A hippik világa, az ellenkultúra fellegvárai és „apostolai”

A hippik a társadalommal való szembenállásukat a kivonulás radikális meg-valósításával és sajátos életmódjukkal fejezték ki. Ezt elsősorban az igazán szabad és a szeretet elvének megfelelő életre való törekvés, a szegénység, a közösségiség, a szabad szexualitás, a droghasználat, mindenfajta hierar-chia és a hagyományos társadalmi viselkedési-érintkezési formák eluta-sítása jellemezte. A hippiknek nem volt kiforrott ideológiája, ugyan elő-szeretettel hivatkoztak különböző baloldali és anarchista szerzőkre (akiket nemigen olvastak), illetve a szabadság-élmény (pl. a beat költők írásai) és a kivonulás-élmény fontosságát hirdető művekre (ez utóbbinak alapkönyve az amerikaiak számára Thoreau Waldenje), mindez keveredik a Jézusi sze-retet-eszmény hirdetésével, az ökológiai szemlélettel, a keleti vallások és filozófiák tételeivel és a kábítószer-használat ideológusainak (elsősorban Timothy Leary) tanaival.²⁶⁹ A beat-mozgalomhoz hasonlóan a hippik is apo-litikusak voltak (nem jellemző rájuk a direkt politizálás, a rendszer meg-változtatására való aktív törekvés), de attól eltérően itt a kivonulásnak és a sajátos életmódnak üzenetértéke van: ez a társadalmi rend alternatívája-ként jelenik meg, amely, legalábbis a hippik szerint, majd ráébreszti a „Ren-den belülieket”, hogy milyen is a valódi élet (Sükösd Mihály ezt „passzív aktivitásnak” nevezi).²⁷⁰ Most az előbb felsorolt életmódbeli sajátosságok-ról ejtek néhány szót. A legteljesebb fokú szabadság megélésére és a szere-tetre való törekvés talán a két legfontosabb jellemzője volt a hippiknek. Hir-dették, hogy a szabadság megvalósítása a hagyományos társadalmi kere-teken belül már nem lehetséges: a család, a munka, a fogyasztás, de még a szórakozás is, ahogy azt a középosztálybeli társadalomban értelmezik, csupa béklyót eredményez, nincs lehetőség az emberi méltóságnak megfe-lelő, kiteljesedett és boldog életre. Sok hippi a középosztályból „érkezett”, olyan huszonéves volt, aki abbahagyta felsőfokú tanulmányait, vagy el sem

269Vö. Sükösd: i. m. 41-55. o. Lásd továbbá Skip Stone: Hippies from A to Z című köny-vének internetes változatát: http://www.hipplanet.com/books/atoz/atoz.htm. A könyv elején számos név szerepel a „Dead-ication” felirat alatt, mindazok, akik a hippik szívére és elméjére hatással voltak. Szerepelnek itt zenészek (pl. John Lennon, Janis Joplin, Jim Morrison), yippi-vezérek (Abbie Hoffmann, Jerry Rubin), Leary, Warhol, a beat költők, Aldous Huxley, az „inspirátorok” között pedig a következő neveket talál-juk: Gautama Buddha, Jézus, Lao-ce, Gandhi, A. Lincoln, Thoreau, Bertrand Russel, Martin Luther King, Dr. Benjamin Spock, John F. Kennedy, Robert F. Kennedy.

270 Sükösd: i m. 16. o.

kezdte azokat. A hippi-világban a képmutatáson alapuló hagyományos érte-lemben vett családot felváltotta a szabadon választott és a szeretet elvének megfelelően működő, igazi közösségi élményt nyújtó kommuna, a munka (ami vagy alkalmi munka, vagy önfenntartásra berendezkedett, farmon élő kommunák esetében „háztáji” munka volt) csupán az élethez feltétlenül szükséges anyagi javak biztosítását szolgálta.²⁷¹ Felesleges fogyasztási cik-kekkel nem éltek, tárgyakhoz nem ragaszkodtak, mindenüket megosztot-ták egymással, hiszen a szegénység nélkül az igazi szabadság elképzelhe-tetlen. A hippik közvetlenek voltak emberi kapcsolataikban, az öröm-pil-lanatok átélésére való törekvés, a test felvállalása, mindenfajta prüdériá-tól való mentesség, a szabad szexualitás (persze voltak „állandó párok”, de a házasság intézményét elvetették, illetve egyes kommunákban mindenki mindenkivel létesíthetett nemi kapcsolatot), a droghasználat (elsősorban marihuána és LSD, az utóbbit a hippi-korszak kezdetén még nem is tiltot-ták az USA-ban, 1966-ban válik illegálissá) hozzátartozott életmódjukhoz.

