A. ELMÉLETI KÉRDÉSEK
V. S ZÓALKOTÁS , SZÓKÉPZÉS
5. Szóképzés és jelentés 2.: Metaforizáció és szóképzés
5.2. Derivátumok és metaforikus jelentések
5.2.1. A metaforikus jelentés mint a szóképzési folyamat közvetlen
Goatly egy a COBUILD-korpusz alapján zajlott vizsgálat alapján valószínűsíthető-nek látja, hogy a képzett szavak metaforikus jelentésben történő előfordulása ará-nyaiban mindig nagyobb, mint az alapszavaké. Ugyanakkor a metaforizáció és a szóalkotás összefüggését tárgyalva rámutat, hogy ezek érintkezése általában lexika-lizálódott metaforát hoz létre: a metafora eltemetésére szolgál (GOATLY 1997, 105). Ez azonban valószínűleg csak a hétköznapi nyelvre áll; a költői nyelv kap-csán Fónagy Iván – a fejezet kezdetén, mintegy mottóként idézett rész folytatásá-ban (FÓNAGY 1999, 147) – erről az aspektusról a fentiektől kissé eltérően a követ-kezőt írja: „A költői trükk éppen abban áll, hogy a szó zárt egységével leplezi el a metaforikus műveleteket.”
Goatly idézett munkájában a szóképzés metaforikus következményeivel kap-csolatban a derivátumok két különböző típusát jelöli meg:
Az egyik csoportba a szótárban található képzett lexikai egységek azon alcso-portja tartozik, amelyeknek jelentése szükségképpen magával vonja a metafo-rikus értelmezést. Az angolban ide tartoznak többek között az állatok, személyek vagy dolgok nevéből konverzióval képzett igék, amelyeknek jelentése: ’olyan mó-don viselkedik, cselekszik, mint az adott állat, személy vagy dolog; hasonlít rá’, pl.
(39) dog ’kutya’ → to dog ’nyomon követ’,
parrot ’papagáj’ → to parrot ’papagáj módjára ismétel, szajkóz’, butcher ’mészáros’ → to butcher ’lemészárol’
Magyar példákat főként az állatnevekből képzett denominális igék körében talá-lunk:
(40) majm-ol, kacsá-z(ik), disznó-lkod(ik) stb.
A másik csoportba azok a képzett lexikai egységeket tartoznak, amelyeknek a metafora nem természetes velejárója, de maga a szóképzési aktus előkészíti a jelentés metaforikus átvitelét; ilyenkor a képzett szónak mind szó szerinti, mind metaforikus jelentése létezik (de a metaforikus jelentés sokszor gyakoribb, mint a szó szerinti, valamint ezek a derivátumok szó szerinti jelentésükben nagyon gyak-ran már nem tartoznak a szókincs alapvető részéhez). Az angolban ebbe a csoport-ba tartoznak többek között az -ian, -ic, -ine, -ese, -ish és -al képzős melléknevek.
Angol példák:
(41) Wagner-ian ’wagner-i’ vagy ’wagner-es’
a) ’Wagnerhez tartozó’ (pl. Wagnerian operas = Wagner operas, azaz:
’Wagner operái, wagneri operák’)
b) ’olyan, mint valami, ami Wagnerhez tartozik, wagneres’
(42) music-al ’zene-i’
a) ’a zenével összefüggő’ (szó szerinti jelentés, pl. musical form ’zenei forma’), b) ’a zenéhez hasonló’ (metaforikus jelentés, pl. a musical language ’a zenéhez hasonló,
azaz dallamos nyelv’)
Ami a megfelelő magyar mellékneveket illeti, látható, hogy itt jelentés tekintetében megoszlás van az -i és az -(V)s képző között.
Úgy véljük, hogy a fenti csoportokkal kapcsolatban – legalábbis ami a produk-tív képzésű szavakat illeti – lehet néhány meggondolandó ellenvetést tenni. Goatly ugyanis mindkét esetben a derivátumok lexikalizálódott jelentéséből, azaz a szótár-ból indul ki, és nem a szóképzés folyamatászótár-ból, ill. a szóképzési szabályokhoz tar-tozó szóképzési jelentésekből.
A/V. Szóalkotás, szóképzés 83
Az első csoporttal kapcsolatban az a kérdés, hogy az említett metaforikus jelen-téstípus (’olyan módon viselkedik, mint az adott állat’) valóban közvetlenül a szó-képzés folyamatában jön-e létre.Ha például a magyar kacsá-z(ik) denominális ige jelentéseit vizsgáljuk meg, akkor a szótári (lexikalizálódott) jelentések az ÉrtSz. szerint: „1. Kacsához hason-lóan himbálódzva, esetlenül, csámpásan jár… 2. (Vad) Vadkacsára vadászik… 3.
