Az ártatlanság vélelme (Unschuldvermutung)

Az ártatlanság vélelme az egyik legelső alapelvi szintű megfogalmazás, amely a jogállamiság alapelvéből vezethető le, de önálló alapelvnek tekinthető. Már az 1789. évi Az emberi és polgári jogok nyilatkozatában is megjelent,⁵³² és annak szinte szó szerinti megfogalmazását vette át az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amely szerint az alapelv mindenkire vonatkozik és egy objektív szemléletet követel az eljáró hatóságok részéről.⁵³³ Tehát lényegében az alapelv tartalmát tekintve azt a követelményt jelenti, hogy a büntetőeljárás során, még a jogerős ítélet kihirdetését megelőzően az eljárás alá vont személyt ártatlannak kell tekinteni, emiatt különös gondossággal és körültekintéssel kell eljárni a szabadságelvonás során.⁵³⁴

Az ártatlanság vélelme napjaink büntetőeljárási jogának egyik alapelvi maximuma, amelyet számos európai ország alkotmányos rangú alapelvként szabályoz nemzeti alkotmányában. Ennek megfelelően a magyar Alaptörvény⁵³⁵ és a Büntetőeljárási törvény 7. §-ban is rendelkezik az ártatlanság vélelméről. Továbbá deklarálja az Emberi Jogok Európai Egyezménye⁵³⁶ és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya⁵³⁷ is, amely az alapelv kiemelt jelentőségét mutatja. Valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája⁵³⁸ is rendelkezik az ártatlanság vélelméről, azaz kijelenthetjük, hogy minden jogállamban érvényesülendő büntetőeljárási alapelv. Emellett főszabályként érvényesül a terhelt szabadlábon történő védekezéshez való joga,⁵³⁹ amely tovább erősíti az előzetes

531 Lévay Miklós különvéleménye: 3025/2014. (II. 17.) AB határozat, ABH 2014/1286.

532 Az emberi és polgári jogok nyilatkozata XI. pont

533 Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 11. cikk (1) bekezdés

534 Egyes szélsőséges nézetek szerint az előzetes letartóztatás során érvényesülő érdek-összeütközés jelentése nem más, mint „egy ártatlan személy szabadságának elrablása” in: SK-STPOKOMMENTAR BAND II. (2010) 653.

535 Alaptörvény Szabadság és Felelősség fejezet XXVIII. cikk (2) bekezdés

536 Egyezmény 6. cikk 2. bekezdés

537 Egyezségokmány 14. cikk 2. bekezdés

538 Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikk (1) bekezdés

539 Be. 5. § (2) bek.

131 letartóztatás szubszidiárius, kivételes jellegét. ⁵⁴⁰ A nemzetközi dokumentumok lényegüket tekintve nem térnek el a magyar rendelkezésektől. Egy különbség fedezhető fel, hogy sem az Alaptörvényünk sem a magyar eljárási törvény nem használja az ártatlanság kifejezést, ellentétben a nemzetközi dokumentumokban foglaltakkal. Ugyanis a jogirodalom álláspontja szerint a bűnügyekben nem kerül sor ártatlanság megállapítására, mivel a jogerős bírósági döntések bűnösséget vagy nem bűnösséget állapítanak meg. Az, hogy valaki nem bűnös még nem feltétlenül egyenlő az ártatlansággal.⁵⁴¹

Az ártatlanság vélelme dogmatikai értelemben nem nevezhető vélelemnek, hiányzik ugyanis a vélelmező tény – azaz nincs szükség ártatlanságra mutató tényre ahhoz, hogy az ártatlanság vélelme fennálljon. Emiatt nem tekinthető szabályszerű vélelemnek, hanem valójában az ún. „ideiglenes igazságok” körébe sorolható, azaz vélelemszerű jogi tény, amely megdönthető.⁵⁴² Az ártatlanság vélelmét csak független és pártatlan bíróság tisztességes eljárásban hozott ítéletével lehet megdönteni.⁵⁴³

