(Karcolat az országházból)
Az még meglehet, amit a franciák mondanak, hogy a stíl az ember. A stílt még megengedem, de a szavak nem bizo-nyítanak.
Ugyan ki hinné el Herman Ottóról, arról a szelíd tudós-ról, ki a szegény fürjecskét is megsajnálja, ha didereg, ki kezébe fogja az isten legparányibb, leghitványabb teremté-sét, a picike bogarat és örül annak is, életét, szokásait für-készil
Ki hinné el a mélázó költőről, amint elandalodva hall-gatja a folyamok locsogását, megszánja a letépett ibolyavirá-got, s zokog, ha a halál angyala a szárnyát megrebbenti s kicsike játékszereknek apró gyermeksírokat rak össze magának a temetőben.
Ki hinné el komolyan Herman Ottóról, hogy mikor a tőr villogását látja orgyilkos kezében, amint nekiszegzi a király mellének, még ő kíáltsa biztatólag:
-- Ne reszkessen a kezed! Üsd mélyebben !
*
De hát a frázisok hazájában élünk. Valahányszor még olyan embert látt-am, aki megszokta örökké fumigative és becsmérlőleg nyilatkozni a házasságról, az mind papucs alá került mihamarább.
Nem akarom én ebből azt vezetni le, hogy Herman Ottó-ból a fentebbi nyilatkozata folytán nemsokára valóságos belső titkos tanácsos lesz _ _ _ én csak azt akarom ebből ki-hozni, hogy az ember - kivált az író és poéta - bizonyos frázisokba mindig bele van lovagolva.
llfi
Hát ez csak olyan festett revolúció, ami a Herman szívé-ben lakozik.
De ez neki többet ér az igazinál, táplálóbb, édesebb.
Ha egy trónusnak recsegése hallatszanék: Herman lenne az első ember, aki behunyná a szemeit, hogy ne lássa, és be-dugná a füleit, hogy ne hallja.
187
Hugo Viktor is mennyköveket szórt a hatalmasok ellen s könyvet írt egy szegény közönséges katona védelmére.
Herman vértengerről álmodik s azt predikál, de ha meg-látna egy igazi könnyet, legyen az bár király szemében, ő vón' az első, ki sietne azt letörülni_
IF
Ebből a magból keletkezett a ház mai viharos vitája.
A menedékjog tárgyalásánál, a Szerbiával kötött szerződésnél mondá Herman, hogy »a népeknek fönn kell tartaniok a jogot, hogy a zsarnokokat magukról lerázhassáka.
Irányi emelkedett fel legelőbb. Mintha egyetlen szín-ezüstből vert pénz volna a két ember együtt; rokonanyag, de Herman az egyik oldala, Irányi a másik oldala.
Az érem másik oldala tiltakozott azon kép ellen, mely a túlsón domborodik ki. Ő sem fogadja el a javaslatot, de nem abból az indokból, amelyből Herman.
Elvörösödött ezekre a dolgokra Tisza Kálmán s igazi dühhel szólalt fel, hogy az mégis csak gyalázat, hogy ilyet lehessen itt mondani _ _
- Tessék zsandárt- hozatni ide - ingerkedék vele Verho-vay Gyula, de Tisza Kálmán ezúttal nagyon ügyesen
riposz-tírozott: '
- Zsandárokkal azok szoktak kormányozni, akik más véleményét még csak meg sem akarják hallgatni.
Verhovay dörmögve hallgatott el s hallgatta a minisz-terelnököt tovább, amint az ügyes rafinériával Hermannak a királyok elleni megjegyzéséből pressziót kovácsolt arra néz-ve, hogy most már okvetlenül a kormányi indokolással kell elfogadni a szerződést, mert különben azon gyanúnak teszi ki magát a ház, mintha abban egy királygyilkosságot pártoló párt lenne.
A mamelukok, mint egy nagy nádas, bólíngatni kezdtek fejeikkel.
Különben is ingerültek voltak a kedélyek. Különösen Németh Berci egészen nekibőszült, amint a miniszterelnök egy kifejezését elferditette, erővel rá akarván sütni, hogy ő is a királyok ellen van.
