Az amerikai és az európai történeti fejlődés alapvető különbségei

és ezek legközvetlenebb politikai következményei

Elébe vágva későbbi okfejtésünknek, idézzük báró Eötvös Józsefet az amerikai különlegesség (American Exceptionalism) eredetéről: „Amerika állami története mostanig multjában találja magyarázatát. Az alkotmány, melyet a confoederatio alapítói hazájoknak adtak […], a régi coloniák s a protestans egyház és község szervezetiből fejlődött ki s a republicai institutiók azon erős erkölcsi alapokban találták fő támaszokat, melyek az éjszakamerikai coloniákat már keletkezésektől minden más országok felébe emeltek.”

Az amerikai és az európai kulturális, mentalitásbeli különbséget olyan gondolkodók vették észre, és öntötték hosszabb-rövidebb írás formájába, mint Burke, Chateaubriand, Hegel, Tocqueville, Macaulay, Dickens, Carlyle, James Bryce, Ruskin, Weber, Schlegel, Huizinga, Ortega, Duhamel, Maurois, Maritain, Gunnar Myrdal, Srtauss és Voegelin.

A magyarok közül Bölöni Farkas Sándor Tocqueville-jel egy időben jegyezte fel amerikai élményeit (sőt: Bölöni munkája Kolozsvárott 1834-ben, a francia szerzőé Párizsban 1835-ben és 1840-ben jelent meg!); Karl Mannheim és John Lukacs szintén érezte a kulturális és politikai differenciákat; Molnár Tamás pedig a politikai konzekvenciáit is levonta annak, amit az amerikai egyetemeken oktatóként tapasztalt.

112 báró EÖTVÖS József: Napló.–Gondolatok. (1865–68) Közzéteszi, bev. és jegyz.: Lukinich Imre. MTA, Bp.

1941. 299–300. oldal

113 Az Amerika és Európa közötti differenciák észlelésének történetére ld.: WOODWARD, C. V.: The Old World’s New World. Oxford UP, Oxford, 1991.

Goethe írja, nagyon érzékenyen reagálva a kontinensek közti eltérések legfőbb okára, egyszersmind az európai értelmiség egy részére jellemző elvárásokat is közvetítve:

Amerika, könnyebb dolgod, mint a vén Európának,

nincs sok bazaltból épült tornyod, omló falú várad.

Időd elevenjét Nem dúlta fel soha A sok céltalan emlék, Hasztalan vita.¹¹⁴

A hagyományok, a múlt és vele együtt a korábbi állapot elhagyása minden utópia velejárója, mely Goethe szavaiból is kicsendül… Az amerikai kontinens meghódítása az angliai puritánok részéről vállalkozás volt, amely új élet teremtésére adott egyedülálló történelmi lehetőséget és egy teljesen új történelem megindításának pillanatát jelentette. Illetve a történelem ígéretének beteljesítése, amint ezt Hegel is kifejti: „Amerika a jövő országa, ahol azok a korok, amelyek még előttünk állnak, a Világtörténet lényegeként megmutatják magukat. […] Ez a vágyak földje azok számára, akik a régi Európa történeti lomtárát unják.”

Ralph Waldo Emerson szerint Amerika egyenesen a jövő országa, a kezdet, pontosabban az újrakezdés, a nagy tervek és a különlegesség földje.

Az alábbiakban röviden felvázoljuk az amerikai történeti fejlődés sajátosságait és az európaiétól való teljesen elétérő voltát, hogy a későbbiekben jobban meg lehessen érteni az amerikai mítoszt és ennek politikai következményeit.

Az európai történeti fejlődés során a humanizmus, az empiriokriticizmus, a felvilágosodás-projekt, a racionalizmus, hamarosan pedig a liberális, szabadpiaci és politikai szemlélet intellektuális dominanciára jutott már jóval a francia forradalom előtt. Az észak-amerikai terület sajátos és elszigetelt fejlődése ezeket az eszméket integrálta, és elő is segítette azok teljes kifejlődését, hiszen az anyaországtól való függése csupán gazdasági volt, nem működött erőteljes (királyi) központi hatalom, hiányzott a feudalizmus, ennek következtében nem volt nemesség és az Ancien Regime – mint európai szellemiség és politikai intézményrendszer – időszakának egyéb olyan intézményei sem léteztek itt, amelyek meggátolták vagy éppen akadályozták volna a felvilágosult szellem terjedését. Ehhez jön, hogy az amerikai függetlenségi háború alapvetően a gyarmati világból való emancipáció lehetőségét és az egyenlőség eszméjét kereste, és a szabadság kiharcolását jelentette; olyanok számára is, mint La Fayette. Ennek kapcsán az Amerikai Alkotmány és a francia forradalom alapdokumentumának filológiai kapcsolatára már csak utalásszerűen se kell emlékeztetnünk, olyannyira közismert ugyanis; talán azzal együtt, hogy az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata Virginia alkotmányának mintájára íródott.

