Az amerikai mítosz…

In document DOKTORI DISSZERTÁCIÓ (Page 33-39)

állt.

121

Clinton Rossiter Amerika generális szellemi–politikai alapjának nyilvánítva a radikális angol protestantizmust, így írt: „az amerikai demokráciának a legnagyobb adományt a telepesek protestantizmusa adta, méghozzá az individualizmussal. A reformáció, amelyet az a forradalmi képzet teremtett meg, hogy a hívő beszélhet Istennel minden papi közvetítés nélkül, hasonlóképpen járult hozzá a kapitalizmus kifejlődéséhez, hiszen individualizmusa lefedi ennek alapjai is.”

122

Amerika epitheton ornansává vált a „szabadság földje” szókapcsolat. Ennek a valóságban meglévő reális feltétele alakította ki az amerikai mítosz szabadság-felfogását, amely pedig a politikai világába szállva le, a liberális szabadságjogokban manifesztálódott.

Egy amerikai utazó, a romantizáló Washington Irving 1832-ben a következő szavakat jegyezte fel naplójában egy határvidéki telepesről: „A vadonban élő ember dicsőséges függetlensége ez. Ez a fiatalember, karabélyával, pokrócával, lovával, úgy tűnt, bármely percben kész a világ bekalandozására; minden, amire szüksége lehet, nála volt, mesterséges vágyak híján a személyes szabadság nagy titka volt féltett tulajdona.”

123

A szabadságnak csupán a szigorúan vett valláserkölcs és a kisközösség ezen alapuló normarendszere szabott határt. Az egyenlőség társadalmi szinten valóban megvolt, noha nem vagyoni, hanem esélyegyenlőséget és isteni és emberi törvény előtti jogi egalitást jelentett. A helyi önkormányzatiság, valamint az a tudat, hogy munkával bármi elérhető – valóban: a föld korlátlanul rendelkezésre állt az 1800-as évek közepéig – egyértelműen a protestáns autonómizmusból és munkaetikából származott.

124

Ha jól megvizsgáljuk az amerikai alapértékeket, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy az egyéni szabadságjogok, az individualitás tisztelete, az egyéni felelősségvállalás és a vállalkozás szabadsága jegyében létrejött társadalom alapvetően progresszív jövőképet, egyfajta antropológiailag is optimista szemléletet és egyenlőség-hitet hordozott. S méltán. Az amerikai kultúra ugyanakkor képvisel konzervatív értékeket (család- és munkaközpontú életvitel, erős vallásosság, lokalitás) s inkább a whig–óliberális, mintsem az egalitáriánus–demokrata társadalmi berendezkedést tolerálja, s ha választani kell, inkább a szabadság, mint az egyenlőség értékét preferálja. Ahogyan Milton Friedman fogalmaz:

Amerikában csak az Isten előtti egyenlőségben hisznek, és a gazdasági esélyek egyenlőségét fogadják el, de a vagyoni vagy monetáris egalitarizmust az egyéni szabadság elleni támadásként értékelik.

125

A továbbiakban igyekszünk jobban kibontani az amerikai mítosz mibenlétét, amelynek

megértéséhez bizonnyal nem volt felesleges ez a rövid bevezető értékelés.

szélesebben, mélyebben, tovább és távolabbra hat, mint azt feltételeznénk, sőt, vélekedésünk szerint ez az, ami szekularizálódva az amerikai politika kultúra alaprétegét alkotja.

Amerika alapító eszméi között a puritán vallásosság, azaz a radikális angolszász protestantizmus öröksége a legmeghatározóbb. A brit szigeteken üldözött és létükben, lelkiismeretük és vallásuk szabad gyakorlásában fenyegetett erősen vallásos közösségek könnyen találhattak rá az ószövetségi igehelyre, amely Isten általi kivezettetésüket sugallta:

Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére.127

Amerika a kivándorlók szerint „ellen-Óvilág”, „anti-Európa” (Molnár Tamás), amennyiben új földet jelent, amely tiszta a bűntől, s aki rálép, az is megtisztul (Reinhold Niebuhr).

