Allélfrekvencia értékek; allélszámok (megfigyelt, effektív);

Az eredményeket a mellékletekben (M/1. - M/4. táblázatok; M/1. - M/4.

diagramok), 3-9. táblázatokban, valamint a 19. ábrában foglaltam össze. A fajták közötti különbség a DNS mikroszatellitek vizsgálata során megfigyelhető volt.

A vizsgálatokban a 17 lókusz estében összesen 193 allélt sikerült kimutatnom (3. táblázat). A lókuszonkénti allélszám 7 (HTG7) és 16 (ASB2, ASB23) között változott a négy vizsgált fajta összességét nézve. Az egyes fajtáknál hasonló változatosságot tapasztaltam a megfigyelt (Na) és az effektív allélszámok (Ne) esetében is. A legalacsonyabb értéket (3) az angol telivér fajtában detektáltam 2 mikroszatellit esetében is (HTG7, HTG4), míg a legmagasabb értékek (16) a lipicai fajtában voltak tapasztalhatóak, az ASB2 és az ASB23 mikroszatellitek esetében. Az átlagos allélszám szintén a lipicai fajtában volt a legmagasabb (10,6471), míg a legalacsonyabb az angol telivér fajtában (6,2941). Az effektív (8,3474) és az átlagos effektív (4,3138) allélszám viszont a magyar hidegvérű fajtában volt a legmagasabb. A legalacsonyabb effektív allélszámot szintén a magyar hidegvérű fajtában tapasztaltam (1,4114-HTG6).

A Shannon-féle információs index értékei 0,6227 (magyar hidegvérű-HTG6) és 2,3255 (magyar hidegvérű-ASB17) között változtak.

3. táblázat: A vizsgált lófajták megfigyelt és effektív allélszámai, és a Shannon-féle információs index lókuszonként

Lipicai Angol telivér

Lókusz na ne I Lókusz na ne I

VHL20 10 4,4139 1,6776 VHL20 5 3,9910 1,4173 HTG4 8 2,9690 1,3893 HTG4 3 1,9847 0,7536 AHT4 9 3,5726 1,4077 AHT4 5 3,5778 1,3782 HMS7 8 4,6071 1,6824 HMS7 6 4,8520 1,6129 HTG6 11 2,4462 1,1543 HTG6 6 2,8988 1,2256 AHT5 8 3,7205 1,4814 AHT5 5 4,0231 1,4919 HMS6 9 2,9361 1,2836 HMS6 5 2,7469 1,1812 ASB23 16 4,5295 1,7767 ASB23 6 4,1383 1,5239 ASB2 16 4,9566 1,8521 ASB2 11 5,6050 1,9129 HTG10 12 3,5462 1,6314 HTG10 8 4,7601 1,6863 HTG7 6 2,6533 1,0694 HTG7 3 2,5251 0,9914 HMS3 10 5,8010 1,8312 HMS3 6 3,1629 1,3739 HMS2 11 3,8668 1,6605 HMS2 9 1,7922 0,9550 ASB17 13 4,4403 1,7236 ASB17 7 3,9394 1,4786 LEX3 11 3,8392 1,6742 LEX3 9 3,8682 1,4762 HMS1 8 2,2069 0,9313 HMS1 6 2,8114 1,1211 CA425 15 3,2722 1,5614 CA425 7 2,1103 1,1153 Átlag 10,6471 3,7516 1,5169 Átlag 6,2941 3,4581 1,3350

