A delegációnak nagy hálával tartoznak azok a honatyák, akik nem lesznek delegát-usok. A delegációknak köszönhetik, hogy a legnagyobb munkaidőben kapnak vakációt s egy egész hónapig szabad pihenés munkájában fáradozniok.
Nem tudom ugyan, ha vajon a szólás-mondás: munka után jó a pihenés, megfordítva is áll-e vajon, s jó munka lesz-e az, amit a tisztelt törvényhozók a pihenések egymást ilyen sűrűn követő szakai után végzendenek, - armyi azon-ban bizonyos, hogy elég jó humorazon-ban gyűltek össze az első érdemleges ülésre, mely ma tartatott.
Mindenekelőtt felső Magyarország rukkolt ki.
181
Torna megye, melyet ugyanannak a processzusnak szánt egy napirenden levő törvényjavaslat, melyet Magyarország-gal immár végrehajtva látunk, t. i. betemeti Abauj vármegye gyomrába, valamint Magyarország ott emésztődik a kétfejű saséban; húzódozik a megevetés elől s a szép fehér szakállú Farkas József által kér egy kis akasztófa-haladékot, vagy hogy a manóba mondjuk a Galgenfristet barbármagyarul_
Nem vehetni tőle rossz néven. Mert hiszen igaz, hogy ő kicsi, de az is igaz, hogy megvolt ő ebben az ő kicsiségében éppen olyan régidőtől kezdve, mint akár a nagy Biharország.
Aztán a középkori skolaszt-ikusok és szofisták maig se bírták eldönteni, hogy az egérnek fáj-e jobban, ha elevenen meg-nyúzzák, vagy az elefántnak?
Es végre az is igaz, amit egykor Deák Ferenc mondott Baehnak, arra a mondására, hogy hiszen Magyarországot előbb vagy utóbb, de okvetlenül beolvasztja Ausztria.
- Hinni akarom - mondá az öregúr, - hogy Excel-lenciád jó keresztény. És ennélfogva vágyik a paradicsomba.
Mindazonáltal tán nem sértem meg igaz keresztény hitében, ha azt gondolom, hogy jobban szereti, ha holnap jut oda, mint ma.
Tisza Kálmán nagylelkű volt. Azt mondta, hogy éljen hát Torna megye még egy héttel tovább.
Vajon Torna megye hasonló jóindulattal viszonozza-e a miniszterelnök nagylelkűségét?
A bizottsági előadók is mind a görbe országból kerültek elő. Jött a sárosi Berzeviczy, a kérvényi- és jött a szepesi Wiieland Arthur, a gazdasági-bizottság előadója, ki a legnép-szerűbb szerepre vállalkozott s biztos felőle, ho y őneki nin-csen a házban olyan ellensége, aki opponálna. čszokta kérni ugyanis a tisztelt házat, hogy kegyeskedjék megszavazni a díurnumokat - saját úri magának.
Ekkor jött Engelmayer, az is szepesi. A jogügyi bizott-ság nevében kérte »az 1800: LXIV. törvénycikkben adott föl-hatalmazás hatályának meghosszabbítását«.
Már-már megadták, s a törvényjavaslat már-már ke-resztül surrant volna a házon, mikor Szilágyi Dezső az ajtó-ban megragadja a kabátja végét s azt mondja: »Ohó, szolgám,
álljunk meg csak egy szóra; hadd nézzünk a szemedbe, ki fia vagy ?«
És ezzel aztán megkezdett egy nagy juridikus vitát.
Szegény Pauler sült is, főtt is belé, kétszer is mentegetődzött, mind nem használt, sőt ártott, mert nekirontott Horánszky Nándor is, aki már régen nem volt honatya, s feszíté kebelét az annyi idő óta belerekedt beszéd; de még Pulszky Guszti is, akinek az a boldondos természete van, hogy mentül többet beszél ki magából, annál telíbb lesz ideával.
Siralmasan helybenhagyták szegény miniszterét az igaz-ságnak, nem ismervén határt a rája mért büntetés mérvének kiszabásában, sőt gyakorolván rajta a vesszőfuttatás fenyí-tékét, amit pedig, ha jól tudjuk, már a katonaságnál is eltö-rült a humánusabb jogi fölfogás.