128

Amerika hivatássá és küldetéssé (mission) konvertálódott szellem, az Isten által a benne bízó bátraknak adott lehetőség – „In God we Trust”, hirdeti még az egydolláros is! –, hogy megvalósítsák Isten ígéretét, s ezzel beteljesítsék (fullfilling) a sorsot, a rendeltetést (destiny). Azaz a puritánok – akik Isten Igéjét egyedül ismerő közösségnek tartották magukat – üldözése miatt bűnbe esett Európát elhagyók úgy hitték, itt minden álmuk megvalósulhat (vö. American Dream!).

129

Ezt nem csak az mutatta világosan, hogy olyan helyre érkeztek, amely az állam és az egyház szétválasztására eredendően lehetőséget biztosított, hanem az a sokkal egyszerűbb dolog is, hogy a tér tágasságának birodalmába jutottak, ahol ők maguk adnak maguknak megegyezéssel törvényeket, s ahol így a történelem újrakezdésére is alkalom kínálkozik. A szabadság és a – természeti, de politikai – korlátozásoktól mentes élet földje feltárulkozván a Mayflower utasai előtt, a sokszor emlegetetett „lehetőségek hazáját” ígérte, ahol minden az egyénen, saját teljesítményén, szorgalmán, ügyességén múlik. Az Isten által nekik ígért „Új Sion”, ahol „a hegyen felépülhet Isten városa”, biblikus utalások sokaságával volt alátámasztható a puritán telepesek hite szerint.

130

Az ószövetségi Jákób álma Izráelről és Jahve ígéretéről az amerikai álom teológiai ősalapjául szolgál:

Odafönt pedig az ÚR állt és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.131

Hiszen gondoljunk csak bele! A nonkonformista puritánok utazásuk végén a tökéletes föld megtalálását konstatálták, s ezzel a történelemben egyedülálló jelenség következett be, mert az utópia megvalósítására reális lehetőség nyílott (persze nem az emberi lényeg megváltozatásának tekintetében, hanem anyagi viszonylatok között értve). A puritánok a Biblia ószövetségi részéhez tértek vissza nem csak teológiai alapvetéseik tekintetében, de gondolkodásmódjukat illetően is, amely nem mentes az eszkhatologikus, vagy millenarista

127 2Móz. 3, 7–8. (Kiemelés tőlem.)

128 Talán nem is kellene figyelmeztetni arra, hogy a „puritán” kifejezés a latin purus (= tiszta) szóból ered. A puritánok a Biblia szövegéhez való fundamentalista ragaszkodással a hit teljes megtisztítását (purifikálását) követelték meg, minden, ami nem ennek megfelelően létezett, az a tisztátalanság (Uncelan Life) állapotában volt. (CHADWICK, Owen: A reformáció. Osiris, Bp. 2003.; SCHNEIDER, Herbert: The Puritan Mind.

Univ. of Michigan Press, Ann Arbor, 1958.)

129 PARKES, H. B.: The American Experience: an Interpretation of the History and Civilisation of the American People. Greenwood Press, Wastport, 1982.; MOLNÁR Tamás: Az atlanti kultúra kibontakozása.

Kairosz, Bp. 2006. 37. oldal

130 Ld. bőv.: ARMSTRONG, H. W.: The United States and Britain in Prophecy. Worldwide Church of God, Pasadena, 1980.

131 1Móz. 28, 13–15. (Kiemelés tőlem.)

tendenciáktól sem. „Ha volt nép – írta Daniel J. Boorstin a neokonok egyik folyóiratában –, amelyet intellektuális poggyásza alkalmassá tett egy Utópiába teendő utazásra, akkor azok az új-angliai puritánok voltak. A Jó Társadalom modelljét megtalálták Bibliájukban; költséges amerikai expedíciójuk pedig mélyen érdekeltté tette őket abban, hogy higgyék: lehetséges Siont fölépíteni e földön.”