Az európai fejlődés számos lépcsőjének elhagyása (vagy inkább meg sem léte!) eredményezte, hogy az amerikai politikai kultúra egészen más viszonyítási pontokkal és előképekkel rendelkezik, de ezt már mintegy determinálta az amerikai kontinens benépesülésének folyamata és annak milyensége is – az eltérések és a különbségek képződése tehát az Unió létrejötte előtti századokra mindenképpen visszavezethető.

Mindenképpel le kell szögezni, ahogyan Huntington is teszi, hogy „Amerika teremtett társadalom, amelyet a XVII–XVIII. századi, többségében fehér, brit és protestáns telepesek hoztak létre. […] Eredendően tehát angolszász–protestáns telepestársadalom volt, s ez alakította a legmélyrehatóbban és legtartósabban az amerikai kultúrát, intézményeket,

114 GOETHE, J. W.: Az Egyesült Államokhoz. (1827) In: Goethe versei. Ford.: Fodor András. Európa, Bp.

1972. 290. oldal (Részlet)

115 Idézi: BELL, Daniel: The End of American Exceptionalism. In: The American Commonwealth – 1976. Ed.

by Nathan Glazer–Irving Kristol, Basic Books, New York, 1976. 196. oldal

116 Az amerikai „önismereti irodalom” szerzői közül leginkább Reinhold Niebuhr, Russell Kirk, Samuel P.

Huntington és Seymour Martin Lipset megállapításaira támaszkodtunk.

történelmi fejlődést és identitást.”

A legfontosabb tehát, hogy az új földterületet meghódító angolszász pioneer-ek radikális protestáns felekezetekhez tartoztak. Európa területéről az 1600-as évektől kivándorló, főképpen angol nonkonformisták hozták létre a keleti part államait, és ők voltak azok, akik beljebb és beljebb terjeszkedve a kontinenst meghódították, feltörve a földeket és harcolva az őslakosokkal. Az itteni új életforma nehézségei, az Európából magukkal hozott előzményekkel – az üldöztetés és a kirekesztés kollektív tudatával – felerősítve, azt mutatta, hogy egy összetartó közösség, amely bízik Istenben és szorgalmasan, szívósan dolgozik, megmaradhat az ismeretlenben és felépítheti ott álmai, illetőleg Isten Országát. Ez egy generációkon áthagyományozódott tudatot alakított ki, amely a mai Amerika kulturális tudatát és nemzeti identitását is meghatározza, s velük együtt az amerikai politikai kultúra szerves részévé lett. E tudat részei egyrészt a protestáns puritánságból és a vallásos meggyőződésből származó normatív–morális megközelítés az élettel kapcsolatosan; másrészt egyfajta erkölcsi felsőbbrendűség-tudat, amely párosul az amerikai intézmények tökéletességébe vetett hittel, mindez kialakít egy tökéletesség-, vagy morális felsőbbség-tudatot is;

harmadrészt jellemző az amerikai politikai kultúrára egy – Európából nacionalizmusként azonosított – érzés, amelyet tökéletesen lefed a patriotizmus fogalma, amely valójában nem a származásra és a nyelvre, hanem a szülőföldhöz, vagy még tovább: egy közösséghez, egy kollektív kultúrához és az amerikai tudathoz, mint életérzéshez és életmódhoz (American Way of Life) való tartozást jelenti.

A szavak, amelyekkel Santayana az első telepeseket jellemezte, nyugodtan érthetőek az amerikai nemzeti karakterre is – annál is inkább, mert ő is ezzel az igénnyel fogalmazta meg őket –, de az amerikai politikai gondolkodás és kulturális, szociális magatartás egészét is leírhatjuk velük: „A pioneer-nek muszáj az örökös készenlétnek szentelnie magát, szüntelenül a jövőért kell dolgoznia, és egészséges, tisztességes dolog, ha munkáját saját magáért szereti.”

Az amerikai politikai kultúra mély rétegeiben foglal helyet az az értékvilág, amely a leginkább elüt az európai hagyománytól, már ami az európai konzervativizmus preferenciáit illeti. Az Amerikába érkező nonkonformista radikális protestáns kisközösségek – főképpen a mennonita, kvéker, presbiteriánus és egyéb nonkonformista kisegyházak tagjai – demokratikus egyházkormányzati szervezettel bírtak, az egyéni üdvözülést, a Biblia személyes megismerésének szükségességét, a puritán életvitelt hirdették és a dogmák nélküli individuális vallásosságot követték. A megkötöttségek, feudális gátak nélküli viszonyok és eleinte a központi hatalom nélküli lokális együttélést és az egymásrautaltságot megkívánó gyarmatosító (kis)közösségek élete az egyenlőség – láttuk: már vallásukból fakadó – eszméje és gyakorlata, valamint a korlátlan gazdasági szabadság kihasználásának jegyében telt.

