Bret Easton Ellis nagy vihart kavart Amerikai Psycho című, először 1991-ben megjelent művének a főhőse Pat Bateman, a jóképű és gazdag New York-i yuppie, aki valójában egy pszichopata sorozatgyilkos, ez azonban környe-zetének egyáltalán nem tűnik fel (Bateman már felbukkant Ellis korábbi regényében, A vonzás szabályaiban [1987] is, amelynek egyik főhőse Pat öccse Sean, de a későbbi Glamorámában [1998] is megjelenik majd, illetve a Holdparkban [2005] szintén fontos szerep jut Bateman figurájának).
A verseny, a siker, a szépség Pat Bateman életének kulcsfogalmai. Továbbá a gyilkosság, a szexuális aberráció, a kannibalizmus.332 Pat az élet minden területén sikeres akar lenni: minden versenyben győzni akar, illetve győz-nie kell, mert ebben a szellemben szocializálódott (példaképe a leggazda-gabb New York-i: Donald Trump). A cél tehát az, hogy az üzleti világában a legjobb megbízásokat kapja (ezért nem tudja elviselni, hogy helyette Paul Owen kezeli a Fisher-féle folyószámlát), hogy a legszebb, legkidolgozottabb testtel rendelkezzen (ezért rengeteg időt tölt exkluzív fitness-klubjában), hogy a legjobb nőket vigye ágyba, hogy szabadidejét a legjobb társaságban (tehát hozzá hasonlókkal), a legjobb éttermekben, a legfelkapottabb szóra-kozóhelyeken töltse. Bateman ezeket a célokat el is éri, azonban mindennek ára van: a sikerességért és a tökéletességért folytatott küzdelem állandó szo-rongáshoz, stresszhez, önkínzáshoz, végül a teljes pszichikai összeomlás-hoz vezet. Pedig, mivel családja igazán gazdag, Patnak tulajdonképpen dol-goznia sem kellene, továbbá olyan fiatal, és jóképű, hogy teste karbantar-tására sem kellene ennyi időt fordítania, ő azonban nem tud kiszállni a ver-seny világának mókuskerekéből. Szorongását, frusztrációját gyilkolással, egyre szörnyűbb tettekkel vezeti le. Azokat, akik sikeresebbek, mint ő (lásd Paul Owen), vagy gyengék, kiszorultak a sikertársadalomból (koldusok, hajléktalanok), vagy csak valamilyen értelemben „mások” (színesbőrűek, homoszexuálisok), megkínozza, elpusztítja, esetleg csupán kedvtelésből, hogy hatalmát demonstrálja, „halálos” szexuális játékokat folytat velük (mint a kiválasztott prostituáltakkal). Bateman, annak ellenére, hogy győz-tes-mivoltát valójában senki sem kérdőjelezi meg, kétségbeesetten és kény-szeresen bizonyítani akarja (elsősorban önmagának) mindenkivel szemben meglévő fölényét, azt, hogy mindenkit akár legbrutálisabb céljai puszta
esz-332 Bret Easton Ellis: Amerikai psycho (fordította: M. Nagy Miklós, Európa, Bp., 2006)
közévé tud alázni. A fogyasztói társadalom, az élmény-társadalom embe-rének legfőbb célja szükségletei kielégítését szolgáló, magas minőségű, a legnagyobb élményeket nyújtó termékek fogyasztása. Pat Bateman (bará-taihoz hasonlóan) divat-mániás, ha meglát valakit, először azt nézi, milyen márkájú holmikat visel, és általában meg is tudja mondani, melyik divat-házból valók. Csak a legjobb éttermekben hajlandó étkezni, fantasztiku-sabbnál fantasztikusabb ételeket rendel, a legszebb testű nőkkel szeretke-zik. Az éttermek azonban hasonlítanak egymásra, egy idő után valameny-nyi unalmassá válik, az ételek kinézetre szinte felismerhetetlenségig egy-formák, elfogyasztásuk már nem okoz különösebb élvezetet, ahogy a sok lélektelen szexuális együttlétet is meg lehet unni. Újabb élmények kelle-nek: a kábítószerek segíthetnek egy darabig, de a regény főszereplőjének tetteit a feszültség levezetésén túl motiválhatja új, extrém élmények szer-zése (ezért újabb és újabb kínzási módszereket eszel ki), a beteges, csillapít-hatatlan fogyasztói étvágy, a nyomasztó orális fixáció kielégítése is: ennek elborzasztó végkifejlete, amikor Bateman feltrancsírozza, megfőzi és elfo-gyasztja áldozatait.333 Bateman, ezt többször ki is mondja, üresnek érzi az életét (átlagos napi programjának legfontosabb elemei: az éttermek, a cég, a videokölcsönző, ahonnan pornó- és horrorfilmeket vesz ki, a fitness-terem, és a kihagyhatatlan tévéműsor, a Patty Winters Show), ezt az üressé-get tompítja az őrület kényszeres és szadista játékaival.