132

A kiválasztottság biblikus, azon belül is inkább ószövetségi értelmezése a kálvinizmus predestináció-tanának radikalizálásából eredt, s evilági követeléssé válván a nonkonformista protestantizmus ún. anglo-hebraista tradícióját oltotta az amerikai (politikai) kultúrába (is). Híres prédikációjában John Wintrop 1630-ban így fogalmazott:

„Tudnunk kell, hogy Izrael Istene köztünk van. […] Be kell látnunk, hogy Városnak kell lennünk a Hegyen (City on the Hill) s éreznünk kell, hogy minden nép szeme rajtunk van.”

133

Az amerikai mítosz kiválasztottság-, megtisztítás- és misszió-tudata olyan erősen hat, hogy az amerikai forradalom valóban forradalmi szárnyát megtestesítő radikális Thomas Paine is élt ezzel. Az ember jogairól (1791) című munkáját Washingtonnak ajánlott, többek között e szavakkal:

Azért fohászkodom, hogy az ember jogai olyan egyetemesek lehessenek, mint azt az Ön nemes lelke csak megkívánhatja, és hogy adassék meg Önnek az a boldogság, hogy lássa, hogyan javítja meg az új világ a régit.134

A fentebb is idézett mélyen konzervatív John Adams pedig egyenesen ezzel a jegyzettel kísérte a puritánok kivándorlását taglaló sorait:

Amerika benépesítésére mindig is nagy tisztelettel és csodálattal tekintettem, mint a Gondviselés ama tervének és nagy színielőadásának nyitó jelentére, amely a világ minden tudatlan emberének felvilágosítását és a rabszolgasorban élő emberiség felszabadítását szolgálja.135

Az amerikai mítosz szerint az amerikai történelem zárt egység, eleje és vége egyszer s mindenkorra adott, mivel a kiválasztottak alapító aktusa mint kezdet és a tökéletesség elérése mint cél meghatározza a teleologikus történeti folyamat két végpontját. Ami pedig e kettő között történik, az a radikális kálvinista protestantizmus predestinációja által inspirált destiny, a sorsszerű rendeltetés végezete. Huizinga idézi Walter H. Page-t, aki kijelentette, hogy „nem csodálkozhatunk azon, hogy Amerika felette áll minden országnak, Amerika a legjobb a legjobbak között”

136

– ez a népszerű vélekedés már ennek a hitnek szekularizált lecsapódása.

Ez az idődimenziótól csak nagy tévedés árán elválasztható jelenség magyarázza, hogy Amerikát Huizinga – másokkal együtt – történelemnélküli, ennek folytán történelem-ellenes szellemiség kifejlesztőjének mondja, s ettől eredezteti, hogy Amerika a jövőbe való permanens haladás legjobb lehetőségét keresi szüntelenül.

137

Amerika alapítása, hagyománya a múlt (= Európa, a bűn) elhagyása és a távolodás ettől, úgy, hogy közben a saját jövőjét alkotja meg folyamatosan. Ebben a magyarázatban benne rejlik, hogy Európa elhagyása nem csak földrajzi, hanem kulturális értelemben is megtörtént. Ezzel persze nem mindenki ért egyet, például a jeles amerikai történész, az amerikai konzervativizmus első igazán jelentős kutatója, Russell Kirk sem. Egy írásában kifejti, hogy az amerikai értékek nem csak amerikai

132 BOORSTIN, Daniel J.: Az amerikaiak. A gyarmatosítás kora. (1959) Ford.: Magyarics Tamás. Gondolat, Bp. 2001. 48. oldal [A szöveg The Puritanic Tradition címen a Commentary-ban is megjelent.]

133 Idézi: AHLSTROM, Sidney E.: A Religious History of the American People. Yale UP, New Haven, 1979.

147. oldal [John Wintrop (1588–1649) angol puritán lelkész Massachusetts-nél szállt partra, ahol a terület első kormányzója lett és a vallásos – tk. teokratikus – rendszert vezetett be. Fent idézett mondása az amerikai vallásos attitűdöt és nemzeti karaktert kiválóan jellemző szállóigévé lett.]