Szegény Tisza úgy nézett ki ma, mint egy tour-táncos a cotillonban, akit sorra kapkodnak el. Egyik leteszi, másik veszi föl.
De a Németh Bercivel vitt feleselésben járta meg a leg-jobban, mert Berci bátyánk ballábbal kelt s a Pilátus-viccre nézve nyersen jegyzé meg: hogy Tisza a Pilátus, aki hét esz-tendeig hazudott, hogy hat eszesz-tendeig csaljon.
Lett erre aztán kaotikus zaj, éljenzés, taps, pisszegés, lárma és kiabálás_ A mamelukok felugráltak helyeikről és rendreutasítást követeltek.
Albert úr pedig leült, végignézett a háborgó tengeren, melyet ő hozott hullámzásba, és édesdeden, boldogan mosoly-gott, mint egy gyermek, akinek sikerült az ingerkedése.
Az ORSZÁGHÁZBÓL
(Karcolat)
Olyan a »ház«, mint a megbolygatott ınéhkas.
Ha az anyaméh van megbántva, lázong az egész köpü.
Ezer meg ezer fullánk nyúlik ki a megbosszulásra.
A főmamelukok, Móricz Palya, Dárday Sándor az öklei-ket emelgetik. Haj, hol van most Nagy Gyuri, Jankovich Micu? Hadd orditoznának, hadd fújnának tüzet és tajtékot I Ide dzsidások, hű fegyvernökök! A rakoncátlanságnak és az új szociál eszméknek kerekei már olyan magasra haji-gálják a sarat, hogy abból Tisza arcába is vágódott egy ma-roknyi.
Meg kell a mozgó világot állítani.
Van suttogás, tervezgetés. Mert hát mégis szörnyűség, micsoda ember ez a Németh Berci I Kár, hogy már nincs meg az a tüzes trónus, amelyen Dózsa Györgyöt elégették
ill
Denique mindennap történik valami »imputarem<<. Teg-nap az volt az »imputarem<<, hogy minden szikra nélkül, min-den incimin-dens híján, egyszerre olyan tűz tört ki, mintha mind-járt a háború készülne köztünk kíütni_
189
Ma pedig az volt az imputarem, hogy dacára a tegnapi skandalumnak, egészen nyugodtan, tisztességesen folyt le az ülés.
Ki hitte volna?
A közönség zsúfolásig töltötte meg a karzatokat, még az utca is el volt állva várakozókkal - s nem történt semnıi.
Istenem, de csak hiába húzzák azokat az öt forintokat !
=I=
Hanem azért valami mégis történni fog. Tisza Kálmán arca, sőt még a Láng Lajosé is olyan titkolózó. Ha az Ellenőr beszélni akarna _ _
A kérdés csak az, hogy mi fog történni?
Alkalmasint megváltoztatják a házszabályokat. Körül-belül olyan angolosan, hogy jó Péchy Tamás a rakoncátlan-kodó hazafiakat el is csukathassa valami házi karcerbe.
Szegény Be1`ci bátyánk! Ő csak nagyon ritkán fog ebé-delhetni ezentúl a Szikszay ban.
*
De hát az egész dolog, amint már tegnap mondtuk, nem megy komolyan.
Hiszen ma már Herman Ottó volt az első, aki a huma-nitás nevében szólalt fel, interpellálván a belügyminisztert:
van-e szándékában intézkcdni, hogy a német kárán tanuljon a magyar?
T. i. intézkedjék a miniszter, hogy a magyar színházak-ban ınegtétessenek a kellő óvintézkedések a bécsihez hasonló szerencsétlenségek kikerülésére.
=!=
Egy másik interpelláció is volt: az Urváry Lajosé, ki Trefo1`ttal kíván enyelegni a szombathelyi püspökség betöl-tése és a Muraköznek a szombathelyi püspökséghez való csa-tolása tárgyában.
Trefort úr nem volt jelen. De különben is nem szereti, ha előlegesen kezdi valaki megbeszélni a betöltendő püspök-séget. Úgyis olyan ritkán üresedik meg egy-egy ezek a PÜHPÖkök mind olyan hosszúéletűek.