Amerikai ügető Magyar hidegvérű

Lókusz na ne I Lókusz na ne I

VHL20 6 3,8162 1,4580 VHL20 9 4,3688 1,7395 HTG4 5 4,2477 1,5192 HTG4 6 4,0900 1,5091 AHT4 7 3,8852 1,5074 AHT4 8 4,1841 1,6901 HMS7 5 2,4460 1,0418 HMS7 5 3,6605 1,3989 HTG6 5 2,3187 0,9900 HTG6 4 1,4114 0,6227 AHT5 6 4,1514 1,5101 AHT5 7 3,8556 1,5982 HMS6 7 4,4094 1,5869 HMS6 5 3,9097 1,4723 ASB23 8 3,7940 1,5280 ASB23 5 3,0600 1,3228 ASB2 10 6,2972 2,0015 ASB2 9 4,9336 1,8510 HTG10 8 2,6864 1,3571 HTG10 10 5,9964 1,9803 HTG7 4 1,6302 0,7748 HTG7 5 3,6446 1,3664 HMS3 8 3,7952 1,6150 HMS3 8 4,2448 1,6843 HMS2 8 3,5551 1,5692 HMS2 7 3,8355 1,5176 ASB17 8 3,7012 1,5975 ASB17 14 8,3474 2,3255 LEX3 13 4,1609 1,7200 LEX3 10 6,8174 2,0787 HMS1 8 3,2067 1,4194 HMS1 6 2,6298 1,1699 CA425 8 4,1130 1,5641 CA425 6 4,3457 1,6035 Átlag 7,2941 3,6597 1,4565 Átlag 7,2941 4,3138 1,5842 na: megfigyelt allélszám

ne: effektív allélszám (Kimura és Crow, 1964) I: Shannon-féle Információs Index (Lewontin, 1972)

Allélfrekvencia értékek részletesen fajtánként (mellékletek: M/1.-M/4.

táblázatok; M/1.-M/4. diagrammok):

A./ Lipicai

A VHL20 mikroszatellit alléljai közül 10 allélt sikerült megfigyelni a lipicai állományban. A VHL20-N allélnál tapasztaltam 35%-nál magasabb allélfrekvencia értéket. A VHL20-H és a VHL20-J allélek viszont csak 0,0016 allélfrekvencia értékben jelentek meg. A HTG4, a HTG6, HTG7 és a HTG10 mikroszatellitek vizsgálata során 8-11-6-12 allélt izoláltam a lipicai fajtában. A HTG4-M allél gyakorisága meghaladta az 50%-ot, míg a HTG4-J és HTG4-Q allélek csak 0,08%-ban voltak kimutathatóak az állományban. A HTG6-O allél 54,54%-os allélfrekvencia értékkel dominált a többi alléllal szemben. A HTG6-F, -S és -T allélek csupán 0,08%-ban jelentek meg. A HTG7-O allél 48,4%-ban, míg a HTG7-Q allél csak 0,08%-ban volt kimutatható a fajtában.

A HTG10 mikroszatellit O allélja meghaladta a 40%-ot, de két allélja (G, T) csupán 0,4%-os allélgyakoriságban jelent meg. Az ASB23, az ASB2 és az ASB17 mikroszatellitek alléljei közül 16-16-13 allélt sikerült kimutatnom a vizsgált lipicai állományban. Az ASB23-I és -L allélek gyakorisága meghaladta a 25%-ot, míg 4 allél (ASB23-D, -F, -H és -O) 0,08%-os allélfrekvencia értékben mutatkozott. Az ASB2 mikroszatellit Q és M alléljai 0,3053 és 0,2505 allélfrekvencia értékben jelentek meg, így ezek az allélek domináltak az állományban az adott mikroszatelliten belül. Az ASB17-R allél 35,5%-os gyakorisági értékben jelent meg, míg az ASB17-H allél csupán 0,08%-ban. Az AHT4 és az AHT5 mikroszatellitek alléljai közül 9-8 allélt sikerült kimutatnom a vizsgált populációban. Az AHT4 mikroszatellit esetében 36,34%-ban az AHT4-J allél dominált, míg az AHT4-K allél csak nyomokban volt kimutatható az állományban. Az AHT5 mikroszatellit 8 kimutatott allélja közül az AHT5-J (0,3640) és az AHT5-N (0,3192) allélok domináltak a populációban. A LEX3 mikroszatellit vizsgálata során 11 allélt tudtam kimutatni a lipicai állományban. A LEX3-M allél allélfrekvencia értéke meghaladta a 40%-ot. A CA425 mikroszatellit estében 15 allélt sikerült izolálnom, ezek közül a CA425-N allél 50% feletti allélfrekvencia értékben volt jelen a populációban. A HMS1, a HMS2, a HMS3, a HMS6 és a HMS7 mikroszatellitek vizsgálata során 8-11-10-9-8 allélt izoláltam a vizsgált

populációban. Az említett mikroszatellitek alléljai közül a HMS1-J allél közel 55%-ban, a HMS2-L allél 41,54%-ban, a HMS3-L és -M allélek 20%-ban, a HMS6-P allél 41,68%-ban és a HMS7-J, -L, -N allélek 25%-os gyakorisággal domináltak a vizsgált fajtában.