134 PAINE, Thomas: Az ember jogairól. (1791) Ford.: Pap Mária. Osiris, Bp. 1995. 7. oldal (Kiemelés tőlem.)

135 ADAMS: Értekezés a kánonjogról és a feudális jogról. In: Dok. 7. oldal

136 Idézi: HUIZINGA, Johan: Amerikai szellem. (1926) In: uő: Válogatott tanulmányok. Tudomány, irodalom, művészet. Ford.: Radnóti Miklós. Pharos, Bp. 1943. 281. oldal [Walter H. Page (1855–1918) amerikai publicista, diplomata, az I. világháború alatt az USA brit nagykövete volt, demokrata politikus.]

137 Uo. 294. oldal

eredetűek, mert a kontinens benépesítői nem szakítottak végleg Európával. Sőt, Kirk véleménye szerint nem csak az angolszász kultúrát vitték magukkal, de az európai civilizáció számára hódítottak meg egy új földrészt! Kirk tovább is megy, amikor az európai szellem alapjául szolgáló görög–római és keresztény értékek erőteljes amerikai jelenlététről értekezik.

Őt idézzük: „az amerikai civilizáció nem áll önmagában, hanem része annak a nagy kultúrának, amelyet »Nyugatinak« vagy »kereszténynek« hívunk. Ezek viszont számos részletükben régebbiek mint a nyugat-európai kultúrkör vagy maga a kereszténység.”

138

Ez a tetszetős és nem minden igazság híján lévő vélekedés azonban nem vált általánossá sohasem, hiszen az amerikai mítosz sokkal jobban felerősíti az új kontinenst belakó telepesek újrakezdő, elszakadó, cezúravonó (azaz mondhatni forradalmi) jellegét, mintsem elgondolásra méltónak tartaná az Atlanti-óceán túlpartjához fűződő kapcsolatait (azaz a folytonosság tényét). Ezt fejezi ki, ha másként és az iraki háborút ellenző európai államokat elítélendő aktuálpolitikai érdekből is az újabb neokonzervativizmus szerzője, Robert Kagan, amikor így ír: „Az amerikaiak a Marsról, az európaiak a Vénuszról jöttek.”

139

Az ilyen és ehhez hasonló vélekedéseknek régi hagyománya van. 1920-ban írta Frederick Jackson Turner könyve előszavában, hogy azok, akik elhagyták Európát, azért tették ezt, hogy „a szabad lehetőségeket kihasználva megteremtsék egy új nép létrehozásának körülményeit, egy új társadalmi és politikai típus új eszméi” által.

140

Amerikát tehát inkább jellemzi a jövővel kapcsolatos pozitív várakozás, az idősík kitolása valamilyen reményteli esemény érdekében, egyfajta millenarista hit, amely szekularizálódva egyfelől utópikus vágyakozást, másfelől progresszív politikai gondolkodást eredményezett. John O’Sullivan, a Manifest Destiny kifejezés megalkotója, déli- és intervenciópárti politikus a következőket írta a jövővel kapcsolatos felfokozott amerikai várakozások alapszövegének tekinthető The Great Nation of Futurnity (1839) című kötetében.

Figyeljünk azonban arra is, hogy O’Sullivan szövegében a haladás és a jövőorientáltság biblikus és határozottan vallásos kontextusban íródik meg. Íme:

Nemzetünk születése új történelem kezdete volt, s egy olyan, még meg nem tapasztalt politikai rendszer megformálása és kifejlődése (progress), amely elválaszt minket a múlttól és csakis a jövővel köt össze bennünket. […] országunk sorsa az, hogy a jövő legnagyobb nemzete legyen.

Ez a sorsunk, mert azok az elvek, amelyeken nemzetünk áll, magában a sorsban gyökereznek, és minthogy ezek mindenütt azonos érvényűek, következésképpen univerzálisak is.

