(Karcolat a tiszteli házból)
A kormányt meg akarták lepni a mamelukok és a tör-vényszék. Hadd legyen valami édes örömük karácsonyra, amit jó szívvel fogadjanak, mintha a kis Jézuska hozta volna.
Ki akarták szolgáltatni a Verhovay fejét.
Hiszen úgyis olyan örömtelen őexcellenciáik élete. Egy kis ajándék üde mosolyt csal orcáikra, melyeken a hazafiúi tépelődés szántja, örökösen szántja barázdáit.
Aztán örömet okozni másoknak annyi, mint élvezetet szerezni magunknak.
A dolog jól is ment volna egészen. A »krisztkindlis okvet-lenül meg lett volna, ha a bokorban ott nincs egy kapcáskodó furfangos diák.
Hogy ezektől a prókátoroktól már sehol sem lehet nyug-ton az ember !
Már-már bizonyos volt a kiadatás, mikor csak előállott Komjáthy Béla s az érdeınleges felolvasás előtt felolvasni követelte az esküdtszék határozatát és a főügyész átiratát.
»Minek már ez a kötekedés?« - Ezt olvashatta minden arcon. Ezek a prókátorok olyan ok nélkül pedánsok és szőr-szálhasogatók, mintha bizony Vcrhovayn segíthetne valami;
elhatározták, hogy kiadják, hát kiadják, ha az van is benn a hivatalos aktában, hogy:
»Kossuth Lajos azt izente stb.«
De Komjáthy csak követeli, s ha már követeli, meg kell lenni a házszabályok szerint. Egy haszontalanul elfecsérelt félóra biz ez, semmi egyéb.
- No, hát akkor felolvasom - dörmögi Joanovics Ist-ván előadó s kedvetlenül nyúlt az aktákhoz, hogy kivegye közülök a kívánt ügydarabot.
Keresztüllapozta elölrül, aztán keresztüllapozta hátulról.
Ejnye, hol a pokolban van hát? Megnyálazta ujjait, megint keresztüllapozta elölrül, azután keresztüllapozta hátulról -de bizony nincs közte a kívánt irat.
Kikapja 'erre Baross jegyző a Joanovics kezéből a már vaskos percsomót bosszankodva. Mit értene ahhoz Joanovics Pista? Mindenhez sza-ktudomány kell! Majd megtalálja ő, de mindjárt.
Keresztüllapozta elölrül, azután keresztüllapozta hátul-ról. Ejnye, hol a pokolban van hát? Megnyálazta az ujjait, megint keresztüllapozta elölrül, azután keresztüllapozta há-tulról - de bizony nincs közte a kívánt irat.
Dühbe jött erre Péchy jegyző. Úgy látszik, ezek már a
»büfé után vannak« _ _ . Ügyes ember kell mindenhez Hun az az iratcsomó? Add ide hamar!
Keresztüllapozta. elölrül, azután keresztüllapozta hátul-ról. Ejnye, hol a pokolban van hát? Megnyálazta az ujjait, megint keresztüllapozta elölrül, azután keresztüllapozta há-tulról - de bizony nincs közte a kívánt irat.
Indulatra gerjedt- öreg Péchy házelnök. Mit értene az aktákhoz a fiók Péchy. Átkozott fiatalság, ezek a betűt sem ismerik még! A szélsőbal már nyihog, türelmetlenkedik. Ide azzal az iratcsomóval !
Keresztüllapozta elölrül, azután keresztüllapozta hátul-ról. Ejnye, hol a pokolban van hát? Megnyálazta az ujjait, megint keresztüllapozta elölrül, azután keresztüllapozta há-tulról - de bizony nincs közte a kívánt irat.
A felkiáltások egész hangzavarrá t-ornyosultak:
-_ Szép redakcionális rend l - A derék mentelmi bizottság!
- Alapos egy bizottság!
- Innen sugárzik ki a rend Nagy-Magyarországba.
És Péchy Tamás még mindig, lapozott az akták között.
Reszkető ujjai idegesen babráltak az ívekben, szemei előtt lázadón táncoltak a fekete betűk.
Pere perc után múlt. Az óramutató őrülten sietett tova._.
Koınjáthy felemelkedett és azt indítványozta, hogy füg-gesztessék fel az ülés, hogy azon idő alatt a lelkiismeretes elő-adó megismerkedhessék a lereferált üggyel.
_ Az ülés felfüggesztetett, de az aktákat bizony nem találták. Azokat még most az éji órákban is, midőn e sorokat írjuk, eszeveszetten keresi az előadó -- szakácsnéja.
135
Mert ő áll gyanú alatt, hogy vagy a karácsonyi kalács alá terítette, vagy pedig kisöpörte a szeméttel.
S így nem lett semmi a miniszterek krisztkindlijéből, a Verhovay fejének kiadatása bizonytalan időkre halasztatván.
AZ INTENDANS
Egy idő óta kétségkívül ő a legemlegetettebb alakja a zsurnalisztikának. S minthogy sohasem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik, Podmaniczky sem olyan rossz ember, mint amilyennek látszik.
Frigyes bárónak csak szeszélyei vannak. Migrénes is, egy kicsit gyomorhurutja is van, sőt meglehet köszvénye is - ezt azonban titkolja, s ez a csepp hiúság éppen semmit se von le szeretetreméltóságából.
Mert a szíve mindenekfelett jó. Néha makacs, csökönyös és katonás. Látszik, hogy honvéd volt.
Néha azonban hirtelen megkapitulál. Ekkor a volt Osztrák katona látszik rajta.
ll
A színházi intendánsok Magyarországon nem kapnak fizetést.
Neki nincs semmi fizetése, hanem csak háromezer forint-nyi fájdalompénzt húz. Mert az intendánsnak nem kell sokat dolgoznia, de sokat kell tűrnie - a sajtó pusztító s időszakon-kint megújuló kirohanásai következtében.
Ami baj csak van a Nemzeti Színháznál, az mind az ő baja, sőt még a népszínházi dolgokért is ő szenved. Ha jó ott a népszínmű, minek adta akkor oda? ha rossz, akkor is azért rossz, hogy minek adta oda?
Mikor Blaháné népszerűsége mindig emelkedőben volt, csak őt szidták akkor is, hogy:
- Ime, a Nemzeti Színházé lehetne I p Most, hogy Blaháné napja már a délpontra jutott, okolják.
- Ha el nem ereszti: úgy nem szenvedett volna népies vénája az operettek lascivitásában.
Most aztán Podmaniczky csak egyben találja örömét, ha Blahánét nézi:
- Hízik _ _ nagyon hízik _ _ rettenetesen hízik. Ühüm, hüm, úgy van, ő hízik.
És nem tudni: mit akar ezzel mondani? Azt-e, hogy nem-sokára belehízik a Nemzeti Színházi primadonnák kvalifiká-ciójába, vagy azt, hogy mégsem az ő lelkén fekszik egészen, amiért Blahánét elvesztette a Nemzeti Színház.
IIG
Podmaniczkyt különben a tarka nadrágjai után a leg-nevezetesebbé egyes elejtett mondásai tették. Ezek egy elké-nyeztetett agglegény ideges észjárását tükrözik vissza.
Az a mondása már meglehetősen el van nyűve, hogy
»Shakespeare-t vagy jól kell adni, vagy sehogy - de adni kellcı, és mégis e mondás örökké ott fog ragyogni a Thiers Adolfé mellett, hogy »az alkotmányos király csak uralkodik, de nem kormányoz«.
Egyébiránt Podmaniczky, hogy e mondásnál időzzünk, szintén nem kormányoz, de az igaz, nem is uralkodik.