És még azt mondták a kegyetlenkedők, hogy az csak ízelítő, most csak cirógatni akarnak, majd a büdzsévitánál jön még a vastagabb vége.
Szent Isten! hisz az már nem lehet kevesebb a kerékbe-törésnél.
Szerencse, hogy a tisztelt házban most új tagok is vannak, akik azt hiszik, hogy a szorongatott miniszternek szoros pilla-nataiban segítségére futni háladatos dolog. Gáll József és Busbach Péter, ez utóbbi budapesti képviselő, siettek ma megkísérleni az Országház üléstermének rossz akusztikáját.
Megkísérlették, de hogy milyennek találták, azt nem ítél-hettük meg a szűzbeszédeik1`e kitört általános hallgatásból.
Mialatt beszéltek, azalatt a terem egy zugában érdekes levél keringett a honatyák kezében.
Lópokrócot rendelt egy honatya - Bécsből. Mert hát olvasta a »Vadász és Versenylap« hirdetései között, hogy
»Sckaamann et Comp<< bécsi Wollwaren-, Kotzen- und Pferdedccken-Fabrikjában nagyszerű pokrócok kaphatók.
Magyar gavallér pedig nem vesz olyat itthon, amit Bécsben
is megkaphat. g
Rendelt tehát lópokrócot Bécsből vagy egy tucatot. S mivel a hirdetés magyar volt, rendelte hát magyarul.
Kapott is ő aztán pokrócot, aminőt egész Magyarorszá-gon hiába keresett volna. Kapta egy levélborítékban, finoman
183
összehajtott sima levélpapíron, mely »pokróc-durvulatú-gya-log-alkalmatosság módjáraa - így nevezi a szarvasi borbély a goromba drabantot -, ékes germán világnyelven szóla vala szóról szóra ekképp:
»Herrn F. G. in P. Pestmegye Magyarország.«
»Wenn ich Ihr Weıthes von 11-ten d. erst heute beant-worten kann, hat dieses seinen Grund darin, dass ich Ihre Correspondenz-Karte, wenn ich nicht eigen f. 5. kostenden Dolmetsch bezahlen wollte, c. 100 Pers-onen zur Ueberset-zung antrug; erst heute fand ich Jemand, an dessen richtige Uebersetzung ich keinen Zweifel hege.
»Wenn Sie nicht Etwas ganz Anderes bekomınen wollen, als Sie wünschen, so muss Ich Sie schön bitten, mir deutsch oder in einer Weltsprache zu schreiben; denn für Provinz-Idiome kann man dooh kein Geld aasgeben, wenn man keine
Veranlassnng sieht, jemit Bauern zu verkehren_«
Miután lehetnek olvasóink között olyanok is, akik nem oly szerencsések, hogy tökéletesen bírják a germán világnyel-vet, ide iktatjuk a levelet magyar fordításban is. Így szól:
»Hogy csak most válaszolok, tulajdonítsa az úr annak, hogy levelét - miután nem akartam 5 frtba kerülő tolmá-csot fizetni - megmutattam vagy 100 embernek, forditaná le, de csak ma akadtam olyanra, akiről hiszem, hogy fordí-tása hű.
»Ha azt nem akarja ön, hogy egészen más valamit kap-jon, mint amit rendel, - már bocsásson meg, de kérnem kell arra, írjon az úr nekem németül vagy valamely más világ-nyelven, mert provinoiális tájszólásokra csak nem adhat ki az ember pénzt, ha semmi érdeke nincs parasztokkal érint-keznie.<<
Éljen a derék bécsi cég ! Megmutatta, hol kaphatni igazi, haınisítatlan pokrócot. Reméljük, hogy e levél olvastára ezrivel fognak sietni boltjába megrendelésekkel a - magyar gavallérok.
M is azért tesszük ki a kezünkben lévő pokrócot az ab-lakba, hadd lássa minden magyar ember, s tanuljon belőle legalább egy kis - magyar hazafiságot.