A kiterjedő jövő a mi arénánk, ahogyan a történelemé is ez. Ebbe a szűz térbe lépünk be Isten igazságával a lelkünkben, jóakarattal a szívünkben és a múlttal kapcsolatos makulátlan lelkiismerettel. Mi vagyunk az emberi haladás nemzete, és ki akarna vagy tudna egyáltalán határt szabni továbbmenetelünknek? A Gondviselés vigyáz ránk, földi hatalom nem vehet rajtunk erőt.141

A föld korlátlansága és az időbeli múlt radikális elhagyása együttesen egy nagyon figyelemreméltó következtés levonására bír bennünket. Huntigton idéz egy vélekedést, amely szerint az amerikaiak „folyton azt gondolják, hogy a távolabbi vidékek jobbak annál, amelyiken már megtelepedtek.”

142

Mindebből az következik, hogy a térben való előre-haladás, ami az ún. frontier-mentalitásban fejeződik ki, a távolabb fekvő és még fel nem tört földek eredendően jobbnak tételezett minőségéből meríti hajtóerejét. S épp így az idő dimenziói közül is az előbbre fekvő megfejtetlen, de korlátlanul alakítható, sőt tervezhető

138 KIRK, Russell: The American Cause. [1957] Forw. by John Dos Passos, k. n. Chicago, 1966. 14–15. oldal

139 KAGAN, Robert: Édenkert és hatalom. Amerika és Európa az új világrendben. (2003) Ford.: Meszerics Tamás. (Biztonság a XXI. században) Zrínyi, Bp. 2007. 7. oldal

140 TURNER, Frederick Jackson: The Frontier in American History. Henry Holt&Co. New York, 1921.

Preface. vi. oldal

141 O’ SULLIVAN, John L.: The Great Nation of Futurnity. (1839) In: AR, 7–8. oldal (Kiemelés tőlem.)

142 HUNTINGTON, 96. oldal

jövő az, amely az amerikai politikai gondolkodást kihívásként éri és folyton előre mozgatja.

Az amerikai frontier-mentalitás nem csak az új földek felé való haladás ösztökélésben, hanem a politikai haladás szükségességének megteremtésében is szerepet játszott. A már idézett és később is szem előtt tartott Frederick Jackson Turner a frontier-ről írott munkájában úgy fogalmaz, hogy a Nyugat folyamatos meghódítása folytonos mozgás és újrateremtés volt, s ez állandó dinamikus mozgást vitt az amerikai történelembe. Úgy vélte, hogy a keleti part még európai (Old World) mentalitása a nyugati frontier meghódítása során végleg elveszett és ez

„a demokrácia új típusát és új eszméket” teremtett meg. Vagyis, átadva Turner-nek a szót:

Politikai intézményeink, demokráciánk története nem az olcsó utánzás és a másolás műveletét tartalmazza, hanem egyes elemek evolutív és adaptív alkalmazásának története a megváltozott környezetben, azaz új politikai alakzatok megteremtéséről szól.143

A racionalista politikai progresszió majd akkor kezdődik, amikor az amerikai politikai gondolkodás az előre haladás közepette már nem Isten ígéretének valóra váltásában bízik, hanem igyekszik megkonstruálni a jövőt. Ez volna az a szekularizáció, amelyre már többször utaltunk.

Az észak-amerikai kontinens benépesülésének, a telepek létrehozásának és a köztársaság megalapításának története egy vállalkozásról szól, az oda utazók, a veszélyt vállalók, az újrakezdők, az úttörők (pioneer), a merészek és a bátrak története ez, egy gigantikus történelmi kísérlet. Épp ezért az amerikai történelemben természetes módon nincs misztikum, felderíthetetlen és szűkös bizonyítékok alapján így is-úgy is magyarázható őstörténet, homályba vesző múlt.

144

Ezért az amerikai identitás viszonyítási pontja nem a múlt, hanem ezzel szemben a jövő, így a cél a mérce, amelynek nagyon is egzakt mérési eszköze a teljesítmény, a siker, a haszon. Ennek korlátai, amelyek az amerikai mítosz vallásos összetevőjéből erednek, azonban az évszázadok során elmállottak, és ezért nem véletlen, hogy sok megfigyelő az amerikaiakat haszonleső, sikerorientált nemzetnek tartja.