(Ját) Lapos, kerek kavicsot úgy dob el a víz felett, hogy az a víz felületét többször érintve fel-felpattan…”.
A megadott jelentések közül valószínűleg az első az, amit Goatly a denominális igeképzéssel közvetlenül együttjáró metaforikus jelentésnek tartana.
Pedig ha a szóképzés folyamatát vizsgáljuk, akkor a kacsá-z(ik) ige a -(V)z képző-vel történő produktív denominális igeképzésbe illeszkedik, és ha nem ismernénk az ige lexikalizálódott jelentéseit, amelyeket a szótár rögzít, csak a magyar szóképzési rendszert, akkor a derivátum jelentését is csak ennek megfelelően tudnánk megál-lapítani. Így a kacsá-z(ik) szó elsősorban a derivátum szóképzési, azaz potenciális jelentését idézné fel, amelyet a -(V)z képzős denominális igék általános szóképzési jelentéséből következően állapítanánk meg. Ez az általános (alulszabott) szóképzé-si jelentés: ’foglalkozik vmivel’, itt: ’kacsával foglalkozik’.
Ennek a közelebbről meg nem határozott általános szóképzési jelentésnek az egyik aktualizációja a szótárban rögzített 2. jelentés (’kacsára vadászik’), de külön-böző szituációkkal kapcsolatban más aktualizációk is elképzelhetők lennének, mint pl.: ’kacsát töm’, ’kacsát pucol’, ’kacsát süt’, ’kacsát eszik’ stb. – vö. az Egész nap kacsáztam mondat lehetséges jelentéseivel. A szóképzési jelentésnek ezekhez a lehetséges aktualizációihoz képest – legalábbis a szóképzési rendszer szempontjá-ból – másodlagosak a megadott szótári, főként az 1. és 3. metaforikus jelentések.
(A lexikai, potenciális és aktuális jelentés fogalmáról részletesebben l. a 4. alfejeze-tet.)
Más kérdés, hogy lexikai szempontból, tehát a szótári állományban rögzített szavak és jelentések szempontjából az első helyen megadott jelentés a legfonto-sabb, mivel lexikalizálódott jelentésként a nyelvközösség beszélői az adott lexéma kapcsán – szókincsbeli kompetenciájuk révén – elsősorban erre a rögzített jelentés-re gondolnak. Goatly szerintünk helyesen mutat rá az ilyen típusú szavak tipikus konvencionális jelentésére, amely a lexikalizálódott jelentések legfontosabbika, de az továbbra is kérdéses a számunkra, hogy vajon magában a produktív szóképzési folyamatban beszélhetünk-e közvetlen metaforizációról.
A Goatly által felállított második csoportot illetően ismét az vethető fel, hogy a szerző nem választja külön a produktív és nem produktív képzésmóddal létrejött derivátumokat; a szó szerinti jelentés visszaszorult használata a másodlagosan létrejött és lexikalizálódott metaforikus jelentések mellett véleményünk szerint még nem jelenti azt, hogy produktív képzésmód esetén a szó szerinti, azaz szókép-zési jelentés ne lenne kiszámítható.
Mint már a korábbiakban is utaltunk rá, a képzett szavak lexikalizálódását és annak szükségességét, hogy rögzítsük őket a nyelv szótárában, Stump szintén azzal hozza összefüggésbe, hogy a szóképzésben már az első használat során is létrejö-hetnek egyedi jelentések (STUMP 1998, 17; lásd a 4.2. alfejezetben is). Az egyedi jelentések kérdése a potenciális, a lexikális és az aktuális jelentés fogalmával és egymáshoz való viszonyával függ össze (részletesebben l. szintén a 4. alfejezet-ben). Ezek a nyelvhasználat szintjén létrejövő egyedi jelentések értelmezésünk sze-rint nem mondanak ellent annak, hogy – a szóképzés rendszerszerűségét figyelem-be véve – a produktív képzésfigyelem-ben a kiszámítható szóképzési jelentés játssza a döntő szerepet, és a jelentések lexikalizálódásához vezető (többek között metaforizációs) folyamatok elsősorban a már lexikai egységként, azaz szóként funkcionáló derivá-tumot érintik.