Az agyon igekötő

Ennek az igekötőnek a szinkrón rendszerben három jelentése van, amelyek közül a harmadik jelentésében a legproduktívabb. Mindhárom jelentésében meghatározha-tók azoknak az igéknek a csoportjai, amelyekhez kapcsolódhat. (Az agyon igekötő kapcsolódási mintáit részletesen a 2.3. alfejezetben tárgyaljuk.)

Első jelentésében (’halálra’) az agyon igekötő olyan tárgyas cselekvésigékkel társul, amelyek erőteljes fizikai hatást jelölnek, pl.:

(175) agyon-ver, agyon-szúr, agyon-lő, agyon-botoz vkit v. vmit¹⁷⁷

Az igekötős ige jelentése: ’fizikai erőt használva megöl vkit v. vmit’.

Második jelentésében (intenzitás: ’nagyon, túlságosan’ – akcióminőség-jelentés) az agyon szintén különböző tranzitív cselekvésigékkel vagy (jóval kisebb arányban) intranzitív/mediális igékkel társul, pl.:

(176) (a) agyon-dolgoztat, agyon-gyógyszerez, agyon-fűszerez vmit, vkit;

(b) agyon-fagy, agyon-szárad

Az igekötős ige jelentése: ’túlzott mértékben csinál vmit vmivel v. vkivel / túlzott mértékben történik vmi vmivel v. vkivel’.

Harmadik jelentésében (exhausztivitás: ’kifáradásig, kimerülésig’ – ez egyfajta akcióminőség-jelentés, vö. KIEFER é.n. [2000a], uő 2006, ill. KIEFER– LADÁNYI

2000c) az agyon csak a magát visszaható névmással együtt fordul elő, és szinte bármilyen (tranzitív vagy intranzitív) cselekvésigével használható, pl.

(177) agyon-eszi magát, agyon-tanulja magát, agyon-kártyázza magát

A kapcsolhatóság további részleteiről a 2.3. alfejezetben szólunk. A következőkben azt fogjuk tárgyalni, hogy hogyan alakulhattak ki az agyon fenti jelentései és kap-csolódási típusai egy grammatikalizációs folyamat során.

rendszerből kielemezhető összefüggések összevethetők a történeti nyelvészet eredményeivel – a szinkrón és a történeti szempontú vizsgálatok erősíthetik vagy cáfolhatják egymást.

177 Az igekötős igéket – a tagolás jobb átláthatósága kedvéért – a következőkben (a helyesírási formától eltérően) mindenütt kötőjelesen írjuk.

1.1.2. Az agyon elem grammatikalizációjának állomásai

Az alábbiakban egy hipotetikus grammatikalizációs folyamatot rajzolunk fel az agyon elemmel kapcsolatban, amely érinti a vele alkotott igekötős igék jelentésé-nek változását, a saját jelentésváltozását (amely a lexikai jelentéstől a grammatikai jelentés felé vezet), valamint – a fentiekkel szoros összefüggésben – kapcsolódási lehetőségeinek változását is. (Az agyon igekötővé válását nagyon tömören, az itteni kifejtéshez hasonló szemlélettel tárgyalja HADROVICS (1969, 25–26) és D.MÁTAI

(2003, 645–646) is.)

0. Az agyon eredetileg az ütést jelentő igékkel kapcsolódott össze; jelentése (a szó eredeti morfológiai felépítésének (agy-on) megfelelően) ’fejbe’. Ez a jelentés, amelyet ma már csak a TESz. rögzít, az ütés helyét nevezte meg, konkretizált:

(178) *agy-on vág = ’fejbe vág’

1(a). A mai nyelvállapotban már csak a következő stádium mutatható ki, amely egy metonimikus jelentésváltozási folyamat következtében jöhetett létre: a cselek-véssel érintkező következmény ’és így megöl’) a szerkezet jelentésébe integráló-dott. (Ez a változás inferenciaként is értelmezhető, hiszen az ’üt’ → ’öl’ összefüg-gés (vagyis a halál mint az ütés következménye) a kontextusból következő olyan implikatúra, amely a kifejezésnek az adott összefüggésben történő gyakori haszná-lata következtében konvencionalizálódhat) Az agyon + ige szerkezet jelentése tehát egy új mozzanattal egészült ki:

(179) *agy-on (= fej-be) vág + és így megöl

Az új mozzanattal való kiegészülés révén az agyon elemet tartalmazó igés szerke-zet jelentése megváltozott:

(180) *agy-on (=fej-be) vág → agyon-vág = ’(meg)ütve megöl’

az agyon elem pedig a szerkezet egészének jelentésváltozásával párhuzamosan maga is új jelentéshez jutott:

(181) *agy-on (0) (’fej-be’) → agyon (1) ’halálra’

Az agyon elem jelentése tehát kiterjedt, és ezzel lehetőség nyílt tágabb körű hasz-nálatára.

(1b). Az agyon új jelentésében használhatóvá vált olyan cselekvéseket jelölő igékkel, amelyek halált okozhatnak – mégpedig már nem csak ütéssel, és főként nem feltétlenül fejsebbel (a lő, rúg, szúr stb. még megengedi a halálos (fej)seb kép-zetét, de pl. a szorít már nyilvánvalóan nem). Az agyon + ige jelentése ezekben

B/IV. A szóképzés határán: igekötős igék 187

az esetekben tehát már nem ’(meg)ütve megöl’, hanem ’Vx-va megöl’ (ahol Vx az agyon-nal kapcsolódó, fizikai erőkifejtést jelölő ige). A jelentés általánosulása és a használat kiterjedése párhuzamos az agyon elem elszigetelődésével eredeti, ra-gos főnévi kategóriájától: agy-on → agyon. Az agyon-nal alkotott szerkezetek és az agyon jelentésváltozása (a halállal mint végállapottal összefüggésben) a továb-biakban az agyon-nal alkotott igei szerkezetek befejezettségét is jelenti egyben.

Ebből ered az agyon perfektiváló funkciója.

2. Feltehetően az (1b) csoport bizonyos igéinek túlzó értelmű használata tette lehetővé az agyon igekötős igék számának megnövekedését, a használati kör to-vábbi tágulását:

(182) agyon-szorít (1) ’szorítva megöl’ → agyon-szorít (2) ’szorítva csaknem megöl’

Az agyon-t tartalmazó új szerkezeteknek ezen a szakaszon már nincs közvetle-nül közük az eredeti ’fejbe ütve megöl’, ill. a korábbi ’(meg)ütve megöl vmit, vkit’

jelentéshez, sőt részben túllépnek a ’Vx-va megöl’ jelentésen is:

(183) ’(meg)ütve megöl vmit, vkit’ → ’Vx-va csaknem megöl vmit, vkit’

Ezzel párhuzamosan az igekötő jelentése is eltolódik:

(184) ’(meg)ütve megöl vmit, vkit’ agyon (1a-b) ’halálra’ →

’Vx-va csaknem megöl vmit, vkit’ agyon (2a) ’halálra (met) = csaknem halálra’

Az agyon elemnek ez a jelentése jóval tágabb, mint az (1a-b)-vel jelölt (vagy kü-lönösen a (0)-val jelölt, a mai nyelvállapotban már nem létező jelentés). Ennek megfelelően ebben a jelentésben – túllépve mind az ütést, mind a halált okozó fizi-kai cselekvést jelölő igék körén – jóval több igéhez képes kapcsolódni, mint a ko-rábbiakban, pl.:

(185) agyon-gyötör, agyon-kínoz, agyon-dolgoztat vkit

Ezeknek az igekötős igéknek, ill. a bennük szereplő agyon igekötőnek a jelentése a kontextustól függően alakul: az agyon-kínoz jelentheti azt is, hogy ’addig kínoz valakit, amíg az meg nem hal’; ekkor az agyon első jelentésében – (1a-b): ’halálra’

– szerepel; de az agyon-kínoz jelentheti azt is, hogy ’csaknem halálra kínoz vala-kit’; ekkor az agyon a (2a)-val jelölt jelentésében – ’halálra (met) = csaknem halál-ra’ – fordul elő.

