint valamely állítást vagy tagadást kétségbevonni, mert az nincs bebizonyítva, azaz a logikai alap-elveknek nem felel meg.

29. {Az azonosság elve} Az első logikai alapelv, melynek