Az élvezetek közös megélése központi szerepet töltött be életükben, zenés-táncos-kábítószeres együttléteket tartottak (love-in, be-in, az első nagyobb szabású hippi-összejövetel a „Human Be-in” 1967. január 14-én volt San Francisco-ban, a Golden Gate Parkban).²⁷²

271 Jock Young továbbgondolja a Matza és Sykes által 1961-ben leírt szubterrán értékek elméletét, amelynek lényege, hogy Nyugaton az összes társadalmi réteget áthatja egy ellentmondás: a hivatalosan hirdetett értékek mellett jelen vannak az ún. szubterrán értékek (pl: a kaland, az izgalom utáni hajsza). Ezek normális körülmények közt egyensúlyban állnak a formális értékekkel és a kikapcsolódás során fejeződnek ki.

Bizonyos csoportok azonban megvetve a hivatalos társadalmi értékeket, megpróbál-ják a szubterrán érékek mentén leélni életüket. Young szerint ez jellemzi a hippiket is. Young felosztásában a formális munkaértékek (amelyek nem azonosak a protes-táns etikával, amely szerint az ember a kemény munkával önmagát valósítja meg: itt a munka pusztán eszköz, mert az ember inkább szabadidejében „fejleszti ki identitá-sát”) a következő sajátosságokban foglalhatók össze: késleltetett kielégülés; jövőre vonatkozó cselekvési terv kidolgozása; alkalmazkodás a bürokratikus szabályok-hoz; fatalizmus: a részletek magas-, az irányelvek alacsony szintű kontrollja; gépies-ség, kiszámíthatóság; a munkához való instrumentális attitűd; a kemény, eredményes munka erénynek tekintése. A hippikre is jellemző szubterrán értékszemlélet címsza-vakban: rövid távú hedonizmus; spontaneitás; önkifejezés; autonómia: a viselkedés irányítása részleteiben és irányelveiben; a cselekvések önmagukban hordozzák cél-jaikat („cselekvés a cselekvés kedvéért”), a munkával szembeni megvetés. Vö: Jock Young: A hippi megoldás. Esszé a kikapcsolódás doktrínájáról (In: Szabálykövet(el) ők és bajkeverők. Devianciák, szerkesztette Rácz József, Új Mandátum Könyvkiadó, Bp., 2001) 94-102. o.

272 A Human Be-In-ról lásd: Miles i. m. 186-192. o. Ezt a rendezvényt végül a rendőrség oszlatta fel. Néhány nap múlva, amikor Thomas Cahill rendőrfőnök a hippik

képvise-A hippi-mozgalom „szülőföldjének” San Franciscót tartják, de az első hippi jellegű csoportosulás azonban nem itt, hanem Los Angelesben létesült:

ők voltak a Freaks, egy főleg táncosokból álló csoport.²⁷³ De az első igazi hippi-világ valóban San Francisco-ban jött létre a Haight-Ashbury negyed-ben, ahol 1965-től különböző „kéglikben” éltek a kommunák (amelyekben az állandó lakók átutazóknak is szívesen helyet biztosítottak), de az utcákon és a tereken is nagy élet folyt (előzmények San Francisco-ban: Ken Kesey és pszichedelikus baráti társasága: a Pranksters, Lawrence Ferlinghetti könyvesboltja és kiadója, a City Lights körül csoportosulók).²⁷⁴ Sajátos kultúra alakult itt ki, amelyben voltak hippi szórakozóhelyek (pl. Family Dog, Fillmore Auditorium), ezekben és a szabadtéri happeningeken fellépő folk- és rock-zenekarok, énekesek (pl. Charlatans, Janis Joplin, Jefferson Arplaine, Grateful Dead), pszichedelikus butikok, underground lapok (pl. San Francisco Oracle), sajátos szerepet töltött be a Pantomintársulat.

A Diggers nevű csoportosulás (korábbi pantominosok alapították) ingyen ételosztásokat szervezett, majd ingyenes üzletet is nyitott, illetve szállást biztosított azoknak, akik erre rászorultak.²⁷⁵ A Haight aranykora a 60-as évek végéig tartott, 1968-tól egyre népszerűbbek lettek a természetben, far-mon élő kommunák, illetve voltak utazó „mobilkommunák” is, amelyek közül néhány az USA-n túl, messzi vidékekre is eljutott.

Az amerikai ellenkultúra (a hippi-kultúra kifejezés talán túlzás lenne) két másik fellegvára Los Angeles és New York volt. „A Los Angeles-i stí-lus más volt, showbusiness jellegű, kifinomultabb, mint a San Francisco-i.”

– írja Miles a hippikről szóló könyvében, tehát az igazi hippi eszmények-lőivel tárgyalt, megkérdezte: „Maguk a Szeretet Nemzedékét képviselik, nemde?” A hippi legendárium innen eredezteti ezt a később divatba jött kifejezést. Vö. Miles: i m.

191. o.

