minthogy tepasztalatai szerint az az 156 hét' ben igen rílkán,' többnyire a 3ik-6ik 1161 ben lépett löl. Mindenki azonban Huntel' óla еду vé'leményben vvan az iránt , hogy az esak akker lép fól, midön a húgycsö-gyula#
dás már is esökkenöben van, s föleg akkoŕ, midön ez a húgyesö hátsó részére terjedett el.
Azon vélemény ellen, mely szerint az mondatìk, mikép a takár kóráttétel követ keztében támad, különösen a kifolyásnak gyors visszafojtása utá'n, mintbogy renâes lefolyási pályáját nem futhatja végig -sz.
azt állîtja, hogy miné] hemal'ábbl vetünk véget a takárnak, annál inkább biztositjuk a beteget a hereloboktul, 561 ezek ellenke zöleg akkor leggyakrabban fordultak elö , ha a takár egészen ofvoslatlanul maradt. Ha bár nem ritkán olyan herelobokra akadunk íé, hol semmiféle más okot nem fedezhetni fôl, mindazáltal mégís azok bizonyos körülmények közt jönelc létre. Ide tarloznak: petyhüdt, gíndár, lecsilggö tökborék, ériágulatsérv, tisztári kifejezett aranyeres állapot, igen nagy_ herék, szokványos ondofolyás, 111116 nösen éjjeli magömlések, eröszakos 61111163 tartóztatás asszonyokkal való folytonos tán salkodás mellett, önfertözés, élelrendi hf' bák, kül'ónféle meger'óltetések, sokáig tartó állás vagy járás, lovaglás, szokványos has~
szorulás, húgykövek, húgycsöszorulatok, е гё11е1е11 visszatartása és kihajtása a húgynak, kutaszok alkalmazása, helytelen befócsken dezések, meghülés, mechanical behatások,
104 “Sebészet, szemészet és fülgyógytan.
nyirkes alkotmány, még inkább gümőkór, e lőbbi herelobok sat. - Vannak betegek, kik mindenkor, valahányszor takártól lepetnek meg, egyszersmind herelobot is kapnak Sz. egy beteget orvosolt, ki már 7szer szenvedett e bajban. Többnyire csak egy mellékhere van megtamadva--Lagneau azt mondja, mikép aligha van példa arra, hogy mind а két here egyszerre gyuladt vol na meg. A betegség igen gyakran egyik hee
rétől a másikra ugrik által. Általánosan G au s s a i l-t kivéve — el van ismerve, mikép aibal here gyakrabban bántalmas. - Ennek magyarázata azonban különféleképpen adatik elő. Meglehetős általánosan azon ok állitatott föl ezen vélemény mellett, hogy a megke ményedett és a római Sêben összegyülemlett bélsár nyomást gyakorol az ondó-visszerek re, Sz.nek úgy látszik, mintha erre nézve a
zon körülmény volna befolyással, valjon a
tökborék a jobb vagy baloldalon viseltetik-e, s hogy ez esetben a bal, amabban pedig a jobb here gyulad meg. Némely ritka esetben a_ here a hüvelycsatornában maradt vissza, s ekkor azt kellene hinnünk, hogy az mintegy valamely függesz (suspensorium) által van védve; s mégis herelob áll be. Sz. két ily vnemü esetet észlelt, hol a borék, melyben .esaka jobbik here volt jelen, albaloldalon viseltetett, s a hüvelycsatornáhan visszama radt bal here meggyuladt. A takáros töktol
dalék- vagy mellékhereloboknak előkórjelei nem mindég egyenlők egymáshoz. Néha a herék. megnehezülni látszanak, s mintegy görcsös érzést ébreszteni, mely a töktámo gató (suspensorium) s gyenge nyomás által enyhittetik. Némely emberek gyakori és tar tós tagmerevedésektől, különösen éjjel, és ellenállhatlan nemi ösztöntül lepetnek meg.
Nem ritkán a betegséget a dülmirigynek és húgyhólyagnak gyuladásos kórjeleí előzik meg. Néha a fájdalom eleinte a vesetájban s
a lágyékban mutatkozik. Mindazáltal mégis mindjárt eleinte leggyakrabban a mellékhere hántalmas. Máskor ismét a betegek, a nél kül hogy helybeli kérjelek vétetnének észre, lázas mozgalmaktól lepetnek meg; néha a láznak mindjárt eleinte félbehagyó nyomdája
van, mely azonban, a toklob kifejlődése u tán folytonosbay megyen által. Néha a mel lékhere minden előjelek nélkül hirtelen da gad meg. Sz. úgy vélekedik, hogy ő neki saját 12 éves gyakorlatában ugyanannyi ta~
kár-herelobokat, mint akárki másnak, volt alkalma észlelhetnie, mindazáltal mégis az ondóvezért (vas deferens) magát egyedül megtámadva soha sem látta; a mellékhere
mindenkor ugyanegy időben bántalmas volt, még pedig vagy egyedül, vagy pedig az on dózsinórral együtt, mely utolsó esetben a betegség mindenkor a mellékherében vette kezdetét. Az ellenkező észleletek meg nem győzők; azon esetekben, melyeket Culle ríer ir le, az ondóutaknak gümős bántal máról volt szó. A mellékhere tehát minden kor először szenved, megnagyobbodik, ke ménnyé és fájdalmassá lészen; minden nyo más, úgy szinte a járás, sőt az állás is ki állhatatlan fájdalmat ébresztenek. А szerint, a mint a mellékhere vagy egyedül, vagy az ondovezérrel együtt van megtámadva, mint egy 2-féle különböző kórállapotok támadnak:
töktoldaléklob, melyet rokonszenvesnek ne vezhetni, s melyben semmi daganatot, sem mi anyagi összeköttetést sem vehetni észre a húgycső és a szenvedő mellékhere közt;
és töktoldaléklob, melyet sz. „de succes sion'L-nak nevez, s melyben a gyuladásnak tovább terjedését az ondóvezér keménysége által pontról pontra követhetni. Legújabb ta pasztalatai szerzővel mégis azt gyanittatták, mikép az első esetben is a gyuladásuak to vább terjedése talál helyet, de ekkor csak az ondóutaknak belső hártyáján, a külső bo
Sebészet, szemészet és fülészet. 105`
ritékoknak megdagadása nélkül. Ha meg van dagadva az ondóvezér, akkor gyakran vég bél-vizsgálat útján, a dülmirigynek megfe lelő oldalán keresztül érezhetni a daganatot.
