Karcolat
-Majdnem teljes számban volt a ház. Legalább azok, akik Pesten vannak, mind eljöttek - osemegézni. Mert ma nem a büfében volt a csemege, hanem a folyosókon.
A folyosókon keresték tudniillik, de megtalálták a »ház«-ban is.
A Rohonczy-párbaj kimenetele, melynek reggel kellett történnie, mindenkit érdekelt. Megteltek a folyosók, már jó-val az ülés kezdete előtt csoportokra alakultak a képviselők, s izgatott disputák folytak pro és kontra, mert mint minden dologban Magyarországon, itt is kétfelé szakadtak a nézetek.
Ha már a dolog érdemére nem is - de a modorra nézve sokan hibáztat-ták Rohonczy eljárását, míg mások dicsérték, hogy kitette magát a - Tisza neheztelésének.
A párbaj felől különféle hírek szállingóztak. Bizonyos csak a lényeg volt, az, hogy senkinek sem lett semmi baja.
De ez most mellékes volt.
A párbaj lefolyásának hírét az tette érdekessé, hogy Rohonczy álfitólag földhöz vágta a pisztolyt. E részletek körül merült fel legkülönfélébb verzió.
Itt a sportsmanoknak jutott tág tér az elmélkedésre, ha vajon fordult-e már elő ilyen eset? A pá-rbajok krónikájában legalább semmi nyoma.
Egy újságíró, ki a folyosóra jött, elbeszélte, hogy éjjel valami nyilatkozatot hordoztak valami emberek a redakciók-ba, amelyben négy eleven ember bizonyítja, hogy Rohonczy Gidát Szegeden areul ütötték_
E kaotikus hírek tűz gyanánt terjedtek el _ _
- Hahó I`HahóI Egy olyan valaki jött, aki már beszélt is Váradyval az eset óta.
Körülvették, mit szól Várady, hogy van Várady?
- Egy egész paddal is kész megverekedni a szegény oreg _
- Egy egész paddal - adták odább.
Majd olyan képviselő érkezett, aki Rohonczyval talál-kozott.
- Rohonczy beszélni fog ma Nagy dolgok lesznek.
- Lehetetlen, hogy beszélhessen - mondta mindenki, de azért mégis mindenki várta, hogy beszélni fog.
Végre megjelent maga Rohonczy is, de csak nehány bol-dogabb bírt hozzájutni a nevezetes férfiúhoz. Valóságos to-longás támadt körüle.
Még ilyen nagy dolog sohase történt Rohonczyval, pedig már egyszer az is megesett rajta, hogy négy királya volt négy hetes ellenében, ámbátor nem vehette semmi különös hasznát a királyoknak, mert Beöthy Aldzsinál volt a négy hetes -néha pedig a hetesek is meggyöngítik a királyok erejét.
A főcsoportból csak egyes töredezett szavak hallatszot-tak ki a távolabb állókhoz, de még azok is mennyi értékkel bírtak! Mint a mozaikkövekből, össze lehetett rakni belő-lük, hogy Rohonczy csakugyan beszélni akar, de hogy né-melyek lebeszélni igyekeznek, míg mások fel-felkiáltanak koronkint.
»Ármány I Titokban működő kéz I«
Titokban működő kéz I Tyű ! Ezt már csakugyan jó volna tudni, miről van szó?
S hozzá még a düh villámai, melyek a Rohonezyszemei-ben szikráznak.
Vajon mért haragszik? Mi történhetett?
Bent az elnöki csengettyű éles hangja sivít. Az öreg Boér már benn ül az ehıöki székben, de »ház<< még nincs; azt még előbb be kell csengetni_
151
Az pedig nagyon nehezen megy, sőt ha Rohonczy akarná, nem is sikerülne; csak neki kellene végig ott maradni a folyo-són.
Jobb is volna tán, ha ott maradna, - de megindul, s mint anyaméh után a többiek, ömlik be a sok képviselő most már minden ajtón.
Idegesen, türelmetlenül hallgatják a jegyzőkönyvet. Nagy peniteneia az most. Mintha a világot akasztaná meg haladá-sában.
De pszt halotti csend támad, feláll Rohonczy, elkezd beszélni, izgatottan, szenvedélyesen, s szavai nyomán ki-kitör a zaj, úgyhogy alig hallani a szónok hangját.
Az öreg Boér nyugtalanul fészkelődik székében. Nem tudja, mit csináljon.
Majd mereven függeszti szemeit a ıniniszterelnökre, mint-ha annak arcából akarná leolvasni jó tanácsát.
Az az arc pedig most sötét és komor.
Nyakát vállai közé húzza a »taktika nagy mestere« és hallgat. Csak ujjainak ideges rángása mutatja, hogy izgatott.
Az egészen bedresszírozott mamelukok ebből is észre-veszik, hogy nem szereti ezt a dolgot, s bár ők magok imádják a botrányokat, meg-megszakítják a szónokot: »Nem ide való ! Napirendre I<< - kiáltásaikkal_
Herman Ottó, ki nagy figyelemmel hallgat oda, nem tudván miről van szó, odaszól Láng Lajoshoz:
- Mit tartasz, kérlek, a trónbeszédről?