Az ártatlanság vélelme alapelv tényleges tartalmát egyéb, bizonyítást érintő járulékos elvek töltik ki: a tisztesség vélelmezése (praesumptio boni viri), amely tulajdonképpen a szűken értelmezett ártatlanság vélelme (Be. 7. §);⁵⁴⁴ a bizonyítási teher (onus probandi) és a kétség esetén a terhelt javára döntés (in dubio pro reo). Az előzetes letartóztatás vonatkozásában is kiemelt jelentőséggel bír a bizonyítási teher áthárításának tilalma, amely alapján az eljáró hatóságoknak kell bizonyítaniuk az előzetes letartóztatás szükségességét. Amennyiben nem tudnak elegendő indokkal szolgálni a letartóztatás szükségességének megalapozottságához, akkor nem szabad elrendelni a terhelt előzetes letartóztatását.

A praesumptio boni viri elv lényegi jelentése pedig a terhelt bűnösként kezelésének tilalma.⁵⁴⁵ Azaz olyan objektív kedvező helyzetet kell teremteni a terhelt számára, amelynek az egész eljárás során érvényesülnie kell a tisztességes eljárás alapelvének megfelelően.⁵⁴⁶ Az ártatlanság vélelme kötelezi az ügyben eljáró bírót, hogy az

540 Az ultima ratio elvet két irányban lehet értelmezni: egyrészt büntetőjogon belüli viszonylatban, ami azt jelenti, hogy a büntetőjogi eszköz alkalmasságát a többi büntetőjogi eszközhöz viszonyítva kell megítélni, és ha az összehasonlítás alapján az enyhébb eszköz alkalmas, azt kell előnyben részesíteni. Másrészt büntetőjogon kívüli viszonylatban is értelmezhető, amikor is a büntetőjog területén kívüli eszközökkel vetjük össze a büntetőjog eszközrendszerét. in: NAGY (2014) 88-89.

541 HERKE –FENYVESI –TREMMEL (2012) 59.

542 K^IRALY (2008) 128-129.

543 11/1992. (III.5.) AB határozat ABH 1992, 77.

544 BÖGÖLY –BUDAHAZI –CSANYI –SLEDER (2010) 62.

545 HERKE –FENYVESI –TREMMEL (2012) 60.

546 CZINE (2012) 54.

132 elfogulatlan tárgyalásvezetési stílus követelményének megfelelően vezesse a pert. Az ügyészre és a nyomozó hatóságokra más értelemben vonatkozik az ártatlanság vélelme alapelve, mivel rájuk a bizonyítási teher hárul és az ügy mindenirányú felderítésének kötelezettsége.⁵⁴⁷ Ugyanakkor egyes irodalmi álláspont szerint sajnálatos módon a magyar joggyakorlatban a büntetőeljárásban alig érvényesül az ártatlanság vélelme, inkább az eljáró hatóságokat a rejtett bűnösségi vélelem jellemzi.⁵⁴⁸ Farkas Ákos szerint:

„Az, hogy az ügyészség váderedményessége magas [pl. Magyarországon 90 %-ot meghaladja], nem annak köszönhető, hogy ennek dacára kiváló, a ténybeli mellett jogi szempontból is maradéktalanul értékelhető munkát végeznek. Ez végső során a bűnösség rejtett vélelmének a számlájára írható.”⁵⁴⁹ Ennek a gyakorlatban érvényesülő rejtett bűnösségi vélelemnek a jeleit leginkább a bírósági tárgyaláson lehet lemérni, ahol a bíróság általában a nyomozás anyagának reprodukálására törekszik és a vádlott ettől eltérő vallomását nem fogadja el, hanem a korábbi vallomást tekinti meghatározónak.⁵⁵⁰ Emellett e rejtett bűnösségi vélelem megjelenik az előzetes letartóztatások elrendelésének magas számában is, ahol az eljáró hatóságok sok esetben már a nyomozati szakban feltételezik a terhelt bűnösségét.