Míg az (1a-b)-be tartozó agyon igekötős igék (tipikus) jelentésében a hangsúly a végeredményen van (’megöl’), a túlzó használat (’csaknem megöl’) révén a hangsúly a fenti használatokban egyre inkább a cselekvés módjára tevődik át. Ez a

hangsúlyeltolódás vezet az agyon jelentésének további változásához, egy sajátos akcióminőség-jelentés kialakulásához:

(186) agyon (1a-b) ’halálra’ → agyon (2a) ’halálra (met) = csaknem halálra’

→ agyon (2b) intenzitás: ’nagyon, túlságosan’

(Leíró szempontból ez a (2b)-vel jelölt jelentés esik egybe az agyon mai második jelentésével: intenzitás: ’nagyon, túlságosan’.)

Az agyon (2b)-vel jelölt jelentésében a metaforikus ’halálra’ (= ’csaknem ha-lálra’) mozzanat eltolódása a puszta intenzitás felé azt eredményezi, hogy az igekö-tővel kapcsolható tárgyas cselekvésigék köre rendkívüli módon kiszélesedik. Aho-gyan azt a korábbiakban láttuk, azok az alapigék, amelyekkel az agyon az (1a, b) és a (2a) típusú jelentésében kapcsolódik – különböző mértékben, de – szemantikailag korlátozott csoportba tartoznak A tárgyas cselekvésigék közül (1a) esetében az alapigék csak az ütés igéi, (1b) esetében csak a fizikai erőkifejtést megnevező igék, (2a) esetében pedig erős fizikai vagy lelki ráhatással járó tevékenységeket megne-vező igék lehetnek. Ezzel szemben azokra az alapigékre, amelyekkel az agyon (2b) típusú jelentésében kapcsolódik, a fenti szemantikai korlátozások nem állnak fenn.

Az agyon ebben a jelentésében minden olyan tárgyas igével kapcsolódhat, amely már létező (azaz nem eredménytárgyra) irányuló cselekvést jelöl, és (közvetlenül vagy közvetetten) hatással lehet a tárgy állapotára (vö. a 2.3.2. alfejezettel).

A korábbi ’megöl’ jelentéshez ezek az agyon + ige típusú szerkezetek már csak annyiban kapcsolódnak, hogy a túl intenzív cselekvés metaforikus értelemben mintegy „megöli” azt – azaz gyakran kínos, kellemetlen vagy terhes annak –, akire a cselekvés irányul (vö.: Megölsz ezzel az állandó agyonbabusgatásoddal). Példák:

(187) agyon-etet, agyon-gyógyszerez, agyon-simogat, agyon-csókolgat vmit, vkit

Az azonban, hogy mi számít kínosnak, kellemetlennek vagy terhesnek, nem sze-mantikai kérdés, mivel a beszélő szubjektív értékeléséhez kötődik.

3. Az agyon második jelentésében a tranzitív igék mellett valódi visszaható névmás is állhat tárgyként, amennyiben az ige jelentése megengedi, hogy a cselek-vés a cselekvőre is irányulhasson, pl.

(188) fegyelmez vkit vagy fegyelmezi magát

→ agyon-fegyelmez vkit vagy agyon-fegyelmezi magát

A fenti eseteket meg kell különböztetnünk azoktól a szerkezetektől, amelyekben az agyon a magát visszaható névmás megfelelő alakjával mint „áltárggyal” bővül („fake object”, vö. SPENCER–ZARETSKAYA 1998). Ezekben az esetekben az agyon + ige + magát szerkezet azt fejezi ki, hogy az intenzív cselekvés visszahat a

cselek-B/IV. A szóképzés határán: igekötős igék 189

vőre, és egészen a cselekvő kifáradásáig, kimerüléséig tart (exhausztivitás). Az ige-kötős ige jelentése így ’kifáradásig, kimerülésig csinál vmit’, pl.:

(189) agyon-tanulja, agyon-írja, agyon-játssza, agyon-biciklizi magát

Ezekben a szerkezetekben az agyon a mai rendszerbeli harmadik jelentésében – exhausztivitás: kifáradásig, kimerülésig’ – fordul elő, amely a második jelentésé-hez hasonlóan akcióminőség-jelentés. Ebben a jelentésben a kapcsolódó igék köre maximálisan nyílt, szemantikai korlátok nem szűkítik le az agyon kapcsolhatósá-gát, így nemcsak intranzitívan használt tranzitív, hanem intranzitív igék is lehetnek alapigék – ezeket éppen az agyon + magát szerkezet teszi formálisan tranzitívvá (vö. a fentiekben említett „fake object” vagy „áltárgy” fogalmával).

1.1.3. Az agyon grammatikalizációja és az igekötő kategóriájába való tarto-zás kritériumai

Az agyon elem grammatikalizációja az igékkel alkotott szerkezetekben, a szerkeze-tek jelentésének változásával kölcsönös összefüggésben halad. A szerkezeszerkeze-tek jelen-tésének változása teszi lehetővé az agyon elem jelentésének változását, és ez az alapja annak, hogy szűkkörű használata kiterjedhet. A használati kör bővülése vi-szont az őt tartalmazó szerkezetek jelentésének további változásához vezet, ami ismét a saját jelentésének változását, majd használati körének további szélesedését hozza magával. (Hasonló folyamatokat fogunk látni a tönkre elem grammatika-lizációja kapcsán is.)

A változási folyamat tehát komplex; a különböző típusú változások szimultán módon zajlanak (a szakaszolás ebben az esetben pusztán leírási technika). Kölcsö-nös összefüggés van a jelentésváltozási folyamatok (a lexikai jelentés megváltozá-sa, ill. a lexikai jelentés grammatikai jelentésekké – ebben az esetben akcióminő-ség-jelentésekké, ill. aspektuális jelentéssé – válása), a szerkezeti változások (ragos főnévvel kifejezett határozó + ige típusú szintaktikai szerkezetből igekötő + ige típusú lexikai/morfológiai szerkezet¹⁷⁸), a kategóriaváltás (ragos főnévből igekötő), ill. a produktivitás változása (szűkkörű → bővülő → maximális kapcsolódási lehe-tőségek) között.

Ezek közül a változási folyamatok közül az egyik legfontosabb a szerkezet egészének és azon belül az érintett, grammatikalizálódó elemnek a jelentésváltozá-sa. Ezek a jelentésváltozási folyamatok jelentik az egész grammatikalizációs fo-lyamat alapját, ezért nem értünk egyet JAKAB (1982) megállapításával, amely sze-rint az igekötői státus megállapításában a szerkezet jelentésváltozásának nincsen

178 Ugyanakkor a magyar igekötők esetében a grammatikalizációs folyamatok nem nevezhetők morfologizációnak is egyben, mivel a morfologizáció (vagy univerbáció) végeredménye kötött mor-féma (vö. H^OPPER–T^RAUGOTT 1993) – ez ebben az esetben nem áll fenn.

szerepe (bár a jelentésváltozás az igekötővé válásnak önmagában csak szükséges, de nem elégséges feltétele – vö. HADROVICS i.h.).

A magyarban egy vitatott státusú elemet akkor sorolhatunk az igekötő kategó-riájába, ha a lexikai → grammatikai típusú jelentésváltozási folyamat vele kapcso-latban már biztosan lezajlott. Egy ilyen jelentésváltozási folyamat feltételezi az elemet tartalmazó szerkezetek jelentésváltozási folyamatait is. Ugyanakkor a lexi-kai → grammatilexi-kai típusú jelentésváltozás együtt jár az elem kapcsolódási lehető-ségeinek, azaz a produktivitásának (akár drámai mértékű) megnövekedésével is.

Ezért az újabb, ill. vitatott státusú elemek esetében az elem poliszémiája, ill. pro-duktivitása a kategóriaváltás fontos mutatója lehet (ezt éppen az agyon és a tönkre elem kapcsán LADÁNYI 2000b bizonyította).

In document Produktivitás és analógia a szóképzésben: elvek és esetek (Pldal 183-188)