145

Az itt előadottak egy olyan, Európához képesti antropológiai–ontológiai másságra irányítják rá figyelmünket, amely a középkor amerikai hiányának tudható be, és így az ezzel együtt járó univerzális–szakrális berendezkedésnek az emberi mentalitásban lenyomatot hagyó mintáját sem nagyon találjuk meg Amerikában. A telepesek, akik Amerikába érkeztek, egyénként, önmagukra utalt egzisztenciaként vívták meg a természettel, az őslakosokkal és sokszor egymással a létért folytatott alapvető küzdelmüket.

Nyilván nem lehet véletlen, hogy a hidegháború lezárulásának egyre nyilvánvalóbb jelei közepette éppen egy amerikai neokonzervatív értelmiségi (Fukuyama) fogalmazta meg a történelem végéről szóló tanítást, azaz hogy a liberális demokrácia – mint amerikai vívmány a világnak –, a planetáris kapitalizmus és a plurális társadalom – mint univerzális amerikai modell – világméretű elterjedése juttatja majd célba a történelmet.

146

Amerika egyéni Biblia-magyarázatot, egyéni vállalkozó szellemet, egyéni leleményességet sugárzó szellemiségének számtalan eleme korrelál egymással, s mind a célt, eredményt, elérendő állapotot, jövőbeni szituációt, következményeket kereső magatartással magyarázható. Megint Huizingát idézzük: „a pragmatizmus mint kulturjelenség […] [egy]

143 TURNER: The Frontier in American History. 205–206. oldal (Kiemelés tőlem.)

144 MOLNÁR Tamás: Az értelmiség alkonya. Ford.: Mezei Balázs. Akadémiai, Bp. 1996. Az amerikai értelmiségi. c. fej. 242. oldal

145 Ez a szemlélet még a valláson belül is utat talált magának! Amerika legnagyobb, apolitikus és karizmatikus neoprotestáns megagyülekezete, a Lakewood Church, olyan vezető lelkésszel rendelkezik, aki prédikációiban minden teológiai érvelés mellőzésével azt hirdeti, hogy az egyéni törekvés sikere az élet lényege és hogy a boldogság keresése a sikeren keresztül képzelhető el. (Joel Osteen gondolatait könyv alakban is kifejti, amely magyarul is olvasható: Életigenlők könyve. Hét lépés a bőség és siker útján. 2004.)

146 Fukuyama még neokonzervatív alkotói korszakában írt 1989-ben egy erről szóló cikket, amelyet 1992-ben könyvvé bővített ki. (FUKUYAMA, Francis: A történelem vége és az utolsó ember. Ford.: Somogyi Pál László. Európa, Bp. 1994.) Erre von. ld. a hatodik fejezet róla szóló alfejezetét.

sajátosan amerikai inherens szellemnek a kifejezése.”

147

A gyakorlati haszonról szóló életfilozófia ez, s később nem lesz nehéz kimutatnunk ennek a pragmatista–utilitarista felfogásnak a kapcsolatát a gazdasági és a politikai élet bizonyos jelenségeivel, amit jobb híján kapitalizmusnak neveznek.

A fentebb előadottak tehát egyáltalán nem függetlenek a politikától, hiszen a puritán hagyomány, a protestáns örökség szekularizálódott formában az amerikai gondolkodás, s vele együtt az USA politikai kultúrájának szövetébe ivódott.

148

E sokáig és mélyen ható biblikus örökség következtében – amely ugyan sok módosuláson ment át – olyan kihatásokkal kell számolnunk, mint például, hogy a tengerentúl politikájában igencsak felülreprezentált szerepet kap az üzleti élet serkentése, a vállalkozások prosperitásának előmozdítása, vagy az, hogy az amerikai külpolitika tengelyében sokszor az amerikai érdek világméretű terjesztése áll, abban a hitben, hogy az az egész világnak jó.

