A természet filozófiai és tudományos leírása

A filozófiáról fentebb mondottakat felhasználhatjuk vállalt feladatunk megoldásához: a természetfilozófia fogalmának megfelelő jellemzéséhez. Mivel a természetfilozófia is filozófia, minden, amit a filozófiaáltalánostermészetével, tulajdonságaival, tudományokhoz való viszonyával kapcsolatban eddig megállapítottunk, nyilvánvalóan érvényes lesz a természetfilozófiára is. Mindezeket az adottságokat nem fogjuk ismét felsorolni, de ezekre alapozva most már, talán, érthetőbbé tudjuk tenni aspeciálisan a természetfilozófiára jellemző, sajátos tárgyával szorosabban összefüggő problémaköröket is, s ezzel a természetfilozófia teljesebb értelmezését tudjuk nyújtani.

22Némileg hasonlóan beszél Lukács a tudomány és művészet kapcsán. L. pl.A különösség, mint esztétikai kategória(Magvető, Budapest 1985) c. művét.

23Sokféle, eltérő ideológiájú világfelfogás alapján fogalmazódtak meg hasonló célok. Így pl. F. Engels több írásában beszél e folyamatról;

századunk harmincas éveiben L. von Bertalanffy a rendszerelmélet révén akar hasonló célokat elérni, kicsit később pedig a "Bécsi Kör" nevű filozófiai iskola "Unified Science" mozgalmával találkozhatunk.

A természetfilozófia tehát egy filozófiai "diszciplína", a filozófiának egy "különös"²⁴változata, amelynek jellemző, speciális meghatározottsága mindenekelőtt sajátostárgyán, vagyis a természeten alapul. Persze, a filozófiáról mondottak alapján érthető, hogy egy filozófia saját tárgyát nem tekintheti eleve adott, örök tulajdonságokkal rendelkező, egyértelműen meghatározott, további elemzést nem igénylő tárgynak, hanem ahhoz is filozófiai módon viszonyul, vagyis a folyton gyarapodó tapasztalatok összességével kapcsolatba hozva, ismét és ismét újra elemzi.

Emiatt a természetfilozófia egyik legfontosabb problémája, kikerülhetetlen feladata a természet fogalmának értelmezése.²⁵A természet fogalmának kialakítása különféle természetfilozófiák esetében persze eltérő, az adott természetfilozófiára jellemző lehet. Kezdjük itt is a görögökkel.

1.2.1. A természet fogalma az antik görög kultúrában

Martin Heidegger, századunk jelentős filozófusa részletesen elemezte a görög "phüszisz" szó jelentését.²⁶ Megállapította, hogy

"abban a korban, amikor a nyugati filozófia a görögöknél első ízben és mértékadó módon kibontakozott, miáltal az egészében vett létezőre mint olyanra való kérdezés igazában kezdetét vette, a létezőt "φύσιζ"-nek nevezték. Ezt a létezőt jelölő görög alapszót "természet"-nek szokták fordítani. A latin natura fordítást használják fel, ami tulajdonképpen azt jelenti: "megszületni",

"születés". Ez a latin fordítás azonban kiszorítja már a görög "φύσιζ" szó eredeti tartalmát, lerombolja a görög szó tulajdonképpeni megnevező erejét... Később a kereszténység és a keresztény középkor számára a római fordítás lesz mértékadóvá. Ez helyeződött át azután az újkori filozófiába... Mi azonban most ... megpróbálkozunk azzal, hogy újra meghódítsuk a nyelv és a szavak még töretlen megnevező erejét... Mit mond mármost a "φύσιζ" szó? Az önmagából felnyílót (például egy rózsa kibomlása), a magát megnyitó kibontakozást, az ilyen kibontakozásban megjelenésbe-lépést és az abban való tartózkodást és megmaradást, röviden szólva a felnyíló-időző működést nevezi meg... A "φύσιζ"-t mint felnyílást mindenütt tapasztalhatjuk: az égi folyamatokon (nap-felkelte), a tenger háborgásán, a növények növekedésén, azon, ahogyan állat és ember előbújik az anyaölből. Csakhogy a "φύσιζ" mint felnyíló működés nem azonos jelentésű ezekkel a folyamatokkal... A "φύσιζ" maga a lét; ennek folytán válik csak a létező megfigyelhetővé és marad is meg akként... A "φύσιζ" a felnyíló-kikelő működést jelenti és az általa áthatott fennmaradást. Ebben a felnyílón-időző működésben benne rejlik mind a "létesülés", mind pedig a "lét", a merev megmaradás leszűkített értelmében. Nem más a "φύσιζ", mintelő-állás , az elrejtettből önmagát kihozás és az elrejtettnek épp ezáltal fennálláshoz juttatása."²⁷