273 Akik Vito, a felesége Zsou és Karl Franzoni körül szerveződtek. Miles: i. m. 60. o.

274 A Pranksters-ről lásd: Miles i. m. 32-39. o., a City Lights-ról: Charles F. Coo-per: A Most Merry and Illustrated History of The Hippies, http://members.aol.com/

Fredwaite/hippies.html Hogy a Haight-en mennyi hippi élt, arról ellentmondóak az adatok. Lewis Yablonsky: The Hippi Trip című művében (amelynek részlete olvasható:

Sükösd: i. m. 17-26. o) több ezer hippi kégliről ír, Cooper szerint csak kb. 800 „igazi”

hippi volt itt, persze a koncerteken, happeningeken több ezres tömeg jelent meg. Vö.

Cooper: i. m. A korszakban a hippikre a következő elnevezéseket használták: „flower children”, „head”, „freak”. Vö: Cooper: i. m.

275 A Haight-Ashbury kultúrájáról lásd Miles i. m. ill. Yablonsky: i. m. A diggerekről:

Miles: i. m. 106-108. o., ill. Cooper: i. m. Cooper szerint a Diggers főalakja, Emmett Grogan (amely egyébként is felvett név) nyilatkozatai, írásai nem csak az ő, hanem más fontos, de háttérben maradó diggerek véleményét is tükrözi.

hez, tisztelet a kivételnek, nem sok köze volt az itteni undergroundnak, de nagyszerű zenekarok tűntek fel: pl. a Byrds, a Love, a Doors, a Mothers of Invention).²⁷⁶ New York-ban az ellenkulturális élet meghatározó csoportja a beat-költőkhöz is kötődő Fugs volt, amely könyveket és magazint (Fuck You/

A Magazine of Arts) adott ki, részt vett tiltakozó megmozdulásokban és nem utolsósorban rock zenét játszott, koncertjei performansznak is számítot-tak.²⁷⁷ A hippik központja az East Village városnegyed volt.²⁷⁸ Mindenkép-pen meg kell említeni Andy Warholt és „művészeti központját” a Factory-t, illetve Warhol együttesét, a Velvet Underground-ot. De itt élt a hippik -hez is kötődő, ellenkuturális „apostollá” váló Allen Ginsberg, aki mindig ott volt, ha történt valami, továbbá Timothy Leary is a New York melletti Millbrookban tevékenykedett egy darabig. Leary eredetileg pszichológiát tanított a Harvardon, és itt kezdte kutatni a hallucinogén anyagok hatásait, ekkor fogalmazódott meg benne, hogy a társadalmi problémákat, a nyugati életválságot a kábítószer-használat általánossá tételével kellene megoldani.

Ezt követően propagálni kezdte az LSD használatát, többek között diákjai körében, előadásokon, és mindemellett még hindu rituálé alapján szexuális együttléteket is rendezett. 1962-ben hozta létre az International Federation for Internal Freedom nevű szervezetet, a rá következő évben elbocsátot-ták az egyetemről, innentől Millbrookban, egy barátja által vásárolt házban végezte tevékenységét. Leary később egyházat alapított, ez volt a League for Spiritual Discovery, majd miután mennie kellett Millbrookból, családjá-val Kaliforniába költözött. Ezt követően börtönbe került, ahonnan megszö-kött, majd ismét börtönben töltött néhány évet, végül csak az 1970-es évek második felében szabadult. 1968-ban jelent meg Az extázis politikája című könyve. Leary szerint az LSD segítségével elérhetjük a legmagasabb spiri-tuális szintet, de az LSD nemcsak spirispiri-tuális, hanem testi extázishoz is jut-tatja az embert. A szabadságjogokat ezért ki kell terjeszteni az extázishoz való jogra, és ez a társadalom megváltozását is eredményezi, hiszen a kábí-tószer okozta tudatállapotban átélt élmények (a „megvilágosodás”) hatá-sára egészen máshogy látjuk majd a világot. Leary fő jelmondata: „Tune

276 Miles: i. m. 132. o.

277 A Fugs állandó tagjai Ed Sanders, Ken Weaver és Tuli Kupferberg voltak. Miles. i. m.

68. ill. 156-158. o.

278 Vö. Kurlansky: i. m. 168. o.

In, Turn On, and Drop Out!” (Kapcsolj be, hangolódj rá, lépj ki!).²⁷⁹ Per-sze, ahogy Roszak is utal rá, Leary elméletében megtalálható az az ameri-kaiakra nagyon is jellemző gondolkodás, amely szerint minden problémára van valamilyen technikai jellegű megoldás: némiképp komikus az a feltéte-lezés, hogy az egyéni és a társadalmi üdvösség eléréséhez elég csupán vala-milyen mesterségesen előállított „kapszula” rendszeres fogyasztása (a kábí-tószerek rendszeres használatának nyilvánvaló negatív következményeire most nem is térek ki).²⁸⁰ Leary kissé zavaros tanításai azonban hatással vol-tak a hippi mozgalomra, de az ellenkulturális világ többi része is hajszolta a pszichedelikus élményeket: pl. egy magára adó rock-zenész élt valamilyen kábítószerrel, persze voltak olyanok, akik, nem hittek a kábítószer áldásos hatásaiban, pl. a Diggers.