Ahogyan a konzervatív John Adams fogalmazott: ideérkeztek, letelepedtek és olyan egyházi és polgári kormányzatot alapítottak, ami a kánon- és feudális joggal teljesen ellentétben

117 HUNTINGTON, Samuel P.: Kik vagyunk mi? Az amerikai nemzeti identitás dilemmái. (2004) Ford.: Szabó László Zsolt. Európa, Bp. 2005. 74. és 76. oldal. A protestáns pioneer-ek és az amerikai politikai gondolkodás összefüggésére felhasználtuk: SHAIN, B. A.: The Myth of American Individualism: The Protestant Origins of American Political Thought. Princeton UP, Princeton, 1994.

118 Ez nemcsak az őslakókkal szembeni civilizációs különbség generálta előítéleteket alakította ki, hanem Európával szemben is van jelentősége, s egy fiatal nemzetet állít szembe az öreg kontinenssel, hovatovább a jövő és a múlt ellentétévé tágítva ezt.

119 Az amerikai nemzeti érzés különösségével kapcsolatban a kínai Minxin Pei-t idézzük: „Az első paradoxon:

az Egyesült Államok erőteljesen nacionalista, de határozottan nem tekinti magát annak. A második: az ország politikusai az Egyesült Államok erős nacionalizmusa ellenére sem képesek megítélni más társadalmak nacionalizmusának az erejét, és nem tanúsítanak sem ügyességet, sem érzékenységet mások nacionalizmusának kezelésében.” (MINXIN PEI: Az amerikai nacionalizmus paradoxonjai. Ford.: Balkay Fruzsina. In: Európai Szemle, 2003. 3–4. szám, 35. oldal)

120 SANTAYANA, George: Character and Opinion in the United States. C. Scribner’s Son, New York, 1920.

182. oldal

állt.

Clinton Rossiter Amerika generális szellemi–politikai alapjának nyilvánítva a radikális angol protestantizmust, így írt: „az amerikai demokráciának a legnagyobb adományt a telepesek protestantizmusa adta, méghozzá az individualizmussal. A reformáció, amelyet az a forradalmi képzet teremtett meg, hogy a hívő beszélhet Istennel minden papi közvetítés nélkül, hasonlóképpen járult hozzá a kapitalizmus kifejlődéséhez, hiszen individualizmusa lefedi ennek alapjai is.”

Amerika epitheton ornansává vált a „szabadság földje” szókapcsolat. Ennek a valóságban meglévő reális feltétele alakította ki az amerikai mítosz szabadság-felfogását, amely pedig a politikai világába szállva le, a liberális szabadságjogokban manifesztálódott.

Egy amerikai utazó, a romantizáló Washington Irving 1832-ben a következő szavakat jegyezte fel naplójában egy határvidéki telepesről: „A vadonban élő ember dicsőséges függetlensége ez. Ez a fiatalember, karabélyával, pokrócával, lovával, úgy tűnt, bármely percben kész a világ bekalandozására; minden, amire szüksége lehet, nála volt, mesterséges vágyak híján a személyes szabadság nagy titka volt féltett tulajdona.”

A szabadságnak csupán a szigorúan vett valláserkölcs és a kisközösség ezen alapuló normarendszere szabott határt. Az egyenlőség társadalmi szinten valóban megvolt, noha nem vagyoni, hanem esélyegyenlőséget és isteni és emberi törvény előtti jogi egalitást jelentett. A helyi önkormányzatiság, valamint az a tudat, hogy munkával bármi elérhető – valóban: a föld korlátlanul rendelkezésre állt az 1800-as évek közepéig – egyértelműen a protestáns autonómizmusból és munkaetikából származott.

Ha jól megvizsgáljuk az amerikai alapértékeket, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy az egyéni szabadságjogok, az individualitás tisztelete, az egyéni felelősségvállalás és a vállalkozás szabadsága jegyében létrejött társadalom alapvetően progresszív jövőképet, egyfajta antropológiailag is optimista szemléletet és egyenlőség-hitet hordozott. S méltán. Az amerikai kultúra ugyanakkor képvisel konzervatív értékeket (család- és munkaközpontú életvitel, erős vallásosság, lokalitás) s inkább a whig–óliberális, mintsem az egalitáriánus–demokrata társadalmi berendezkedést tolerálja, s ha választani kell, inkább a szabadság, mint az egyenlőség értékét preferálja. Ahogyan Milton Friedman fogalmaz:

Amerikában csak az Isten előtti egyenlőségben hisznek, és a gazdasági esélyek egyenlőségét fogadják el, de a vagyoni vagy monetáris egalitarizmust az egyéni szabadság elleni támadásként értékelik.

A továbbiakban igyekszünk jobban kibontani az amerikai mítosz mibenlétét, amelynek

megértéséhez bizonnyal nem volt felesleges ez a rövid bevezető értékelés.