A produktivitás mértékének meghatározása természetes nyelvelméleti keretben

A természetes morfológia a produktivitást (más fogalmakhoz hasonlóan) fokoza-tokban értelmezhető, skálázható fogalomként fogja fel, de egy ragozási osztály vagy egy képzési mód termékenységi fokozatait nem a hatókör nagysága vagy a lehetséges alapszavak és a levezetett szavak számaránya, hanem annak alapján véli megállapíthatónak, hogy a morfológiai eljárás mekkora nehézségek ellenére alkalmazható (részletesebben l. a továbbiakban). Ebben a keretben mind a ragozá-si, mind a szóképzési produktivitás fokozatainak megállapítására szolgáló kritéri-umrendszert W. U. Dressler hozta létre.

A ragozási osztályok produktivitásával kapcsolatos kritériumrendszer kidolgo-zásakor Dressler Wurzel 1987-es munkájának megállapításait vette tekintetbe.

Wurzel a német ragozási osztályok produktivitásával kapcsolatban megkülönböz-tette az elsődleges és a másodlagos produktivitás fogalmát. Ez utóbbi azokra az idegen szavakra vonatkozik, amelyek egy nyelvbe bekerülve, noha eredeti alakjuk-ban nem mutatják fel az adott ragozási osztályra jellemző morfológián kívüli je-gyeket, valamely produktív ragozási osztályba történő beillesztésükkor megkapják őket. (Pl. a francia bombe ’bomba’ vagy fabrique ’gyár’ szavak az oroszba beke-rülve az a-ra végződő nőnemű főnevek osztályába illeszkedtek, és megkapták az

osztályra jellemző fonológiai jegyet, azaz az -a végződést: or. bomba ’bomba’, ill.

fabrika ’gyár’.) Wurzel szerint a másodlagos produktivitás mindig feltételezi az elsődleges produktivitás meglétét (l. WURZEL, 1987, 87–92).

Wurzelnek ez utóbbi megállapítása szolgált azoknak a kritériumoknak az alap-jául, amelyeket Dressler a ragozási produktivitás fokozatainak megállapítására dol-gozott ki (DRESSLER 1997), majd ezeket a kritériumokat a szóképzési produktivitás fokozatainak a megállapítására is adaptálta. Eszerint a szóképzési szabályok pro-duktivitásának mértékét annak alapján állapíthatjuk meg, hogy a képzésmód mek-kora nehézségek ellenére képes működni. Minél nagyobb nehézség(ek) ellenére képes működni az adott képzésmód, annál produktívabbnak tekintendő (vö.

DRESSLER–LADÁNYI 1998, UŐK 2000a).

1) Így a legproduktívabbnak azok a képzésmódok tekinthetők, amelyekkel a rendszerbe nem illeszkedő idegen szavakat is be lehet illeszteni (vö. a Wurzel-féle másodlagos produktivitással). Például a magyarban az -(V)l) igeképző beillesztőképzőként megfelel ennek a kritériumnak, pl.

(9) print-el, shopping-ol

A magyarban sem magyaros kiejtésű *print, sem magyaros kiejtésű *sop(p)ing szó nem létezik. A denominális igeképzésben alapesetnek (defaultnak) tekinthető -(V)z képző³² ugyanakkor (bizonyos lexikai mezőket kivéve) nem használatos idegen igetövek beillesztésére (vö. LADÁNYI 1999a, 2001a). Az ilyen és hasonló esetekből Dressler azt a következtetést vonta le, hogy a default státus és a produktivitás egy-mástól megkülönböztetendő fogalmak (vö. DRESSLER–LADÁNYI 2000a, vö.

BAUER 2005). (A default státus, a hatókör és a produktivitás összefüggéseire a B/III. fejezetben a főnévképzés bizonyos eseteivel kapcsolatban részletesebben is kitérünk majd.)

2) A következő szint az eredetileg is megfelelő tulajdonságokkal rendelkező vagy már beillesztett idegen szavak részvétele az adott képzésmódban, hiszen az ilyen szavakkal kapcsolatban – mivel tulajdonságaik (pl. kiejtési sajátosságaik, azaz fonetikai jegyeik) megfelelnek a rendszernek – kevesebb nehézség merül fel, tehát csak az idegen elem integrálásának nehézségéről van szó (vö. a wurzeli elsőd-leges produktivitással). Így például a magyar -(V)s melléknévképző jellemezhető ezzel a produktivitási fokkal, mivel a magyarba főnévként bekerült, létező idegen szavakból ennek a képzőnek a segítségével mellékneveket tudunk létrehozni, pl.:

(10) marketing-es, bróker-es

32 A magyarban mind a -(V)z, mind az -(V)l képző produktív. Kettejük közül azért a -(V)z az alapeset (a default), mivel alkalmazási köre kevésbé korlátozott. Az -(V)l képzőt szokásosan csak mássalhangzóra végződő egy szótagú tövek, valamint az angolból kölcsönzött -ing végű főnevek kaphatják meg, míg a -(V)z képzőre hasonló korlátozások nem vonatkoznak (vö. KIEFER–LADÁNYI

2000b; a két képzőről részletesebben l. a B/I./2. fejezetet).