Heidegger értelmezése szerint a korai görög gondolkodásban (ahogyan ez megnyilvánul az i. e. VI.-V. században, mindenekelőtt Anaximandrosz, Hérakleitosz, Parmenidész és Szophoklész esetében) még nem válik külön a lét a létezőktől, így nincs különvált természet sem, csak a mindent átfogó működés. Ebben a működésben még nem válik külön az ember,nemisrészeaz egésznek; részt vesz a működésben, de nem mint hatalomra törő akarat, hiszen az ember nem a lét ura, "... az ember a lét pásztora".²⁸A "phüszisz" nem a létezők mindensége, sokkal inkább "logosz" ("összeszedő összeszedettség" – később szabály, ok vagy törvény értelemben is használjuk). De a "logosz" nem uralkodik a "phüszisz"-en, hiszen minden erőszaktétel "szét kell zúzódjék a lét túlerején".²⁹ A korszak természetfelfogását elemző Collingwood továbbá beszámol róla, hogy a korai görög szövegekben található "phüszisz" szót kezdetben egyáltalán nem használták a létezők sokasága, a létező dolgok mindensége értelemben.³⁰Az ión filozófusok számára a "phüszisz" kizárólag a dolgok tulajdonságait meghatározó, bennük található valami, amit mi talán a dolog természetének mondanánk, például az, amiből egy dolog áll, mondjuk egy bronzszobor esetében a bronz. Csak az i. e. V.-IV. századtól kezdődően kezdik használni a "phüszisz"-t ama másik

24Akülönösfogalma a filozófiában azt próbálja megragadni, hogy egy dolog valódi természetét mindigáltalánosésegyeditényezők együtt határozzák meg. Részletesebben l. a 22. jegyzetben idézett Lukács tanulmányt.

25A. N. Whitehead:The Concept of Nature(Cambridge University P, Cambridge 1964) 46. o.

26M. Heidegger:Bevezetés a metafizikába(Ikon, Budapest, 1995 – A Matúra Bölcselet sorozat 5. kötete). Heidegger gondolatainak megértésében sokat segíthet Vajda M. "Physis" című írása, amelyA posztmodern Heidegger(T-Twins-Lukács Archivum-Századvég, Budapest 1993) c.

kötetében, a 72-87. oldalakon olvasható.

27L. Heidegger idézett művének 8-9. oldalait.

28M. Heidegger: Levél a "humanizmusról", a szerző... Költőien lakozik az ember...c. kötetében (T-Twins-Pompeji, Budapest-Szeged 1994) 139. o.

29A részletesebb analízist l. Vajda 26. jegyzetben idézett dolgozatában.

30R. G. Collingwood:The Idea of Nature(Clarendon, Oxford 1965), 43-48. o.

értelemben is, ami tehát az összes létező dolgot, a létezők egész sokaságát jelöli. Figyelemre méltó, hogy Arisztotelész természetfelfogásában mindkét jelentés szerepet játszik.

Arisztotelész idejében már előrehaladt a társadalmi tagozódás folyamata. Elindul az a folyamat, amit Heidegger létfelejtésnek, "phüszisz"-felejtésnek nevez, s belépünk a Heidegger által metafizikainak nevezett korszakba. E korszak embere már képes viszonyulni a léthez, elválasztja magát a "felnyíló-kikelő működés"-től. Ennek a differenciálódási folyamatnak a továbbhaladása következtében a "phüszisz"-ből természet, sőt, később már a létezők sokaságaként felismert természet lesz. Az ember a lét pásztorából a lét urává avanzsál, a "phüszisz"-szel szembeállítja saját furfangját, ügyességét, akaratát, eszét és szabadságát, amit majd a "tekhné" (tudás) közvetít és juttat érvényre a természetben. A "phüszisz"-nek természetté, s különösen a létezők mindenségévé válásával megjelenik a természethez való tudományos és filozófiai viszonyulás lehetősége, kialakulhatnak a természettudományok és a természetfilozófia. A létezők adott körére, vagy egy létező bizonyos adottságaira, tulajdonságaira irányítják figyelmüket a tudósok, a létezők mindenségére, vagy egy létező minden aspektusára figyel a filozófus.

1.2.2. A természet fogalma a természetfilozófiákban

Egy természetfilozófia jellegét tehát nagymértékben meghatározza, hogy milyen természetfogalmat alakít ki.

Tipikus változatokat képviselnek a következő felfogások.

