A yippik és a diákmozgalmak

Sajátos jelenségek voltak az amerikai ellenkultúra világában a yippik. Az elnevezés az Abbie Hoffman és Jerry Rubin nevével fémjelzett szervezetre, az 1968-ban alapított Youth International Party-ra utal. A yippik, ha egy-szerűen akarunk fogalmazni, olyan hippiknek tartották magukat, akik nem vonultak ki a társadalomból, és úgy gondolták, hogy aktívan fel kell lépni a rendszer ellen, ez nem elsősorban erőszakos cselekedeteket jelentett, hanem tüntetéseket, ellenzéki összejöveteleket, happeningeket, vicces társadalom-kritikai „performanszokat”.²⁸¹ A yippik tehát az összes hippi jellemzőt fel-vállalták a szabad szexualitástól a közösségiségig, de aktív társadalmi sze-repvállalás mellett kötelezték el magukat. Ennek megtagadása, a kivonu-lás azonban a hippi lét egyik alapja, ezért kérdéses, hogy a yippik való-ban hippiknek tekinthetők-e. Egyik legnagyobb akciójuk Chicago-való-ban volt 1968 augusztusában: a Demokrata Párt elnökjelölő konvenciójával párhu-zamosan a yippik Festival of Life-ot szerveztek, amelyen több más szerve-zet is képviseltette magát, pl. baloldali diákszerveszerve-zetek (mint a Students for The Democratic Society), háborúellenes mozgalmak (mint a Resistance).

279 Vö. Göbölyös N.: i. m. 301-303, Miles. i. m. 68-72., 228., 266. o., Cooper: i. m., illetve Roszak: Making… 155- 177. o. Leary gondolataira a 70-es évektől már nem nagyon voltak kíváncsiak Amerikában, mellőzötten halt meg 1996-ban.

280 Vö. Roszak: Making… 177. o.

281 Cooper azt írja: „A yippie… was a hippie who had not dropped out.” Vö. Cooper: i. m.

A yippikről lásd továbbá Göbölyös N.: i. m.: 126-127.o., Miles: i. m. 276. o.

Annak ellenére, hogy Daley polgármester nem engedélyezte a fesztivált, több ezer fiatal, illetve néhány nagy nevű ellenzéki értelmiségi és művész érkezett a városba, köztük Allen Ginsberg, aki többször beszédet is mon-dott.²⁸² Az eseményekről hiteles képet kaphatunk a szintén jelenlévő Nor-man Mailer: Chicago ostroma (1968) című elbeszéléséből. Mailer szerint Rubin már 1967 végén dolgozott egy olyan ifjúsági fesztivál megvalósítá-sán, amely „pusztán zenével, boszorkánysággal meg boldog, spontán ren-detlenkedéssel annyira aggasztaná a Fennálló Rendet, hogy Johnsont fegy-veres őrizet alatt, igazi texasi fegyfegy-veresek védelmében kellene elnöknek jelölni.”²⁸³ Ez nem valósulhatott meg, mivel Johnson végül nem is szállt be az elnökjelölési küzdelembe. A Chicagóban jelenlevő csoportokat Mailer két fő részre osztja: az új baloldaliakra (akik „a konfrontáció politikájá-nak hívei, intelligens, programmal rendelkező harcosok, filozófiai szem-pontból pozitivisták, módszereiben népnevelők, ideológiacentrikusok.”) és a yippikre (ők „az extázis politikájának rajongói, … programjuk a kábítószer-élvezet, Dionüszosz-hívők, példájukkal ható propagandisták, misztikacentrikusok”), végül a hangsúly a konfrontáció politikája felé toló-dott el, amely a forradalmat színházként próbálta dramatizálni.²⁸⁴ Mindvé-gig voltak viták az erőszaknélküliséget hirdetők és a fegyveres önvédelem mellett kiállók között (a „fegyver” ebben az estben legfeljebb utcakő lehe-tett…). A yippik Pigasust, egy hippi farmról származó disznót „jelölték”

elnöknek („1968-ban szavazz a disznóra!”), és 17 pontban megfogalmazták a „forradalom” célkitűzéseit, amelyek közül egyik-másik nehezen vehető komolyan. Néhány a yippi követelések közül: a vietnámi háború azonnali befejezése, a marihuána legalizálása, olyan börtönrendszer, ami nem a bün-tetésre, hanem a rehabilitációra épül, a pénz eltörlése, az egész nép lefegy-verzése, beleértve a rendőrséget is, olyan társadalom, amelyben az embe-rek helyett a gépek dolgoznak, a levegő és a víz szennyezésének megállí-tása, mindenfajta cenzúra eltörlése, szabad szexualitás, országos népszava-zási rendszer, olyan program, amely ösztönzi művészetet, mert ha kivív-ják a Szabad Társadalmat, mindenkiből előjön a benne élő alkotó képesség, így minden ember művész lesz.²⁸⁵ Mivel a fesztivált a Lincoln Parkba

ter-282 Ott volt még többek között Jean Gênet, William Burroughs, Terry Southern is.