B./ Angol telivér

A VHL20 mikroszatellit alléljai közül 5 allélt sikerült kimutatnom a vizsgált állományban. Legmagasabb gyakoriságban a VHL20-M allél (0,2863) mutatkozott. A HTG4, a HTG6, HTG7 és a HTG10 mikroszatellitek vizsgálatakor 3-6-3-8 allélt izoláltam az angol telivér fajtában. A HTG4-K allél gyakorisága közel 60% volt, míg a HTG4-N allél csak 2,01%-ban volt kimutatható az állományban. A HTG6-G allél 41,97%-os allélfrekvencia értékkel dominált a többi alléllal szemben. A HTG6-T allél viszont csupán 0,25%-ban jelent meg. A HTG7-N allél 47,74%-ban és a HTG7-O allél 38,69%-ban volt kimutatható a fajtában, e két allél dominált az allélok közül. A HTG10 mikroszatellit I és M alléljai meghaladták a 28%-ot, de két allélja (N, T) csupán 0,25%-os allélgyakoriságban jelent meg. A CA425 és a LEX3 mikroszatellitek esetében 7-9 allélt tudtam kimutatni. Az utóbb említett mikroszatellit alléljai közül a LEX3-H allél (0,3522) dominált, míg a CA425 mikroszatellit esetében a CA425-N allél (0,6631) mutatkozott a legmagasabb allélfrekvencia értékben. Az ASB2, az ASB23 és az ASB17 mikroszatellitek alléljai közül 11-6-7 allélt mutattam ki. Az ASB2-K allél meghaladta a 25%-ot, az ASB23-J allél 36,8%-os, míg az ASB17-G allél 33,93%-os allélgyakorisággal jelentkezett a fajtában. Mindhárom esetben az említett allélok domináltak a három mikroszatellitnél. Az AHT4 és az AHT5 mikroszatellitek alléljai közül 5-5 allélt sikerült kimutatnom a vizsgált populációban. Az AHT4 mikroszatellit esetében 37,37%-ban az AHT4-O allél dominált, míg az AHT4-G allél csak 2,27%-ban volt kimutatható az állományban. Az AHT5 mikroszatellit 5 kimutatott allélja közül az AHT5-K (0,3694) allél dominált a vizsgált populációban. A HMS1, a HMS2, a HMS3, a HMS6 és a HMS7 mikroszatellitek vizsgálata során 6-9-6-5-6 allélt izoláltam az angol telivér populációban. A HMS1-J allél 0,4667 allélgyakorisággal volt kimutatható, míg a HMS1-O allél csupán 0,0026 értékben. A HMS2-L allél 72,76%-os gyakorisággal a legmagasabb értékben

volt kimutatható a HMS2 mikroszatellit alléljai közül. A HMS3-H allél közel 50%-os gyakoriságban jelentkezett az állományban. A legmagasabb allélfrekvencia értékben a HMS6-P allél mutatkozott (0,5127) a HMS7 mikroszatellit megjelenő alléljai közül. A HMS7 mikroszatellit esetében a HMS7-M és -O alléljai közel 25%-os allélgyakorisággal voltak megfigyelhetőek.