Heidegger fentebb idézett leírása alapján azt mondhatjuk, hogy a korai görög gondolkodás inkább a létre és nem a természetként felfogott létre irányult. Ez valamiféle dinamikus, folytonos, határtalan és végtelen fogalma; inkább folyam, mint folyó. Ez a felfogás nem csak a görög kultúrában van jelen, találkozhatunk vele a keleti kultúrákban, a kínai, vagy akár a japán természetfelfogásban is. Némely újabb keletű ökofilozófia is efféle nézeteket vall.³¹Ezt a természetfilozófiai felfogást nevezzük, mondjuk,archaikusnak. Az archaikus természetfilozófiák mellett nem találunk természettudományokat, mivel ilyen körülmények között effélék még nem jöhetnek létre.

Az antik görög gondolkodók egy másik csoportjának nézetei, illetve a korabeli elgondolások egy másféle értelmezése lehetővé teszi, hogy a természetet a dolgok tulajdonságait meghatározó belső adottságként azonosítsuk. Ez a természet mindig vagy a dologban van, vagy nagyon szorosan kapcsolódik hozzá, mint az adottdolog természete.

A természet forrása lehet például az "arkhé", amelyből a dolog áll, vagy a létezőt hordozó közeg, vagy akár mindkettő is. Arisztotelész nagy jelentőséget tulajdonított ennek a természetfogalomnak, elemzéseiben rendszeresen figyelembe veszi. Későbbi korok természetfilozófiáinak is állandó feladata maradt a létezők jellegének, tulajdonságaik meghatározottságának, a létezők szerkezetének, stb. feltárása. A természetfilozófia eme változata, nevezzük talánanalitikusnak, feladatai közé tartozik például olyan kérdések elemzése, hogy mi is valójában a létező, melyek legalapvetőbb tulajdonságai, ezeket mi határozza meg, stb. Mi a mozgás, mi az idő, vannak-e elemek, mitől elem valami, egyirányú-e, egydimenziós-e az idő, s más efféle kérdésekbe ütközünk a természetfilozófia eme változatában.

Mint már említettük a természetnek a létezők sokaságaként való felfogásával is találkozhatunk már a görög gondolkodóknál. A természetnek ez a terjedelmi,extenzívfelfogása talán a legelterjedtebb természetfogalom. A természetfilozófia feladata ekkor például abban áll, hogy azonosítsa és megfelelő rendszerbe foglalja a természeti létezőket. Ezt az álláspontot képviseli például Gőőz József, egy régi magyar természetfilozófus:

"A természet részegész a nagy világegészben. A világegész az egység, a természeti dolgok az egységnek részei. A természet tudomány ágai a részekkel foglalkoznak; míg a természetphilosophia a részeket egymáshoz és az egészhez viszonyítva az általános célt és az általános törvényeket mint egyesítő, egységesítő tudomány vizsgálja."³²

Az ilyen természetfilozófiai álláspontok, nevezzük, mondjuk, rendszerezőnek őket, az adott korszak természettudományos diszciplínái eredményeit felhasználva építik fel az adott korszakban érvényes természetképet.

Az egységes természettudomány, a tudományossá vált természetfilozófia, a természetre vonatkozó teljes tudás konstrukcióját nyújthatja a természetfilozófia eme típusa.

31J. B. Callicott és R. T. Ames (szerk.):Nature in Asian Traditions of Thought: Essays in Environmental Philosophy(SUNY Press, Albany 1989).

32Gőőz József:A természetphilosophiai álláspontok ismertetése és bírálata(Münster Károly nyomdája, Budapest 1879).

Egy további lehetséges felfogás szerint a természetet úgy is tekinthetjük, mint az emberi aktivitás, vagy tevékenység objektumát. Ebbe a kategóriába sorolhatjuk pl. azt a nézetet, amit Whitehead képvisel:

"A természet az, amit megfigyelünk az érzéki észlelés során. Az érzéki észlelésben tudatosítunk valamit, ami nem gondolat, és ami független a gondolattól. A létező eme gondolattól való függetlenségén nyugszik a természettudomány. Ez azt jelenti, hogy a természet zárt rendszerként gondolható el, amelyhez való viszonyunk nem követeli meg ama ténynek a kifejezését, hogy gondolkodunk róla."³³

Whitehead azzal folytatja, hogy a természetről kétféleképpen is lehet gondolkodni. Egyrészt homogén módon, vagyis úgy, hogy a természetről gondolkodunk, anélkül, hogy gondolkodnánk e gondolkodásról is; így tesznek például a természettudományok. Másrészt heterogén módon, amikor a természetről való gondolkodással együtt magára erre a gondolkodásra is gondolunk. Ez nyilván a természetfilozófia módszere.