283 Norman Mailer: Chicago ostroma (fordította: Szilágyi Tibor, In.: Chicago ostroma, Mai amerikai elbeszélők, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1977) 37. o.

284 I. m. 37-38. o.

285 I. m. 42. o.

vezték, augusztus 24-én itt gyülekezett a tömeg, de a szabályok értelmében ezt este 11 óráig el kellett hagyniuk a résztvevőknek, ennek ellenére sokan ott maradtak, ezért a rendőrség könnygázzal és gumibotokkal szétoszlatta őket. Ez a későbbi napokban újra és újra megismétlődött, a rendőrség egyre durvább beavatkozásával, akik sokszor nem csak a tüntető fiatalokat (köz-tük tizenéveseket), hanem az újságírókat és a fotósokat sem kímélték. Ezek-ről az éjszakákról, majd a Grant-parkbeli nagy háborúellenes gyűlést köve-tően, a Hilton Hotel előtt történt rendőri brutalitásról viszonylag részletesen olvashatunk Mailer tényeken alapuló elbeszélésében, amelyben a szerző arról ír, hogy a yippik megjelenése az összes „életmentő képmutatás”

lerombolást jelentette. Mailer szerint az amerikai társadalmat nem is kép-mutatás, hanem mély skizofrénia jellemzi: „szerény falusi élet drákói kato-nai kalandokkal; az egyenlő lehetőségek földje, ahol a fehér kultúra rátele-pedett a feketére, a keresztényi szeretet horizontális közössége és az egy-házak vertikális hierarchiája – milyen remekül kitalálták ehhez a keresztet!

–, a családi élet országa és a törvénytelen üzekedésé, itt az elvi alapon álló politika, ott a tulajdon politikája; a szellemi higiénia országa, ahol a filmek és a TV szellemi disznóólra emlékeztetnek; trágárságot megvető hazafiak, akik beszennyezik a folyóikat; polgárok, akik lenézik az állami gyámko-dást, de nem tudnak gyámkodás nélkül élni. … A fiúk otthon türelmesen járnak a templomba, és várják, mikor kerül rájuk a sor, hogy falvakat éges-senek föl Vietnamban.”²⁸⁶

Nem lehet teljes az amerikai ellenkultúra rövid bemutatása az egyetemi diákszervezetek és diáktüntetések említése nélkül (erre részletesen nem térek ki, inkább a párizsi eseményeket és azok előzményeit mutatom be kissé bővebben, lásd lent). Az egyik legfontosabb diákszervezet a Colum-bia Egyetemen megalapított, már említett újbaloldali Students for The Democratic Society (meghatározó alakja Tom Hayden, a Port Huron-i Nyi-latkozat egyik megfogalmazója) volt, amelynek tagjai részt vettek a happe-ningeken, béketüntetéseken, de úgy vélték, hogy valódi forradalomra lenne szükség ahhoz, hogy a társadalom megváltozzon (ami természetesen elma-radt). Hozzájuk is kapcsolható az 1967-es, Pentagon előtti nagy béketün-tetés. A kaliforniai Berkeley egyetemhez kötődik a Mario Savio (aki nagy hatású beszédei révén lett ismert) által alapított Free Speech Movement, amely fellépett a rasszizmus, a háború és az egyetemi vezetés módszerei,

286 I. m. 46- 47. o.

pl. a fiúkat a lányoktól elkülönítő kollégiumi rendszer ellen, és amely már 1964-ben ülősztrájkot szervezett a diákok jogait szűkítő egyetemi intézke-dések miatt (ekkor mondta Savio: „Vannak idők, amikor a gépezet működ-tetése olyan gyűlöletessé válik, … hogy nem tudunk részt venni benne, még hallgatólagosan sem tudunk részt venni benne, és a testünket kell hogy a fogaskerekek közé … tegyük, és meg kell, hogy állítsuk.”)²⁸⁷. Hogy csak a legjelentősebb eseményekre utaljak: 1968 áprilisában a diákok elfoglalták a Columbia Egyetemet, így tiltakozva a felsőoktatási intézmény és a Penta-gon gyanús kapcsolatai ellen (a megmozdulásban fontos szerepet játszott az akkor ott tanuló Mark Rudd, a tiltakozás április 23-tól április utolsó napjáig tartott).²⁸⁸ 1969. május 15-én („Bloody Thursday”) erőszakkal számolták fel a Berkeley diákjai által létrehozott People’s Park-ot.²⁸⁹ Az egyetemfog-lalásoknak végül mindenhol a rendőrségi beavatkozások vettetek véget.²⁹⁰