C./ Amerikai ügető

A VHL20 mikroszatellit alléljai közül 6-ot sikerült megfigyelnem az ügető állományban. A VHL20-N allélnál tapasztaltam 35%-nál magasabb allélfrekvencia értéket. A VHL20-Q allél viszont csak 0,0076 allélfrekvencia értékben jelent meg. A HTG4, a HTG6, HTG7 és a HTG10 mikroszatellitek vizsgálata során 5-5-4-8 allélt izoláltam az ügető fajtában. A HTG4-K allél gyakorisága meghaladta a 30%-ot, míg a HTG4-O allél csak 8,33%-ban volt kimutatható az állományban. A HTG6-G allél 53,28%-os allélfrekvencia értékkel dominált a többi alléllal szemben. A HTG6-P allél csupán 0,51%-ban jelent meg. A HTG7-O allél 77,01%-ban, míg a HTG7-M allél csak 4,55%-ban volt kimutatható a fajtá4,55%-ban. A HTG10 mikroszatellit I allélja meghaladta az 55%-ot, de a Q allélja csupán 0,25%-os allélgyakoriságban jelent meg. Az ASB23, az ASB2 és az ASB17 mikroszatellitek alléljei közül 8-10-8 allélt sikerült kimutatnom a vizsgált ügető állományban. Az ASB23-J allél gyakorisága meghaladta a 35%-ot, míg az R allél csupán 0,51%-os allélfrekvencia értékben mutatkozott. Az ASB2 mikroszatellit O allélja 0,2628 allélfrekvencia értékben jelent meg, így ez az allél dominált az állományban az adott mikroszatelliten belül. Az ASB17-R allél 44,41%-os gyakorisági értékben jelent meg, míg az ASB17-Q allél csupán 0,51%-ban. Az AHT4 és az AHT5 mikroszatellitek alléljai közül 7-6 allélt sikerült kimutatnom a vizsgált populációban. Az AHT4 mikroszatellit esetében 40,40%-ban az AHT4-O allél dominált, míg az AHT4-L allél csak nyomokban volt kimutatható az állományban (0,0025). Az AHT5 mikroszatellit 6 kimutatott allélja közül az AHT5-J (0,3384) és az AHT5-K (0,2424) allélok domináltak a populációban.

A HMS1, a HMS2, a HMS3, a HMS6 és a HMS7 mikroszatellitek vizsgálata során 8-8-8-7-5 allélt izoláltam az ügető populációban. Az említett mikroszatellitek alléljai közül a HMS1-J allél közel 50%-ban, a HMS2-L allél

47,19%-ban, a HMS3-P allél 43,68%-ban, a HMS6-P és -O allélek közel 30%-ban és a HMS7 -L, -N allélek 47,73%- és 41,92%-os gyakorisággal domináltak a fajtában. A LEX3 mikroszatellit vizsgálata során 13 allélt tudtam kimutatni az ügető állományban. A LEX3-M allél allélfrekvencia értéke közel 40%-os volt. A CA425 mikroszatellit estében 8 allélt sikerült izolálnom, ezek közül a CA425-J allél 32,04%-os allélfrekvencia értékben volt jelen a populációban, míg a CA425-L allél csupán 0,26%-ban.

D./ Magyar hidegvérű

A VHL20 mikroszatellit alléljai közül 9 allélt sikerült kimutatnom a vizsgált állományban. Legmagasabb gyakoriságban a VHL20-O allél (0,3967) mutatkozott. Az AHT4 és az AHT5 mikroszatellitek alléljai közül 8-7 allélt sikerült kimutatni a populációban. Az AHT4 mikroszatellit esetében 41,38%-ban az AHT4-O allél dominált, míg az AHT4-M allél csak 0,86%-ban volt kimutatható az állományban. Az AHT5 mikroszatellit megfigyelt alléljai közül az AHT5-J (0,4310) allél dominált a vizsgált hidegvérű populációban. A HTG4, a HTG6, HTG7 és a HTG10 mikroszatellitek vizsgálatakor 6-4-5-10 allélt izoláltam a magyar hidegvérű fajtában. A HTG4-M allél gyakorisága 32,76% volt, míg a HTG4-N allél csak 0,86%-ban volt kimutatható az állományban. A HTG6-O allél 83,62%-os allélfrekvencia értékkel dominált a többi alléllal szemben. A HTG7-O allél 37,06%-ban és a HTG7-N allél 27,59%-ban volt kimutatható a fajtában, e két allél dominált az allélok közül. A HTG10 mikroszatellit M allélja meghaladta a 25%-ot, de a K allélja csupán 1,72%-os allélgyakoriságban jelent meg. A CA425 és a LEX3 mikroszatellitek esetében 6-10 allélt tudtam kimutatni. Az utóbb említett mikroszatellit alléljai közül a LEX3-L allél (0,2410) dominált, míg a CA425 mikroszatellit esetében a CA425-N allél (0,3571) mutatkozott a legmagasabb allélfrekvencia értékben.