Ezen daganatnak széke az ondóhólyagcsák és az ondó kílövellő vezedékeiben van. Sz.
ezen vizsgálat által képes voltaz oldalt meg határozhatní, melyen töktoldalékob létezett.
De legyen a dolgok állása bár minő, a be tegség mégis már az első órákban igen he ves alakot ölthet magára. A kifolyás, ha már is meglehetősen meg nem volt szüntet ve , soha sem fojtatik tökéletesen vissza, sőt ellenkezőleg mindég ezt megelőzve Jelenik meg a töktoldaléklob: gyakran a. kifolyás semmit sem változik. A töktoldaléklob kíséretében rendesen Jázmozgalmak, fájdalmak a czomb hosszában, hasszorulás, hányás sat. mutat koznak; de nem ritkán ilyen szövemények nélkül is jön elő- Afelinél valamivel több e setben savós kiömlés történik a hüvelyhár tyában. Ez fő-,de nem egyetlen okát képezia borék nagyobbulásának. Sőt egészen hibáz hat, s sz. azt gyakran az egészséges oldalon találta. А mennyiség egynéhány csepptől több obonig változik. A minőséget illetőleg, soha sem lehetett ebbőla savóhártyának va lamely gyuladására következtetést vonni. A kiömlött folyadék többnyire czitromsárga szi nű és átlátszó, fehérnye-bolyhoknak, geny nek és vérnek minden nyoma nélkül volt. — А vér, mint sz. gyanítja, gyakás után, a seb által tételeztetik föl ; tehát csak akkor mu tatkozik, midőn a savó a borékbúl folyik ki;
mindazáltal sz. nem tagadja azt, hogy egyes esetekben a hártya szinte valóságos gyula dásba mehet által.
I Ámbátor pedig takárbetegnél a vizsérv kifejlődhetik, a nélkül, hogy ezt maga a ta kár tételezte volna föl, mégis csak ezen e setben talál előbb a mellékhere daganatja helyt, mint a kiömleny. Föllép az, a mel
lékherelob következtében már az első 24.6 rában, leggyakrabban azonban a 2ik-4ik napig, ritkán a 2ik hét után. A vizsérvnek támadása és kiterjedése nem állnak mindég egyenlő arányban a betegség hevességével, s sz. “nem is tapasztalta azt gyakrabban , mi helyt egyszersmind az Ondóvezér is voltmeg dagadva. A kórisme biztosítást nyer a hul lámzás, az átlátszóság által, ha a boréknak bőre és sejtszövete nem bántalmasak, de különösen a gyakás (punctio) által. —- Igen gyors és tetemes mennyiségü ömlenyek fáj dalmakkal vannak összekötve, de melyek csak a mellékhere vagy herétől' erednek. -Felületes érintésnél, mely által csak _a hü velyhártyára történik a nyomás, nem panasz kodnak a betegek azon heves, a savós hár tya gyuladásait bélyegző fájdalmakról, mi 'újolag bizonyítja azt, hogy a hüvelhártya
——‚ kivévén némely, eseteket, - nincsen meggyuladva. Ä herék minden ömleny nélkül is nagyobb terjedelmet nyerhet, s ezt csu pán csak a mellékhere és a szomszéd szö vetek megdagadása okozhatja. Gyakran a bo rék és ondózsinór sejtszövetének vízenyes megdagadása, ritkábban térimbeles gyuladá sa támad. Mindkét esetben ahorék igen nagy
terjedelmet nyerhet. A borék-bőr csak rit-kán lepetik meg orbánczos gyuladástul s ez majd nem mindég egy oldalon korlátoltabb.
А leghevesebb és legveszedelmesebb állapo tot azonban magának a herének gyuladása, a herelob, képezi, mely ugyan igen ritkán, 100 eset között mintegy 2szer, fordul elő. A fáj dalmak ekkor igen hevesek, összeszorítók1 a tapintás még kiállhatatlanabb, a rokonszen ves tünemények még szembetünőbbek: láz, csuklás, hányás, ájulások. Néha a vizellés is nehézséggel jár, az ondó vöröses, eves.
Továbbá a boréknak bőre és sejtszövete gyakrabban gyulad meg; s rendesen az on dóvezér és az ondózsinórnak sej'tszövete meg
1
106
Sebészet, szemészet és iliigyógytan.vannak dagadva. Ha a hiivelyhártyába sem