A/IV. Morfológiai mintázatok 49

A marketing és a bróker létező szavak a magyarban, amelyeket nem angolosan ([’ma:kətiŋ], ill.[’broukə]), hanem magyarosan ejtünk, tehát már beillesztett ele-mekként képzünk belőlük új szót.

3) A harmadik szint a képzésmód működése az adott nyelvben keletkezett rövidítéseken, betűszavakon. A szóképzési szabályok működése az ilyen eleme-ken a produktivitásnak mindenképpen nagyobb fokát feltételezi, mint ha például a képzésmód csak a szókincs grammatikai szabályok által létrehozott belső keletke-zésű elemein működne, mivel a rövidítések és a betűszavak nem grammatikai sza-bályok, hanem a grammatikán kívüli, ún. extragrammatikai eszközök révén jönnek létre, és a nyelv szókincsében (az idegen szavakhoz hasonlóan) marginális és jelölt elemeknek számítanak (vö. DRESSLER–LADÁNYI 2000a). Az -(V)s melléknévképző felmutatja ezt a produktivitási fokot is, pl.:

(11) kft-s, ELTE-s, BTK-s

Ugyanakkor pl. az -i melléknévképző ilyen elemeken nem működik.

4) Az előzőeknél alacsonyabb szintű produktivitási mutató a képzési osztályon belüli elmozdulás egy másik alosztály irányában (vö. DRESSLER–LADÁNYI

1998, 2000a,LADÁNYI 1999a), mivel ez az utóbbi alosztálynak nemcsak nagyobb fokú stabilitására, hanem nagyobb fokú produktivitására is utal. Így az igeképzés-ben a -(V)z és az -(V)l képzőnek az -íroz képzőhöz képesti magasabb fokú produk-tivitását mutatja, hogy az előbbi képzők az utóbbit több esetben felcserélték, míg fordított eset nem (vagy csak nagyon ritkán) fordul elő, pl.:

(12) vagon-íroz → vagon-oz, szald-íroz → szaldó-z, park-íroz→ park-ol, patent-íroz → patent-ol

5) A produktivitás következő szintje, ha a képzésmód az adott nyelv szavaiból hoz létre új derivátumokat. Ennek a szintnek további fokozatai lehetnek.

a) A képzésmód végeredménye egy potenciális szó/derivátum aktualizációja, és ennek a derivátumnak az alapszava is potenciális szó. RAINER (1993) termi-nusával a képzésnek ez a köztes lépése az ún. „intermediate false step”. Így pl. a -lAg képző a beszélt nyelvben járulhat olyan -i képzős szavakhoz, amelyek nem létező, hanem potenciális szavak, pl.:

(13) Szekrényileg / szőnyegileg / könyvileg stb. jól állunk.

← %szekrényi, %szőnyegi, %könyvi

Az ilyen derivátumok létrehozásának nehézsége tehát az, hogy az alapszó nem fordul elő önállóan a nyelvben.

b) A beszélt, a költői és a gyermeknyelvet jellemzi, hogy megjelennek benne olyan aktualizálódó potenciális derivátumok is, amelyek a lexikai akadályozás

je-lensége miatt elvileg nem jelenhetnének meg – ilyenkor tehát a képzésmód pro-duktivitása felülírja a normához való alkalmazkodást.

A nem normatív derivátumok létrehozása lehet tudatos újítás (pl. nyelvi játék vagy stilisztikai hatásra való törekvés) eredménye is, de az ilyen derivátumok létre-jöttének oka lehet az is, hogy a beszélő nem ismeri a normát, és a neologizmusok produktív szabályok (nem tudatos) működésének eredményei. Ez a helyzet pl. a gyermeknyelvben, amellyel kapcsolatban ezt a jelenséget ún. „alkotó hibázásnak”

vagy „okos hibának” nevezik (l. PLÉH 2000, 989–991, MacWhinney (1985) össze-foglalója alapján).³³ Ilyen alkotó hibázás eredménye pl. a ’fest’ jelentésű %fes-ték-ez ige (vö. az elfogadott rúzs-oz, púder-ez, krém-ez mellett a szintén képezhető igekötős össze-festék-ez igével, pl. összefestékezi a ruháját).