Végül, nehezen rászánva magunkat fejtegetéseink összegzésére, zárásként az amerikai mítoszt s vele az USA politikai kultúráját (benne konzervativizmusát) meghatározó vallásos szemlélet egyik dokumentumát idézzük. Az episzkopális (amerikai anglikán) egyházhoz tartozó, de deista meggyőződésű Benjamin Franklin a philadelphiai kongresszus előtt 1787 júliusában elmondott indítványában – amelyben az üléseket imával javasolta megkezdeni – így fogalmazott:

[…] szemügyre vettük a korszerű államszervezeteket szerte Európában, de egyikük alkotmányát sem találtuk körülményeinkre alkalmazhatónak.

A gyűlés ezen állapotát tekintve, midőn mintegy a sötétben tapogatóztunk, hogy rátaláljunk a politikai igazságra […], hogyan is történhetett meg, Uraim, hogy mindezideig egyszer sem merült fel bennünk a gondolat, hogy alázatosan a Világosság Atyjához forduljunk, árasztaná el fényével értelmünket? Angliával vívott küzdelmünk kezdetén, mikoron tudatában voltunk a ránk leselkedő veszélynek, nap mint nap imádságokat rebegtünk e teremben a mennyei oltalom elnyeréséért. Imáink, Uraim, kegyes meghallgatásra találtak. […] És ha még egy veréb sem hullhat alá a földre az Ő tudtán kívül, valószínű-e az, hogy egy birodalom emelkedhet az Ő segedelme nélkül? [...] jóváhagyása és segedelme nélkül mi sem boldogulunk különbül nemzeti politikánk eme építményénél, miként azok, akik Bábel tornyát emelték […].149

A szóhasználat és az idézet belső koherenciájának megértése megérteti velünk azt, hogy az amerikai mítosz politikai értelme nem más, mint hogy a Biblia-magyarázathoz hasonló keresés az alkotmány, a „politikai igazság” természetét illetően – amely viszont klasszikus, platóni–arisztotelészi örökség! – csak Isten segítségével végezhető eredményesen, hiszen ő

„árasztja el fényével értelműnket”, ő segített már az angolokkal vívott harcban is, és a

„birodalom” – amely a mi „nemzeti politikánk” – felépítése is csak az ő közbenjárásával sikerülhet.

A következőkben az amerikai mítosznak nevezett komplex amerikai hagyományt és örökséget igyekszünk a tekintetben megvizsgálni, hogy a (1.) kulturális életben, a nemzeti identitás szintjén, a (2.) gazdasági életben és az (3.) amerikai külpolitikai törekvésekben milyen nyomott hagyott.

A plurális demokrácia, a jogegyenlőség és a közmegegyezéses társadalom elvárásának amerikai eredetéről már megemlékeztünk, most ehhez annyit teszünk hozzá, hogy az amerikai mítosz még egy generális – és éppen konzervatívnak nem nevezhető – attitűdöt adott az USA politikai kultúrájának, mégpedig az optimizmust. A társadalom jövőorientált fejlődésébe vetett hit annak szakadatlan haladását tételezi, s ezzel a nemzetépítés (National-Building) tulajdonképpeni programjának megszületését előfeltételezi. Ez, akárcsak az amerikai

147 HUIZINGA, 265. oldal

148 Ld. bőv.: COLLINS, Christopher: Homeland Mythology: Biblical Narratives in American Culture.

Pennsylvania State UP, University Park, 2007.

149 FRANKLIN, Benjamin: Motion for Prayers in Convention. (1787) In: uő: Az erény művészete. Szerk.:

George L. Rogers. Ford.: Hegedűs Péter. Bagolyvár, Bp. 2004. 87. oldal (Az első kiemelés tőlem, a második az eredetiben.)

történelem, egy folyamat, lineáris út a cél felé, az optimista haladáshit által mozdított állandó politikai törekvés. Ahogy mondtuk, ennek fokmérője olyan, igencsak evilági dolgokban ismerhető fel, mint a prosperitás, a tervezhetőség megvalósításának optimalizálása, a technológiai haladás konzekvens elősegítése és olyan társadalmi intézmények tekintélyének a kontrollja, amelyek csak gátolnák az előbbieket (állam, szervezett egyház).

…és politikai következményei

In document DOKTORI DISSZERTÁCIÓ (Page 33-39)

Related documents