Az író a fiatal üzleti elitben uralkodó viszonyokat úgy mutatja be, hogy a kihangsúlyozza annak értelmetlenségét, nyilvánvalóvá teszi egy olyan közeg barbárságát, ahol csak a külsőségek számítanak és általános az esz-közszemlélet. A lényeg: legyél mindig szép és csinos, tehát tűnj sikeresnek, tartsd be a formális udvariassági szabályokat, hogy e mögött mi van, az már senkit sem érdekel. Bateman élete csupán ennek a barbárságnak egy szél-sőséges és őrült változata.
Ellisnek az Amerikai Psycho előtti regényeiben a verseny és fogyasz-tás világának barbársága még nem fordul át brutális erőszakba, ennek csak a lehetősége villan fel (elsősorban a Nullánál is kevesebb-ben). Ezeknek a történeteknek a hősei inkább csak fogyasztók, az unalom elől a valóságból kiszakító élmények halmozásába (szex, kábítószer, alkohol, zene, tévé,
fil-333 Az orális fixációt emeli ki a regénnyel kapcsolatban: Jávorszky Edit: A globalizáció és a környezeti katasztrófák víziójának reprezentációja a modern szépirodalomban (Apáczai-Napok, Globalizáció és fenntartható fejlődés, Tanulmánykötet, Győr, 2006)
mek) menekülő fiatalok, akik még nincsenek benne a „versenyben”. Itt már ennek is meghatározó szerepe van: a mindenáron győzni, leigázni akarás és a fogyasztói fixáltság kettős hatása érvényesül. A verseny és fogyasz-tás társadalmának hétköznapi elnyomó mechanizmusai brutális tettekhez vezetnek, illetve az előbbiek nagyítódnak fel és válnak nyilvánvalóvá az utóbbiak megjelenítésében. A következő Ellis-regények hősei a sikertársa-dalom más-más szeletének (divatvilág, irodalmi világ, filmvilág) megha-tározó alakjai (modell, sikeres író, forgatókönyvíró). A Glamorámában a keresett modell, Victor Ward egy furcsa megbízás miatt Londonba utazik, és egyre inkább elveszti a lába alól a talajt, nem igazán érti, hogy mi törté-nik vele. Egy modellekből álló, Európában tevékenykedő terrorista csoport kényszeríti arra, hogy nekik dolgozzon, de mindeközben egy forgatócso-port is veszi a történéseket. Az óriási pusztításokat okozó értelmetlen erő-szaknak ebben a regényben is kulcsszerepe van, a terroristák (vezetőjüknél a látszat-társadalomról író Guy Debord könyve van) az erőszakkal látszó-lag a fogyasztói társadalom ellen tiltakoznak, de inkább saját torz „önmeg-valósításuk” részét képezik a brutális tettek.334 Ahogy az előző két műben, úgy a Holdparkban is „őrületbe” és szörnyű bűncselekmények elköveté-sébe torkollik a mindent átható értelem-nélküliség. A regény író főhőse, akit ugyanúgy hívnak, mint a szerzőt, sőt életművük is megegyezik, tehát Bret Easton Ellis élete – amit éppen megpróbál rendbehozni – akkor válik rémálommá, amikor egy nyomozó felkeresi azzal a hírrel, hogy valaki pon-tosan azokat a gyilkosságokat követi el sorrendben, amelyeket megírt az Amerikai psycho-ban.335 Ezekben az esetekben napjaink elnyomó mecha-nizmusai (a divatvilág „terrorja”) elleni „tiltakozás”, illetve a mindennapok barbárságának művészi feltárása vezet az erőszak fokozódásához („valódi”
terror, „valódi” gyilkosságok).
Ezek után sejthetjük, hogy a Nullánál is kevesebb „folytatása” a Kirá-lyi hálószobák miként mutatja be az egykori, önmagukkal semmit kezdeni nem tudó Los-Angeles-i aranyifjakat huszonöt évvel később. Clay – mind-két könyvben az ő szemszögéből látjuk a történéseket – az első regény végén elhagyja Los Angelest (ahová karácsonyi szünetre érkezett), mert el akarja kerülni, hogy magába szippantsa ez a világ (ami persze nem csak ebben a városban történhet meg): amikor a Királyi hálószobákban egy film
334 Bret Easton Ellis: Glamoráma (fordította: M. Nagy Miklós, Európa, Bp., 2005)
335 Bret Easton Ellis: Holdpark (fordította: M. Nagy Miklós, Európa, Bp., 2008)
szereplőválogatása miatt Los Angelesbe érkezik, már régen fogja annak.
A középkorú Clay életének természetes része a perverzió, a másik ember-nek saját célokra (ez az ő esetében az élvezethez jutást jelenti) kihasználása, de környezetében ez szokványos, hiszen mindenki hírnevet, pénzt, vagy extrém élvezetet akar, és felhasználja azt, aki céljának elérésében segítheti.
A gyilkosságoknak ebben a regényben van konkrét „indoka” (a túlzott bru-talitást már semmi nem magyarázza), egy szép, nagy szexuális kisugárzás-sal rendelkező (de teljesen tehetségtelen) színésznő megszerzése a tét.