A HMS1, a HMS2, a HMS3, a HMS6 és a HMS7 mikroszatellitek vizsgálata során 6-7-8-5-5 allélt izoláltam a hidegvérű populációban. A HMS1-M allél 0,5178 allélgyakorisággal volt meghatározható, míg a HMS1-I, -K és az -N allélek csupán 0,0179 értékben. A HMS2-H allél 39,80%-os gyakorisággal a legmagasabb értékben volt kimutatható a HMS2 mikroszatellit alléljai közül. A HMS3-P allél 37,93%-os gyakoriságban jelentkezett az állományban. A HMS7 mikroszatellit megjelenő alléljai közül a legmagasabb allélfrekvencia értékben

a HMS6-P allél mutatkozott (0,3773). A HMS7 mikroszatellit esetében a HMS7-N allél 38,79%-os allélgyakorisággal volt megfigyelhető az állományban. Az ASB2, az ASB23 és az ASB17 mikroszatellitek alléljai közül 9-5-14 allélt mutattam ki. Az ASB2-N allél meghaladta a 35%-ot, míg az ASB2-B allél csupán 1,04%-ban volt jelen. Az ASB17-N allél 21,56%-os, az ASB23-S allél 49%-os allélgyakorisággal jelentkezett a hidegvérű állományban.

Egyedi, fajtaspecifikus allélek; allélgazdagság (Ar)

A méréseim során a vizsgált 4 lófajtát tekintve 49 egyedi allélt találtam, amelyek eloszlását a 4. táblázatban mutatom be. A legtöbb egyedi allélt a lipicai fajta (38) esetében találtam, míg az angol telivér és a magyar hidegvérű fajta esetében 3-3, az amerikai ügtőnél 5 egyedi allélt detektáltam. A fajták nagy változatosságára jellemző, hogy a tenyésztett fajták között találtam olyat is, amely 38, és olyat is, amely 3 egyedi alléllal rendelkezett. Néhány egyedi allél esetében (AHT4-G, HMS7-P, -Q, HTG6-R, ASB23-Q, HTG10-S, ASB17-T, -K, HMS1-Q, CA425-P) a viszonylag magas allélfrekvencia érték arra utalhat, hogy az előbb említett allélek fajtaspecifikusak. Ezeket a 4.

táblázaban piros színnel jelöltem.

4. táblázat: Az egyedi allélek száma, fajtaspecifikus allélek a vizsgált 4 lófajtában

Mikro-szatellitek

Egyedi allélek száma fajtánként

Fajtaspecifikus allélek Lipicai

Angol telivér

Amerikai ügető

Magyar hidegvérű

VHL20 1

HTG4 2

AHT4 1 AHT4-G angol telivér (2,27%)

HMS7 2 HMS7-P , -Q lipicai (4,32%, 3,26%)

HTG6 4 1 HTG6-R angol telivér (4,77%)

AHT5 1

HMS6 2

ASB23 8 ASB23-Q lipicai (1,27%)

ASB2 3

HTG10 2 HTG10-S lipicai (6,85%)

HTG7 2 1

HMS3 2

HMS2 1 1

ASB17

1 2 ASB17-T, -K magyar hidegvérű (4,31%, 1,72%)

LEX3 1 1 2

HMS1 1 2 HMS1-Q amerikai ügető (1,02%)

CA425 5 CA425-P lipicai (2,58%)

Σ 38 3 5 3

A fajták allélgazdagságát (allelic richness = Ar) az 5. táblázatban foglaltam össze. A legalacsonyabb átlagos értéket az angol telivér fajtában találtam (átlag Ar = 5,346), míg a legmagasabbat a lipicai (Ar = 7,218) és a magyar hidegvérű (Ar = 7,212) fajtákban. A vizsgált lófajták allélgazdagsága tekintetében jóval kiegyenlítettebb képet kaptam, mint a lókuszonkénti átlagos allélszám esetében (6,2941 - 10,6471). Az allélgazdagság értékét tekintve a legalacsonyabb értéket az angol telivér esetében detektáltam (Ar = 2,893/HTG4), míg a legmagasabbat a magyar hidegvérűben (Ar = 13,622/ASB17). A fajták lókuszonkénti allélgazdagsága nagyon változatos képet mutatott. A lipicai fajta esetében 3,739 és 10,055, az angol telivérben 2,893 és 9,273, az amerikai ügető fajtában 3,994 és 9,754, valamint a magyar hidegvérűben 4 és 13,622 értékek között változtak.

5. táblázat: A vizsgált lófajták allélgazdagsága (A_r) a 17 mikroszatellitre nézve

5.1.1.2. Várt és megfigyelt heterozigozitás (He, H_o), Nei-féle várt