Érdekes kérdés, hogy az ártatlanság vélelme hogyan egyeztethető össze a jogerős ítélet előtti hatósági kényszerintézkedésekkel. E tekintetben a szakirodalomban egységes véleményt találunk, miszerint a meghatározott gyanúfok figyelembevételével a kényszerintézkedés nem tekinthető ellentétesnek az ártatlanság vélelmével, amennyiben az összeegyeztethető az arányosság követelményével és tiszteletben tartja az emberi méltóságot.⁵⁵¹ Az ártatlanság vélelmének és az előzetes letartóztatás egymáshoz való viszonyával kapcsolatban a magyar Alkotmánybíróság megállapította, hogy a terhelt személyi szabadságának elvonása adott esetben arányos korlátozásnak minősül. A testület nem találta alkotmányellenesnek és az ártatlanság vélelmével ellentétesnek, mivel a személyi szabadság korlátozására az Alkotmány lehetőséget biztosít.⁵⁵² A német szövetségi Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben szintén azt az álláspontot képviselte, hogy az előzetes letartóztatás a személyes szabadság arányos korlátozásának tekinthető,

547 K^IRALY (2008) 130-131.p. Az ártatlanság vélelmének további eljárási következményei is vannak, mint például a Be. 75. § (1) bekezdése megköveteli a hatóságoktól a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázását. A bíró pedig a bizonyítási eljárás eredményeként kialakult meggyőződése szerint dönt [Be. 78. § (3) bekezdés]

548 F^AZSI (2011) ; F^ENYVESI (2002) 28.

549 F^ARKAS (2002) 125. Idézi: F^AZSI (2011)

550 FARKAS –ROTH (2007) 56.

551 ROXIN –SCHÜNEMANN (2012) 67.

552 6/1998. (III.11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 99; 49/1998. (XI.27.) AB határozat, ABH 1998, 372, 377.

133 mert a bűncselekmény felderítése és a tettes megbüntetése olyan társadalmi érdek, amely letartóztatással biztosítható.⁵⁵³ Az ártatlanság vélelméhez kapcsolódik az emberi méltóság tiszteletben tartásnak követelménye, a tisztességes eljárás és az arányosság elve.

Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy az ártatlanság vélelme nem az arányosság követelményének részét képezi, hanem kiegészíti azt.⁵⁵⁴ Az ártatlanság elvének követelményéből következik, hogy meghatározott idő után nem elegendő a megalapozott gyanú a letartóztatás fenntartásához, hanem jelentős és konkrét okok fennállása szükséges, amelyek továbbra is igazolják a szabadság elvonását. ⁵⁵⁵

Összegzésképpen megállapítható, hogy az ártatlanság vélelmének elve minden jogállamban érvényesülő alapelv, amely az eljáró bírósággal szemben objektív, elfogulatlan eljárást és nyomozó hatóságokkal szemben pedig terhelttel szembeni megfelelő – emberi méltóságot figyelembe vevő – bánásmódot követel meg. Ugyanis Király Tibor szavaival élve „az ártatlanság vélelme nem vélemény és nem szubjektív meggyőződés, hanem a jogviszonyokat meghatározó norma, amely a processzuális személyek egymáshoz való viszonyát határozza meg.”⁵⁵⁶ Azaz nem juttathatják kifejezésre a bűnösséggel kapcsolatos meggyőződésüket semmilyen formában, például a kihallgatás során.⁵⁵⁷ Az előzetes letartóztatás elrendelésekor az eljáró bíróságnak objektív módon a rendelkezésre álló információk tudatában objektíven megalapozott döntést kell hoznia, szubjektív döntési elemek háttérbe szorításával. Emellett az előzetes letartóztatásban lévő személyek részére az ártatlanság vélelméből eredően biztosítani kell minden olyan jogosultságot, amelyet a szabadság elvonása nélkül gyakorolhatna, amennyiben az a foganatosítást végző intézet rendjével nem összeegyeztethetetlen.