c) Ugyancsak a képzésmód produktivitását mutatja, ha a szabályosan létreho-zott potenciális derivátumok egyelőre nem elfogadott aktualizációi fordulnak elő a beszélt, a költői vagy a gyermeknyelvben. Pl. -Ódik képzős potenciális szavak aktualizációi a beszélt nyelvhez közeli nyelvezetű Magyar Narancsból (a további-akban: MaNcs), ill. a költői nyelvből:

(14) (a) .. a könyv olvasódik tovább ... MaNcs X/1–2, 43),

(b) ... szvettereződik az éjszaka ... (Parti Nagy Lajos, Szép versek 1989 (a továbbiakban: SZV 89), 268

(Ilyen egyelőre nem elfogadott neologizmus a korábbiakban példaképpen létreho-zott átemailezgettetődik is.)

Még csekélyebb erőfeszítést igényel az olyan neologizmusok létrehozása, ame-lyeknek új szó voltát szokványos jellegük miatt alig vagy nem is érezzük. Létre-jöhetnek ilyen neologizmusok

d) komplex morfológiai szerkezetű neologizmusokból, pl. a becsomagolódni főnévi igenév esetében:

(15) be-csomag-ol (< csomag) → [be-csomag-ol]-ód-ik → [be-csomag-ol-ód]-ni pl. Magától nem fog becsomagolódni!

e) nem komplex morfológiai szerkezetű neologizmusokból, pl. cöcö → cöcö-z-ik ’lekezelő véleményének a gúnyos cöcö hangsor kimondásával ad hangot’

(pl. Te csak ne cöcözz itt nekem!);

f) régóta elfogadott, már hagyományosnak tekinthető szavakból, pl. bűnöző

→ bűnözőcske, bizonyíték → bizonyíték-ocska (az MNSZ-ből vett példák).

g) A produktivitásnak még alacsonyabb szintjét jelenti, ha az adott képző csak olyan szabálykövető neologizmusokban fordul elő, amelyek idegen szavak

33 Ilyenkor a gyerek tulajdonképpen olyan lehetséges szavakat aktualizál, amelyeknek használatát a szókincsben meglévő azonos jelentésű elem szokásosan akadályozza, „blokkolja”.

A/IV. Morfológiai mintázatok 51

dításaiként, azok ösztönzésére jöttek létre. (Pl. a magyar böngész-ő az angol brows-er fordításaként jött létre, de adott esetben ez nem jelenti az -Ó képző ala-csony produktivitási fokát, hiszen ez a képző nem csak ilyen típusú alakulatokban képes előfordulni.)³⁴

h) A produktivitás legalacsonyabb szintje az, ha az adott képző csak olyan sza-bálykövető neologizmusokban fordul elő, amelyeknek létrejöttét analógiás fo-lyamat is támogatja. (Pl. a mars-jár-ó a hold-jár-ó analógiájára jött létre, de eb-ben az eseteb-ben ez nem jelenti azt, hogy az -Ó képző produktivitási foka minimális lenne, hiszen ez a képző nem csak ilyen típusú alakulatokban fordul elő.)

Idegen képzők esetében, amelyek elsősorban a szókincs idegen elemein mű-ködnek, első megközelítésben két kritérium jöhet számba: 1) az idegen szavak derivációs beillesztésének képessége (pl. edit-ál, virtual-itás), valamint 2) működé-si képesség a rendszerbe illeszkedő idegen szavakon (pl. sátán-izmus, tumor-ista – az MNSZ példái). Mivel azonban az idegen képzők némelyike előfordul magyar szavakon is, sőt, egyes idegen képzők szisztematikusan társulnak magyar szavak meghatározott csoportjaihoz (vö. a B/III./4. fejezettel), a fenti két kritérium nyilván nem elegendő a produktivitás mértékének megállapítására. Másrészt ezek a kritéri-umok – a magyar képzőktől eltérően – a fenti sorrendben valószínűleg nem is je-lezhetik a produktivitás egyre csökkenő fokozatait, hiszen az idegen képzők eseté-ben éppen nem az idegen szókincs elemein való alkalmazás okozhatja a nagyobb nehézségeket. Ez előrevetíti, hogy az idegen képzőkkel kapcsolatban az egész pro-duktivitási kritériumrendszernek másképpen kell kinéznie. A felvetett problémára a magyar főnévképzés kapcsán, a B/III./4.5. fejezetben, néhány idegen képző tárgya-lása után térünk vissza. (A produktivitás fokozatainak természetes morfológiai kri-tériumrendszerével kapcsolatban a további részleteket l. még: DRESSLER 1997, DRESSLER–LADÁNYI 1998, UŐK 2000a és LADÁNYI 1999a.)

In document Produktivitás és analógia a szóképzésben: elvek és esetek (Pldal 45-49)