- Én? Ki beszélne most az ilyen csekélységről?
AHOL UNATKOZNAK
(Karcolat a »tisztelt házi-ból)
Hja, több nap mint botrány Ma aztán igazán nem történt semmi.
Néma álmodozásokba merültek az emberek. Csanády két könyökére dűlt és szundikált, Verhovay az üvegtetőt nézte merengő szemekkel s azon töprengett, hogy mégis komisz vi-lágot élünk: abból a Széll Kálmán-dologból sem lett semmi.
A világ kereke lassan forog: meg kellene kenni valamivel.
A »kozák képviselők« el sem jöttek. Azok olyanok már, mint a köszvényes láb, ınegérzik az esőt, tehát tudják, mikor lesz szárazság.
Ki az ördög hallgatná meg az előadók száraz, rideg jelen-téseit? Mig lepereg az a négyszáz és néhány név! Ha valami
»non putarem« esnék, majd lıírét hozzák úgyis, ha előbb nem, este, a »Kék macská<<-hoz, mert hiába, szép nyugodalmas a kétfejű sas árnyékában is pihenni, de azért az összes emlős állatok között mégis legtöbbet ér a »Kék macskaa.
De bezzeg nem így vannak a fiatal balekok, kivált az olyan szimplexebbek, mint Csejtey Antal vagy Fenyvessy Ferenc.
Ezekben még tart az örömláz. Mint a fiatal bakfis, ha bálba viszik, örömremegéssel nézi a csillárokat is és a pompás tükröket. Nem kellenek neki pikáns részletek, udvarló sereg tömjénzése, nagy fény, sok táncos, meg van elégedve egysze-rűen azzal is, hogy ott lehet.
Én istenem, mekkora boldogság lehet az, olyan ember-nek, ki még sohasem látta nyomtatásban a nevét, hallani, amint ragyogó s ismert nevek sorába fűzik, s olvasni másnap kompakt betűkkel: »Csejtey Antal előadó.«
Az éj, melyet átvirraszt a süldő képviselő, ekkor sokban hasonlit a menyegzői éjek gyönyörűségeihez, nem tud aludni, hánykolódik; nem tud aludni, de nem is mer, nehogy azt ta-lálja álmodni, hogy nem képviselő. A süldő képviselő csak
»ébren« boldog, a régi képviselő csak alva, vagy hogy enyhébb kifejezéssel éljünk: õntadatlannl.
Az igazolások elõtti éj édes, de rémletes is. Mert hátha valami mégis rosszul van abban a valentin jegyzőkönyviben ! Hiszen ezerszer olvassa el, az igaz, kiment nyáron a patak partjára és ott elkiabálta a szövegét számtalanszor a folyam-nak, a fákfolyam-nak, a rögöknek, amikor már az emberek ráuntak, nem lehet abban semmi hiba - és mégis ki tudja.
Felriad _ _ gyertyát gyújt, még egyszer átolvassa. Kor-rekt benne minden szó, minden betű.
Reggel hajnalban ébred, már korán reggel ott reggelizik a Szidonban _ mert az új képviselők a Szidonba járnak, ami igen szép kegyelet a hely iránt, mely szülte őket.
153
Azután bemegy a házba s még erre az unalmas ülésre is, s izzadva drukkol, míg végre ki nem jelentik az A-ba tartozó-nak, azaz igazolják.
De még ekkor sem hisz a saját füleinek (pedig többnyire jó füle van az új generációnak az egy Mezeit kivéve).
Nagy kő esik le ugyan szívéről, és bizonyos képpel nézi fent a királyi páholyt, a túloldalon a karzat szépeit, akik jelenleg állnak egy vén 'dámából és annak a nagynénjéből_
De a hely, a parlamenti terem még ezeket is megszépíti s bi-zonyos méltóságot kölcsönöz arcuknak.
- Te! - löki meg szomszédját. - Az bizonyosan valami hősnek az özvegye.
- Nem biz a. A Schlesinger szabóné a Borz utcából.
- Tyű I A férjénél csináltattam ruhát jogász koromban.
- Harmadéve?
- Nem! Tavaly.
De a fiatal képviselő is korán érik. Olyanok, mint a tün-dérmesék fáinak gyümölcsei: egy óra alatt lesznek a rügyből érettekké_
Már az ülés felén így szól az új parlamenti tag:
- Te Muki! Ez a honatyaság is unalmas egy órán túl.
- Az ám! Legalább addig, míg be nem hozzák, hogy a jegyzőkönyv felolvasása és a nagyobb beszédek tartama alatt Rácz Pali muzsikáljon az írói karzatról.
- Ha nem is _ _ de legalább mindig Gida adná a bankot.
- Gyerünk haza! Ami történik, úgyis benne lesz az esti lapokban.
S csak mikor erre a 'tudatra jön rá a süldő képviselő, abban a pillanatban válik igazi magyar parlamenti férfiúvá.