Természetesen az ember gondolkodásán túlmenően, egyéb tevékenységeit is tevékenységének objektumára, a természetre irányíthatja. Megemlíthetjük pl. a megismerő aktivitást, a munkát, vagy a termelést, a természet átalakítását, stb. Mindezek a természetfilozófiai problémák rendkívüli sokaságát eredményezik, ebben a mondjuk így,objektiválófelfogásban: a szubjektum – objektum viszony részleteinek tanulmányozásától kezdve, technológiai és ökológiai kérdésekig. Most csak egyetlen kérdéskört emelnénk ki mindebből: a természet-ember viszonyban megjelenő hatalmi kérdéseket. Úgy tűnik, itt két tipikus megoldást találunk a különféle természetfilozófiákban:

vagy az embert, vagy a természetet helyezik isteni pozícióba, s így vagy az ember uralja abszolút módon a természetet, vagy a természeti viszonyok uralják az emberi világot is.

1.2.3. A természetfilozófia szemléletmódjai

A természetfilozófia sajátosságainak leírása során eddig főként speciális tárgyát vettük figyelembe. De igénybe vehetünk még további értékes, a filozófia jellegét meghatározó szempontokat is: beszélhetünk például a természetfilozófia ontológiai, ismeretelméleti és konkrét-gyakorlati formáiról is.

Természetontológiaikérdések az előzőekben felsorolt összes természetfogalom kapcsán felmerülnek. A természet totalitását elemezve egytudományos természetképelőállításával próbálkozhatunk, amiben egyaránt szerepelnie kell a belső meghatározottságként, a sokaságként és az objektumként értelmezett természeti aspektusoknak. Ennek során a legnagyobb nehézséget a teljesség értelmezése és konstrukciója okozza. A teljes természetképhez nem csak természettudományok, hanem társadalomtudományok is hozzájárulnak, hiszen adott korban a teljességet szervező hatásokról (ilyenek például a termelési viszonyok a gazdaságban, stílusirányzatok a művészetekben) gyakran ezek tudnak a legtöbbet. Ilyen természetképként jött létre a XVII. században konstruált óraművilág, vagy a romantika természetfogalma is.

A természetismeretelméletiszempontokat követő elemzései, a természetfilozófia ismeretelméleti vonatkozásai lényegében egybeesnek a természettudományoktudományfilozófiai kérdéseivel – ezekről korábban már esett szó.

E szempontok jelentősége mindig világos volt a tudományról gondolkodók számára. Tanulságos illusztrációként idézzük fel Francis Bacon gondolatmenetét a XVII. század elejéről:

"Ha tehát annak okát keressük, miért fejlődött oly gyatrán a tudomány, ... arra a minden tekintetben nagyjelentőségű okra bukkanunk, hogy a természetfilozófiára még azokban az időszakokban is alig fordítottak fáradtságot, amikor az emberi szellem és műveltség akár a legjavában, akár csak valamelyest is virágzott. Márpedig kétségkívül ez az összes többi tudomány ősanyja, és ha erről a törzsről leszakítjuk a tudományokat és mesterségeket, kicsiszolódni esetleg kicsiszolódnak és hasznot is hajtanak, de fejlődni alig fejlődnek. ...

... a tudományban (különösen gyakorlati téren) senki ne számítson addig haladásra, amíg a természetfilozófiát el nem vezetik külön-külön minden tudományhoz, és amíg külön-külön minden tudományt vissza nem vezetnek a természetfilozófiához. Ez okozza, hogy a csillagászatból, az optikából, a zenéből, a legtöbb mechanikai mesterségből, még az orvosi tudományból, sőt – ami talán még különösebb – az erkölcsi és politikai filozófiából is hiányzik az elmélyülés, valamennyi csak a felületet súrolja és egyik tárgyról a másikra kalandozik, mert a különféle tudományágak, mihelyt kialakultak és elkülönültek, máris elszakadnak a természetfilozófia éltető

33A. N. Whitehead:The Concept of Nature(Cambridge University P, Cambridge 1964) 3. o.

talajától. Pedig a természetfilozófia új serkentő erőt önthetne beléjük, mert megtanítaná őket, hogyan kell helyesen szemlélni a mozgásokat, sugarakat, hangokat, a testek külső és belső szerkezetét, az érzelmeket és az értelmi fogalmakat. Nem csoda tehát, ha a tudomány ilyen gyökértelenül nem gyarapodhat."³⁴

De érdemes talán felidézni egy huszadik századi nézetet is. Collingwood állapítja meg, hogy:

"egy tudós, aki sohasem filozofál, tudományával kapcsolatban nem lenne több másodrendű, utánzó, iparos tudósnál ... egy filozófus, aki sohasem tanulta és művelte a természettudományt nem filozofálhat róla anélkül, hogy bolondot ne csinálna magából."³⁵

A természetfilozófiakonkrét – gyakorlatiszemléletmódját egyes természeti folyamatok, vagy a természethez való konkrét emberi relációk filozófiai leírásában azonosíthatjuk. Ezt a lehetőséget reprezentálja atermészettudományok filozófiai problémáikörébe sorolható kérdések sokasága. Ezekről a korábbiakban már szintén esett szó.